Posta-Közlöny, 1877. január-december (11. évfolyam, 1-50. szám)
1877-09-23 / 39. szám
tések nem biztosíttatnak postahivatalnokai számára. A nők alkalmaztatása a postaszolgálatban nem korlátoztatik. A főposta osztályban jelenleg alkalmazott 276 tisztviselő között 66 nő található, a postamesternők száma 2000, a postahivataloknál pedig mintegy 2500-ra tehető a postahivatalnoknők száma. A postai értékjegyeket a posta tisztviselői nem kötelesek a posta küldeményekre maguk ragasztani. Az állami hatóságok hivatalos levelezéseire külön hivatalos borítékok vannak készítve és pedig külön a hadügy, külön a tengerészet, postaigazságügy, földművelési osztály stb. részére „Official Business” felirattal, s azon egyének, kik ily boríték alatt magán tartalmú levelet a postajövedék megkárosítása czéljából feladnak, 300 dollár pénzbírsággal bűntettetnek. A senátorok és országos képviselők azon előjogával, hogy küldeményeikért a postán bármily terjedelműek, csak egyszerű vitelbért fizetnek, gyakran visszaélnek, mert pár év előtt is hét óriási láda érkezett a postán Uj-Yorkba e czím alatt: „Ny.W. Jakab senátornak Uj-Yorkba-közokmányok.“ Mindegyik ládán 15 cent postabélyeg pompázott és igy az egész küldemény szállítása került a senator urnak Washingtonból New-Yorkig 1 dollár és 5 centbe, bár a hét láda súlyra nézve felülmúlta mindazon posta küldeményt mely valaha Új-Yorkba érkezett. A postahivatal általános véleménye szerint a senátor ur bútorait és egyébb ingóságait szállította ily olcsó szerrel Washingtonból Új-Yorkba. Jelenleg a levélportó a belföldi forgalomban a távolságra való tekintet nélkül a a uneziáig 3 cent, 1 uneziáig 6 cent, 1 és fél unézia súlyig pedig 9 cent, így és tovább minden fél unézia után 3 centtel több. Bérmentetlen levelekért ezen díjak kétszerese számíttatik. A helyi levelekért olyan helyeken, hol a kézbesítés levélhordó által eszközöltetik, a porto illeték minden fél uncia súly után 2 cent, a többi postahivataloknál 1 cent. A hírlapok portója hetenként egyszer vagy többször megjelenő lapokért minden fontnyi súly után csak 2 cent, a ritkábban megjelenő hírlap és folyóiratok fontja 3 cent. Egyébb nyomtatványokért minden 2 uncia után 1 cent. A postai szállításból a 4 font súlyt meghaladó küldemények, továbbá folyadékok, méreg, üveg, robbanó anyagok, élő állatok és czukor, a mely más posta intézeteknél mint árumustra küldhető — továbbá éles és vegyes tárgyak, valamint oly levelek vagy levelezési lapok melyek külsején sértő megjegyzések vannak. Ajánlva csak oly levelek és küldemények vétetnek fel, melyekért a teljes levélporta ki van fizetve. A bérmentesítési illeték 10 cent. Vasárnapokon ajánlott levelek nem vétetnek fel. Elveszett ajánlott levelekért a postaintézettől kárpótlás nem adatik. Az utalványozási rendszer igen czélszerűen van szabályozva. A postautalvány (money order) melyre a czimzett neve nem jegyeztetik fel a czimzetthez nem a posta intézet, hanem a feladó által levélboríték alatt küldetik. A feladó postahivatal azonban a befizetés megtörténte után azonnal közli az utalvány feladója valamint a pénz átvételére fejagousítunk nevét a pénzösszeg mennyiségét és egyébb adatokat a leadó hivatallal. Az utalvány egy harmadik személyre is átutalható. Az utalványi illeték 25 dollárig 10 cent, 30-ig 15, 40-ig 20 és 50-ig 25 cent. Egy utalványon 50 dollárnál nagyobb összeg nem utalványozható. Egy feladó egy napon egy és ugyanazon czimzettnek háromnál több utalványt nem adhat fel. A postautalványozási rendszer Svájcz, Nagy Britannia és Irhon, Németország és Francziaországgal van életbe léptetve. 1875-ben a belföldi forgalomban feladatott és kifizettetett 5.066,323 darab utalvány 400.319,570 frank értékben a külföldi forgalomban pedig 102 ezer 250 darab posta utalvány 10.156,852 frank értékben adtatott fel, és kifizettetett 42,750 darab 5.037,830 frank értékben. Az egyesült államokban állami kocsiposta intézet nincs, a kocsiposta küldemények magán intézetek által (melyek azonban leveleket isszállítanak) továbbittatnak. A legelső ily magán posta intézet William F. Hamden által 1837-ben alapítatott „The Express“ név alatt, és 1841-ben „English and Continental Express“ nevet vett fel, ekkor azonban már Liverpool, London és Párisban is birt irodákkal. Hamden 1845 január 14-én meghalt, azonban már ekkor Alvin Adamsnak is volt hasonló intézete. 1850-ben az „American Express Company“ egy évvel később a California „Express“ lett felállítva, mely az előbbi express intézeteket rövid idő alatt túlszárnyalta. 1857-ben csupán ezek vonalán 59.884.000 dollár szállíttatott aranyban. 1850-ben a „Cnetral Overland California and Pike’s Peak Express“ hetenként egyszer elindított lovasposta járat léptetett életbe. Ez inkább a levelezések közvetítésére volt berendezve. A küldönctők bátor és erős ficzkók voltak és a veszélyes szolgálathoz alányilag havi 1200 dollár fizetést húztak. Ezen lovasposta járat egyik világtengertől a másikig azaz St. Joseph — San Franciso közt volt berendezve és ezen távolság 14 nap alatt volt hátrahagyható. Ezen lovasposta járat a czélnak nagy mértékben megfelelt, bár a küldönezök gyakran üldöztettek és némelyek meg is ölettek a vad indusok állái. A küldönezök a levélzsákon felül egy revolver és egy hosszú kést vittek magukkal és nem egy veresbőrű hullott általuk a porba. 1862. évben a távirda ezen vonalon elkészülvén, ezen intézet megszűnt. Az „Adams Express Company“ még most is fenn áll és megbízható szerint naponta 20 millió értékű küldeményt továbbit, megjegyzendő, hogy a kincstár a bankjegyeket is ezen intézet által szállíttatja. Jelenleg 3 nagyobb ilynemű intézet áll fenn, melyek közül a legnagyobb kettőben közel nyolczezer ember, továbbá 1500 ló és 1200 kocsi teljesíti a szolgálatot A naponként ezek által meghaladott út hossza körülbelül százezer angol mértföldre tehető. New-York és Chicago közt jelenleg (1875 óta) vasúti gyorsposta van berendezve, ezen vonat a mozdonyból és négy posta vagyonból (ezekből kettő kizárólag posta anyagot visz, a másik kettő osztályozó asztalokkal van ellátva) áll. Ezen 965 angol mértföldnyi távolság minden posta állomásán a posta leadatik, azaz ledobatik, és az érkezett posta, illetőleg a csüngő postazsák egy felfogó készülékkel a vonat megállapodása nélkül átvétetik. A legelső menet alkalmával, mely 26 óráig tartott New Yorkból 33 tonna súlyú postarakományal indult el a vonat, mely 633 zsák hirlap 47 zárt posta táska levelekkel és ezeken kívül 50,000 hirlap példányból állott, melyek a közbeeső állomások közt voltak szétosztandók. A vonat közép gyorsasága 41 '/a angol vagyis német mértföldet tett. Ilyen gyorsposták az unió több államában is be vannak már rendezve. A levélgyűjtő szekrények száma 12.000 darabra létezik, és ezeknek egy tekintélyes része az utczai lámpák oszlopaira van illesztve. Legközelebb oly levélgyűjtő szekrényt talált fel egy new-yorki gyáros, mely szerkezeténél fogva maga tünteti fel azon legközelebbi órát, melyben a szekrény tartalma ki fog ismét üríttetni. Alábbi adatok előtüntetik az Egyesült államok 1875 évi statistikáját és pedig volt 35,882 postahivatal, tehát minden postahivatalra 1227 lakos esett. A központi közigazgatósági személyzet 393, és a postahivatali személyzet 51,535 egyénből állott. A posta utak hossza tett és pedig vasúton 112,791 kilométer műút és közönséges út 309,008 kilo, vízi utak 25,409 kilométer. Az 1875 évi postaforgalom pedig az alábbi, úgy mint. (Összes levelek 705,135,581, db. Levelezési lapok 107,616,000, db. Az értékjegyek elárusitásából bejött 126, millió 618,171 frank Az összes postai jövedék 140,929,654 frank Az összes postai kiadás 178,095, 697 frank. E szerint hiány maradt 37, 166, 043 frank. A posta utalványok feladása és kifizetésére 1876-ban 3697 posta hivatal volt felhatalmazva. Ugyanazon évben ilyen 305 új hivatal lett felállítva és 9 beszüntetve. A postakiadói kérdésről a bécsi „Die Post“ ezt írja: Kétségkívül a kiadók helyzete mondható a legszomorúabbnak. Belépésük alkalmával tőlük aránylagos iskolai képzettség, nyelvismeret, és kiváló erkölcsi valamint politikai magatartás követeltetik. Továbbá igényeltetik megfelelő gyakorlat, nem különben egy hivatalnokhoz hasonló vizsgálat a postaügyi és földrajzi ismeretből. A törvény kilátásba helyezi nekik egy állami- vagy "postamesteri állás elnyerését, miután már három éven át teljesen kielégítő szolgálattétel iránt buzgólkodtak, szükséges végre a tiszti rang előléptetésére, hogy az úgynevezett tisztivizsgát letegyék, egyszóval kötelességek és terhekkel vannak elhalmozva, és mégis ha már minden követelménynek megfeleltek, oly kilátás mutatkozik jövőjökre nézve, mely a hivatalnokok ezen osztályához tartozó jelöltet úgy az intézet méltósága, mint a szolgálat érdekére nézve lényeges árnyoldalakkal összekapcsolt helyzetbe hozza. A fenálló viszonyokhoz képest, — miután elsősorban a katonai gyakornokok emelhetnek igényt járulnoki állomásra, azután pedig huzamos ideig szolgáló gyakornokok veendők figyelembe — főleg a mindinkább állandóvá leendő előléptetési pangás mellett előre nem látható, hogy mikor fogja az egyik vagy másik kiadó valahára azon szédelgő szerencsét elérni, hogy járulnékká kineveztessék. Ez után előrehaladni, még a legalkalmasabb kiadónak is majdnem lehetetlen. Tehát részükre még csak a postamesteri vagy kezelői (Expedient) állomás elnyerése áll fen az eshetőség. De ezen remény is hiúnak mutatkozik, ha tekintetbe vétetik, hogy a postakezelőség vagy postamesteri állomások betöltésénél, egyébb követelményeken kívül elsősorban a folyamodók vagyoni viszonya vétetik figyelembe és annak adják az elsőbbséget, ki az üresedésbe jött állomás helyén lakik és képes bebizonyítani, hogy rendelkezik a szükséges elhelyezési tőkével. De még ezen remény is csak álomnak nevezhető, amennyiben épen a postakiadók többnyire vagyontalanok és ezen okból igen gyakran a megkezdett tanulmányokat nem folytathatják. Eltekintve attól, hogy ezen hivatalnokoknak ugyanazon becsületességgel és kötelességérzésből a szolgálat terheit jobban kell viselniük mint bárkinek, továbbá, hogy csak az élelmezés és igen csekély fizetés mellett— helyzetük javításának minden kilátás nélkül — szászszor többet kell dolgozniok és a technikai szolgálat minden ágában teljesen otthonosnak kell lenniük, még a jövő-, aggkor-, és gyarlóságuk iránti gondolat kell, hogy kétségbe ejtse őket. Valóban szomorító, hogy épen a postaügyi munkáscsaládok ezen oly jelentékeny tagjai, érdemes teljes működésükért csak az elismerés szavaival és üres ígéretekkel jobb napokra, találkozzanak. Itt volna tehát már az idő, hogy az állam kormányzat jobb rendszeralapszabállyal lépjen elő, mely szerint minden tiszteletreméltó munkatársának ugyanazon ismeretek és gyakorlati műveltség mellett, tartassák fen ugyanazon jog is, hogy a megkezdett hivatás pályáján mindinkább előrehaladhasson. A köztisztviselők felelősségéről. Mindennapi tapasztalás igazolja, hogy köztisztviselőink körében, a legmagasb állásunktól kezdve a legalsóbbakig, a corruptió, hűtelen kezelés és hivatalbeli visszaélések megdöbbentő arányokat kezdenek ölteni hazánkban is. Pedig nem mondhatni, hogy eme dögvészes áramlat elgázolására törvényes óvszerekben szűkölködnénk. Hiszen már II. Ulászló 3-dik decretuma is fölismerte ezt, s a társadalmi morál akkori mézvesszője szerint igyekezett is orvosolni. Az 1871. XIII-dik t. ez., mely