Postás Dolgozó, 1950 (3. évfolyam, 1-23. szám)

1950-01-01 / 1. szám

950 január T­ermésze­tt­u­domány­o­k a Szovjetunióban 1917 októberében Oroszországban győzött az első proletár-forrada­­lom­, amely elsöpörte a múltat és lehetővé ette az új élet alapjainak lerakását. A győztes forradalom megerősö­dé­sének egyik hatalmas eszköze a tudomány. A tudomány segítsége nélkül nem lehetett volna az új rendszer továbbfejlődését biztosí­tani. Elsősorban szükség volt arra, hogy a nép szellemi színvonalát felemeljük s az írástudatlanságot felszámolják. Országszerte különböző típusú is­kolák, elemik, közép, és főiskolák létesültek. Nem volt elég a tanítók­ból s a tanárokból, ezért gyors ütemben képezték a pedagógusokat. Labor­a­tór­iumok­a­t, kutatóintéze­­teket emeltek, hogy megfelelő hely álljo­n a tudományos kutatásokkal foglalkozók rendelkezésére. A természettudományokat és a technikát, amelyeket bizonyos mér­tékig kifejlesztettek a forradalom­­előtti időkben is, lehetséges volt nyomban a szocialista társadalom felépítése u­táni feladatainak szol­gála­tba állítani. Egészen más volt a helyzet a társadalomtudománnyal, az úgynevezett, humanitárius tudo­mányokkal. A forradalom előtti orosz egyete­mek tanszékein a különböző irányú idealista filozófiai irányok uralkod­tak, amelyek nyíltan ellenségei voltak a forradalmi gondolatnak. A szocialista forradalom a továbbiak­ban egészen más alapokon, a dialektikus materializmus filozófiá­ján nőtt, és fejlődött, eb­ből követke­­zet aztán a hosszú ideig tartó vi­lágnézeti harc a tudomány terén. A nép életével szervesen összek­ap­csolódtak a vezető tudományos gon­­dolatok, mert a tudomány Lenin és Sztálin számára mindig és minde­nekelőtt az emberi társadalom át­alakításának eszköze. A dolgozó tömegeik fegyvere a reakciós el­nyomás és a kapi­alizmus marad­ványai ellen vívott harcban a tu­domány. Az segítette az emberisé­get, hogy a társadalmi fejlődés egy új, magasabb fokára emelkedjék. A tudósok körterét feladatokat kaptak s a feladatoknak gyakorlati jelentőségük volt. Ez az ember boldogulásának a szolgálatába állí­­tót tudomány. Nemsokára a régi, kicsi labora­tóriumok, akadémikusok dolgozó­szobái és magánmúzeumai, mivel egyre nagyobb számú munkatársat foglalkoztattak, új berendezésekkel ellátó­­ és új f­eladatokat megoldó intézetekké alakultak át. A Szovjetunió évekig el volt zárva gyakorlatilag a külső világ­tól: kapitalista gyűrű, vette körül. Nem kerülhettek az országba kül­földről tudományos könyvek, folyó­iratok és külföldön beszerezhető tudományos­­ felszerelések sem. Ezalatt az elszige­tltség alatt ,,belterjes“ szellemi munka folyt s ennek a munkának eredménye a Vladimir XIILes Lenin utasítására készült terv, Oroszország villamo­sítására. Ez a terv a mintája vala­mennyi a Szovjetunióban készült gaz­dasági és műszaki, valamint tudo­mányos kutatásokat irányító terv­nek. A Szovjetunióban egyre gyakrab­ban találkozunk tudományos munka­csoportokkal, ez a tudósok kollek­tív munkája. A feladatokat nem egy személy, hanem a kutatók egész csoportja oldja meg. Ez a munkamódszer­ lehetővé tette, hogy a kutatásokat kiterjesszék, nehe­zebb, bonyolultabb kérdésekre is, amelyek éppen azért, mert egy em­ber végezte őket, megoldhatatlanok­­nak látszottak. A nagy építés éveiben A szovjet rendszer első éveiben fegyveres harc folyt a győzelmes forradalom belső és külső ellenségei ellen. Azután kezdődött a nemzet ■gazdaság újjáépítésének időszaka. A gyorsan fejlődő tudomány sok esetben konkrét segítséget nyújtott az ország újjáépítéséhez az ipar, a szállítás, a mezőgazdaság terén. Azonban a tudomány fejlődésének a korszaka még egyenlőtlen és időnként tervszerűtlen vol . 1925-ben elhangzott a jelszó: Át kell alakítani országunkat agrár­­államaiból olyan ipari állammá, amely képes saját erejéből, előállí­tani mindazt, ami szükséges. És eljött a megfeszített munka korszaka. Az egymást követő sztá­lini ötéves tervek ideje. Meg kel­lett teremteni a szovjet nehézipart. A kapitalista világ­ot való függet­lenség kivívása céljából nagy gép­gyárakat, kohóművek­­ és elektro­technikai üzemeket, kellett építeni. Az iparral együtt az alapjában véve mezőgazdasági jellegű ország­ban emelni kellett a mezőgazdasági munka termelékenységét is. A tudomány fejlődésében a fő­iskolások és a tanulóifjúság száma különösen gyorsan nőtt. A Szovjet­unióban a főiskola minden tanulni vágyó dolgozó számára hozzáfér­hető intézménnyé vált. Szergej Vavilov után) POSTAI DOLGOZÓ A Postás Pártszervezet faliújság kiállítását csoportosan tekintették meg üzemeink dolgozói Az eredményt most értékeli ki a Bizottság A Postás Pártszervezet december 24-én nyitotta meg a postás üze­mek MDP faliújságjaiból összeál­lított kiállítását. A kiállítást kis ünnepség előzte meg. Kultúrműsor után Horváth István elvtárs, a Postás Pártszerve­zet titkárhelyettese üdvözölte a nagyszámban megjelent elvtársa­kat, majd beszédében kiemelte, hogy ez az első önálló faliújság ki­állítás, amit a Postás Pártszerve­zet rendez. Ez a kiállítás azt mutatja — mondotta Horváth elvtárs, — hogy faliújságjaink fejlődése is jelzi az utat, amelyet népi demokráciánk a Szovjetunió felszabadítása után megtett. A kiállított faliújságok ta­núskodnak arról a végtelen szere­tesről és háláról, amit népünk a Szovjetunió s annak nagy vezére Sztálin elvtárs iránt érez. — Ez a kiállítás egyúttal irányt mutat a további munkára, hogy hogyan kell szerkeszteni s írni, hogy feladatát jól tölerísse be a faliújság. A faliújságnak, — folytatta Hor­váth elvtárs, — alkalmazni kell az önkritika és a kritika fegyverét. S a faliújságnak ezt különösen kell faliújság kiállítás tanulságaira, segíteni. Horváth elvtárs ezután pár fali­újságot ismertetett. Különösen kiemelte a Postaállo­más,­­ BB I., Erzsébet közp. faliul mert ezzel is a termelést segítjük tagjait, amelyek kollektíven a dob­­elo­­gozók bevonásával készülnek. — Az ötéves terv előtt vagyunk. Befejezésül felhívta a figyelmet a tenn­, hogy ezzel is építsük a Rákosi elv­társ vezette virágzó, boldog Ma­gyarországot. A megjelent elvtársak ezután megtekintették a kiállított faliújsá­gokat s ez eredményt mindenki a saját faliújságán fogja gyümölcsöt­ A kiállítás egyik legjobban szerkesztett faliújságja a Postaállomásé. A dolgozók legjobbjai kaptak élmunkás és kiváló munkan jelvényeket Dolgozó népünk sikerre vitte a hároméves tervet. A posta terüle­tén is kialakult az új embertípus, az új élet kovácsa, amely példa­­mutatásával élenjárva a munkában, termelésben egyaránt építi a szocializmust. A mostani élmunkás kitüntetések sokban jelentenek változást akárcsak a legutóbbival szemben is. Akkor nő és ifjúmunkás igen kis számban volt a kitüntetettek között. A mostaninál már a nők, ifjú­munkások, s a műszaki értelmiség nagyszámú kitüntetése azt jelenti, hogy dolgozóink megértették Pártunk szavát, felsorakoztál szeretett vezérünk, Rákosi elvtárs mellé s együttes munkával építik dolgozóink a jobb életet,­­ a szocializmust. Meglátogattunk a boldog kitüntetett dolgozók közül párat. Nézzük meg, mit mondanak, hogy fogadták a kitüntetést? A Járműtelepen nagy munka folyik, a nagy, óriási műhelyben fülsiketítő zaj. Dolgozik mindenki. Az egyik ko­csinál munkaruhás férfi áll s mutatja mit kell csinálni. Ferjentsik Béla főmérnök. A műhely vezetője. Szorgalmas ember, aki sze­reti a munkáját. Nagy része van abban, hogy műhelye a napi átlagos 113 százalékról a Sztálini Műszak nap­ján 157 százalékra tornázta fel magát. A verseny szervezése, a termelés vezetése mellett képezi önmagát s ta­nítja dolgozótársait. Közben komplex brigádban dolgozik. 1936-ban lett mérnök. 8 évig járt a Műegyetemre, mert tanulmányát két­szer is meg kellett szakítania. Nem volt pénze, szegény volt a család. Középiskoláit is magánúton kellett el­végezni, úgy, hogy másokat tanított, aztán ő is tanult. A Járműtelepre 1947-ben került, a MOGORT akkor adta át a telepet a postának. Bő alkalom volt it­­ munkára. Megszervezte a műhelyeket , s azóta munkájával bizonyítja be hiségét, sze­­retetét Pártunk iránt, s azt, hogy a dolgozó magyar nép szocialista jövőjé­nek építésében minden becsületes, hazáját szerető értelmiségnek ki kell venni a részét. Amikor az üzemi gyűlés­en a dolgo­zók kiváló munkás kitünte­ésre java­solták, szerényen csak ezt mondta: — Akármennyi munkát is végeztem, — csak kötelességemet tel­esítettem. Tudja, hogy a kitüntetéssel együtt pénzjutalmat is kap. Családja van, gyermeke, de ő már papírra jegyzi azokat a politikai és szakkönyveket, amiket meg szeretne venn­i. Az ötéves terv őt is ír­egmozgatta. Tudja, hogy népi demokráciánk meg­becsüli s támogatja a m­űszaki értel­miséget. Ezt a bizalmat, mint pártonkívüli, azzal hálája meg Pártunknak, hogy üzeme termelését emeli azzal, hogy tervet készít az előre gyártható alkat­részek készítésére. Mikor e szavakat olvassuk, a kitün­tetés már a mellén lesi s a meg­becsült dolgozó tudatáv­al készül a további jó munkára. ’A Bókás János-utca 35.­ számú házban szerény kis tábla jelzi: Káplán Istvánná, fszt. 2. Különös sem a házon, sem a nevén nincs. Egy lakó,­­ a többivel együtt. A házban azonban valahogy híre ment, hogy Káplán Istvánné a József­­központ kezelőnője kiváló­­ :munkás lesz. Szerény, tiszta lakásban két gyer­mek sír, nevet, okozza is szerzi per­cenként édesanyjának az apró örömet­­lent egyaránt. Reggel fél 8-kor a három és féléves Tibike maga küldi édese­nyját munká­ba s hozzá teszi: aztán jól tessék ám dolgozni. Káplán Istvánná meg is fogadja gyermeke szavát. Úgy dolgozik, hogy a legjobb eredményt ér el. A hatal­mas kapcsolóteremben, ahol a leg­nehezebb a munka, oda éltetik Káplán Istvánnét. Panasz ellene nem érkezik soha. Nyugodtan, módszeresen dolgozik. Nem hiába lett népnevelő és osztály propagandista. Munka és politikai ne­velés szervesen összetartozik nála. Kisebbik gyermeke féléves volt, amikor Kápiármé a pártnapról haza­ment, megszoptatta, utána­­ vissza­ment a pártnapra. Munkamódszerét nem titkolja el. Most is vannak „újoncok", akiket­ ta­nít. Ennek óriási jelentősége van, hi­szen itt egy elmaradt beszélgetés, vagy téves kapcsolás súlyos bevétel­kiesést jelentene a postának. Édesapja már idősebb dolgozó. Ami­kor megtudja, hogy leánya kiváló munkás lesz, — elérzékenyedik, ölébe veszi a kis unokáját s ezt mondja: — Látod, fiam, ilyen derék munkás legyél te is, mint édesanyukád. Nem kétséges, hogy Káplán István­­né, a kiváló­­munkás, hasonló kiváló munkást nevel fiaiból a népi demo­kráciánknak. S mi éppen azt akarjuk, hogy ezré­vel legyenek a kiváló munkás Káplán Istvánnék, akik nevelni tudják majd gyermekeinket, a dolgozó nép boldog­ságát és szabadságát biztosító szocia­lista ötéves tervek megvalósítására. A legjobbak részesülnek a nyereségvisszatérítésben Kés­i 330.000 forintot tesz ki a postán a nyereség-vis­zatérítési összeg Szocializmust építő országunk bér­politikájának célja az, hogy a közösség által termelt javakból mindenki telje­sítménye szerint részesüljön. Az e héten megtartandó szakszerve­zeti napokon tüntetik ki a­ legjobbakat az élmunkás kitüntetésekkel, és ezzel egyidőben ismét sor kerül harmadízben a nyereségvisszatérítés jutalmazás ki­osztására. Népköztársaságunk ismét sok millió forintot juttat vissza közvet­lenül azoknak a dolgozóknak, akik túl­teljesítették a terv reájuk eső részét. Így a postás dolgozók is részesülnek ezekben a kitüntetésekben. A nyereség­visszatérítés a postán megközelíti a 330.000.­ forintot. Ebből 40 százalékot a dolgozók között közvetlenül osztanak szét, 60 százalék pedig kollektív jutal­mazásra szolgál és olyan szociális, kul­turális és sport beruházásokra fordít­ják, melyekből a üzemekben dolgozók egyformán részesülnek. Ebből bővítjü­k a postás zenekart, az üzemi kultúrott­­honok felszerelését. A 60 százalékos visszatérítésből épül az új postás sport­telepen az új tornaterem, ahol kosár­labdázóink, röplabdázóink otthont ta­lálnak. Ezek a beruházások a dolgozók kulturális fejlődését, pihenését szol­gálják. A szocialista gazdaságunk alaptör­vénye, hogy csak a termelékenység nö­vekedése révén emelkedik a dolgozók életszínvonala. A nyereségvisszatérítés komoly ösztönzést ad a termelékenység további emelésére, hozzájárul a szocia­lista munkaverseny fokozásához. Nyereségvisszatérítésben részesülnek legjobb üzemeink, így pl. a Keleti-posta jó munkájáért 3 élmunkás kitüntetés­ben részesül és 8000,5 forint nyere­ségvisszatérítést kap. A Postafőosztály dolgozói, főleg a műszaki értelmiség egy része segítette dolgozóinkat a sztálini munkafelajánlás és sztálini mű­szakban. Ezért jó munkájuk eredmé­­nyeképen 3 élmunkás kitüntetésben és közel kétezer forint nyereségvisszatérí­tésben részesülnek. Igen szép és lendü­letes munkát végeztek a Javítóműhely (Gyáli­ út) dolgozói, meg is van az eredménye. 6 élmunkásuk lesz és 7 ezer forint jutalmat kapnak. De a vidék sem marad el ebben a versenyben. Jó munkát végeztek a debreceni és sop­roni igazgatósági kerület dolgozói. Ki­váló eredményeket értek el. Jutalmuk 14 élmunkás kitüntetés és 10 ezer fo­rint nyereségrészesedési visszatérítés. Összefoglalva tehát, azon hivatalok és üzemek dolgozóit jutalmazzuk, ame­lyek egész népünk felemelkedéséért folyó harcban elő­­jártak és Pártunk vezetésével, a Szovjetunió vezetésével erősebbé tették ötéves tervünk alap­jait, ezzel erősítették a békéért, a szo­cializmusért folyó harcot. KÖNYVTÁRI HÍREK Szakszervezetünk könyvtárának 3065 olvasó tagja van. 2496 a mozgó­­könyvtár, 569 pedig a központi könyv­tár tagja. Tagságunk rendelkezésére 15.161 könyv áll. A mozgókönyvtár havonta 50­55 hivatalt látogat. Központi könyvtárunk 1192,­­mozgó­könyvtárunk pedig 1926 könyvet kölcsönzött ki december hó­napban. Vidéki könyvtáraink vannak: Sze­ged, Pécs, Sopron, Miskolc és Debre­cen kerületi titkárságokon. Részükre legutóbb 265 db könyvet küldtünk le a könyvtárak kiegészítésére. Decemberben 1021 könyvet vásárol­tunk. Az új könyvek között megtalál­­­hatók a legújabb Sztálin-díjas regé­nyek is. Pl.: Kaukázusi tavasz, Arany csillag lovagja. Nagy számban vettünk ismeretterjesztő, természettudományi könyveket is Szaktársaink szakmai továbbkép­zésére is nagy súlyt helyezünk a jö­vőben azzal, hogy már­is számos elek­tromos szakkönyvet szereztünk be. Mozgó­könyvtárunk állományát ja­nuárban teljes egészében kicseréltük, részben teljesen új, részben pedig a központi könyvtár könyveivel. A jö­vőben, minden két hétben újítjuk, fel­frissítjük mozgó­ könyvtárunk állomá­nyát, negyedévenként pedig teljesen kicseréljük. Az olvasómozgalom könyvei közül a legolvasottabb könyvek. Illés Béla: Kárpáti rapszódia és Szimonov: Nap­palok és éjszakák című könyvek. Tagságunk figyelmébe ajánljuk. A Szovjetunió a szocializmus országa című könyvet, melyből már­is 35 db áll rendelkezésre. Hogy a szaktársak orosz­ nyelv ta­nulását megkönnyítsük, beszereztünk elegendő példányszámban Nina Pota­pova: „Orosz­ nyelv kézikönyve“ című kitűnő nyelvtan­könyvét is.

Next