Posta-Közlöny, 1877. január-december (11. évfolyam, 1-50. szám)

1877-09-23 / 39. szám

tések nem biztosíttatnak postahivatalnokai szá­­­­mára. A nők alkalmaztatása a posta­szolgálatban nem korlátoztatik. A főposta osztályban jelenleg alkalmazott 276 tisztviselő között 66 nő található, a postamesternők száma 2000, a postahivataloknál pedig mintegy 2500-ra tehető a postahivatalnoknők száma. A postai értékjegyeket a posta tisztviselői nem kötelesek a posta küldeményekre maguk ra­gasztani. Az állami hatóságok hivatalos levelezéseire külön hivatalos borítékok vannak készítve és pedig külön a hadügy, külön a tengerészet, postaigazság­ügy, földművelési osztály stb. részére „Official Bu­­siness” felirattal, s azon egyének, kik ily boríték alatt magán tartalmú levelet a postajövedék megká­rosítása czéljából feladnak, 300 dollár pénzbírság­gal bűn­tettetnek. A senátorok és országos képvise­lők azon előjogával, hogy küldeményeikért a postán bármily terjedelműek, csak egyszerű vitelbért fizetnek, gyakran visszaélnek, mert pár év előtt is hét óriási láda érkezett a postán Uj-Yorkba e czím alatt: „Ny.W. Jakab senátornak Uj-Yorkba-közok­­mányok.“ Mindegyik ládán 15 cent postabélyeg pompázott és igy az egész küldemény szállítása ke­rült a senator urnak Washingtonból New-Yorkig 1 dollár és 5 centbe, bár a hét láda súlyra nézve felülmúlta mindazon posta küldeményt mely vala­ha Új-Yorkba érkezett. A postahivatal általános­­ véleménye szerint a senátor ur bútorait és egyébb ingóságait szállította ily olcsó szerrel Washington­ból Új-Yorkba. Jelenleg a levélportó a belföldi forgalomban a távolságra való tekintet nélkül a­ a uneziáig 3 cent, 1 uneziáig 6 cent, 1 és fél unézia súlyig pedig 9 cent, így és tovább minden fél unézia után 3 centtel több. Bérmentetlen levelekért ezen díjak kétsze­rese számíttatik. A helyi levelekért olyan helyeken, hol a kézbesítés levélhordó által eszközöltetik, a porto illeték minden fél u­n­c­i­a súly után 2 cent, a többi postahivataloknál 1 cent. A hírlapok portója hetenként egyszer vagy többször megjelenő lapokért minden fontnyi súly után csak 2 cent, a ritkábban megjelenő hírlap és folyóiratok fontja 3 cent. Egyébb nyomtatványokért minden 2 uncia után 1 cent. A postai szállításból a 4 font súlyt meghaladó küldemények, továbbá folyadékok, mé­reg, üveg, robbanó anyagok, élő állatok és czukor, a mely más posta intézeteknél mint árumustra küldhető — továbbá éles és vegyes tárgyak, va­lamint oly levelek vagy levelezési lapok melyek­­ külsején sértő megjegyzések vannak. Ajánlva csak oly levelek és küldemények vé­tetnek fel, melyekért a teljes levélporta ki van fizet­ve. A bérmentesítési illeték 10 cent. Vasárnapokon ajánlott levelek nem vétetnek fel. Elveszett aján­­lo­tt levelekért a postaintézettől kárpótlás nem ada­tik. Az utalványozási rendszer igen czélszerűen van szabályozva. A postautalvány (money order) mely­re a czimzett neve nem jegyeztetik fel a czimzett­­hez nem a posta intézet, hanem a feladó által le­­vélboríték alatt küldetik. A feladó postahivatal azonban a befizetés megtörténte után azonnal közli az utalvány feladója valamint a pénz átvételére fejagousítunk nevét a pénz­összeg mennyiségét és egyébb adatokat a leadó hivatallal. Az utalvány egy harmadik személyre is átutalható. Az utalvá­­nyi illeték 25 dollárig 10 cent, 30-ig 15, 40-ig 20 és 50-ig 25 cent. Egy utalványon 50 dollárnál na­gyobb összeg nem utalványozható. Egy feladó egy napon egy és ugyanazon czim­­zettnek háromnál több utalványt nem adhat fel. A postautalványozási rendszer Svájcz, Nagy Britannia és I­rhon, Németország és Francziaországgal van élet­be léptetve. 1875-ben a belföldi forgalomban feladatott és kifizettetett 5.066,323 darab utalvány 400.319,570 frank értékben a külföldi forgalomban pedig 102 ezer 250 darab posta utalvány 10.156,852 frank értékben adtatott fel, és kifizettetett 42,750 darab 5.037,830 frank értékben. Az egyesült államokban állami kocsiposta intézet nincs, a kocsiposta külde­mények magán intézetek által (melyek azonban­­ leveleket is­­szállítanak) továbbittatnak. A legelső ily magán posta intézet William F. Ham­den által 1837-ben alapítatott „The Express“ név alatt, és 1841-ben „English and Continental Express“ ne­vet vett fel, ekkor azonban már Liverpool, London és Párisban is birt irodákkal. Ham­den 1845 január 14-én meghalt, azonban már ekkor Alvin Adams­­nak is volt hasonló intézete. 1850-ben az „Ameri­can Express Company“ egy évvel később a Cali­fornia­ „Express“ lett felállítva, mely az előbbi ex­press intézeteket rövid idő alatt túlszárnyalta. 1857-ben csupán ezek vonalán 59.884.000 dollár szállíttatott aranyban. 1850-ben a „Cnetral Over­land California and Pike’s Peak Express“ heten­ként egyszer elindított lovasposta járat léptetett életbe. Ez inkább a levelezések közvetítésére volt berendezve. A küldönctők bátor és erős ficzkók voltak és a veszélyes szolgálathoz alányilag havi 1200 dollár fizetést húztak. Ezen lovasposta járat egyik világtengertől a másikig azaz St. Joseph — San Franciso közt volt berendezve és ezen távolság 14 nap alatt volt hát­rahagyható. Ezen lovasposta járat a czélnak nagy mértékben megfelelt, bár a küldönezök gyakran­­ üldöztettek és némelyek meg is ölettek a vad in­dusok állái. A küldönezök a levélzsákon felül egy revolver és egy hosszú kést vittek magukkal és­­ nem egy veresbőrű hullott általuk a porba. 1862. évben a távirda ezen vonalon elkészülvén, ezen in­tézet megszűnt. Az „Adams Express Company“ még most is fenn áll és megbízható szerint na­ponta 20 millió értékű küldeményt továbbit, meg­jegyzendő, hogy a kincstár a bankjegyeket is ezen intézet által szállíttatja. Jelenleg 3 nagyobb ilyne­mű intézet áll fenn, melyek közül a legnagyobb­­ kettőben közel nyolcz­ezer ember, továbbá 1500 ló és 1200 kocsi teljesíti a szolgálatot A­ napon­ként ezek által meghaladott út hossza körülbelül százezer angol mértföldre tehető. New-York és Chicago közt jelenleg (1875 óta) vasúti gyorsposta van berendezve, ezen vonat a mozdonyból és négy posta vagyonból (ezekből kettő kizárólag posta anyagot visz, a másik kettő osztályozó asztalokkal van ellátva) áll. Ezen 965 angol mértföldnyi távolság minden posta állomá­sán a posta leadatik, azaz ledobatik, és az érkezett posta, illetőleg a csüngő postazsák egy felfogó ké­szülékkel a vonat megállapodása nélkül átvétetik. A legelső menet alkalmával, mely 26 óráig tartott New­ Yorkból 33 tonna súlyú postarako­­mányal indult el a vonat, mely 633 zsák hirlap 47 zárt posta táska levelekkel és ezeken kívül 50,000 hirlap példányból állott, melyek a közbeeső állomá­sok közt voltak szétosztandók. A vonat közép gyor­sasága 41 '/a angol vagyis német mértföldet tett. Ilyen gyorsposták az unió több államában is be vannak már rendezve. A levélgyűjtő szekrények száma 12.000 da­rabra létezik, és ezeknek egy tekintélyes része az utczai lámpák oszlopaira van illesztve. Legközelebb oly levélgyűjtő szekrényt talált fel egy new-yorki gyáros, mely szerkezeténél fogva maga tünteti fel azon legközelebbi órát, melyben a szekrény tartal­ma ki fog ismét üríttetni. Alábbi adatok előtüntetik az Egyesült álla­mok 1875 évi statistikáját és pedig volt 35,882 postahivatal, tehát minden postahivatalra 1227 la­kos esett. A központi közigazgat­ósági személyzet 393, és a postahivatali személyzet 51,535 egyénből állott. A posta utak hossza tett és pedig vasúton 112,791 kilométer műút és közönséges út 309,008 kilo, vízi utak 25,409 kilométer. Az 1875 évi posta­forgalom pedig az alábbi, úgy mint. (Összes levelek 705,135,581, db. Levelezési lapok 107,616,000, db. Az értékjegyek elárusitásából bejött 126, mil­lió 618,171 frank Az összes postai jövedék 140,929,654 frank Az összes postai kiadás 178,095, 697 frank. E szerint hiány maradt 37, 166, 043 frank. A posta utalványok feladása és kifizetésére 1876-ban 3697 posta hivatal volt felhatalmazva. Ugyanazon évben ilyen 305 új hivatal lett felállítva és 9 beszüntetve. A postakiadói kérdésről a bécsi „Die­ Post“ ezt írja: Kétségkívü­l a ki­adók helyzete mondható a legszomorúabbnak. Belé­pésük alkalmával tőlük aránylagos iskolai képzett­ség, nyelvismeret, és kiváló erkölcsi valamint poli­tikai magatartás követeltetik. Továbbá igényeltetik megfelelő gyakorlat, nem különben egy hivatalnok­hoz hasonló vizsgálat a postaügyi és földrajzi isme­retből. A törvény kilátásba helyezi nekik egy állami- vagy "postamesteri állás elnyerését, mi­után már három éven át teljesen kielégítő szolgá­lattétel iránt buzgólkodtak, szükséges végre a tiszti rang előléptetésére, hogy az úgynevezett tisztivizs­gát letegyék, egy­szóval kötelességek­ és terhekkel vannak elhalmozva, és mégis ha már minden köve­telménynek megfeleltek, oly kilátás mutatkozik jövő­jökre nézve, mely a hivatalnokok ezen osztályához tartozó jelöltet úgy az intézet méltósága, mint a szolgálat érdekére nézve lényeges árnyoldalakkal összekapcsolt helyzetbe hozza. A fenálló viszonyokhoz képest, — miután első­sorban a katonai gyakornokok emelhetnek igényt járulnoki állomásra, azután pedig huzamos­ ideig szolgáló gyakornokok veendők figyelembe — főleg a mindinkább állandóvá leendő előléptetési pangás mellett előre nem látható, hogy mikor fogja az egyik vagy másik kiadó valahára azon szédelgő szeren­csét elérni, hogy járulnékká kineveztessék. Ez után előrehaladni, még a legalkalmasabb kiadónak is majdnem lehetetlen. Tehát részükre még csak a postamesteri vagy kezelői (Expedient) állomás elnyerése áll fen az eshetőség. De ezen remény is hiúnak mutatkozik, ha tekintetbe vétetik, hogy a postakezelőség vagy pos­­tamesteri állomások betöltésénél, egyébb követel­ményeken kívül első­sorban a folyamodók vagyoni viszonya vétetik figyelembe és annak adják az el­sőbbséget, ki az üresedésbe jött állomás helyén la­kik és képes bebizonyítani, hogy rendelkezik a szükséges elhelyezési tőkével. De még ezen remény is csak álomnak nevez­hető, amennyiben épen a postakiadók többnyire vagyontalanok és ezen okból igen gyakran a meg­kezdett tanulmányokat nem folytathatják. Eltekintve attól, hogy ezen hivatalnokoknak ugyanazon becsületességgel és kötelesség­érzésből a szolgálat terheit jobban kell viselniük mint bárkinek, továbbá, hogy csak az élelmezés és igen csekély fizetés mellett— helyzetük javításának minden ki­látás nélkül — szászszor többet kell dolgozniok és a technikai szolgálat minden ágában teljesen ottho­­nosnak kell lenniük, még a jövő-, aggkor-, és gyar­lóságuk iránti gondolat kell, hogy kétségbe ejtse őket. Valóban szomorító, hogy épen a postaügyi munkáscsaládok ezen oly jelentékeny tagjai, érdeme­s teljes működésükért csak az elismerés szavaival és üres ígéretekkel jobb napokra, találk­ozzanak. Itt­­ volna teh­át már az idő, hogy az állam kormányzat jobb rendszeralapszabállyal lépjen elő, mely szerint minden tiszteletreméltó munkatársának ugyanazon ismeretek és gyakorlati műveltség mellett, tartassák fen ugyanazon jog is, hogy a megkezdett hivatás pályáján mindinkább előrehaladhasson. A köztisztviselők felelősségéről. Mindennapi tapasztalás igazolja, hogy köz­­­­tisztviselőink körében, a legmagasb állásunktól­­ kezdve a legalsóbbakig, a corruptió, hűtelen kezelés é­s hivatalbeli visszaélések megdöbbentő arányokat kezdenek ölteni hazánkban is. Pedig nem mond­­­­hatni, hogy eme dögvészes áramlat elgázolására törvényes óvszerekben szűkölködnénk. Hiszen már­­ II. Ulászló 3-dik decretuma is fölismerte ezt, s a­­ társadalmi morál akkori mézvesszője szerint igye­­­­kezett is orvosolni. Az 1871. XIII-dik t. ez., mely

Next