Petőfi-Muzeum, 1888 (1. évfolyam, 1-4. szám)
1888-04-01 / 2. szám
129 PETŐFI POLÉMIÁJA A PESTI HÍRLAPPAL. 30 időre, midőn az efféle koppasztási rendszerre kiváltságot vásárolhattak , de mostan illyesmit csak gyanitni is polgári vétek lenne.“ Erre Petőfi új választ adott a Pesti Divatlapba, de a szerkesztő, Vahot Imre, nem adta ki, e helyett a következő megjegyzést tette a 308. lapon (1844. I. 10. sz. szept. 1-ső hetében): — „A pesti hirlapi fővárosi újdonságok írójának Petőfi újra megfelelt, de nehogy e tárgy további kellemetlen hosszas vitára adjon alkalmat, ezen czáfolatot egész terjedelmében nem közöljük, elégségesnek tartván azt kimondani, hogy Petőfi legújabb cáfolatában ismét tényekkel igyekszik a Pesti Hírlapban közlöttek ellenkezőjét bebizonyítani.“ Ezzel a vita be volt fejezve. Petőfi pedig világosan azért védte ez ügyet, mert általa az ő kedvenczét, az öreg Rózsavölgyi Márkot találta megsértve, mint ki a művészethez méltatlan zenészeket akart bandájába fölvenni.Ferenczi Zoltán: Apróságok Petőfiről, X XVII. A nemz színház igazgatósága 1845 febr. 17-től 3 drámai jutalmat tűzött ki. Ezek elseje egy a magyar életből vett tárgyú, népies, de aljasságtól ment színműre szólt 1845 szept. 1-re szóló határidővel. 2) A többek közt a 11 számú pályamű „Az obsitos“ ez. volt Petőfiből vett jeligével . Katona vagyok én, kiszolgált katona. Csak káplár sem voltara, mindig közkatona; a 7-dik számú volt a „Két gyám“. A kettő közül amaz nyert, melynek szerzője volt Kovács Pál. 3) Ez eddig nem érdekes, hanem nov. 22-én előadatik e darab és megbukik, mire a P. Divatlap 4) a következő igen jellemző megjegyzést teszi: „— Mi nem hisszük, hogy a 14 pályázó mű közt ennél jobbak ne lettek volna; s most már a bírálók másodízben bizonyíták be, hogy nem értenek a dráma bírálatához. S a kudarcz, a megbukás nem Kovács Pált, hanem a biráló választmányt sújtja, melly nem csak hogy ítélni nem tud, de egyszersmind pártos és részrehajló is, miután Jókay művét azért mellőzé, mert azt vélte, hogy az a gyűlölt Petőfié. “ Színére A biráló választmány utóbb csakugyan elfogadta előadásra a „Két gyám“-ot, 5) de talán csak nem azért, mert kisült, hogy nem Petőfi irta? XVIII. A Petőfi arczképét a Pesti Divatlap tulajdonképen a „második év, első fele“ első számában adta 1845 jul. 3-dikán, de a jelzés szerint a 14-ik számban. A borítékon a „Műmellékletek“ közt így jelenti a lap: „I. Petőfi Sándor, egyik legnépszerűbb költőnk remekül talált arczképe. Rajz. Barabás. Nyomt. Waltel Pesten.“ Ugyane számban jelent meg Petőfinek még 2 más költeménye : Költőnek lenni vagy nem lenni és Néprománcz. (1. Pet. Muz. I. 391. XIV). A Pesti Divat. önállóan is árulta e képet, utóbb a 21 szám boritékán hirdeti: „A P. D. kiadóhivatalában, s minden pesti műárusnál, kapható : Petőfi és Lendvayné (mint Julia) igen jól talált arczképe “ Továbbá a 26 sz. boritékán az uj évnegyedre szept. 25-én előfizetési jelentést adván, azt írja: „Uj előfizetőinknek Kovács Pál és Petőfi * 1 ) Az I—XVI. számút 1. Petőfi- Muz. I. 37—40 1. ') 1. Pesti Divatlap, 1845. 761- 21. *) U.-ott 981 1. ) U.-ott 1187 1. *) U.ott 1225 1.