Politikai Ujdonságok, 1873 (19. évfolyam, 1-53. szám)

1873-01-01 / 1. szám

Egy fontos lépés közigazgatásunkban. Az újabban életbe léptetett megyei törvény és az igazságszolgáltatásnak a közigazgatástól való különválasztatása dac­ára is állandóan hangzott a panasz közigazgatásunk tökéletlensége ellen. Az országgyűlés megnyílása után, a felirati vita alkal­mával báró Sennyey is ezt vetette főként a Deák­pártnak és kormányának szemére. A belügyminisz­ter most e fogyatkozások javítására egy körlevelet intézett a főispánokhoz, melynek ha foganatja lesz, azon helyeken, a­hol a közigazgatás bajai ha­nyagságból származtak, e bajok orvosolva lesz­nek. Ily módon meg lesz aztán az is mutatva, hogy a mostani tiszti személyzettel mennyire lehet elvégezni a közigazgatási teendőket. A kör­levél itt következik: „Nemzetünk a közelebbi századok leforgása alatt az önvédelem nehéz küzdelmeiben fáradoz­ván, e viszontagságos korszakban vajmi kevés ideje maradt a be­rendezés legszüksé­gesb mód­jairól kellőleg gondoskodni. E kevés idő alatt is azon irány, mely nem annyira az összes érdekek előmozdításának, mint inkább az egyéni szabadság és egyéni kiváltságok fentartásának kedvezett,­­ szűk tért nyitott a biztos, jól berendezett állapot, és az ezt feltéte­lező jó közigazgatás létesítésére. A múlt évtizedek alatt pedig, midőn nemze­tünk az állami lét, és az alkotmányos élethezi hű ragaszkodását a jobban rendezett administrác­ió előnyeiért cserébe adni nem volt hajlandó: az egy­mással ellentétes rendszerek sűrűbb váltako­zása folytán a közigazgatás hanyatlásának kellett bekövetkezni. Ezek oly öröklött bajok, melyekért a jelen közegeket felelősekké tenni nem lehet. Midőn az országos törvények és alkotmányos intézmények visszaállíttattak, a törvényhozás és a kormánynak mindenekelőtt az volt feladata, hogy a közjogi alap és belnyugalom megszilár­duljon, és hogy a kormányzás a parlamentáris kormányzati rendszerrel még összhangba nem hozott törvényhatósági önkormányzat fentartása mellett átalában lehetővé tétessék. Időközben meghozattak a törvényhatóságok és községek rendezését illető törvények, és mi­után a törvényhatóságok szervezése egészen, a községeké pedig részben befejezve van , elérke­zett az idő, midőn a közigazgatás rendes és pon­tos kezelését valósítani lehet és kell, és nem két­lem, misz­rint méltóságod figyelmét nem kerülte el azon áramlat, mely a közvélemény részéről e tekintetben mindinkább nyilvánul; nem kétlem, hogy méltóságod is át van hatva annak érzetétől, miszerint az elhanyagolt állapotbeli kibontako­zásra, a jólét és rendezett viszonyok előidézésére bármily kiváló egyes intézkedések nem elegen­dők, hanem, hogy erre az államintézmények ösz­­szes ágazatainak egybevágó, egymást gyámolító közreműködése, s különösen a kor igényeinek megfelelő közigazgatás rendtartó kezelése szük­séges. Meg vagyok győződve, hogy a közvélemény­nek ezen mindinkább hangosabban nyilvánuló kívánalma elől a törvényhatóságok és községek kitérni nem fognak, és hogy az erős közérzület­nek sikerü­lene oda vinni a dolgot, hogy az állami igazgatás helyes közvetítése, és az önkormányzat valódi teendőinek lelkiismeretes és buzgó teljesí­tése eléressék. Hogy e részben sikeres eredményt remélhes­sünk, kell, miként minden egyes köztisztviselő áthatva legyen annak szükségétől: 1. hogy hatáskörének teljes tudatával, és az erre vonatkozó törvények és rendeletek ismere­tével bírjon, 2. hogy a felek vele akadálytalanul érint­kezhessenek, 3. hogy a törvény, mindenkire nézve pártat­lanul (h­­gy saját magára nézve is) kötelezőnek ismerje, kötelességeit pedig pontosan és a mai viszonyok által megkívánt gyorsasággal végezze. íme! ez a kulcsa a jó közigazgatás rejté­lyének ! Képesek lesznek-e a törvényhatóságok és községek a jelen személyzettel, és a jelen rendszer mellett a kor és viszonyok által kívánt közigazga­tást létesíteni ? e kérdés­re a jövő, a tények fognak felelni, s egyszersmind az eredményhez képest azok életképessége felett is határozni. Annyi azonban már most is bizonyos, hogy a felelősség súlya mindezekért első­sorban a kor­mány vállaira fog nehezedni. E felelősséget a kormány annál kevésbbé há­ríthatja el magától, minthogy az 1870. 42. törvény, ha nem engedett is a főispánnak, mint a végre­hajtó hatalom képviselőjének, tényleges részvétet a közigazgatás vezetésében , de oly jogokkal ru­házta föl azt, melyek gyakorlatáról a közigazga­tás minősége feltételezhető. Szükségtelen felemlítenem azon befolyás fon­tosságát, melyet a törvény a főispánra, részint a kijelölési, részint a kinevezési jog által ruházott. A személyzeti ügyeken kívül a főispán a köz­gyűlések előtt számonkérő széket tart, megvizs­gálja személyesen a tisztviselők hiv. eljárását, megtekinthet minden beadványt, vizsgálatot ren­delhet a hanyag, vagy vétkes tisztviselő ellen, azt felfüggesztheti, helyettesítheti, a törvény által előírt esetekben pedig a törvényhatóság minden közegeivel rendelkezhetik. Szóval a főispán ellenőrizvén a törvényható-­­­­ági önkormányzatot, és őrködvén a törvényha­­t­­óság által közvetített állami közigazgatás érde­kei felett, oly jogokat és befolyást gyakorolhat,­­ melyek a közigazgatás menetére lényegesen ki­hatnak. A törvény határozata, a törvény által enge­dett jogokból eredő felelősség, és a közjó érdeke parancsolják tehát, hogy a főispáni törvényes jogok és kötelességek teljes mértékben hatályosan gyakoroltassanak. Ez, méltóságos úr ! a kormány elhatározott, komoly szándéka. És itt figyelmeztetni kívántam méltóságodat, miként a főispáni teendők ezékes ellátása mel­lett határozottan megkívánom, hogy méltóságod hatáskörét szigorúan, a törvény határai közt, ér­vényesítse, mert nincs szándékomban jelen intéz­kedésem által a törvényhatóságok jogkörén a legkisebb csorbát is ejteni, sőt ellenkezőleg, tö­rekvésem oda megy, hogy egyrészről a főispáni ellenőrzés, de főleg a törvényhatósági teljes jog­körrel gyakorolt tevékenység által legyen a kor­mánynak czélja, t. i. a rendes közigazgatás elér­hető. És én teljesen meg vagyok győződve, hogy azon előnyök, melyek a közigazgatás­ ekkénti ellen­őrzéséből a honpolgárokra nézve származnak, lényeges befolyással leendnek azon­­igények ki-­s elégítésére, melyek az állam és kormánya irá­­­­nyában a biztonság, jólét, rend és­ köznyugalom megőrzése és előmozdítása tekintetében támaszt­hatók, és sikeres óvszerül szolgálandóak azon felszólamlások ellen, melyek egyes orvosolatlan panaszok ötletéből emeltetnek, és a municipális önkormányzat ellen irányzott izgatásra fölhasz­náltatnak. De méltóságod okvetlen belátandja, hogy ezen jogok és kötelességek kellőleg csak akkor és akként gyakorolhatók, ha a főispán állandóan a kormányzatra bízott törvényhatóság területén tar­tózkodik, mert a közigazgatási közegek eljárásának ellenőrzése csak a helyszínen és többszörös után­­nézés és vizsgálat által eszközölhető, és mert a törvényhatóság területén kell lenni azon kor­mányközegeknek, kikhez a felek sérelmeik orvos­lása végett fordulhatnak. Felkérem tehát méltóságodat, és elvárom, hogy a törvényhatósága területén leendő állandó tartózkodás iránti ezen felhívásnak (a­mennyi­ben az eddig nem történt volna) megfelelni ha­zafias és hivatalos kötelességének tekintse, s en­­gemet e részben tett lépéseiről mielőbb, s a fentebbiek szerint teljesítendő eljárása, intéz­kedései és tapasztalatai, s ezzel kapcsolatban a közigazgatás állapotáról évnegyedenként tudósí­tani szives -kedjék. A fentebbiekből egyébiránt önként követke­zik, hogy ezentúl a főispán csak tudtam és bele­egyezésemmel hagyhatja el hosszabb időre me­gyéjét. Fogadja méltóságod kiváló tiszteletem nyilvánítását.— Budán,1872. év decz. hó 21-én, felhivatnak. Pest 20, Buda 10, Ó­ Buda 4 ilyen képviselőt választ. — Azon törvényezikk ugyanis, melyre a belügyminiszter rendeletében hivat­kozik, így szól: „134. §. Ezen törvény kihirdetése után a belügyminiszter által kitűzendő határidő alatt Pest és Buda fővárosok, Ó-Buda mezőváros vá­lasztottai bél a szervezési előmunkálatok elkészí­tésére egy küldöttség alakítandó. E küldöttség 34 tagból áll, kik közül 20-at Pest, 10-et Buda főváros képviselő testülete, 4-et Ó-Buda községi képviselete választ. E küldöttség tervet dolgoz ki: a) a választó kerületek alakításáról; b) a fővárosnak közigaz­gatási kerületekre elosztásáról; c) a tisztikar, a szak, segéd, kezelő és szolgaszemélyzet létszámá­ról, hatásköréről és a fizetések mennyiségéről; d) a 4-ik §-ban érintett árvaszék szervezéséről; e) a tanács által választandó tisztviselők választási módjáról. A küldöttség munkálata felett a fent említett 3 város közös közgyűlése határoz. E közgyűlés áll Pest és Buda városok képvi­selőtestületéből és Ó-Buda mezőváros községi képviseletéből. A közgyűlés határozatai a belügyminiszter­hez terjesztetnek föl jóváhagyás végett.“ — (A bankügyi tárgyalások) a magyar és osztrák kormány között január 8-ka körül kez­dődnek meg Bécsben.­­ (A határőrvidék) azon részének bekeb­­lezésére vonatkozó törvényjavaslat, mely rész közvetlenül Magyarországhoz csatoltatik, elké­szült s közelebb terjesztetik a minisztertanács elé. Egy uj megye alkottatik, a többi rész pedig a ha­táros megyékhez fog csatoltatni.­­ (Az új közgazdasági miniszter,­ gr. Zichy József tárgyalásokat indított meg, me­lyek czélja, hogy a marhavész elfojtására vo­natkozó intézkedések és érszabályok törvényja­vaslatba foglaltassanak. Ezzel a gazdaközönség­nek egyik régi óhaja teljesül.­­ (Az új honvédelmi miniszter,) Szende Béla, közelebb fogadta a különféle honvédható­ságok és intézetek küldöttségeit. Az elfogadások­nál a miniszter minden alkalommal kiemelte, hogy különösen három dologra fektet fősúlyt. A legjobb egyetértést , barátságos viszonyt kell éleszteni a közös hadseregbeliekkel; semmi ne za­varja a teljes harmóniát s az erők együttes mű­ködését, melyre a trónnak és hazának a veszély pillanatában a legnagyobb szüksége van. A­mint azonban egy közös magasabb hivatásnak a leg­bensőbb összetartás érzetét a közös hadseregben és honvédségben erősbítenie kell, úgy a honvéd­ségnek magában is erőt kell éreznie szilárdul megállhatni, mihez szigorú fegyelem szükségelte­tik. A fegyelem a győzelem biztosítéka. Minde­nekelőtt azonban mind a tisztség, mind a legény­ség közt a nemzeti szellem ápolandó, mely egyedül ébresztheti a honvédeket a tudatra és kötelességre, melylyel a koronás királynak, a törvényeknek és hazának tartoznak. — (Honvédelmi államtitkárrá) b. Fejér­vári Géza honvédezredes, a ki jó ideig a király hadsegédje is volt, neveztetett ki a következő királyi kézirattal: „Honvédelmi magyar miniszterem előterjesz­tésére báró Fejérváry Géza tettleges állománybeli honvédezredest honvédelmi minisztériumom ál­lamtitkárává kinevezem. Kelt Budán, 1872. évi de­­czember hó 16-án. — Ferencz József, s. k Szende Béla, s. k.“ — (A szerb király-biztosság) rövid törté­netében nem kis fontosságú szerepet játszik a dályai uradalom igazgatójának, Csernovics Péter­nek vagyonkezelése. A király-biztos egy ízben Csernovicsot a patriarchátus jószágai nem-becsü­letes kezelőjének és sikkasztónak nevezte. Cser­novics most felterjeszté számadásait a király-biz­tosnak. E számadásokat a „Reform“ alsó-bácskai levelezője éles bírálat alá veszi s figyelmeztetést intéz a királyi biztoshoz, hogy ne engedje magát elámittatni s oly ügyben, melyben erélyesen és Hazai közügyek és események.­ ­ (A főváros szervezése.) Pest, Buda és Ó-Buda egyesítésére az első lépés meg van téve. A belügyminiszter átküldte Pest-Buda fővárosok képviselő és Ó-Buda mezőváros községi testüle­tének a rendeletet, mely szerint a fővárosról szóló új törvény 134. §-a értelmében a szervezési elő­munkálatok elkészítése végett kirendelt 34 tagból álló küldöttségnek jan. 6-ig való megválasztására

Next