Katolikus főgimnázium, Pozsony, 1879
I. Az élő nyelvek tanítása. Az élő nyelvek tanulásának fontosságát körülbelül egy század óta kezdik a holt nyelveké felé emelni, nem mintha az előtt nem tanulták volna az élő nyelveket ép úgy mint ma, sem mivel a latin nyelvet akkor élő nyelvnek tekintették, de mivel kezdik belátni azon nagyon is szétágazó hasznot, melyet az élő s a holt nyelvekből nyerhetünk. A holt nyelvek conservativ befejezettségüknél fogva az elme logikai iskoláztatására állítólag alkalmasabbaknak bizonyultak, mint az többi tudományok együtt véve. A helyes ítélet s az ebből vont érvényes következtetés példái épen a befejezett nyelvből vonhatók el legtisztábban, s az így nyert practicus logica, a sajátos tudomány szabályainak ismerete nélkül is biztos vezetőnk marad a többi tudományok művelésénél. De a holt nyelveket épen mivel a gondolkodás logicájául használjuk fel, másként tanítjuk, mint az elő nyelveket. Ezek tanulása más czélhoz is van kötve. Elismerem ugyan hogy minden elő nyelvnek szerkezete is logicailag tanulságos, de azt eddig minden paedagogus elismerte, hogy nem oly mértékben, mint a holt nyelveké. Ellenben világhírű emberek állítása az, hogy a holt nyelvek ismerése által szerzett ismeretek fordítások útján ép úgy megszerezhetők. Ha már most a kettő különbsége ez irányban oly nagy, természetes, hogy egyenlő czélokra nem használjuk. A gymnasium és reáliskola, mint különböző előkészítő iskolák, szétválasztásánál sem ezen nézet küszöbölte ki a latin és görög nyelvet a reáliskola tantervéből, de azon hypothesis, hogy a reális tudományok ép oly hatásúak, ép oly elmeképzők lehetnek az iskolában, mint a holt nyelvek. Helyes-e ezen hypothesis vagy nem, az ma még alig határozható meg, habár a paedagógusok legnagyobb része már nyilatkozott; de még ha meghatározható volna sem említeném, mivel értekezésem körén kívül fekszik. Ha tehát a holt nyelveket az elme logikájáért tanuljuk, mi indít az elő nyelvek tanulására? Én azt hiszem, hogy 1) anyanyelvünk teljes ismerete azon czélból hogy helyesen és szépen használjuk; 2) az idegen nyelvek teljes elsajátítása, hogy saját nemzetiségünkön kívül több embert is egyesítsünk magunkban, azaz, hogy az illető nyelven írott termékeket kellőleg felhasználhassuk , hogy az illető nyelven is helyünkön álljunk , s igy több nemzet