Politikai Ujdonságok, 1860 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1860-01-05 / 1. szám
Miután már ez utóbbiak s a 1859. évreli ujonczi többletek által, a hadsereg álladéka csaknem teljes számú, jónak látom elhatározni, hogy az 1860-ra megrendelt ujoncz-állitás elmaradjon, a nélkül, hogy ezáltal az 1861. évi szabályszerű hadjutalék száma túllépetnék. — Bécs, dec. 26. 1859. Ferenc* József s. k. — (Az ipar szabadságát elhatározó törvény.) A hivatalos lapok közlik azon törvényszövegét, mely az ausztriai birodalomban az ipar szabadságát szentesíti. E törvény szerint az iparos foglalkozások két osztályba soroztatnak, s az első osztály szabad iparnak, a második engedélyezett iparnak neveztetik. Oly foglalkozások, melyekre engedély szükséges, a következők: 1. Mindazon ipar, melynek tárgyát mechanikai vagy vegytani után irodalmi vagy művészeti termékek sokszorosítása, vagy azokkal való kereskedés képezi (könyvnyomtatás, réz-, aczél-, kő- vagy fametszés utáni nyomtatványok). 2. Az itt előszámlált ipartermékekre nézve alakuló kölcsönöző intézetek (kölcsön-könyvtár, olvasókabinet). 3. Időszakonkint történő személyszállítási vállalatok. 4. Azon iparnemek, mik által nyilvános helyeken személyszállító eszközök a közönség használatára készen tartatnak. 5. A hajózás, épitőmesterség, kömives, kőfaragó és ács. 6. Kéményseprők. 7. Csatornatisztítók. 8. Nyúzók. 9. Fegyver- és lőszerkészítés. 10. Tűzművészeti anyagok s tűzijátékok. 11. Viselt ruhákkal vagy ágyneműekkel való kereskedés, továbbá zálogháztartás, amennyiben ez meg van engedve. 12. Mérgek és orvosi füvek árulása. 13. Vendéglői és italmérési foglalkozás. Aki az itt előszámlált foglalkozásokat akarja űzni, tartozik arra engedélyt kérni, s az engedély megnyerése előtt üzletét el nem kezdheti. Az itt elé nem számlált iparágak a szabad osztályba tartoznak. Ezekre nézve csak az szükséges, hogy az ember, aki vagyonával szabadon rendelkezik, bejelentse magát a hatóságnál, hogy ő szabó, czipész, asztalos, bodnár stb. akar lenni, s megkapja, amit kíván. A jelentésben a vállalkozónak nevét, korát, lakását s állambeliségét (azaz , hogy nem külföldi-e?), valamint a választott foglalkozás nemét s az iparüzlet helyét kell elősorolnia. Több ipart egy bejelentésbe foglalni nem szabad, de külön bejelentés utján egy ember több nemű iparüzletet is folytathat. A nők csakúgy kezdhetnek iparvállalatba, mint a férfiak. A czéhek megmaradnak ugyan, de mindenki azonnal az illető czéh tagjának tekintendő, ha bejelentés vagy engedélynyerés útján iparvállalatot kezdett. Hogy valaki volt e előbb inas, legény ? kérdés alá nem jó, azonban a még nem nagykorú vállalkozó, kiskorú tanítványt maga mellé nem vehet. A remekkészítés ezentúl senkitől sem kívántatik. (A Kézsmárkon tartott ágostai hitvalláson levők konventjében résztvett némely egyének ellen elhatározott büntetőperben eljárás ügyében a „ Wiener Ztg.”gy ír : „A legbiztosabb után tudomására jutottunk, hogy az államügyészség és az illetékes büntetőhatóság föllépése a kézsmárki konventben résztvettek néhányai ellen nem azért történt, mivel azok ezen gyűlésre egybegyűltek, még kevésbé azért, mert ők ott kérvény benyújtását határozták el Császár Ő Felségéhez a September -ei császári nyilt parancs és arra vonatkozó miniszteri rendelet visszavétele végett, hanem azon okból, mert ez indítványozok s az akkor hozott határozatok főokozói mind magán e gyűlésen, valamint különféle azt megelőzött izgatások, úgyszintén az idevonatkozó határozatok kinyomatása és terjesztése által odaműködtek, e gyűlés határozata által egyszersmind minden evangélikus egyházelőljáróknak azt ajánlani, „hogy új és nagyobb bonyodalmak elkerülése végett, további utasításig a régi alkotmánynál maradjanak, és hogy az ezen ügyben leérkező további kormányrendeletek a senioratusok papi és világi elöljáróival kizárólag csak tudomásvétel végett közöltessenek,“ és mivel továbbá némelyek e személyek közöl az említett törvények nemteljesítését másképen is ajánlották. Írásban kijelentvén : „hogy a legfelsőbb nyiltparancs a protestánsok által egyhangúlag vissza fog vettetni, hogy az egyházelőljárók és konventek utasíttatni fognak, mikép a patens ideiglenes foganatosításához segédkezet ne nyújtsanak, hogy szenvedőleges ellenállást, mégpedig a szó teljes értelmében, kelljen alkalmazni, és különféle írásbeli utasításokat és fölszólításokat e szabályok meg nem tartására osztottak ki, sőt bizalmatlansági szavazattal fenyegetést is nyilvánítottak oly személyek ellen, kik azok végrehajtására közreműködnének. ..Ezen eseményekben az illető büntetőtörvényhatóságok az 1852. máj. 1c7-ről kelt átalános büntetőtörvény 63. §. a b) betűjének értelmében, földi- Pot láttak, mely szóról szóra igy hangzik : „A közcsend megháborításának bűntényét az követi el, ki nyilvánosan vagy több ember előtt, vagy nyomtatványok, elterjesztett iratok, vagy képes ábrázolatokban — — b. törvények, rendeletek — — elleni engedetlenségre, ellenszegülésre vagy ellenállásra szólit föl, buzdít vagy csábítni igyekszik, a közcsend megháborítása bűntényének tényálladékát találták, és azért a törvények értelmében saját hivatalos kötelességüknek tátták, az ily vétkes fölszólítások összes részvevői, s amennyire a törvények megengedik, először is azok fő indítói ellen büntető-törvényszéki eljárást indítni meg, egyébiránt az összes vádlottak elleni vizsgálatot eddigelé azoknak szabad lábon hagyásával eszközölni. Hírszerint a kassai országos törvényszék által már régebben hozatott vádállapotbahelyzési határozat is, melynélfogva a vádlottak közöl némelyek ellen a végtárgyalás már f. hó 28-ra elrendeltetett, kizárólag az előadott ügyállásra van alapítva. Ennélfogva tehát a vádlottak egyházi meggyőződései egyátalában nem fognak a büntető igazságszolgáltatás körébe vonatni, vagy világi törvényszékek ítélete alá vettetni.“ (A per kimenetelét lásd „Vegyes“ rovat alatt.) (További intézkedés a kerületi hatóságok megszüntetésében.) Múlt számunkban említek, hogy az alsó-ausztriai és stájerországi kerületi (megyei) hatóságok megszüntettek. Hivatalos értesítések nyomán írhatjuk, hogy ezen intézkedés a Felső-Ausztriában létező 4. megyei hatóságra is kiterjesztetett. (A községügyek felett tanácskozó bizottmány működése Nagyváradon.) Tudjuk, hogy e bizottmányból több tag kilépett. A dec. 14-i ülésben egy új tag lépvén be, a tanácskozás arról folyt : szükséges-e a község s a legalsóbb politikai hivatal közé egy önálló hatóságot alakítani? Erre nézve a bizottmány következőleg vélekedik : „Minthogy az indítványozott önálló hatóság által a magas kormány egyrészről az államköltséget kívánja leszállítani, másrészről a hivatalos ügymenetet egyszerűsíteni szándékozik, ezen cél pedig akkor, ha a kérdésben levő új hatóság a mostani szolgabírósági hatóság s a községek közé helyeztetnék, elérve nem volna, a bizottmány egy nagyobb hatáskörrel ellátandó önálló hatóság felállítását indítványozza. Ezen nagyobb hatáskörrel ellátandó önálló hatóság pedig a megye, mely újonnan felállíttatván, miután a községi rendszer behozva lesz, ezáltal a jelenleg létező, szolgabiróságok, a kiküldött városi s más járási bíróságok, sőt megyei törvényszéken kívül az első folyamodású törvényszékek is azonnal megszüntethetők volnának. Ezen nézpontból indulva a bizottmány indítványozza : 1. Hogy ezen önálló hatóság működési köre körülbelül egyegy megye területére terjedjen. 2. Hogy ezen új hatóság hatásköre alá, elvileg a következő teendők soroltassanak : a) Felügyelet a községek s illetőleg a különvált jószágterületek felett, b) A megye képviselése oly tárgyakban, melyek a megye egész területét érdeklik; például : útépítés, vízszabályozás, hajózás, kereskedelem, s más ezekhez hasonlók. c) A közügyek vezetése, politikai és pénzügyi tekintetben, a mennyiben ezek nem a községekre, vagy még a megyén is felül álló hatóságok kezelésére volnának bízva. 3. A megyei hatóság főnökét a cs. kir. Apostoli Felsége nevezte ki, a ki a megyei hatóság teendőit részint a megyei képviselők gyűlése által tanácskozólag, részint a gyűlés által választott tisztviselők által végrehajtólag intézné el. 4. A megyei képviselők testületének tagjai : a) a községektől külön vált jószágterületek birtokosai személyesen vagy megbízottjaik által. b) A városi és vidéki községek küldöttei. Jegyzés : A jószágterületek birtokosai s a községek által küldött képviselők között az arányt a megyében fizetett földadó menynyisége határozza meg. A kisebb községek, többen együtt válaszszák küldötteiket. 5. A megyei tisztviselők választása. A tisztviselőket szabad választás és szótöbbség útján a képviselők gyűlése választja, feltéve, hogy az illetők a szükséges képzettséggel bírnak. A tisztviselők közöl némelyek a törvényszéket képeznék, mások a politikai osztály idevágó ügyeit intéznék el. 6. Ki fizesse a megyei hatóság költségeit ? A megyei lakosok, aránylag eddig fizetett egyenes adójukhoz képest. A bizottmány egyébiránt óhajtaná, ha az egyenes adónak vagy a bélyegilletéknek egy része, (százaléka) a kincstár részéről, e czélra átengedtetnék. Ezek a főelvek, melyek szerint a Nagyváradon székelő bizottmány a vármegyéket Magyarországban helyreállítani óhajtaná. (Poszony.) A községügyek felett tanácskozó bizottmányból, mint tudjuk, többen kilépvén, jelenleg e bizottmány következő tagokból áll : gróf Degenfeld-Schomburg, Záborsky József, Gyürky