Petőfi-Muzeum, 1892 (5. évfolyam, 1-6. szám)
1892-03-01 / 2. szám
46 A KORTÁRSAK BÍRÁLATAI PETŐFI MŰVEIRŐL. Mért nem fütött be verseivel ? Vagy tán akár még jobban fázött volna? — Hideg szobában aludni különben egészséges. Ha felvevőm kopott gubám, Elmondhatám, Mint a cigányt ki a hálóbul néze ki: Uüjj bfe hidlg van odaki jöttji ez népises, azért big vitizá. S az volt derék; Ha verselek ! Csakugyan, a mint mondtam: verseivel akar befűteni. Ujjam megdermedt a hidegben. És ekor mire vetemedtem ? Hát mit tehettem egyebet? Égőpipám Mig a fajtja végre engedett; Csakugyan, a mint mondtam: a versek nem melegíthették fel a szegény költőt s égő pipáját kelle szoritgatnia: — Berekesztés: Ez ínségben csak az vígasztala, Hogy énél már nagyobb ínségem is vala. trajh! de hát mi vigasztaljon engem kit éh ihségemben, midőn igy Petőfi verseit olvasom s még jobban fázom mellettök Szarvason nyárban, mint ő fázott Debrecenben télen ? Csak az vigasztalhat engem, hogy már kész vagyok — olvasással is, bírálással is! Most pedig mosolyogva nézek visza elmúlt ínségemre: quod fuit durum pati, meminisse dulce est. Petőfi pediglen erőlködik vala, Petőfi pediglen poéta nem vala. Petőfi verseit elolvastam vala 1&8 énél még nagyobb ínségem nem vala. Amen. — Enyi Petőfi öszes költeményeinek 14-dik ivéről. Most még ide teszek egy verset, melyet harmadéve Petőfi Sándorhoz intéztem s mely — a viszonlagos költői bókversek ideje alatt — a Pesti divatlapban bujt napvilágra. Versem ez: ,(L. kiadva Retmuz. 1889. 224. 1.) Istenem, mily vak voltam én harmadéve ! — Nekem azóta, hálistennek, megnyíltak szemeim; de mikor fog Petőfi ur látni. Fejem szerint, igen későn ; szivem szerint, minél előbb, mert Petőfiben van lélek, s kár volna elvesznie. * Eddig tart a Greguss bírálata, inkább gúnyolódzása, lenyomatva, szószerint a „ PhilP -hol a tömérdek sajtóhibával együtt. Ez az epész bis meglepő, mint bántó bírálat (gúnyirat!) születése okairól, valamint Greguss nézetváltoztatásának körülményeiről alulírt közlő semmi közelebbit nem tud. Miféle szemmel nézte Creguss Petőfi költeményeit 1847- ben, kihez 1845-ben az említett dicsőítő költeményt írta, majdnem érthetetlen s páratlan is a maga nemében. Mindenesetre legfőbb magyarázata az lehet, hogy fiatal volt akkor is, midőn a költeményt s akkor is, midőn a bírálatot írta. (Szül. 1825.) Nem érdektelen azonban az, a mit róla Ágai „Por és hamu“ cz. műve 52. 1. említ föl; ő ugyanis Gregussnak egy megjegyzésére egyszer bizalmatlansággal válaszolt, mire Greguss szólt: — Azaz, mondja ki bátran, nem bízik bennem. Ezzel ugyan munkája jobb nem lesz. — Tévedt kegyed már nagyobb dologban is, mondám (Ágai) elkeseredéssel. — Petőfit érti, ugye? felelé, s merőn rám tűzte világos nagy szemét. Lássa, a mikor én ezt a költőt fel nem ismerem, olyan fiatal legényvoltam mint ,ön. De aztán fölismertem s mostani vezeklésem gyönyört és boldogságot nyújt elő. Ebből az látszik, hogy Greguss