Pharma Expo, 1993
Született egy sikergyár. Volt egyszer egy fiatalember, aki éppen csak elérte a 30. életévét -s mivel feladatul kapta: nézze meg, mit lehet jobban csinálni-, úgy gondolta, át kellene szervezni az ország akkori legjobb vállalatát, a Chinoin Gyógyszergyárat. Szép dolog az ifjonti lelkesedés, de ezt azért mégsem lehetett csak úgy ráhagyni. Mondták neki: ne csüggedjen, gondolkodjon csak tovább, de túlzásokba azért ne essen. A bölcsek ellenében. Hát, ha nem lehet az egészet, akkor legalább egy részében csináljunk valami újat és korszerűt -gondolta hősünk. Körülnézett a világban, s rájött, hogy az emberek szívesebben veszik be a medicinákat vízben oldódó pezsgőtabletták formájában, s ráadásul a tökéletesebb oldódás miatt ez még kevésbé is ártalmas, mint bármely tabletta. Maga köré szervezett néhány hasonszőrű ifjút, kidolgoztak egy elképzelést, újra odaállt a cég főokosai elé az ötlettel: alapítsanak egy pezsgőtabletta gyártó üzemet 180 millió forintért, s a siker nem marad el. Hümmögött is az igazgatótanács, csóválták fejüket a 'bölcsek’. - Igazán eredeti ötlet, de legalább 400 millióba kerül, s a termék eladhatatlan - hangzott a megfellebezhetetlen ítélet. Az akkor mindössze 31 esztendős Somody Imrének és munkatársainak nem kevés elszántságra volt szüksége, hogy szembe merjenek-tudjanak szállni az öreg bölcsek értékítéletével. Gyár a pusztában/ De szerencsére ez a kis csapat nem volt híján annak a bizonyos civil kurázsinak. Belevágtak tehát, elkezdték 'összetoborozni' a partnereket, az alaptőkét és sok már 'apróságot', ami egy ilyen vállalkozás beindításához szükséges. S ebben, ha csak 21 százalék erejéig, de részt vett az eredeti ötletet elvető Chinoin is. Külföldinek-akitől a bow how-t, a technológiát és licenszeket remélték- megnyerték a svájci H+E Pharma liechtensteini bejegyzésű leányvállalatát, a HCH Pharmát. Hazai földön pedig az Interag Külkereskedelmi Vállalat, a Hungaropharma I gyógyszer nagykereskedelmi cég) és a Budapest Bank látott fantáziát a vállalkozásban. Így történt, hogy az ifjú vezérigazgató pontosan öt esztendeje 1988. november 21-én bejelentette: pezsgőtabletták, vitaminozott üdítőital-porok és gyógyszerek gyártására megalakult a Pharmavit Részvénytársaság. A bejelentés önmagában persze nem kavart volna különösebb hullámokat, hiszen ebben az időszakban Magyarországon gombamódra alakultak a -nem ritkán tiszavirág életű- vegyesvállalatok. A közvélemény pedig többé-kevésbé hitte is még, hogy a súlyosan beteg magyar gazdaság összes bajára gyógyírt hoznak a bűvös Joint Venture-ök. Az alakulgató közös vállalkozások többnyire megesküdtek rá: nem a gyors haszon reményében jöttek Magyarországra, hanem hosszútávú befektetésnek szánják, így azután persze csak türelem kérdése mikor kezdi tőlük számonkérni valaki az ígéreteket. Somody azonban semmilyen szempontból nem illett bele ebbe a képbe. Ő is hosszútávra tervezett, de gyors sikert és hasznot akart. S számára ezúttal sem téve lakatot ígért is: "Termékeinket, az immár magyar gyártású vitamintartalmú pezsgőtablettákat pedig 1I hónap múlva megtalálják az ízlések polcain. Eme magabiztosság és az akkori magyarországi viszonyok között képtelenségnek tűnő időhatárok hallatán kizárólag csak a jelenlévő sajtóhad jólneveltségén múlt, hogy nem törtek ki hangos hahotában. Később persze jól jött még ez A csodála ,fent várni kell. Mindenesetre elég képtelen ötletnek látszott akkor Magyarországon, hogy 9 hónap alatt valaki megterveztet, és kivitelez egy gyárat, felszereli, beüzemeli, s ripsz-ropsz már termel is. A hitetlenkedőkre ügyet sem vetve elkezdődött a "nagy menetelés". Elkészültek a tervek, március végén nekiálltak alapozni a veresegyházi mezőn, s nem egészen öt hónap alatt, augusztus közepére nemcsak állt a gyár, de a gépek, berendezések, technológiai sorok is majdnem rajtra készek voltak. És tessék megkapaszkodni: magyar munkaerővel, két magyar építőipari vállalat produkálta mindezt, bizonyságául annak, hogy megfelelő szervezettséggel, elszántsággal és elismeréssel magunk is képesek vagyunk a "csodára", nem feltétlenül kell ehhez külföldi mentőangyalokat várni l tesz Egerbe. Egy hónapos feszített ütemű próbaüzem után szeptember végén már élesben megindult a gyártás. És ekkor következett az újabb meglepetés. A Pharmavit ismét bizonyította, hogy képes akár több lépéssel is előre gondolkozni. Aki ugyanis még mindig kételkedett volna, hogy ebből a teljesítményből üzleti siker lesz, azt a televízió képernyőjére berobbant, hazai viszonyok között merőben új, és ellenállhatatlan erejű reklám vette le a lábáról. Pontosabban nem is egészen a reklám, hanem a reklám Pharmavit termékeit ugyanis nem akárki kínálta fiatalnak és idősnek, hanem Magyarország új üdvöskéje, az első számú kedvenc, a tüneményes egyéniségű és tehetségű, újdonsült olimpiai bajnok Egerszegi Krisztina. Márpedig hogy lehetne ellenállni valaminek, amit mindenki 'Egérkére’ ajánl? " ebben sem volt semmi ördöngösség. Még 1988. őszén, tehát már a vegyesvállalat alakuló közgyűlését megelőzően tárgyalásokat kezdtek a reklámszerződésről a"kicsi lány'-al - ahogyan a televízió népszerű riportere becézte az olimpiai döntő közvetítésekor-, akinek ekkor már lábai előtt hevert az ország apraja, nagyja. S még szinte meg sem száradt a tinta a Pharmavit alapító szerződésén, amikor 4 nap múlva Egerszegi, az akkor még papíron is éppencsak létező gyár reklám frontembere lett. A piac megadta magát. Ha eddig nem derült volna ki, a Pharmavit gárdáját az ötlet születésétől kezdve nem az jellemezte, hogy a könnyebb és kényelmesebb utakat választották volna. A mostanáig befutott pálya azonban igazolta: aki biztos önmagában, s meg van győződve az általa kínált megoldás helyességéről, annak érdemes a rögösebb utat, a konfliktusokat is vállalnia. Márpedig ez utóbbiból legalább annyit könyvelhettek el Veresegyházon, mint a sikerekből. Mi, földhözragadt, egyszerű vítaminzabálók, csak annyit láttunk az egészből: jött egy kedves, mosolygós kislány és ajánlott valami csodaszereket rejtő márkanevet. Megkóstoltuk, finom volt, s később az is kiderült, hogy hasznos is. Az eredmény: az első teljes évben 300 millió forintos forgalom, melyet szinte menetrendszerű pontossággal évente megduplázva a jubileum évében várhatóan 2 milliárd forintos forgalom koronáz meg. A folyamatosan átalakuló, bővülő termékpalettából, napjainkban már csak 50 százalékot tesz ki a közben szintén szaporodó vitamincsalád. Amit 5 esztendővel ezelőtt még a szakemberek is lehetetlennek tartottak, ma már realitás: a piacot egymás között felosztva uralkodó öt nagy magyar nagyvállalat közé betört, s megvetette lábát egy, a semmiből -pontosabban egy jó ötletből -kinőtt "kis'vállalkozás. A Pharmavit azonban kisvállalkozásból felnőtt gyógyszergyár lett. Megelőzni idett. A Pharmavit üstökösként robbant be a magyar gazdasági életbe, de nem lett hulló csillag. Sőt, ma már nemcsak a gazdaság és a gyógyszerpiac szereplői ismerik nevét. A népszerű íszónő mellett támogatta az öttusázókat, elmaradhatatlan résztvevője az IBUSZ-Maratonnak, a különböző tömegsport megmozdulásoknak, utcai versenyeknek, rangos nemzetközi tenisztornát támogat, de áldoz a kultúrára, az iskolai nevelő programokra is. A makacsságot és céltudatosságot kellő dinamizmussal ötvöző fiatal menedzsment valami Plusssz -t hozott a hazai, változásról néha csak álmodozó gazdaságba. A cég egész filozófiája arra épül fel, hogy nem a problémák megoldásán kell rágódni, hanem elébe kell menni a lehetséges gondoknak, konfliktusoknak. Tevékenységükben a fő hangsúlyt a megelőzés, a hatékonyság és a fogyasztók aktív közreműködésének számításba vétele képezi. E filozófia pedig tettenérhető az üzleti stratégiában, a környezettel való kommunikációban és a termelésirányításban egyaránt. Ilyen egyszerű, akár utánozni is lehet. De az elmúlt fél évtized tapasztalata alapján állíthatjuk: aki csak velük tart, az is jól jár. PHARMAVIT Rt. VERESEGYHÁZ az illedelmesség a hitetlenkedő tollforgatóknak... ÉLETRE VALÓ