Politikai Ujdonságok, 1867 (13. évfolyam, 1-52. szám)
1867-09-11 / 37. szám
ugyan, hogy egynémely könnyen hivő olvasó megtapsolna minket, ha kuruczos izmodorban nekirontanánk a magyarrá vált trafiknak, s kötnék az ebet a karóhoz, kiáltozván, hogy el kell azt törölni, mégpedig rögtön! De soha sem volt szokásunk olcsó népszerűség után kapkodni azon áron, hogy olvasóinkat hitegessük, és hiábavaló reményekkel kecsegtessük. Az efféle nem fér lelkiismeretünkhöz. Jelszavunk az „igazmondás,“ mindig és minden körülmény között. A deputácziók működése Bécsben. (Korábbi tudósítások.) Azon javaslatra nézve, melyet a kormány a deputációk elé fog terjeszteni, Bécsből részletes tudósítás érkezett. E tudósítás szerint a kormány előterjesztvényéből következő adatok derülnének ki. A jövő évre megállapított költségvetésben a közös kiadások, nem számítva ide az államadóssági kamatokat, körülbelül száz milliót fognak tenni. Az összegből Magyarország 28 percentet vagyis 28 milliót venne magára. Az államadósság kamataira és a tőketörlesztésre összesen 150 millió kívántatik, de minthogy a kamatok egy részét ezüstben kell fizetni, az agró is hozzá számítandó, mely körülbelül tíz milliót tesz, ennélfogva az államadóssági kiadás 160 millióra rúg, amiből azonban 24 millió nem kamatfizetésre, hanem tőketörlesztésre jut, úgy hogy kamatra 136 millió kellene. Ezen összegből levonva a kamatszelvényadót 6 millióval, marad 130 millió. Ezen sommában azonban benne van oly kölcsönök kamata is, melyek Magyarországot sehogy sem érdeklik, s ez okból az imént említett 130 millióból még 30 millió számíttatnék le oly kamat fejében, melyhez Magyarországnak még méltányossági szempontból sem lehet köze, így az államadóssági teher, mely köztünk szétosztandó lenne, száz milliót tesz s erre nézve azt kívánnák, hogy mi az összeg egy negyedrészét, azaz 25 milliót vegyünk át. Fizetnénk eszerint a jövő évre államadósságra 25, közös kiadásokra 28 milliót, körülbelül annyit, mint eddig fizettünk. Itt azonban a levelező egy körülményre figyelmeztet. Ha tudniillik az államadóssági teher, a levonandók levonása után, még 130 milliót tesz, melyből mi 25 milliót veszünk át, csak nem hiszi senki, hogy a birodalom másik fele azt az egész 105 milliónyi maradékot fogná magára vállalni. Lesz tehát mindenesetre oly összeg, melyet csak új adósságcsinálás útján lehet fedezni, és az innen eredő teher egy részében természetesen nekünk is kellene osztoznunk, hacsak nem lehet kivinni azt, hogy az egész deficit az államjegy-sajtó segélyével fedeztetik, — amennyiben ezt fedezésnek lehet nevezni. Az 53 millió tehát talán még 1—2 millióval növekedhetnék. — Ez az előleges terv, mely legalább az 1868. évre nézve annyira mennyire rendezné a függőben levő kérdéseket, miknek végleges megoldása természetesen még akkor is legfeljebb kevés hónapra volna elnapolva. (Újabb tudósítások.) Szeptember 7-kén tartott ülést a magyar küldöttség, melyben a reichsváth-deputáczió válaszára adandó viszonválasz jött részletes tárgyalás alá. E viszonválaszról csak annyit tudnak a bécsi levelezők, hogy remek tollal cáfolja meg a német deputáczió állításait, de semmi ellenjavaslatot nem tartalmaz. A kormány előterjesztvényről ismét különböző hírek keringenek. Az új „Presse“ nem hiszi, hogy a szóban levő provisoriumot, ha az csakugyan bennfoglaltatnék az előterjesztvényben, elfogadnák Lajthán túl. Ugyan e lap mint figyelemre méltót említi fel, hogy a kormány-propositiók indítványozója nem Andrássy gróf volt, mikép azt egy némely lap irta és hogy a miniszterelnök ellene volna a provisoriumnak. A „P. L.“-nak pedig azt jelentik Bécsből, hogy a kormány javaslata az államadósságot illetőleg oda megy ki, miszerint az összes államadósságból hatszáz millió kizárólag a Lajthán túliak részére vonatik le (minthogy az államadósságokban oly összegek is vannak, melyekhez Magyarországnak még méltányossági szempontból sem lehet köze); a többi felmaradt részre azonban Magyarország hozzájárulása nagyobb quotában állapíttatnék meg. E hireknek, melyek annyiféleképen adatnak elő, kevés positiv alapot tulajdoníthatunk s azért örömmel jegyezzük fel, hogy több oldalról jött s valószínű tudósítások szerint folyó hó 20—25-ike közt mind a magyar országgyűlés, mind a reichsráth összeül, midőn aztán e kétes híreknek is meg kell szűnni. A reichsráth összeülésével egyidejűleg a lajthántúli minisztériumot is meg akarják alakítani. Legalább a bécsi lapok újra nagyban foglalkoznak ez ügygyel. Az új „Presse“ szerint nem lehet ugyan erről még mint tényről beszélni, de ha értesülése nem csalja, Beust kanczellár épen most nyert felhatalmazást ökölségétől az új minisztérium megalakítására. Miniszterelnökül legnagyobb nyomatékkal Auersperg herczeget emlegetik, dr. Giskra belügy-, dr. Berger igazságügyminiszter lenne. Herbstről sem feledkeztek meg; őt a concordatum elleni hadjáratba küldik s igy helye az oktatási minisztérium főpolczán lesz. A pénzügyminiszterségre — minthogy Ausztriában ez a legcsiklandóbb állás jelenleg s erre legkevesebb a vállalkozó — még senki sincs kiszemelve. • — (Az utolsó postán érkezett hírek.) Darab idő óta majdnem minden nap új stádiumban látjuk a deputátusok működését. Mikor Bécsben összeültek, legelőször is a quotát akarták megállapítani a rendes közös kiadásokra nézve, s már-már közel voltak hozzá; a németek elhagyva a 33x/7 perczent álláspontjukat, lassan-lassan jöttek lefelé; a magyarok szintén készek voltak már egy két lépést tenni előre s valahol 30 perczent körül találtak volna oly számot, mely mellett mindkét fél megállapodhatott volna békésen. Rögtön közbejött, az államadósság kérdése, meghiúsított minden egyezkedést. Minthogy a deputátusok erre nem voltak elkészülve, várták, miszerint a minisztériumok együttesen javaslatot fognak e tárgyban készíteni. De a miniszterek közt semmi előleges értekezés vagy egyezkedés nem történt. A deputácziók az 1868-diki költségvetést akarták ismerni, a költségvetés azonban még távolról sem volt megállapítva. Hozzáfogtak tehát, készítették nyakrafőre, s midőn megcsinálták a budgetet, kitűnt, hogy körülbelül 50 millió lesz a deficit. Mikép oszszák ezt fel a magyarok és osztrákok között, erre nézve a két minisztérium ismét nem bírt megegyezni. Becke azt kívánta, hogy a deficit negyedrészét vállalják el a magyarok, a mellett a közös kiadásokhoz s az államadósság kamatainak fedezéséhez járuljanak a majd megállapítandó quotával; a magyar miniszterek nem találták helyesnek a dolgok ily rendét. A múlt hét elején arról beszéltek, hogy a kiegyezkedés lehetetlen, nem marad tehát egyéb hátra, mint a provisoriumok számát egy évvel ismét megszaporítani. Másnap az a hírt jött, hogy az államadósság kamataiból 30 millió különválasztatik, melyhez Magyarországnak semmi köze, mert az ennek megfelelő tőke a magyar önvédelmi harcz elnyomására volt fordítva; a fenmaradt kamatokhoz pedig Magyarország 22 perczenttel járul. Harmadnap végre arról értesültünk, hogy Magyarország mindent együve véve 53 millióval járul az összes kiadásokhoz. Ez képezi most a bécsi lapok elégületlenségének tárgyát. 53 milliót akar Magyarország adni, szól az új „Presse“ , hogy a mi vállunkra 197 milliót rakjon, most, midőn Magyarországban oly bő aratás van, mint a minő emberemlékezet óta nem volt, most midőn a hatalom a mérsékelt párt kezében van. (A Mindenható nem azért áldotta meg bőséggel terményünket, hogy azzal a német pazarlás adósságait fizessük, hanem hogy saját égő sebeinkre szerezzünk orvosságot, s midőn ezt tesszük is, csupán oly sebeket gyógyítunk, miket az uj „Presse“ által egyszer annyira magasztalt bécsi kormány ejtett rajtunk. Azon nincs mit csodálkoznia az uj „Pressernek, hogy a Deák-párt majoritásban lévén, mégsem akar nagyobb terheket róni az országra. Tisztán az ország javát és üdvét kívánva, nem vethet oly terhet a nemzetre, mely annak megrontására volna. Ha az új „Presse“ kívánságát akarná teljesíteni, úgy csakhamar minoritás lenne.) — A magyar küldöttség minden változtatás nélkül elfogadta az albizottság által készített viszonválaszt a múlt szombaton nyújtották át Rauscher érseknek, a reichsrath-deputáczió elnökének. A német küldöttség ugyanaznap ülést is tartott, melynek legnagyobb részét a magyar munkálat felolvasása vette igénybe. A 14 írott ívre terjedő remek szerkezetű munka a német deputáczió válaszát pontról-pontra megcáfolja, s mint bécsi lapok írják, nem az egyenes adókat akarja alapmértékül venni a quota megállapításánál, hanem az egyenes és közvetett adók bruttó bevételét. Egy másik bécsi lap szerint felszólítja e viszonválasz a német küldöttséget, hogy pozitív javaslattal álljon elő. A munkálat felolvasásánál Beust is jelen volt, s érdekes közleményeket tett volna ez alkalommal a deputátusoknak azon tárgyalások felől, melyek a két minisztérium közt folynak. Felolvasás után a német deputáczió az albizottságnak adta át a munkálatot, hogy arról mielőbb jelentést tegyen. Bécsben félhivatalosan megszólaltatik a hír, mely szerint Becke báró lemondott volna. ____________ 438 Lapvélemények az európai helyzetről. A sz. pétervári orosz lap, a „St. Petersburgskija vied.“ egy furcsa czikket közöl, amelyről a „Köln. Zig“ fölteszi, hogy Poroszország ellenségei ki fogják zsákmányolni. „Be van bizonyítva — írja az orosz lap — hogy Poroszország az 1866-os háború előtt, vagy legalább ezen háború kimenetele előtt, szemügyre vette azon eshetőséget, melynélfogva zászlaja a varsói fellegváron lobogna, s a porosz hatalom Lengyelország új felosztása következtében a Visztula egész bal partjára kiterjesztették. Bismark gróf komolyan szőtte és ápolta ezen terveket, s közölte azokat a képviselőház alelnökével Behrendtel. Lebbin, a poseni nagyherczegségi kormány egyik tagja, az országgyűlés tagjaival folytatott beszélgetés közben egyszer ezt mondá: „Önök, uraim készen lehetnek, hogy mielőbb-utóbb egész Lengyelországot Poroszországhoz csatoljuk a Visztuláig.“ S egy képviselő azon észrevételére, miként nem fognak oly sokáig élni, hogy az ily terv valósulását megláthassák, azt felelte Lebbin: „Úgy látszik, hogy ön mind magának, mind nekem igen rövid életet jósol; a körülmények rég idő óta s nagyon jól elő vannak készítve; ezt önök elhihetik, uraim. A lengyel királyság fele germanizálva van, s a többi részét el lehet végezni nyolczszáz hivatalnokkal s három porosz ezreddel. . .