Politikai Hetilap, 1866 (2. évfolyam, 1-26. szám)
1866-04-08 / 15. szám
hetlen bélyege, mely saját magának biztos ismertető jele. Szinte kézzel fogható eleven volta bizonyítja, hogy vonásai a költő tulajdon vonásai; fesztelen és sima szabatossága, hogy fordító a nyelvet teljesen birja ; határozott jelleme, hogy eredetiét minden izében áthatotta; egyöntetűsége, hogy eltalálta hangulatát; világossága, hogy eltalálta értelmét; egyszerűsége, hogy nem akarja szépíteni és rontani. Kivált ez a minden czikornyától ment egyszerűség az, mi fordítónknál oly kedvesen meglep s mint kedvező színben mutatja be még oly jeles fordító mellett is, mint Bodenstedt, ki bizony eredetiét néha elczifrázza. Ez a keresetlen és igénytelen egyszerűség egyszersmind főbiztosítéka a fordítás hűségének. Bérczy, ki a műfordítás terén már angol beszélyei által is kitűnt, Anyeginnal műfordítóink legelső sorába emelkedett. Fordítónk arról is gondoskodott, hogy az olvasó teljesen tájékozódva vehesse kezébe Puskin verses regényét: a bevezetésben ismerteti az újabb orosz szépirodalmat s adja a szerencsétlen költő életrajzát ; a regény magyarázatra szoruló egyes helyeit pedig fölvilágosító jegyzetekkel kiséri, melyek a könyv végéhez vannak csatolva. Anyegin magyar kiadása tehát föl van szerelve mindennel, a mit az irodalomnak akár búvára, akár csak élvezője kívánhat. Amaz élvezettel fogja használni, ez haszonnal élvezni. x* 175 ágaztak, s habár hajlam lett volna a polgárság részéről a város ügyeibe befolyni sokaknak mégis a jelen kivételes állapot veszélyesnek látszott arra, hogy bármi résztvevés által praejudiciumot szolgáltassanak jövő eshetőségek számára. A pestvárosi képviselők legutóbbi értekezletének lényeges eredménye végre az lett, hogy azon javaslata, miszerint egyes bizottmányi tagok a bizottmányba kiküldessenek, egyhangúlag elvettetett, míg Giczeynek különösen Gorove által is támogatott indítványára jegyzőkönyvileg kimondatni határoztatott, miszerint a képviselők a bizottmányi tárgyalásokban a város érdekeinek előmozdítása tekintetéből részt venni készek, de csak tanácskozási s irányadási minőségben. A bizottmánynak összeállítására nézve azon óhaj lett kifejezve, hogy azok az 1861-diki alakban maradjanak meg, szabadságában állván minden egyes tagnak, más bizottmányba kívánkozni. Továbbá szintén Giczey indítványára főpolgármester úr felkéretni határoztatott, miként egész befolyásával odahatni szíveskedjék, hogy a város teljes hatósági jogainak gyakorlatába visszahelyeztessék. Az újabbkori román politikai férfiak. Czélom lévén a román nemzet ujabbkori politikusait, történészeit és költőit e becses lapok hasábjain bemutatni, kezdem azt azon férfiakon, a kik a közelebbi kormányváltozásban kitűnőszerepet játszottak s bár miként dőljön is el Románia sorsa, nevök a történelem lapjain is meg fog örökülni. * Negri Koszta — Constantin Negri. — Született Moldvában előkelő családból. Egyike azon román hazafiaknak, kiknek a haza újjászületésében és felvirágoztatásában kitűnő szerep jutott. A milyen volt Oláhországban Kampiniánó, és olyan volt Moldvában Negri Koszta. Az ő háza Jasszyban és Minzsina nevű jószágán, központja volt azon szabadelvű és hónukat szerető ifjaknak, a kik hazájukat a Starca járma alól megszabadítani magukat eltökélték. — Ezért egyike is vala azoknak, a kiket ezen uralkodó legerősebben üldözött, 1857-ben élénk részt vett az univesti küzdelmekben. Az unió után Kuza által több ízben fel volt szólítva, hogy a fővárosba jőve, fogadná el a miniszterelnökséget, de mindannyiszor visszautasította. Azonban később elfogadta a konstantinápolyi ügynökséget, hol ma is a haza érdekében kitűnő szolgálatokat tesz. Pánu Anasztáz — Anastasie Panu — született Moldvában. Kitűnő ügyvéd, jeles szónok, jó hazafi és szabadelvű politikus. 1869-ig Jászvároson kitűnő hivatalt folytatott. Az uniónak egyik legbuzgóbb előmozdítója volt. Midőn a fejedelmet választó országgyűlés tagjait választották, épen helytartó (Caimacum) volt s igen szabadelvűnek tüntette ki magát, annyira, hogy ő valósította az uniót. Kuza alatt miniszterelnök volt, arról nevezetes, hogy alatta a sajtó legszabadabban mozoghatott, s a gyülésezéseket megengedte. Mint szónok, leginkább kitűnt 1864-ben, midőn a 32 követ feliratát védelmezte. Azon időben tartott beszédei a szónoklat maradandó művei. Rozetti Elek Koszta, C. A. Rozetti — forradalmi publicista és költő, született 1816-ban Bukarestben. Mívelt egyén s jeles lyrikus. A bojár sistemának engesztelhetetlen ellensége s a hazának egyik leglelkesebb fia. Hajthatatlan jellemű, nagy tehetségű, fáradhatatlan erélyű, köz- és magánéletében ritka erkölcsű és nemes szivü ember. 1833-ban katonai szolgálatba lépett, de 1836-ban elhagyá azt, hogy a tudományos pályának szentelhesse életét. Biron, Voltaire és Lamartin jelesebb költeményeit lefordította és 1840-ben ki is adta. „Ceasuri de Mulczumire“ czímű népies költeményei ma is közszájon forognak. 1842-ben petesti rendőrfőnök, ezután Bukarestben államügyész volt, de 1845-ben lemondott s Párisba ment, hogy magát mivelhesse. 1846-ban a bojárok bámulatára könyvkereskedést nyitott a mit lealázó foglalkozásnak tartottak egy ily arisztokratikus családra nézve. A román forradalmi komitének is ez évben lett tagja. 1848-ban jun. 9-én letartóztatott, de a nép kiszabadította s bár hatalmában állott, nem boszálta meg magát Bibeszkón, az akkori bukott fejedelmen. Ezen magaviselete által a nép kedves embere lett s mint ilyen rendőrfőnök Bukarestben, majd a forradalmi kormány egyik titkára és a belügyminisztérium igazgatója, 1848 septemberben, mint a Fuad Effendi táborába küldött követség egyik tagja, ő is elfogatott s Orsovára küldetett. Mint emigráns 1850-ben Párisban a „Románia Victore“ és „Republica Romana“ czímű lapokban dolgozott, megírta a román forradalom apológiáját, Bretánó Jánossal egy forradalmi báthét és Stirbeyhez két emlékiratot intézett. Visszatérvén hazájába, azonnal követnek választatott. Ekkor alapította a „Románul“ czimű napilapot, mely a legjelesebb román lap s mint ilyen, a legkitűnőbb szolgálatot tett vele a hazának. Mint valóságos tribunus plebis, lelkes ügyvéde hazájának, mint a családi és társadalmi élet bűneinek ostora, folyvást az önkény és vesztegetés ellen harczolt s az előjogoknak és absolutismusnak halálos döféseket osztogatott; nem kimért sem fáradságot, sem áldozatot, hogy hazáját jó útra téríthesse. *) Kútfőim : a „Kalendarul Profetikii“, és a román hírlapok. A színészeti tanodáról. H. Sz. a görög és római színészet történetét is feleslegesnek találja. Az volna szép, ha tanodánkat végzett színész még azt se tudná, hogyan eredt s mit tesz az a tragédia és komédia. A szinészet történetét és mythologiát a szinészeti tanodának mellőzni nem szabad. E tantárgyak különben is csak másodrendűek, s lehetőleg rövidre szabvak. A történelemből pedig Gyulai úr legelőbb is oly színművek magyarázatakor tartott előadásokat, melyeknek történeti alapjuk van, minek például Bánk bán és Julius Caesar; ez is az alapszabályok értelmében és színészeti érdekben történik. Annak idejében majd rá kerül a sor a rendszeres történelemre is, de hogy ezt elő lehessen adni, előbb tanodánk szükségéhez mért stádiumot kell dolgozni, mégpedig dióhéjba szorítva, az az, hogy kis compendiumban minden szükségest magába foglaljon; ez pedig nem egy pár napi munka, kivált ha egy tanárnak három évi tanfolyamot kell végezni egy év alatt. Midőn az intézet megnyílt, abban történt megállapodás, hogy csak az első év tantárgyai taníttassanak el oly rendszeresen és terjedelemben, amint a tanterv kívánja, a többi két osztályét pedig, melybe szintén vétettek föl növendékek, a dramaturgia kivételével csak annyiban, amennyiben a tanár elkészülhet rendszerével, s egyszersmind pótoltassanak az első osztály tantárgyait nem hallgathatott növendékek ebbeli ismereteinek hézagai. Így maradt el ez évben a rendszeres magyar és világtörténelem, de a tantervbe fel van véve, s csodálatos, hogy Szerdahelyinek erről nincs tudomása, holott a tanterv a múlt év elején minden lapban megjelent. Szerdahelyi azt is javasolja, hogy tanodánk rendezőket is képezzen , de azt feledi, hogy tízezer forint nem százezer, s hogy három tanár nem kilenc. Elég lesz a tán egyelőre, ha növendékeinket színészekké képezhetjük. A rendezőség művészi kellékeinek megszerezhető részét a növendék az iskolában külön tanszék nélkül is elsajátíthatja, a többi pedig úgy is a természet és további tapasztalat dolga, s az egyéniséghez tartozik, minek: az erélyesség, találékonyság, kiviteli ügyesség, rendszeretet, durvaság nélküli szigor, sat. Sz. továbbá igy beszél : „a tanároknak már a harmadik év végével szoktatni kellene őket, hogy ... a maguk lábán járjanak. Ennél fogva a nyilvános vizsgára szánt darab szerepeit nem a tanároknak kellene betanítani ... azt végeznék ők magukban. Ily eljárás által lehetne legbiztosabban meggyőződni arról, ha vajon a növendékből lesz-e valaha önálló tehetség, vagy nem; míg a mostani eljárás mellett a vizsga után is csak annyit tudunk róluk, hogy ügyesen betanított műkedvelők . . . Meglehet, hogy e vizsga nem lesz a közönségre nézve oly szemkápráztató, mint a mostani, de legalább a tanárok és közönség tájékozhatni fogják magukat az iránt, kitől mit várhatnak.. . Igaz ugyan, hogy a képezde még csak egy év óta állfenn, de ha meggondoljuk, hogy ... a tantárgyak mikép vannak felosztva, a tanításban mily eljárást követnek, hogy a növendékek a legszükségesebbek tanulására sincsenek kötelezve, úgy előre is bátran mondhatjuk, hogy a mostani rendszer mellett három év múltával sem igen fognak elég ügyes, értelmes s önálló jó színészt képezhetni. Fognak talán egy pár meglehetős ügyességgel bíró utánzót felmutatni, de kik — ha önálló gondolkozásra vergődnek, meg lehet, elmondhatják a nagy művész Davisonnal: tíz év kellett rá, míg elfelejtem, amit a conservatoriumban tanultam.“ 29*