Polifon, 1985 (1-4. szám)

1985-01-01 / 1. szám

4 ш VÉh J/b 4L 4fc * Düsseldorf, a Ruhr-vidék egyik nagy iparvárosa az új német popzene talán legjelentősebb köz­pontja lett a hetvenes és a nyolcvanas évek for­­dulóján, amikor példátlanul felpezsdült a város zenei élete. Ma már legendás hírű együttese születtek szinte egyik pillanatról a másikra, kon­certeztek, csináltak néhány lemezt, átalakultak, elköltöztek, megszűntek - de bármi lett is a sor­suk, Düsseldorf a neue deutsche Welle törté­netének fontos helyszíne maradt. Eins Male, Mittagspause, Croux, KFC. ZK (ez utóbbi tagjaiból verbuválódott az 1983-ban Budapesten járt Toten Hosen­, DAF, Der Plan, Die Fehl­farben, Die Krupps - vajon miért éppen Düssel­dorf? Talán azért, mert a Kraftwerk precíziós gépezete is itt működik?­­ Voltak más központok is, mint például Ham­burg vagy Nyugat-Berlin, de­­ nem tudnám pontosan megmondani, miért­­ mégis Düssel­dorf lett az a hely - gondolkodik hangosan Moritz Rr. a mindmáig aktív és egységes Der Plan tagja az együttes budapesti bemutatkozása után. - Nem annyira a Kraftwerkkel van ez összefüggésben. Az első lökést a punktól kapták ezek a zenekarok. Olyan volt ez, mint amire évek óta vársz, és egyszer csak megjelenik. Napokon belül teljesen megváltoztak az emberek, kicse­rélték a ruhatárukat, zenélni kezdtek. Mintha valami kis kulturális forradmom zajlott volna. És tudod, az itt a lény,a hogy a korábbi mozgal­­makkal szemben ejt, nemcsak az angolok és amerikaiak mozgalma volt, hanem kezdettől fog­va rátalált a német kifejezési formára. A zene­karok németül énekeltek, és nem érték be azzal, hogy a külföldieket utánozzák.­­ Aztán teltek az évek, s akik ebbe a körbe tar­toztak, külön útra tértek. - Igen. Természetesen a punk a „No Future" ideológiájával nem az örökkévalóságra termett. Idővel kezdett lehangolóvá válni. Eleinte valóban hittek az emberek a „No Future" jelszóban, de ez előtt nem volt perspektíva, így aztán ismét teret kellett kapniuk a szórakoztató, vidám dol­goknak. A punkot az új német „schláger"­­hullám követte, ami ha lehet, még inkább a régi német hagyományokra épült.­­ És nagyon kommersz, sekélyes hangzáshoz vezetett. - Kommersz, kommersz, mi az, hogy kommersz? Nagyon populáris, nagyon népszerű lett, ami jó, de aztán pár év alatt az új német „schlager"-nek is befellegzett. Állandóan változik a helyzet. Zwei Hát igen, mostanában Nena a menő, aki éppúgy nemzetközi stílust képvisel, mint mondjuk Helen Schneider, de nem panaszkodhatnak a Twins tinipopper duó tagjai sem, akiket majd' szét­szedtek a kamaszlányok a Budapest Sportcsar­nokban, az SOS Gyermekfaluért adott jótékony gálaesten, míg az egyik legeredetibb mai német zenekar, a hamburgi Palais Schaumburg fel­lépését ugyanitt közöny kísérte. Ezúttal azonban nem a Sportcsarnok arénája a helyszín, hanem a Közgazdasági Egyetem Ráday utcai kollégiumának pinceklubja. Három nappal azután, hogy fellépési engedély hiányában el­maradt a Bercsényi kollégiumban a nyugat-ber­lini Tödliche Doris koncertje, itt az újabb nagy esemény: a Plan. Moritz és két társa, Frank Fenstermacher, aki régebben a Fehlfarben basszusgitárosaként is duplázott, és Kurt Dahlke, aki Pyrv­ator néven szintetizátoros tájképeket rögzít lemezre (Inland, Ausland ,Wunder­land), egy viharvert, öreg Opel kombival érkezett Budapestre. Mindaz, amire az előadáshoz szükségük volt, elfért a csomagtér­ben. Hangszereket nem hoztak magukkal, csak saját készítésű színpadi kellékeket. A tervszerű trió színre lépését azonban ki kellett böjtölni. Az év egyik kellemes felfedezettjének, a Sex-E-Pil-nek kellett volna kezdenie az estét, ám ehelyett az Embersport nem nyilvánosság elé való gitározgatással múlatta az időt és tette próbára a közönség türelmét. Következett volna a Garancia Reklámzenekar, de mint kiderült, ez a magyar „underground supergroup" csak plaká­ton létezik, s egyetlen, bevallott célja most és a jövőben is propagandát csinálni a valóban sze­replő külföldi vendégeknek. Szünet. Elsötétül a terem, majd végre megszólal­nak a Pián jellegzetes elektronikus hangjai, a reflektorok megvilágítják a színpadot, ahol - mint Shakespeare Macbeth-jében az erdő - megmozdulnak és lassan a nézők felé közelíte­nek a festett sziklafalak. Új szám, új jelenet: a sziklák mögül három, ősnövénynek öltözött Muppet Show-szerű figura cammog elő. Topog­va táncolnak, egyikük jókedvűen tangóharmo­­nikázik ágas-bogas kezeivel (a hangszer termé­szetesen papírmaséből készült). Miközben jó né­hány rétegnyi jelmezt és maszkot hámoznak le magukról, fokozatosan hallá, majd emberré ala­kulnak: a felvételről szóló, szintetikus, de nem embertelenné sterilizált zenére előadják az evo­lúciót - egészen addig a fázisig, mikor a techni­kai fejlődés már az élővilág létét fenyegeti. Három clown játszik a színpadon. Nem tudom, másra hogyan hatott a produkció, de nekem - mikor éppen nem fényképeztem - egyre csak mosolyognom kellett. Gyanítom, so­kakat bosszantott, hogy „igazi" koncert helyett pantomimot, élő bábszínházat kaptak, pedig nem is számíthattak másra, hiszen a Plan tagjai csak a kezdet kezdetén szólaltattak meg hangszereket a színpadon. Drei -Hamar tisztáztuk magunkban: nem az a cé­lunk, hogy megmutassuk az embereknek: tu­dunk bánni a hangszerekkel - magyarázza Mo­ritz. - Minket nem érdekel az ilyesféle „üzenet". Soha nem akartunk olyanok lenni, mint egy hét­köznapi rockzenekar, divatos ruhákba öltözni, egyik számot ledarálni a másik után, és ezzel kész. Mi arra használjuk a színpadot, hogy lát­ványba foglaljunk bizonyos eseményeket. A stú­dióban egyébként is sokkal jobb és kidolgozot­tabb zenét tudunk előállítani. - Hányszor léptetek fel ezzel a műsorral? - Ezúttal utoljára, összesen körülbelül tizen­kétszer, ami a Plan mércéjéhez képest elég sok. - Most, hogy előadtátok az ember fejlődését, mondanál valamit a Plan zenéjének fejlődéséről? - Amikor kezdtünk, teljesen dilettánsok voltunk, nem érdekelt az üzlet, eszünkbe sem jutott, hogy a zenéből éljünk,, csak a magunk szórakoztatá­sára játszottunk. De a kedvező visszajelzések és lemezajánlatok miatt kezdtük komolyabban ven­ni a dolgot, eldöntöttük, mit akarunk, és egy jó ideig zenénk tökéletesítésével foglalkoztunk. Hallgathatóbb zenét akartunk csinálni, de olyat, ami a mi kultúránkból, Közép-Európából fakad. -A hagyománytudat miatt lengettétek a szín­padon a nyu­atnémet, az osztrák és a magyar zászlót? - Igen. Ausztriának, Magyarországnak és Né­metországnak közös hagyományai vannak, a kultúra közössége köti össze őket, és mi ezeket a tradíciókat használjuk fel. Sokféle zene maradt ránk a múltból a rock and rollon kívül is, ame­lyeket csak modernizálni kell, s érdekesek lehet­nek a világ többi részében is. A mi országaink zenekarai gyakran elfelejtik, hogy az angol és amerikai együttesek utánzása az angol, amerikai vagy bármely más országbeli közönség számára nem túl csábító. Sokkal érdekesebb megtalálni a saját zenénket, és azzal kiállni a világ elé. Japánban például, ahová egy nyugatnémet kul­turális rendezvénysorozat keretében hívták meg őket (a Ráday klubban vetített videó tanúsága szerint) a Pián játékossága telibe találta a kö­zönség szívét. Kurt, Frank és Moritz valóban szeretetre méltó clownok a színpadon, de az üzleti ügyeket nem bohóckodják el - ha nem így lenne, aligha sikerült volna esztendőkön át életben tar­taniuk saját kis lemezcégüket, miközben a ha­sonló független vállalkozások többsége az NSZK-ban tönkrement vagy a nagyhalak zsák­mánya lett. Az Ata Так azonban­­ a név úgy keletkezett, hogy az Art Attack kifejezésből le­csippentettek néhány betűt - továbbra is állja a sarat: a Plan és a Pyrv­ator lemezeinek kiadása és terjesztése mellett másoknak is lehetőséget ad a megjelenésre. A legjobb példa erre a cég két - igaz, évekkel ezelőtti - gyűjteményes albuma: az egyiken düsseldorfi és környékbeli együttesek karácsonyi hangulatú dalai kaptak helyet, a má­sikon pedig, planétánk tizenöt országa egy-egy zenekarának felvétele szerepelt (Ecuadortól Csehszlovákiáig, p­ántól Japánig). Hazánkat a Halottkémek vágta­tása képviselte. Szőnyei Tamás Kurt, Moritz und Frank POLIFON 1985. JANUÁR 5

Next