Politikai Ujdonságok, 1873 (19. évfolyam, 1-53. szám)
1873-01-01 / 1. szám
Egy fontos lépés közigazgatásunkban. Az újabban életbe léptetett megyei törvény és az igazságszolgáltatásnak a közigazgatástól való különválasztatása dacára is állandóan hangzott a panasz közigazgatásunk tökéletlensége ellen. Az országgyűlés megnyílása után, a felirati vita alkalmával báró Sennyey is ezt vetette főként a Deákpártnak és kormányának szemére. A belügyminiszter most e fogyatkozások javítására egy körlevelet intézett a főispánokhoz, melynek ha foganatja lesz, azon helyeken, ahol a közigazgatás bajai hanyagságból származtak, e bajok orvosolva lesznek. Ily módon meg lesz aztán az is mutatva, hogy a mostani tiszti személyzettel mennyire lehet elvégezni a közigazgatási teendőket. A körlevél itt következik: „Nemzetünk a közelebbi századok leforgása alatt az önvédelem nehéz küzdelmeiben fáradozván, e viszontagságos korszakban vajmi kevés ideje maradt a berendezés legszükségesb módjairól kellőleg gondoskodni. E kevés idő alatt is azon irány, mely nem annyira az összes érdekek előmozdításának, mint inkább az egyéni szabadság és egyéni kiváltságok fentartásának kedvezett, szűk tért nyitott a biztos, jól berendezett állapot, és az ezt feltételező jó közigazgatás létesítésére. A múlt évtizedek alatt pedig, midőn nemzetünk az állami lét, és az alkotmányos élethezi hű ragaszkodását a jobban rendezett administráció előnyeiért cserébe adni nem volt hajlandó: az egymással ellentétes rendszerek sűrűbb váltakozása folytán a közigazgatás hanyatlásának kellett bekövetkezni. Ezek oly öröklött bajok, melyekért a jelen közegeket felelősekké tenni nem lehet. Midőn az országos törvények és alkotmányos intézmények visszaállíttattak, a törvényhozás és a kormánynak mindenekelőtt az volt feladata, hogy a közjogi alap és belnyugalom megszilárduljon, és hogy a kormányzás a parlamentáris kormányzati rendszerrel még összhangba nem hozott törvényhatósági önkormányzat fentartása mellett átalában lehetővé tétessék. Időközben meghozattak a törvényhatóságok és községek rendezését illető törvények, és miután a törvényhatóságok szervezése egészen, a községeké pedig részben befejezve van , elérkezett az idő, midőn a közigazgatás rendes és pontos kezelését valósítani lehet és kell, és nem kétlem, miszrint méltóságod figyelmét nem kerülte el azon áramlat, mely a közvélemény részéről e tekintetben mindinkább nyilvánul; nem kétlem, hogy méltóságod is át van hatva annak érzetétől, miszerint az elhanyagolt állapotbeli kibontakozásra, a jólét és rendezett viszonyok előidézésére bármily kiváló egyes intézkedések nem elegendők, hanem, hogy erre az államintézmények öszszes ágazatainak egybevágó, egymást gyámolító közreműködése, s különösen a kor igényeinek megfelelő közigazgatás rendtartó kezelése szükséges. Meg vagyok győződve, hogy a közvéleménynek ezen mindinkább hangosabban nyilvánuló kívánalma elől a törvényhatóságok és községek kitérni nem fognak, és hogy az erős közérzületnek sikerülene oda vinni a dolgot, hogy az állami igazgatás helyes közvetítése, és az önkormányzat valódi teendőinek lelkiismeretes és buzgó teljesítése eléressék. Hogy e részben sikeres eredményt remélhessünk, kell, miként minden egyes köztisztviselő áthatva legyen annak szükségétől: 1. hogy hatáskörének teljes tudatával, és az erre vonatkozó törvények és rendeletek ismeretével bírjon, 2. hogy a felek vele akadálytalanul érintkezhessenek, 3. hogy a törvény, mindenkire nézve pártatlanul (hgy saját magára nézve is) kötelezőnek ismerje, kötelességeit pedig pontosan és a mai viszonyok által megkívánt gyorsasággal végezze. íme! ez a kulcsa a jó közigazgatás rejtélyének ! Képesek lesznek-e a törvényhatóságok és községek a jelen személyzettel, és a jelen rendszer mellett a kor és viszonyok által kívánt közigazgatást létesíteni ? e kérdésre a jövő, a tények fognak felelni, s egyszersmind az eredményhez képest azok életképessége felett is határozni. Annyi azonban már most is bizonyos, hogy a felelősség súlya mindezekért elsősorban a kormány vállaira fog nehezedni. E felelősséget a kormány annál kevésbbé háríthatja el magától, minthogy az 1870. 42. törvény, ha nem engedett is a főispánnak, mint a végrehajtó hatalom képviselőjének, tényleges részvétet a közigazgatás vezetésében , de oly jogokkal ruházta föl azt, melyek gyakorlatáról a közigazgatás minősége feltételezhető. Szükségtelen felemlítenem azon befolyás fontosságát, melyet a törvény a főispánra, részint a kijelölési, részint a kinevezési jog által ruházott. A személyzeti ügyeken kívül a főispán a közgyűlések előtt számonkérő széket tart, megvizsgálja személyesen a tisztviselők hiv. eljárását, megtekinthet minden beadványt, vizsgálatot rendelhet a hanyag, vagy vétkes tisztviselő ellen, azt felfüggesztheti, helyettesítheti, a törvény által előírt esetekben pedig a törvényhatóság minden közegeivel rendelkezhetik. Szóval a főispán ellenőrizvén a törvényható-ági önkormányzatot, és őrködvén a törvényhatóság által közvetített állami közigazgatás érdekei felett, oly jogokat és befolyást gyakorolhat, melyek a közigazgatás menetére lényegesen kihatnak. A törvény határozata, a törvény által engedett jogokból eredő felelősség, és a közjó érdeke parancsolják tehát, hogy a főispáni törvényes jogok és kötelességek teljes mértékben hatályosan gyakoroltassanak. Ez, méltóságos úr ! a kormány elhatározott, komoly szándéka. És itt figyelmeztetni kívántam méltóságodat, miként a főispáni teendők ezékes ellátása mellett határozottan megkívánom, hogy méltóságod hatáskörét szigorúan, a törvény határai közt, érvényesítse, mert nincs szándékomban jelen intézkedésem által a törvényhatóságok jogkörén a legkisebb csorbát is ejteni, sőt ellenkezőleg, törekvésem oda megy, hogy egyrészről a főispáni ellenőrzés, de főleg a törvényhatósági teljes jogkörrel gyakorolt tevékenység által legyen a kormánynak czélja, t. i. a rendes közigazgatás elérhető. És én teljesen meg vagyok győződve, hogy azon előnyök, melyek a közigazgatás ekkénti ellenőrzéséből a honpolgárokra nézve származnak, lényeges befolyással leendnek azonigények ki-s elégítésére, melyek az állam és kormánya irányában a biztonság, jólét, rend és köznyugalom megőrzése és előmozdítása tekintetében támaszthatók, és sikeres óvszerül szolgálandóak azon felszólamlások ellen, melyek egyes orvosolatlan panaszok ötletéből emeltetnek, és a municipális önkormányzat ellen irányzott izgatásra fölhasználtatnak. De méltóságod okvetlen belátandja, hogy ezen jogok és kötelességek kellőleg csak akkor és akként gyakorolhatók, ha a főispán állandóan a kormányzatra bízott törvényhatóság területén tartózkodik, mert a közigazgatási közegek eljárásának ellenőrzése csak a helyszínen és többszörös utánnézés és vizsgálat által eszközölhető, és mert a törvényhatóság területén kell lenni azon kormányközegeknek, kikhez a felek sérelmeik orvoslása végett fordulhatnak. Felkérem tehát méltóságodat, és elvárom, hogy a törvényhatósága területén leendő állandó tartózkodás iránti ezen felhívásnak (amennyiben az eddig nem történt volna) megfelelni hazafias és hivatalos kötelességének tekintse, s engemet e részben tett lépéseiről mielőbb, s a fentebbiek szerint teljesítendő eljárása, intézkedései és tapasztalatai, s ezzel kapcsolatban a közigazgatás állapotáról évnegyedenként tudósítani szives -kedjék. A fentebbiekből egyébiránt önként következik, hogy ezentúl a főispán csak tudtam és beleegyezésemmel hagyhatja el hosszabb időre megyéjét. Fogadja méltóságod kiváló tiszteletem nyilvánítását.— Budán,1872. év decz. hó 21-én, felhivatnak. Pest 20, Buda 10, Ó Buda 4 ilyen képviselőt választ. — Azon törvényezikk ugyanis, melyre a belügyminiszter rendeletében hivatkozik, így szól: „134. §. Ezen törvény kihirdetése után a belügyminiszter által kitűzendő határidő alatt Pest és Buda fővárosok, Ó-Buda mezőváros választottai bél a szervezési előmunkálatok elkészítésére egy küldöttség alakítandó. E küldöttség 34 tagból áll, kik közül 20-at Pest, 10-et Buda főváros képviselő testülete, 4-et Ó-Buda községi képviselete választ. E küldöttség tervet dolgoz ki: a) a választó kerületek alakításáról; b) a fővárosnak közigazgatási kerületekre elosztásáról; c) a tisztikar, a szak, segéd, kezelő és szolgaszemélyzet létszámáról, hatásköréről és a fizetések mennyiségéről; d) a 4-ik §-ban érintett árvaszék szervezéséről; e) a tanács által választandó tisztviselők választási módjáról. A küldöttség munkálata felett a fent említett 3 város közös közgyűlése határoz. E közgyűlés áll Pest és Buda városok képviselőtestületéből és Ó-Buda mezőváros községi képviseletéből. A közgyűlés határozatai a belügyminiszterhez terjesztetnek föl jóváhagyás végett.“ — (A bankügyi tárgyalások) a magyar és osztrák kormány között január 8-ka körül kezdődnek meg Bécsben. (A határőrvidék) azon részének bekeblezésére vonatkozó törvényjavaslat, mely rész közvetlenül Magyarországhoz csatoltatik, elkészült s közelebb terjesztetik a minisztertanács elé. Egy uj megye alkottatik, a többi rész pedig a határos megyékhez fog csatoltatni. (Az új közgazdasági miniszter, gr. Zichy József tárgyalásokat indított meg, melyek czélja, hogy a marhavész elfojtására vonatkozó intézkedések és érszabályok törvényjavaslatba foglaltassanak. Ezzel a gazdaközönségnek egyik régi óhaja teljesül. (Az új honvédelmi miniszter,) Szende Béla, közelebb fogadta a különféle honvédhatóságok és intézetek küldöttségeit. Az elfogadásoknál a miniszter minden alkalommal kiemelte, hogy különösen három dologra fektet fősúlyt. A legjobb egyetértést , barátságos viszonyt kell éleszteni a közös hadseregbeliekkel; semmi ne zavarja a teljes harmóniát s az erők együttes működését, melyre a trónnak és hazának a veszély pillanatában a legnagyobb szüksége van. Amint azonban egy közös magasabb hivatásnak a legbensőbb összetartás érzetét a közös hadseregben és honvédségben erősbítenie kell, úgy a honvédségnek magában is erőt kell éreznie szilárdul megállhatni, mihez szigorú fegyelem szükségeltetik. A fegyelem a győzelem biztosítéka. Mindenekelőtt azonban mind a tisztség, mind a legénység közt a nemzeti szellem ápolandó, mely egyedül ébresztheti a honvédeket a tudatra és kötelességre, melylyel a koronás királynak, a törvényeknek és hazának tartoznak. — (Honvédelmi államtitkárrá) b. Fejérvári Géza honvédezredes, a ki jó ideig a király hadsegédje is volt, neveztetett ki a következő királyi kézirattal: „Honvédelmi magyar miniszterem előterjesztésére báró Fejérváry Géza tettleges állománybeli honvédezredest honvédelmi minisztériumom államtitkárává kinevezem. Kelt Budán, 1872. évi deczember hó 16-án. — Ferencz József, s. k Szende Béla, s. k.“ — (A szerb király-biztosság) rövid történetében nem kis fontosságú szerepet játszik a dályai uradalom igazgatójának, Csernovics Péternek vagyonkezelése. A király-biztos egy ízben Csernovicsot a patriarchátus jószágai nem-becsületes kezelőjének és sikkasztónak nevezte. Csernovics most felterjeszté számadásait a király-biztosnak. E számadásokat a „Reform“ alsó-bácskai levelezője éles bírálat alá veszi s figyelmeztetést intéz a királyi biztoshoz, hogy ne engedje magát elámittatni s oly ügyben, melyben erélyesen és Hazai közügyek és események. (A főváros szervezése.) Pest, Buda és Ó-Buda egyesítésére az első lépés meg van téve. A belügyminiszter átküldte Pest-Buda fővárosok képviselő és Ó-Buda mezőváros községi testületének a rendeletet, mely szerint a fővárosról szóló új törvény 134. §-a értelmében a szervezési előmunkálatok elkészítése végett kirendelt 34 tagból álló küldöttségnek jan. 6-ig való megválasztására