Petőfi-Muzeum, 1895 (8. évfolyam, 1-2. szám)

1895-03-01 / 2. szám

34 PETŐFI „DICSŐSÉGES NAGY URAK“ KEZDETŰ KÖLTEMÉNYE: holtteste feküdt, az egyik egy osztrák sütő egyenruhája katona, másik a feleúton, a szökő­kúttal majdnem átellenben 3 —4 élve az ország­iktól. Ez utóbbi mellett íratok voltak; ezek egyike b. Kemény Far­kas, egy másik b. Stein jelentése; alattok zsinegre fűzve babérkoszo­rúk és rendjelek feküdtek. Heydte oda­lovagolt az iratok miatt föltűnő halotthoz. A halott hátán feküdt, halálát dzsidaszúrás okozhatta s a középnagyságnál kisebb és sovány volt; arcza sárgás, haja és hegyes szakálla fekete. Kabát és csizma nem volt rajta, csak fekete nadrág és finom ing. Petőfire vonatkozó írat nem volt nála, lehet, hogy ezek a róla lehú­zott kabátban voltak. A holtakat dr. Heydte rendeletére a segesvári tanács temetteté el s midőn Heydte két nappal utóbb Sz.-Keresztúr felé lovagolt, e hulla helyén frissen fölhantolt sírhalmot látott. Talán az öregebb buni lakosok meg tudnák a sír helyét jelölni, mond a czikk. Később dr. Heydte ezt honvédtiszteknek elmesélvén, ezek azt mond­ták, hogy a hulla a leírás szerint Petőfié lehetett s hogy Bem csak neki adhatta át a holttest mellett talált iratokat és rendjeleket. Ez az a halott, kiről Lengyel leírásában is szó van némi módosításokkal, mert ő is b. Heydtera hivatkozik.15 Ferenczi Zoltán: Petőfi „Dicsőséges nagy urak“ kezdetű költeménye. Petőfi e költeményét Jókai tartotta meg emlékünkben, ő szólt róla Az én kortársaim czímű korrajzában először az irodalomban, mely egyidejűleg jelent meg a Kisf.-társ. év lapjaiban (VII. k.) s az Üstökös­ben (1872). Szerinte a költemény márczius 15-dike után pár nappal született, a sajtó-cenzúra eltörlése után. »Hanem a főrendek oda fen Pozsonyban még mindig nem akartak róla tudni, hogy mit kíván a magyar nemzet, — írja Jókai. Ekkor írt P. egy verset, mely e sorok­kal kezdődik: Dicsőséges nagy urak, hát hogy vagytok? Nem viszket-e egy kicsit a nyakatok? végződik aztán így: Vasvillára velők, az(u)tán szemétre! Ott egyék meg őket kutyáink ebédre!­­ S a­mi e kettő között esett, az valami irtózatos, daemoni köl­tészet! Pokol sötétjén átvillámló pokoli tűzsugarak!« Midőn azonban a költő felolvasta versét a Pilvaxban a közvéle­mény asztalánál, Jókai tanácsára a lámpa lángjánál elégette. De nem veszett egészen nyoma , mert a jelenvoltak egyike megírta Pozsonyba már 15 Polit. Ujdons. 1877. 36. sz. aug. 22.­­ Hibásan id. 2 sor.

Next