Politikai Ujdonságok, 1882 (28. évfolyam, 1-52. szám)
1882-10-18 / 42. szám
Az evangélikus egyházak a panszlavisták ellen. A Mayakerületi evang. egyházkerület e hó 14-én nyitotta meg gyűlését Budapesten, s igen látogatott volt, mert a legutóbbi tót agitáczió felett volt hivatva határozni. Fabinyi Teofil, a kerület világi elnöke, megnyitó beszédében hosszasabban foglalkozott az ügygyel, s hazafias hangon nyilatkozott a lefolyt sajnos eseményekről. Utána Szeberényi szuperintendens terjedelmes évi jelentését terjesztette elő. Ezután megindult a vita, mely igen széles mederben folyt. Ivánka Imre és Földváry Mihály alispán tartottak fontosabb beszédeket. Az ülés végre a pánszláv agitáczió tárgyában elfogadta a nógrádi esperesség javaslatát, mely szerint az egyházmegye kijelenti, hogy minden eszközzel a pánszlávizmus megakadályozására törekszik. A pozsonyi kicsapott pánszláv tanulókra nézve kimondatott, hogy a kerület területén hivatalt nem viselhetnek. A bebizonyított pánszlávizmus ezután választási akadály lesz és az e miatt megróva volt tanulókat a szuperintendens nem ordinálhatja. Külföldi krónika. A ronchi-i bomba egyik részesének elfogatása. Oberdank társát, ki annak idejében elmenekült, Pratóban, toszkánai területen az olasz hatóság elfogta e hó 9-én. Neve Eagosa Demetrio, s Udinebe szállították. Ő készítette a bombát. Eagosa, mikor társát elfogták, Svájczba menekült, de onnan visszatért Olaszországba. Épen Pistoiába akart utazni, mikor a vasútnál elfogták. Kiszolgáltatása az osztrák hatóságok számára valószínű, mert az ellene kibocsátott nyomozólevél nemcsak felségárulást, de orgyilkossági kísérletet is említ, már pedig közbüntettesek kiadására szerződés kötelezi Olaszországot. Elfogatásáról ezeket írják: Az osztrák rendőrségnek sikerült megtudni, hogy Oberbank társa egy florenczi vegyész volt, Eagosa nevű, és a florenczi rendőrséget megkereste az iránt, hogy különösen Florenczben erélyes kutatásokat eszközöljenek, miután Eagosa, ki született isztriai, ott letelepült és bombák s egyéb robbantó szerek gyártásával foglalkozott. A florenczi rendőrségnek sikerült Bagosa tartózkodási helyét kikutatni. A foglalkozását illető gyanúsítások csakugyan valók voltak, amennyiben lakásán nagymennyiségű robbantószereket találtak. De Bagosának sehol semmi nyoma sem volt, és minden kutatás sikertelen maradt. Elfogatása csak a véletlennek tulajdonítható. Sesta állomáson ugyanis több toszkánai radikális az omnibusz-vonaton ülő egyik utast nagyon feltűnő módon üdvözölt, úgy hogy ez a rendőrség figyelmét magára vonta. A rendőrök a vonatra léptek és kihallgatták az utast. Ez a rendőröknek váratlan megjelenésére nagy zavarba jött, ellentmondókig nyilatkozott s végre kétségbeesett szökési kísérletet is tett, a mennyiben a kocsi ablakán ki akart ugrani. Midőn a rendőrök azt mondták neki, hogy felismerték, megadta magát. Bagosa igen szorgalmas fiatalember volt, ki túlbuzgóságában nagyon is megerőltette magát, politikai fanatikusnak azonban nem képzelték ismerősei. Szabadon bocsátott irredentisták. A trieszti bombamerényletek ügyében Velenczében elfogták a trieszti születésű Lévit és Parenzát. A velenczei törvényszék a bombacsempészetet nem látta bebizonyítva, s e hó 14-én a további eljárást tényálladék hiányában beszüntette és a letartóztatott két egyént szabadon bocsátotta. A királyi ügyész, ki ezt a határozatot hevesen ellenezte, Rómába sürgönyzött Zardanelli igazságügyminiszterhez további utasítás végett, s nyomban a bombacsempészek szabadon bocsátása után elrendelte, hogy az illetők egyelőre rendőri felügyelet alatt maradjanak. A szabadon bocsátottak tiszteletére e hó 15-én lakomát rendeztek, melyen mintegy ötvenen voltak jelen. A szónokok Olaszországot éltették és a leghevesebb kifakadásokkal illették Ausztriát. Épen midőn az egyik szónok Ausztria -Magyarország uralkodója ellen kelt ki. A PETŐFI SZOBOR LELEPLEZÉSE. A nemzet lánglelkű költőjének ünnepét ülte meg e hó 15-én a főváros. Országos ünnepnek lehet mondani, mert az ország minden részéből érkeztek küldöttségek, hogy a hódolat koszorúját elhozzák és letegyék a szoborra, s elborítsák annak talapzatát babérral, cserrel. A szobor leleplezésére az idő kedvezőtlen volt. Még reggel sűrűn esőzött , kilencz óra fele szűnt meg csak, de ki nem derült. A nedves, sáros idő sokat rontott az ünnep fényén, a külsőség pompáján. A tért, a Dunapart görög templom előtti részét zászlókkal, szőnyegekkel díszesítették. A középületekre, a kikötő árboczaira lobogókat vontak. A szobor körül különösen gazdag volt a díszítés. Nagy árboczokon zászlók, czímerek, aztán zöld lombfüzérek köröskörül. A tér erős fakorláttal volt körülvéve, hogy a tolongásnak gátja legyen. Az ünnepély az akadémia nagy termében kezdődött, s onnan vonultak a szobor helyére. Befejezést pedig a redut termében nyert, hol a lakoma volt. A szobor, Huszár Adolf műve, a legsikerültebb szobor, melyet eddig Budapesten állítottak. A koszorúk, száznál több, díszesnél díszesebb, egész nap ott maradtak a talapzat körül. Legfelül volt egy babérkoszorú, nemzeti szinűi és fehér szalaggal, rajta idegen nyelven : «Une adoratrice du grand poéte hongrois, Petőfi Sándor.» A küldő neve nem ragyogott rajta. Talán díszesebb koszorú is volt, Budapest főváros 300 frtos koszorúja, arany hímzetű szalagjával, bizonyára mesteribb munka. Mért tették mégis ezt a legelső, a legfeltűnőbb helyre? Sokan nem tudták. Mások mondták, hogy a nagy magyar költő ez idegen nyelvű tisztelője királyné. Valóban e koszorút Erzsébet román királyné küldte, aki maga is foglalkozik a költészettel Carmen Sylva név alatt, és ismeri Petőfit a fordításokból. Az ünnepélyen jelen voltak: A kormány részéről Tisza Kálmán, Szapáry Gyula gr., Pauler Tivadar, Trefort Ágoston, Bedekovich Kálmán, Ráday Gedeon gr., Széchényi Pál gr., Kemény Gábor b., a tábornoki karból: Edelsheim Gyulai b., Graef Ede és Ghiczy Béla, a főrendi házat: Karácsonyi Guidó és Zichy Géza grófok, a képviselőházat: Péchy Tamás elnök, V. Kovács László háznagy, Pejacsevich Tivadar gr. és Fenyvessy Ferencz képviselték. Képviselve volt továbbá a magyar tud.akadémia Pulszky Ferencz, Jókai Mór, Szász fegyveres rendőrök rontottak a terembe és széjjel verték a társaságot. Köztársasági tüntetés Lissabonban. E hó 12-én Portugália fővárosában egy republikánus választógyűlést, amelyben több szónok hevesen megtámadta a királyt, a czivillistát és a minisztériumot, föloszlatott a rendőrség. Midőn ezután az utczán tüntetni akartak a republikánusok, fegyveres erővel szétverték őket. Merénylet Péterváron. E hó 14-ikéről jelentik Pétervárról, hogy Priev, Pétervár legügyesebb rendőrügynökeinek egyike, kinek sikerült a nihilista bizottság tagjaival barátságot kötnie, a szmolenszki temetőben meggyilkolva találtatott. Ajándék a montenegrói fejedelmi családnak. III. Sándor czár Nikita fejedelemnek egy pompás telivér paripát ajándékozott, melyet még e hó folyamán Bécsen keresztül Cettinjébe szállítanak. E «Nesztor« nevű lovon kívül ezüst thea-készüléket is visznek Cettinjébe, melyet Mária Feodorovna czárnő küld Milena montenegrói fejedelemnőnek. Ez ajándékok koronáját képezi az orosz uralkodó párnak egymillió rubelnyi közös adománya, melyivel a montenegrói fejedelem leányának, Zorka herczegnőnek menyasszonyi hozományához járultak. 42. szám. 1882. xxviii. évfolyam. Károly, Keleti Gusztáv stb. által; a Kisfaludytársaság Gyulay Pál elnök, Beöthy Zsolt titkár, ifj. Ábrányi Kornél, Bartalus István, Berczik Árpád, Heinrich Gusztáv, Rákosi Jenő, Salamon Ferencz, Tóth Lőrincz és Neugebauer László által, a Petőfi-társaság, megyék, városok, egyesületek. A hatóságok egy része országgyűlési képviselőit bízta meg. A nemzeti színház és népszínház személyzete is külön képviseltette magát. Az ünnepély lefolyásáról a következő részleteket állítjuk össze. Az akadémiában. Az akadémia dísztermében délelőtt 10 órára igen fényes közönség gyűlt össze. Az emelvényen Petőfi mellszobra állt, gazdag lombdíszítéssel körülvéve. Körülte a szoborbizottság tagjai és a küldöttségek. Az elnöki helyet Ráth Károly főpolgármester, mint a bizottság elnöke foglalta el. Ráth Károly üdvözölte a közönséget. a Kinek ismeretlen sírját — úgymond — a hazafias kegyelet egyetlen koszorúja sem diszithető, de a kinek számára minden magyar szívben a hazafiai mely tisztelet s legbensőbb rokonszenv oltártüze lángolt, annak, im e mai naptól fogva a főváros egyik díszes terén művészi érezszobor hirdetendi ércznél maradandóbb dicsőségét!» Jókai lépett ezután az emelvényre és emlékbeszédet tartott a költőről, ki neki jó barátja volt. Szólt költészetéről, jellemezte Petőfi természetét, s átalában egy szingazdag képet rajzolt róla. Elmondta, hogy miként lelkesült a szabadságharczban, márczius 15 ikétől egész végig. Egy költeményéhez— folytatta — különösen teljes világítás kell; különben árnyékot vetne ez a költő jellemére. Ez a Vörösmartyhoz írt verse, amelyben egy költő társának azt mondja : «Nem én tépem le a fejedről, Magad tépted le a babért!» —Petőfi nem volt féltékeny mint költő, költőtársaira, sőt elismerés, magasztalás hangzott az igazi fölkentek irányában verseiből: Arany Jánost Homárnak nevezi és saját maga fölé emeli őt. Hanem Petőfi a «költő» féltékeny volt a «politika» nagy hőseire. Erről versei is szólnak. Ki kell mondanom, hogy Petőfi féltékeny volt Kossuthra... — Egy napon, augusztus 21-ikét jegyzett a krónika,volt egy olyan mozzanata a politikai életnek, ami örökre feledhetetlen maradt: a magyarországgyűlésen , a felállítandó magyar honvédseregről vitáztak. Az ellenzék megtámadta a kormányt hevesen, indulatosan, kíméletlenül, olyan fényes nagy alakoknak, mint Kossuth, Batthyány Lajos, Széchenyi István a legszenvedélyesebb kifakadások ellen kellett magukat és álláspontjukat védelmezni a hazafiság, a meggyőződés teljes ékesszólásával. Soha a parlamenti életben ennél izgalmasabb, soha kínosabb jelenetek nem fordultak elő. Azoknak a nagy nemes alakoknak végre könyörögniük kellett, hogy hagyják abba a pártok a személyes harcrot, mert így elveszünk a hazával együtt. Ekkor aztán szavazásra került a sor. Kossuth és a magyar kormány kétharmadrész többséggel győzött a radikális ellenzék fölött. A kormánynyal szavazók között volt Vörösmarty is. Erre írta Petőfi ezt a verset. Én kértem, hogy ne adja ki a lapunkban. Ő mégis kiadta. Ezen úgy meghasonlottunk, hogy egész Budavár ostromáig nem jöttünk többet össze egymással. A százötven fontos argumentumok hoztak bennünket újra össze. Meg valami más is. Az, hogy egy év folytán mind a ketten el voltunk már múlva. Magyarország a szabadság diadalát ülte, de Petőfit elfeledte mindenki. (hát még engem!) Találkoztunk a semmiségben újra. Itt volt már a magyar hadsereg, olyan dicső alakban, a milyennek ő álmodta, ő követelte; de ő nem volt annak többé tagja : kényszerítették, ki tudja minő formaság miatt, letenni a kardbojtot a karddal együtt. Utolsó költeményeinek egyike «Egy goromba tábornokhoz» ide czéloz. A betűszedő csillag alatt azt a megjegyzést teszi rá, hogy ez a goromba tábornok nem Mészáros Lázár volt. Nem bizony, hanem a szabadságharcz egyik legünnepeltebb hőse , az akkori magyar hadügyér , s , ha azzal kocczant össze Petőfi, kit hivjen vala fel bírónak, amidőn a bíró, a közvélemény, azt, akit ő bepanaszol, koszorúkkal tetézi, annak az indulóját danolja, s ő róla azt kérdi: «ki az ?» Nem volt már se lant, se kard. Azt dalolta egykor «A szerelem mindent pótol s a szerelmet nem pótolja semmi!» — Pótolta-e ? . S közelgett az idő, hogy nem lesz se haza, se nemzet, se szabadság... Bizony meg voltunk mi halva mind a ketten , s vártuk, hogy a sírgöröngy, az összeomló haza kit hová temettel ? Én még azután megpróbáltam kitúrni magamat a sírból s újra kezdeni az életet; de ő azt mondta, hogy hazamegy a maga helyére, az égbe. Volt egy ember, aki Petőfit úgy szerette, mint a fiát! Bem tábornok: ahhoz tért vissza: nem harczolni