Politikai Ujdonságok, 1880 (26. évfolyam, 1-52. szám)
1880-06-30 / 26. szám
308 a porta is, a pillanatnyi nehézségek tekintetbevételével, hajlandó ezt elfogadni. Ilyen körülmények közt nem sok jelentőséggel bír, ha Konstantinápolyban összeült a nemzetközi bizottság, hogy a török tartományok részére adandó reformokat megállapítsa. A nehézség nem abban fekszik, hogy papiroson új szabályokat léptessenek életbe, hanem hogy azok tényleg érvényesüljenek. Erre pedig most ugyancsak rossz idő mutatkozik. A görögök hadi készülődései. Görögországban mindenfelé csörtetik a fegyvert, csapatokat küldenek a határra, önkényteseket toborzanak, és «vörös kereszt» egyletet szerveznek, melynek védnökségét a királyné veszi át. A terv az, hogy mihelyt a konferenczia határozatai kihirdettetnek, a Görögországnak oda ítélt terület görög lakosai közt lázadást szítsanak, mire Thesszáliába és Epiruszba görög csapatok vonulnak be azon ürügy alatt, hogy testvéreiket az albánok ellen védelmezni kell. A nyugtalanságok már is mutatkoznak. A ráb a a görög és albán lakosság közt véres összeütközés volt. A porta hajókon csapatokat küld a konferenczia által emlegetett területekre. Janina kormányzója elrendelte, hogy az Epirustól délre fekvő török államjavak mielőbb eladassanak. Az izlám főpapja felszólította Thesszalia és Epirus muftiait, hogy készítsék el az említett tartományokban fekvő mecsetek javainak kimutatását. A porta válasza a montenegrói ügyben. A porta június 20-ikán adatta át a hatalmak nagyköveteinek a választ az azonos jegyzéknek Montenegróra vonatkozó részére. A porta abban az ápril 14-iki montenegrói egyezség végrehajtására időt kér s késznek nyilatkozik, minden más javaslatot elfogadni, mely alkalmas volna arra nézve, hogy a fenforgó akadályok vérontás nélkül háríttassanak el. Ez a módozat, mint említettük, már körülbelül meg is van találva azáltal, hogy Montenegró igényeit a tenger melléjén akarják kielégíteni. Csakhogy az albánok itt sem akarnak montenegrói uralom alá kerülni. Green, skutári angol konzul, ki azzal volt megbízva, hogy az albán főnökökkel értekezzék, eredmény nélkül tért vissza Skutáriba, s mint szemtanú jelentheti most, hogy az albánok a tengermelléken is szervezkednek és ellenállást szerveznek Dulcigno körül. Az olaszok féltékenysége. Monarkhiánk javasolta hogy a montenegróiak a tengermelléken Dulcignot kapják kárpótlásul, de aztán a montenegrói tengerpart osztrák-magyar felügyelet alá helyeztessék. Mint most Rómából jelentik, élénk alkudozások folynak , a roi miniszter s Wimpffen gróf osztrák-magyar követ közt. Ausztria-Magyarország azt a jogot követeli, hogy egy hadihajót horgonyoztathasson Dulcigno előtt. Cairoli igen tartózkodónak mutatkozik, s egy politikai barátjának akkép nyilatkozott, hogy Olaszország nem engedheti meg Ausztria- Magyarországnak felsőbbségét az albán párt ily jelentékeny része fölött, mert ez veszélyes preczedens lenne jövő esetekre nézve s alkalmat nyújtana, hogy Ausztria-Magyarország tovább terjeszkedhessék. Az albán mozgalmak ismét felújultak, s a liga napról napra nagyobb hatalommá növi ki magát. Albánia jelenlegi helyzetéről ezeket írják Skutáriból : Az albán liga 14 mohamedán és 8 keresztény tagból áll s Albánia felett majdnem korlátlan hatalommal uralkodik. A liga a napokban elhatározta, hogy június 25-től kezdve ő fogja behajtani a tizedet és a vámokat. Ezzel az ottomán kormány kezéből az adminisztratív hatalom utolsó eszközét is kicsavarta. A liga két fő feltételt tűzött ki: megakadályozni, hogy Montenegró albán földet kapjon s az ország megnyerje a rég óhajtott önkormányzatot. A mohamedánok óhajtják a szultán fensőségét, a keresztények ellenben teljesen el akarnak szakadni Törökországtól. Az ottomán kormány nem bírja a mozgalmat elfojtani. A porta katonai ereje itt alig 5000 ember, közte sok megbízhatatlan albán katona. Az itteni kormányzó Izzet pasa semmit sem tehet az eseményekkel szemben. De azért nyugalom és rend van az országban. A liga rendesen gyülésezik, kiadja parancsait, határoz, alkuszik a hegyi törzsek vezetőivel; ő a sajátképi kormányzó hatalom. A Tusiban összpontosított albánok száma mintegy 6000. A mohamedánok parancsnoka Hodo bej, a keresztényeké Prenk pasa. A nem épen szükséges erőket költségkímélés végett küldték haza, de oly intézkedés van teve, hogy az első felhívásra 25.000 ember gyűlhet fegyver alá. Az a hír, hogy a hatalmak a Bojana és a Skutári-tó közti területet a Zem-folyó mellett levő területért kárpótlásul akarják Montenegrónak adni, itt igen nagy elkeseredést keltett. Erre elhatározta a liga gyűlése a harczot Montenegróval, ha e hir valósul. Dulignot erősítik. Véres és elkeseredett harcz várható. — Hogy Olaszország izgat, az téves hir. Ellenben a jezsuiták és ferenczrendiek sok eredménynyel csináltak propagandát Ausztria-Magyarországnak. Bolgárországból és Ruméliából érkező hírek mind határozottabb alakban tüntetik föl a mozgalmakat, melyek e két tartomány egyesítésére készülnek. Hogy Sándor fejedelem nincs távol e mozgalmaktól, kételkedni sem lehet. A bolgár és keletruméliai vezérférfiak május 28-án Slivnóban gyűlést tartottak, melyben Grekoff, a nemzetgyűlés elnöke is részt vett. Arról folyt a tanácskozás, időszerű-e Bulgáriának Kelet-Ruméliával való egyesítése érdekében nyílt mozgalmat kezdeni. A túlzók azt kívánták, hogy az egyesülés azonnal proklamáltassék; Aleko pasának, Ruméliai kormányzójának küldöttség útján köszönet nyilváníttassák eddig működéséért és keressék fel Filippopol elhagyására, egyúttal pedig Sándor fejedelem felszólíttassék Kelet-Rumélia elfoglalására. A mérsékeltek ennek ellenében keresztülvitték azt a határozatot, hogy küldöttség indíttassék a nagyhatalmakhoz, mely kifejezte a keletruméliaiak óhajtását, hogy országuk Bulgáriával egyesíttessék. Kelet-Ruméliában egyre terjed a pánbolgár agitáczió: csak Oroszország beleegyezésére várnak, hogy nyíltan föllépjenek. A mozgalommal kétségtelen összefüggésben áll a bolgár törvényhozásnak jún. 11-ikén tartott titkos ülésében hozott azon sajátságos határozata, hogy a szófiai állami bank alapjából 40,000 imperiálnyi segély adassék Kelet - Ruméliának kölcsönképen közhasznú célokra. Zankov miniszter a diplomácziai részről e tárgyban hozzá intézett kérdésre azt válaszolta, hogy a keletruméliai kormány pillanatnyilag pénzzavarban van és segélyt kért: a dolog egyszerű pénzművelet és nem bír politikai jelentőséggel. Zankov tagadása daczára azonban biztosnak vehető, hogy a kölcsön adott összeg agitaczionális czélokra van szánva. A porta mindezen jelenségekkel szemben lanyha magatartást tanúsít. Szófiában a közelebb berekesztett skupstina nyilvános tevékenységénél sokkal nagyobb figyelmet érdemelnek azok a dolgok, melyek abban zárt ajtók mögött lefolytak. Karaweloff belügyminiszternél, ki egyszersmind a külügyeket is vezeti, a kamra egész ülésszaka idején voltak küldöttek Macedoniából és Keletruméliából és nagy tevékenységet fejtettek ki. Főleg a kelet-ruméliaiak sürgetik az uniót, s az országgyűléshez emlékiratot intéztek, melyben a következőket kérik: 1. Bocsásson 120,000 imperiált a kelet-ruméliai nemzeti egyletek rendelkezésére. 2. Közvetítse Bulgária külföldön a fegyvervásárlást s szállítsa a fegyvert Ruméliába. 3. Vegye át a bolgár kormánynyal a nemzeti egyletek vezetését, határozza meg az unió kikiáltását, s készítse azt idején elő diplomácziailag. Az országgyűlés titkos ülésben tárgyalta az emlékiratot. Hosszas tanácskozások után a kért összeg harmadát megszavazták a kelet-ruméliai egyleteknek. Mindezek oly feltűnő jelenségek, a keletruméliai forradalom előkészítésére oly nyíltan űzött készülődések, hogy itt volna az ideje, ha a porta érvényesítené a berlini szerződés adta azon jogát, hogy Rumélia bizonyos helyein és a Balkán szorosaiban katonaságot tarthat. Kelet - Rumélia kormányzójának eltávozása. Aleko pasa (Vogorides herczeg) Kelet-Rumélia kormányzója Konstantinápolyba készül, s valószínűleg vissza sem tér többé Filippopolba. Sőt utódját is emlegetik s ez senki más nem lenne, mint Krestovics, a belügyek igazgatója. Kelet-Ruméliában a legközelebbi időkben nevezetes változások történhetnek. Mint Konstantinápolyból írják, Aleko pasa visszavonulása beavatott sörökben nem okozott valami különös meglepetést. Konstantinápolyban már egy idő óta híre járt, hogy el vannak készülve Vogorides herczegnek állásáról való felmentetésére saját kérelme folytán. A főkormányzót erre állítólag bizonyos orosz ajánlatok indították, melyek a herczegnek gazdag kárpótlást nyújtanának állomása elhagyásáért. Stambul vezérköreiben e hír szembetűnő közönynyel találkozott, miből azt lehet következtetni, hogy Oroszország és a porta közt titkos egyezség jött létre Vogorides herczeg visszalépésének eshetőségére és a bolgár kérdés alakulásának azt nyomban követő következményeire vonatkozólag. A bolgár várak. A berlini szerződés szerint a bolgár várakat le kell rombolni. Eddig azonban ez nem történt meg, mindössze Ruscsukot kezdték bontani. Mint most írják, mikor Sándor bolgár fejedelem Bécsben volt, b. Haymerle külügyminiszter sürgette a dunai várak lerombolását. Bécsben a fejedelem azon mentségét nem fogadták el, hogy Bulgária azért nem rombolhatja el a dunai várakat hamarjában, mert a hadseregnek nincsenek kazematái és bérházai és emlékeztették a fejedelmet, hogy a bolgár költségvetésbe egy milliót vettek föl kaszárnyák építésére. Itt azt remélik, hogy Anglia és Ausztria-Magyarország egyesített törekvésének rövid idő alatt sikerülni fog ezen kérdés kielégítő megoldása. Risztics nyilatkozata monarkhiánk ról. Risztics miniszter a monarkhiánkkal kötött vasúti szerződés tárgyalásakor érdekes nyilatkozatot tett a szerb skupstinában.A berlini kongresszuson — így szólt Risztics — a kis államok nagyon kedvezőtlen helyzetben voltak, és kitéve azon veszélynek, hogy elvesztik mindazt, amit szereztek. A helyzet olyan volt, hogy mi nem tudtuk, kihez fordultunk. Németország teljesen Ausztria-Magyarország oldalán állt és Bismarck herczeg azt mondta: «óhajtja, hogy Ausztria-Magyarország igényei a keleten kielégíttessenek». Oroszország képviselője, Suwaloff, szemembe mondotta: «Alkudozzék Ausztria-Magyarországgal; amit azzal megállapít, azt meg is fogja nyerni.» Anglia szintén Ausztria-Magyarország mellett volt, sőt ott is ellenzésre találtunk, ahol Ausztria-Magyarország pártolt bennünket. Másrészről Andrássy gr. hozzám és a boldogult Zukicshoz így szólott: «Ha önök nem fogadják el a vasúti konvencziót, akkor én ellenezni fogok Szerbia részére minden új határt.» POLITIKAI ÚJDONSÁGOK. 26. szám. 1880 xxvi. évfolyam. Az amnesztia Francziaországban. A franczia képviselőház június 21-én 330 szavazattal 140 ellen elfogadta az amnesztiáról szóló törvényjavaslatot. A szenátus is tárgyalni fogja még e hét folyamában a nevezetes törvényjavaslatot. A képviselők kamarájának vitája nem volt hosszú, de emlékezetes. Azzal kezdődött, hogy Barthe a közönséges bűntényeknek az amnesztiából való kizárását indítványozta. Majd Perer beszélt a javaslat ellen s Freycinet miniszterelnök mellette. Cassagnac kikelt Gambetta ellen, mint aki jogosulatlan beavatkozásával a javaslatot előidézte. Gambetta ekkor átadta az elnöki helyet az alelnöknek, s rendkívüli hatásos, mesteri beszédet tartott. Gambettáról az utóbbi időben azt beszélték, hogy csillaga hanyatlóban van. E beszéd és hatása egészen mást bizonyít. Valódi esemény lett az, s Gambetta imponáló hatalma látszott meg a házon és viszhangozik a sajtóban. Gambetta beszéde előtt. Mielőtt Gambetta szólt, Cassagnac, a dühös bonapartista beszélt az amnesztia ellen, s Gambetta még az elnöki széken ült.