Politikai Ujdonságok, 1860 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1860-01-05 / 1. szám

Miután már ez utóbbiak s a 1859. évreli ujonczi többletek ál­tal, a hadsereg álladéka csaknem teljes számú, jónak látom elhatá­rozni, hogy az 1860-ra megrendelt ujoncz-állitás elmaradjon, a nélkül, hogy ezáltal az 1861. évi szabályszerű hadjutalék száma túllépetnék. — Bécs, dec. 26. 1859. Ferenc* József s. k. — (Az ipar szabadságát elhatározó törvény.) A hivatalos la­pok közlik azon törvényszövegét, mely az ausztriai birodalomban az ipar szabadságát szentesíti. E törvény szerint az iparos foglalkozások két osztályba soroz­tatnak, s az első osztály szabad iparnak, a második engedélyezett iparnak neveztetik. Oly foglalkozások, melyekre engedély szükséges, a következők: 1. Mind­azon ipar, melynek tárgyát mechanikai vagy vegytani után irodalmi vagy művészeti termékek sokszorosítása, vagy azok­kal való kereskedés képezi (könyvnyomtatás, réz-, aczél-, kő- vagy fametszés utáni nyomtatványok). 2. Az itt előszámlált ipartermé­kekre nézve alakuló kölcsönöző­ intézetek (kölcsön-könyvtár, olva­sókabinet). 3. Időszakonkint történő személyszállítási vállalatok. 4. Azon iparnemek, mik által nyilvános helyeken személyszállító eszközök a közönség használatára készen tartatnak. 5. A hajózás, épitőmesterség, kömives, kőfaragó és ács. 6. Kéményseprők. 7. Csatorna­tisztítók. 8. Nyúzók. 9. Fegyver- és lőszerkészítés. 10. Tűzművészeti anyagok s tűzijátékok. 11. Viselt ruhákkal vagy ágyneműekkel való kereskedés, továbbá zálogháztartás, a­mennyi­ben ez meg van engedve. 12. Mérgek és orvosi füvek árulása. 13. Vendéglői és italmérési foglalkozás. A­ki az itt előszámlált foglalkozásokat akarja űzni, tartozik arra engedélyt kérni, s az engedély megnyerése előtt üzletét el nem kezdheti. Az itt elé nem számlált iparágak a szabad osztályba tartoz­nak. Ezekre nézve csak az szükséges, hogy az ember, a­ki vagyo­nával szabadon rendelkezik, bejelentse magát a hatóságnál, hogy ő szabó, czipész, asztalos, bodnár stb. akar lenni, s megkapja, a­mit kíván. A jelentésben a vállalkozónak­­ nevét, korát, lakását s állam­­beliségét (azaz , hogy nem külföldi-e?), valamint a választott fog­lalkozás nemét s az iparüzlet helyét kell elősorolnia. Több ipart egy bejelentésbe foglalni nem szabad, de külön bejelentés utján egy ember több nemű iparüzletet is folytathat. A nők csakúgy kezdhetnek iparvállalatba, mint a férfiak. A czéhek megmaradnak ugyan, de mindenki azonnal az illető czéh tagjának tekintendő, ha bejelentés vagy engedélynyerés útján iparvállalatot kezdett. Hogy valaki volt e előbb inas, legény ? kér­dés alá nem jó, azonban a még nem nagykorú vállalkozó, kiskorú tanítványt maga mellé nem vehet. A remekkészítés ezentúl senkitől sem kívántatik.­­ (A Kézsmárkon tartott ágostai hitvalláson levők konventjé­­ben résztvett némely egyének ellen elhatározott büntetőperben eljárás ügyében a „ Wiener Ztg.”­­gy ír : „A legbiztosabb után tudomására jutottunk, hogy az államügyészség és az illetékes büntetőhatóság föllépése a kézsmárki konventben résztvettek néhányai ellen nem azért történt, mivel azok ezen gyűlésre egybegyűltek, még kevésbé azért, mert ők ott kérvény benyújtását határozták el Császár Ő Felségéhez a September­­ -ei császári nyilt parancs és arra vonatkozó mi­niszteri rendelet visszavétele végett, hanem azon okból, mert ez indítványo­zok s az akkor hozott határozatok főokozói mind magán e gyűlésen, valamint különféle azt megelőzött izgatások, úgy­szintén az idevonatkozó határozatok kinyomatása és terjesztése által odaműködtek, e gyűlés határozata által egy­szersmind minden evangélikus egyházelőljáróknak azt ajánlani, „hogy új és nagyobb bonyodalmak elkerülése végett, további utasításig a régi alkotmány­nál maradjanak, és hogy az ezen ügyben leérkező további kormányrendele­tek a senioratusok papi és világi elöljáróival kizárólag csak tudomásvétel végett közöltessenek,“ és mivel továbbá némelyek e személyek közöl az em­lített törvények nemteljesítését másképen is ajánlották. Írásban kijelentvén : „hogy a legfelsőbb nyiltparancs a protestánsok által egyhangúlag vissza fog vettetni, hogy az egyházelőljárók és konventek utasíttatni fognak, mikép a patens ideiglenes foganatosításához segédkezet ne nyújtsanak, hogy szenve­dőleges ellenállást, még­pedig a szó teljes értelmében, kelljen alkalmazni, és különféle írásbeli utasításokat és fölszólításokat e szabályok meg nem tartá­sára osztottak ki, sőt bizalmatlansági szavazattal fenyegetést is nyilvánítot­tak oly személyek ellen, kik azok végrehajtására közreműködnének. ..Ezen eseményekben az illető büntetőtörvényhatóságok az 1852. máj. 1c7-ről kelt átalános büntetőtörvény 63. §. a b) betűjének értelmében, földi- Pot láttak, mely szóról szóra igy hangzik : „A közcsend megháborításának bűntényét az követi el, ki nyilvánosan vagy több ember előtt, vagy nyomtatvány­ok, elterjesztett iratok­, vagy képes ábrázolatokban — — b. törvények, rendeletek — — elleni engedetlenségre, ellenszegülésre vagy ellenállásra szólit föl, buzdít vagy csábítni igyekszik, a közcsend megháborítása bűntényének tényálladékát találták, és azért a törvények értelmében saját hivatalos kötelességüknek tátták, az ily vétkes fölszólítások összes részvevői, s a­mennyire a törvények megengedik, először is azok fő­ indítói ellen büntető-törvényszéki eljárást indítni meg, egyébiránt az összes vádlottak elleni vizsgálatot eddigelé azoknak szabad lábon hagyá­sával eszközölni. Hírszerint a kassai országos törvényszék által már régebben hozatott vádállapotbahelyzési határozat is, melynélfogva a vádlottak közöl némelyek ellen a végtárgyalás már f. hó 28-ra elrendeltetett, kizárólag az előadott ügy­állásra van alapítva. Ennélfogva tehát a vádlottak egyházi meggyőződései egyátalában nem fognak a büntető igazság­szolgáltatás körébe vonatni, vagy világi törvény­székek ítélete alá vettetni.“ (A per kimenetelét­ lásd „Vegyes“ rovat alatt.)­­ (További intézkedés a kerületi hatóságok megszüntetésében.­) Múlt számunkban említek, hogy az alsó-ausztriai és stájerországi kerületi (megyei) hatóságok megszüntettek. Hivatalos értesítések nyomán írhatjuk, hogy ezen intézkedés a Felső-Ausztriában létező 4. megyei hatóságra is kiterjesztetett.­­ (A községügyek felett tanácskozó bizottmány működése Nagy­váradon.) Tudjuk, hogy e bizottmányból több tag kilépett. A dec. 14-i ülésben egy új tag lépvén be, a tanácskozás arról folyt : szük­séges-e a község s a legalsóbb politikai hivatal közé egy önálló hatóságot alakítani? Erre nézve a bizottmány következőleg véle­­kedik : „Minthogy az indítványozott önálló hatóság által a magas kormány egyrészről az állam­költséget kívánja leszállítani, más­részről a hivatalos ügymenetet egyszerűsíteni szándékozik, ezen c­él pedig akkor, ha a kérdésben levő új hatóság a mostani szol­­gabírósági hatóság s a községek közé helyeztetnék, elérve nem volna, a bizottmány egy nagyobb hatáskörrel ellátandó önálló ható­ság felállítását indítványozza. Ezen nagyobb hatáskörrel ellátandó önálló hatóság pedig a megye, mely újonnan felállíttatván, miután a községi rendszer be­hozva lesz, ezáltal a jelenleg létező, szolgabiróságok, a kiküldött városi s más járási bíróságok, sőt megyei törvényszéken kívül az első folyamodású törvényszékek is azonnal meg­szüntethetők volnának. Ezen nézpontból indulva a bizottmány indítványozza : 1. Hogy ezen önálló hatóság működési köre körülbelül egy­­egy megye területére terjedjen. 2. Hogy ezen új hatóság hatásköre alá, elvileg a következő teendők soroltassanak : a) Felügyelet a községek s illetőleg a kü­lönvált jószágterületek felett, b) A megye képviselése oly tárgyak­ban, melyek a megye egész területét érdeklik; például : útépítés, vízszabályozás, hajózás, kereskedelem, s más ezekhez hasonlók. c) A közügyek vezetése, politikai és pénzügyi tekintetben, a mennyiben ezek nem a községekre, vagy még a megyén is felül álló hatósá­gok kezelésére volnának bízva. 3. A megyei hatóság főnökét a cs. kir. Apostoli Felsége ne­vezte ki, a ki a megyei hatóság teendőit részint a megyei képvise­lők gyűlése által­­ tanácskozólag, részint a gyűlés által választott tisztviselők által végrehajtólag intézné el. 4. A megyei képviselők testületének tagjai : a) a községektől külön vált jószágterületek birtokosai személyesen vagy megbízott­jaik által. b) A városi és vidéki községek küldöttei. Jegyzés : A jószágterületek birtokosai s a községek által kül­dött képviselők között az arányt a megyében fizetett földadó meny­­nyisége határozza meg. A kisebb községek, többen együtt válaszszák küldötteiket. 5. A megyei tisztviselők választása. A tisztviselőket szabad vá­lasztás és szótöbbség útján a képviselők gyűlése választja, feltéve, hogy az illetők a szükséges képzettséggel bírnak. A tisztviselők közöl némelyek a törvényszéket képeznék, mások a politikai osztály idevágó ügyeit intéznék el. 6. Ki fizesse a megyei hatóság költségeit ? A megyei lakosok, aránylag eddig fizetett egyenes adójukhoz képest. A bizottmány egyébiránt óhajtaná, ha az egyenes adónak vagy a bélyegilletéknek egy része, (százaléka) a kincstár részéről, e czélra átengedtetnék. Ezek a főelvek, melyek szerint a Nagyváradon székelő bizott­mány a vármegyéket Magyarországban helyreállítani óhajtaná.­­ (Poszony.) A községügyek felett tanácskozó bizottmányból, mint tudjuk, többen kilépvén, jelenleg e bizottmány következő ta­gokból áll : gróf Degenfeld-Schomburg, Záborsky József, Gyürky

Next