Petőfi-Muzeum, 1889 (2. évfolyam, 1-6. szám)
1889-05-01 / 3. szám
131 Petőfinek egy abban maradt terve. 132 güknél fogva barátai a franczia irodalomnak, kivált ha egyszersmind anyák is, kedvüket fogják lelni Segalas asszony költeményeiben, annyival inkább, mert bennök az anya és gyermeke közötti gyöngéd viszony talált szívből folyó szavakra. Szeretőjét, hazáját, pohár borát akármennyi költő énekelte már meg, de gyermekét anya vajmi kevés. A franczia irodalom, melynek a hölgyvilágból annyi és tán legszerencsésebb művelői jutottak, itt is uj oldalt mutat, s pedig valóságos tiszta, gyöngéd, költői oldalt, melynek lehetlen föl nem tűnni a divatos könyvek öldöklő szépségei mellett. Ez volt oka, miért e költemények egymás után több kiadást értek, s a legműveltebb körökbe jutottak, mintegy örömigéivé lettek az anyai szentélynek, szólván a gyermekhez tiszta, szűz nyelven, komolyan és játszilag. „E költeményeknek, mond az előszó, melyek egyszersmind az anyáké is, viszhangra kell találni a hölgyeknél, kik szív után költők mindnyájan.“ Így legyen ajánlva általunk is az idézett könyv.“ Conjecturák más irányban is tehetők, így pl. nem lehetetlen, hogy Petőfinek szerelmes házasságához készülődése általában is hangulatot adott az ily családias költés kedveléséhez, ki, mint anynyi költeménye bizonyítja, a házas élet, a család gondolatára mindannyiszor lágy megnyugvást érzett; ezt valami kibékítő, az élet hányatásaitól megmentő révnek gondolta és ilyennek is rajzolta mindig. Ma már azonban világos, hogy Petőfi e fordítást sohasem készítette el, más fontosabb és nagyobb irodalmi tervek foglalták el kedélyét. Mert azonban Légalas aszszony neve Petőfi írói működésével némi kapcsolatba került, egész röviden a következőkben ismertetjük működését. Ségalas Anais asszony, családi nevén Menard, 1819-ben Párisban született. Még mint gyermekleány, már szerette a költészettel foglalkozni. 1839-ben ment férjhez s ettől fogva férje nevén írt, mint Mme Ségalas. Első kötet költeményét Algír meghódítása sugallta. Olvasván a „Moniteur“ tudósításait, ezek hatása alatt ódákat ír s ezeket kiadja „Les Algeriennes“ ez. alatt. Ha úgy látszik s igen valószínű, hogy Ségalas asszony említett munkáját a „Moniteur“ harettéri tudósításai sugallták, a másodikról azt lehetne mondani, hogy a „Gazette des tribunaux“ adta ennek költeményeihez az anyagot. Itt is túlságos férfias vágyak s hajlamok uralkodnak rajta. A „Les Algeriennes“ szerint szeretne ő is harczolni s igazságtalanságnak mondja, hogy a