Politikai Ujdonságok, 1879 (25. évfolyam, 1-53. szám)
1879-01-01 / 1. szám
j________________________________________ rint ha már a porta nem tarthatja meg őket, kérelmezzék Olaszországhoz csatoltatásukat. Persze, hogy ez is csak olyan csinált kérelmezés, mint a bosnyákoké volt annak idején, akik, mikor katonának berukkoltak, lelövöldöztek belőlük vagy ötezret. De hát így kezdődik mindenütt az igénytámasztás proceszszusa. Kormányaink is tagadták mindig a bekapcsolási szándékot, az olasz kormánysajtó is tagadja most, hogy kormányuknak része volna e mozgalom szításában, de azért jól tudjuk, honnan fúj a szél. Annyi való, hogy rosszabb szövetségest és osztozkodó társat Oroszországnál, az olasz félszigeten, sem sehol nem találhatnánk. Végre is valami rongyos szigettel előbbutóbb ki kell szúrnunk az uj nagyhatalom konczsovár szemét. Amióta a húsvéti levél világot látott és egy— talán gyászos, mindenesetre dicstelen, de végre egy máris 11 évig tartó korszaknak nyitánya lett — azóta nem egyszer próbálgatják annak utánzását a nagyzás divó hóbortjában szenvedők, akiknek száma ugyan Lajtán innen jóval nagyobb, de immár a kikről a nyavalya elragad a sörkancsó békés kedélyes philosophjainak hazájára is. Csakhogy miután már a husvét meg van örökítve és úgyszólván bélyegezve, most már a karácson vagy a pünkösd szüzessége ellen követik el a merényleteket s ezeket akarják megvezérczikkezni. így jön a hires vad-osztrák,,N. fr. Presse“ Bécsben, karácson ünnepén hozván egy mindenesetre meglepő czikket, melyben a németség nevében kezét nyújtja a cseheknek, szövetségre a magyarok „túlsúlya“ ellen! Mondjuk, a dolog meglepő, mert csak még a legutóbbi pillanatig a cseh és osztráknémet lapok a legelkeseredettebb hangon, mint engesztelhetlen ellenségek, úgy traktálták egymást, s a gyűlölet a „N. fr. Presse“ németjeiben sokkal égőbbnek látszott a csehek, mint a magyarok iránt. A „N. fr. Presse“ igen elterjedt, tekintélyes közlöny. De azért még bevárandónak tartjuk, vájjon mekkora lesz a viszhangja az osztrák Deák eme karácsonyi emnuncziácziójának ? Mert az az egy már világos, hogy dr.Herbst minden áron majmolni akarja Deákot, mint valami vásott deák a tanárját. Neki sem kell miniszteri szék, noha az exczellencziás czímnek mégsem volt elég ereje ellenállani. Ő minden áron azt a szerepet akarja játszani Ciz, amit Trans a boldogult Deák játszott. Ő akar közvéleményt csinálni, azt ujján forgatni, mint a gyűrűt. A legellentétesebb fordulatokat akarja azzal végrehajtani. Egy szép reggel kiröpíti a jelszót: „tüled helyett hozzád“ — és a közvéleménynek meg kell állapodni, át kell fordulni, mint b. Wesselényi ötös fogatának a bárói kocsis egy füttyentésére. Ő akar tenni, letenni minisztereket, s mivel ez most épen, noha ide át mi se bántuk volna, nem sikerült neki a magyar ellenzékkel való szövetségben, hát most — elcsapja magától az összes magyarságot, „megveti Rózsit,“ és oda fordul a csehekhez, s azt mondja nekik: itt a kezem, nem disznóláb. . . Ez valóban meglepő és csodálatos lenne, ha az osztrák közvélemény oly annyira önállóság nélküli éretlen lenne, hogy meggondolás nélkül vakon követné a vezért. Csodálatos lenne, mert lehetlen volna nem látnia, hogy azok, kik e vezényszót kiadták, nem tettek ugyan akkora szolgálatot hazájuknak, mint Coriolán, de azért ennek botlását már egész valójában el akarják követni. Át akarnak menni és át akarják vinni az osztrák németséget a szlávok táborába ? A külügyér szláv politikája ellen szövetkezni akarnak azokkal, akiknek még e szláv politika sem eléggé szláv, akiknek csak az a kifogásuk volt ellene, hogy e szláv politikának még határozottabban szlávnak kellene lennie ? Ők ostromolták a külügyér bosnyák politikáját, és mivel nem sikerült a külügyért megbuktatni, szövetkeznek most a csehekkel, akiknek a külügyér még nem eléggé pánszláv ? Avagy épen a külügyért akarják-e utánozni, aki szintén — állítólag — azt hitte, hogy legczélszerűbb a szlávok ellen a szlávokkal szövetkezni ? Hát aki tót ágast áll, nem könnyebb-e azt egyenesen állva megdönteni, hanem szintén fejtesére állva menni neki ? Mi akar ez lenni ? Valóban, e csodálatosságokkal és természetlenségekkel szemben legjobb, ha nem ereszkedünk egyelőre komoly méltatásába, hanem csak várunk még egy kissé és tessük, mi akar ez lenni ? ___POLITIKAI UJDONSÁGOK. 1. SZÁM. 1879. XXV. ÉVFOLYAM. Keleti ügyek. A keleti zűrzavarok kibonyolodása szünetel. Lobanoff konstantinápolyi orosz nagykövet előállt újra a végleges békekötéssel, tárgyalta is a porta, de ez már oly sokszor történt, hogy nem is képes figyelmet kelteni. A békés áramlat különben még mindig tart. Most Totleben tábornok járult hozzá, hír szerint oly nyilatkozattal, hogy Ruméliát elhagyják az oroszok. Ez is sokszor hallott nóla. Meg is cáfolják már. Az új török kormány sem adott eddig magáról életjelt, noha már közel egy hónapja, hogy uralkodik. Mindössze annyit lehet felőle hallani, hogy a monarchiánkkal kötendő konvencziót napirendre tűzte s az egyezség bevezetésére nézve megállapodás történt gr. Zichy nagyvezérünkkel. Abdul-Hamid szultán decz. 29-én fogadta a miniszterek újévi tisztelgését s ez alkalommal egyetértésre inte a kormányt és hangsúlyozta, hogy a belügyi helyzet javítására és a külfölddel való jó viszonyok fenntartására fordítsa figyelmét. Ez intésre, úgy látszik, nagy szükség van, mert az új török kormány felől már a legkedvezőtlenebb hírek keringenek. Újból fölmerül a gyanú, hogy Szaid pasa, ki ez idő szerint döntő befolyással bír, az oroszok embere, s épen úgy, mint hajdan Ignatieff kormányzott Mahmud Damad által, most Lobanoff herczeg tényleg lehetetlenné tesz minden komoly lépést a kibontakozás felé Szaid pasa által; ez magyarázza meg azt a hírt is, hogy Kheireddin pasa állítólag maga tanácsolta a szultánnak, nevezze ki ismét Szavjet pasát nagyvezírré. Konstantinápolyban a közvélemény egészen az új minisztérium ellen fordul. Egy decz. 29-iki távirat szerint: Szambulban zugolódó izgatottság uralkodik. A nép elégedetlen és arra akarná a szultánt kényszeríteni, hogy a kormányzatba vonjon be franczia és angol elemeket. A török lapok sugalmazott czikkekben kikelnek az idegen beavatkozás ellen. Kelet-Rumélia megszállása. Az angol kabinet megpendítette az eszmét, miszerint május 4-ikétől kezdve, mikor az orosz csapatoknak el kell hagyni a Balkánon túli részeket, Kelet- Ruméliát török csapatok szállják meg. Állítólag gr. Andrissy ellenezte az eszmét. Szentpéterváron is mogorva arczcal fogadták s hivatkoztak a berlini szerződésre, mely felhatalmazza a szultánt, hogy „Kelet-Rumélia határainak védelméről“ gondoskodjék, de a belső rendre való felügyeletet kizárólag a „benszülött csendőrségre"* és a „helyi milíciára“ bízza. A török csapatokat a tartomány lakosainál „semmi szín alatt“ sem szabad beszállásolni s már ez is kizárja a török csapatok alkalmazását. Az orosz csapatok elvonulása után támadható zavaroknak elejét vehetné egy vegyes európai megszálló csapat szervezése, mely körülbelül 15.000 főből állván, sikeresen gondoskodhatnék a rend fentartásáról, de (orosz felfogás szerint) azon gyakorlati nehézségek, melyek e terv kivitelének útjában állanak, majdnem legyőzhetlenek. Ilyen zűrzavaros körülmények közt majd csak a muszkák maguk maradnak Rumeliában továbbra is. A legújabb bolgár trónjelölt a Romániában letelepült bolgár származású B ib esco herczeg is, kit emlegettek már ugyan, de most az emlegetést azzal a megoldással eleveníti föl egy bécsi lap, hogy reménye van a megválasztáshoz. E szerint Anglia, Francziaország és Ausztria- Magyarország beleegyezett ebbe a választásba. A porta is hajlandósággal viseltetik iránta, amit állítólag diplomatiai utón is nyilvánított már, azzal a megjegyzéssel, hogy a Bibescók kormányzásában, akiknek elődjei jelentékeny szolgálatokat tettek a portának, a legtöbb garantiát látja Keleti-Rumélia nyugalmának biztosítására. Más hírek szerint Battenberg herczegnek van legtöbb kilátása a bolgár fejedelmi trónra. A czár és az ő hű szolgája. Az orosz czárnak azon kitüntető szívességéről, melylyel Dondukoff-Korszakoff herczeget Livádiában fogadta, igen sokat írtak a lapok. Ennek kiegészítése, amit Drinápolyból újabban egy félhivatalos levelező beszél el. Mikor Bulgária főkormányzója legutóbb itt volt, Totleben tábornok figyelmeztette őt a lapokban felmerült hírekre, melyek szerint Livádiába Csak azért hivatott, hogy a czár ottan derekasan lehordja a berlini szerződésnek ellentmondó intézkedései miatt, stb. Dondukoff-Korszakoff herczeg mosolyogva hallgatta ezt, felugrott helyéből s utazó bőröndjéből kivette a ,,Golos“-nak egy számát és átnyújtotta azt Totleben tábornoknak. A lapon trónnal irt sorok állottak s a tábornok azonnal fölismerte bennük a czár kéziratát. A „Golos“ e számában reprodukálva voltak a „Novoje Vremja“ hírei Dondukoff herczeg megdorgáltatásáról és küszöbön álló elbocsáttatásáról. A czár a „leszidta“ és „vissza fogja hívni“ szavakhoz a lap szélére ezt írta: „Soha! soha! Öreg barátom, Dondukoff, derekasan viseli magát, én meg vagyok vele elégedve.“ Dondukoff herczeg úgy jutott hozzá a „Golos“-nek e nevezetes számához, hogy a czár a keresgélés közben kivonta zsebéből a lapot és mosolyogva átnyújtotta neki, hogy olvassa el a megjegyzést. A herczeg ezután elkérte magának, hogy mint becses emléket rámába tehesse és üveg alatt őrizhesse. Érzi is a herczeg a nyert kitüntetések alapján hatalmának és befolyásának egész súlyát. Hálások is iránta a bulgárok. A napokban több előkelő ruméliai lakos küldöttségbe verődött, elment Dondukoff-Korszakoff herczeghez és a bolgár nép körül szerzett „érdemeinek“ elismeréséül hálafeliratot és fénykép-albumot nyújtott át, mely utóbbiban Rumélia legszebb pontjainak fényképeit gyűjtötték össze. Dondukoff herczeg azzal biztatta a küldöttséget, hogy az orosz hadseregnek esze ágában sincs kivonulni Bulgáriából és Ruméliából a berlini szerződésben kitűzött határidőre. Orosz gazdálkodás. Az orosz hadsereg szállítói ellen folytatott vizsgálat roppant mérvű csalásokat derített ki. Varsavszki, Baranoff és