Politikai Ujdonságok, 1866 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1866-08-08 / 32. szám

00T“ Előfizetési föltételek 1866-dik évre: a Vasárnapi Újság és Politikai Újdonságok együtt: Egész évre 10 ft. -- Fél évre ft ft. ''•0 Csupán Vasárnapi Újság: Egész évre 6 ft. Fél évre 3 ft. — Csupán Politikai Újdonságok: Egész évre 6 ft. Fél évre 3 ft. Igtatási dijak: a Vasárnapi Újság és Politikai Újdonságokat illetőleg, 1866. január 1-től kezdve. Egy, négyszer halálozott petit sor­ára, vagy annak helye, egyszeri igtatásnál 10 krba háromszor­ vagy többszöri igtatásnál csak 7 krba számittatik. — Külföldre nézve kiadó-hivatalunk számára hirdetményeket elfogad, Hamburg és Altonában: Hausenstein és Vogler. — M.­Frankfurtban: Jaeger könyvkereskedése; Bécsben: tippelik Alajos. — Bélyeg-dij, külön minden igtatás után 30 ujkr. Boldog Poroszország. A hét főeseménye, hogy hosszas titkoló­zás után végre napfényre került a jul. 26-án Nikolsburgban kötött előleges békeszerző­dés, és a négy hétig tartó fegyverszünet okmányainak hivatalos szövege. Egyszer­smind értesülünk, hogy osztrák részről Brenner báró, porosz részről Werther báró vannak felhatalmazva arra, hogy Prágában a végleges béke pontjai fölött alkudozzanak. Miután azonban az előleges békekötésben a főkérdések már el vannak döntve, bizo­nyosnak tarthatjuk, hogy Prágában többé nehézségek nem fordulnak elő s hogy a végleges békekötés rövid idő alatt végbe fog menni. A­mi Olaszországot illeti, Viktor Emá­­nuel király kétségbe van esve a szégyen miatt, hogy sem szárazon, sem a tengeren egyetlen egy győzelmet sem mutathat fel, s így Velenczét úgyszólván ajándékba kapja. Az első fegyvernyugvás aug. 2-án telt le, s ekkor Ausztria és Olaszország között újab­ban nyolcz napig tartó fegyvernyugvás jött létre. Legújabban, aug. 5 -én egy osztrák tábornok s több olasz katonatiszt Cormons városkában (Trieszt közelében) jött össze, s itt lesz az alkudozás a hosszabb ideig tar­tandó fegyverszünet kérdése fölött. Erősí­tik, hogy a meghatalmazottak egyik részről sincsenek megbízva arra, hogy egyszersmind az előleges békeszerződés pontjai fölött is alkudozzanak. Sőt hozzáteszik, hogy ha aug. 10-dik napjáig a fegyverszünet létre nem jő, vagy a fegyvernyugvás meg nem hosz­­szabbíttatik, az ellenségeskedések az osztrák és olasz hadseregek között újra megkez­dődnek. ------Boldog Poroszország! Inkább azt akartuk mondani: boldog Németország! mert valóban minden arra mutat, hogy e nagy, művelt, gazdag, szorgalmas és értel­mes nemzet roppant lépéssel közeledett azon czélja felé, hogy elvégre egyesülhessen. A porosz király épen most nyitá meg az országgyűlést Berlinben. A 70 éves ősz ki­rály nagy győzelem babéraival tért vissza fővárosába, s hírül adja, hogy Németország nemzeti nagy művének alapköve le van téve s a legfőbb akadályok, melyek a nemzet egyesülését eddig gátolták, el vannak há­rítva. Olvasóink alább egész terjedelmében veszik a porosz trónbeszédet, mely a né­met nemzet higgadtságának és komoly egy­szerűségének oly szép példányát tünteti elénk. A trónbeszéd, minden szópompától meg­fosztottan a legegyszerűbb modorban adja elő a világtörténelmi fontossággal bíró ese­ményeket. Elmondja, hogy Németország újraszervezésének és egyesítésének munkája immár szabad folyamatot nyert. A véres háború csak az akadályokat győzi le, a többit a nép egyetértése békés után hozandja létre. Most már e szó: ,,porosz“, idestova elavult fogalom lesz. Poroszország csaknem egészen elfoglalta Németországot, de nem azért, hogy meghódítsa, hanem hogy egye­sítse, nem hogy poroszszá tegye, hanem hogy maga is egybeolvadjon vele, s mind­nyájan és egyetemben nagy Németországgá alakuljanak át. Irigylendő boldog nemzet. Sok vérbe került a munka, de már a­mi a pénzt illeti, hallatlan tüneménynek vagyunk tanúi. Más­kor a győző és legyőzött fél a háború után csak adósságainak szörnyű megszaporodását tapasztalta. A porosz azonban büszke öntu­dattal mondhatja, hogy hadi költségeit évi jövedelmeiből, megtakarított pénzösszegei­ből s az ellenségre vetett sarczokból fedezte, úgy hogy a roppant hadsereg tartása egy krajczárral sem nagyobbította meg az évi kiadások rendes összegét. Nem igy történt Ausztriában, a­hol a háború összes költsé­geit a hitel igénybe vétele s a gyártott bankjegyek kényszerített forgalma fedözék, s csak a béke utáni időkre marad fenn a kontóra vitt háború költségeinek letisz­­tázása. ____________ ------Ami hazánk ügyeit illeti, beszélik, hogy az országgyűlés nem sokára ismét össze fog ülni. Bizonyost e tekintetben nem írhatunk, s az egész hírnek alapja csak annyi, hogy az állítólag félhivatalos „De­batte“ legközelebb következő sorokat bocsá­totta közre: „Magyarországban az egész törvény­hozási testület teljes képességgel bír újabb működésekre. Csak egy mozdítás, s minden kerék forgásba jut, s hogy e forgás, hasznos munkát eredményez , biztosíték erre nézve Deák javaslata a közös ügyekről. „Remélhetni tehát, hogy egy hét sem mú­lik el, s hangzani fog a megváltó szózat, mely a pesti országgyűlést ismét egybehivandja, hogy aztán e testület lerakja végső oszlopát azon műnek, melyet a hazafias szellem és államférfim bölcseség kezdeményezett.“ A nikolsburgi békeelőzmény. — A jul. 26-án kötött előleges béke­szerződés szövege következőleg hangzik: „ Felségeik az osztrák császár és a po­rosz király azon óhajtástól lelkesítve, hogy népeiknek a béke jóléteit ismét visszaadják, e végből és a békeelőzetek megállapítására felhatalmazottjaikká kinevezték. Ő Felsége az osztrák császár: Nagy-Károlyi Károlyi Alajos grófot rendkívüli követjét, teljhatalmú miniszterét stb., és Brenner-Felsach Adolf bárót rend­ki­vüli követjét és teljhatalmú miniszterét, stb. Ő Felsége a porosz király, Schönhauseni Bismark Ottó grófot, mi­niszterelnökét és külügyminiszterét, kik miután felhatalmazásaikat igazolták, s azokat jó és rendes alakuaknak találták volna, a közelebbről megkötendő béke alap­jául következőkben egyeztek meg: I. ez. Az osztrák birodalom területi állása, a lombard velenczei királyságot kivéve, vál­tozatlanul marad. Ő Felsége a porosz király kötelezi magát arra, hogy hadait az általuk megszállott osztrák területekről visszavonja, mihelyt a béke meg lesz kötve, kikötvén a béke végleges megkötése alkalmával a hadi költség megtérítésének biztosítékául teendő intézkedéseket. II. ez. C­ége az osztrák császár elismeri az eddigi német szövetség feloszlását, és be­leegyezik abba, hogy Németország az osz­trák császári állam részvevése nélkül ujjá­­alakítassék. Nemkülönben ígéri ő­ége, hogy elismeri azon szűkebb szövetségi viszonyt, melyet a porosz király c­ége a Majna-vonal­tól északra szervezni akar, és kijelenti egyet­értését azzal, hogy külön egyesülésre lépje­nek a Majna-vonaltól délre fekvő államok, mely szövetségnek nemzeti kapcsolata az északi szövetséggel a kettő közelebbi egyez­kedésétől függ. III. ez. Fige az osztrák császár átruházza a porosz király Ő Felségére az 1864. októ­ber 30-ikán kötött régi béke alapján szerzett jogait Holstein és Schleswig herczegségekhez, úgy azonban, hogy Schleswig északi vidékei-

Next