Prágai Magyar Hirlap, 1924. április (3. évfolyam, 74-98 / 522-546. szám)

1924-04-27 / 96. (544.) szám

ÓDRÁ&M <€&> Főszerkesztő: PETROGALLI OSZKÁR dr. A Szlovenszkói és Ruszinszkói Szövetkezett Ellenzéki Pártok politikai napilapja HL évfolyam 96. (544.) szám Prága, vasárnap, 1924 április 27 KH&fizetési árak: bel- és külföldön; TUffész évre 300 Ki, félévre 150 Ki, negyedévre 76 Ki, egy hónapra 26 Ki. — Egriec számára 120 Ki. — Szerkesztőség : Prága IL, StS- p&nská ulioe 40. L Telefon: 30349. — Kiadóhivatal: Prága. I., LiUova ulioe 18. ez^ Telefon 6797. szám. — Sürgönyeim: Hírlap, Praha. — Felelős szerkesztő: FLACHBARTH ERNŐ dr. Az illetőség (fi.) Prága, április 26. Alig van aktuális politikai és jogi kérdés, amely általános jelentőségénél fogva oly közelről érdekelne minden embert, mint az állampolgárság és illetőség problémája. Rengeteg ember jövője, egész társadalmi rétegek elhelyezkedése függ e fogas kérdés megoldásától, amely már eddig is úgy az egyes egyének magánéletében, mint a joggyakorlatban elképzelhetetlen zavart és kínos bizonytalanságot idézett elő. Ezt a kérdést állandóan napirenden kell tartanunk és nem szabad megnyugodnunk mindaddig, amíg az illetékes tényezők megfelelő módon el nem intézték, mivel egészen tűrhetetlen, hogy Európa kellős közepén a béke hatodik esztendejében szerencsétlen emberek egész légiója ne tudja, melyik állam polgára, vagy pedig állandóan annak legyen kitéve, hogy máról holnapra kitegyék az otthonából és földönfutóvá tegyék. Politikailag úgy áz a helyzet, hogy cseh-szlovák kormány minden eszköz fölhasználásával meg szeretne szabadulni a magyar nemzeti kisebbséghez tartozó polgárainak egy tekintélyes részétől, főleg azoktól, akik az utolsó évtizedekben költözködtek a mai Szlovenszkó és Ruszinszkó területére. Fölhasználta erre a célra a békeszerződéseknek, saját állampolgársági törvényeit, és a magyar illetőségi törvénynek homályos rendelkezésére és ahol csak lehet, belekapaszkodik valamilyen mondvacsinált ürügybe, hogy vitássá tegy a közegeinek nem tetsző emberek állampolgárságát A kormány kezében kitűnő fegyver ez már csak azért is, mert a bizonytalanság érzése, a kiutasítás réme lehetetlenné teszi számos ember részére, hogy magát magyarságáért exponálhassa. Számtalan esetet tudunk, amikor különben derék, jellemes és gerinces magyar emberek évek óta meg sem mukkanhattak, sőt a Gesslerkalap előtt is hajlongani voltak kénytelenek, mert illetőségi ügyük elintézését szándékosan a végtelenségig húzzák és halasztják. De ezeknek az embereknek száma nőttön-nő, úgy, hogy ma már az illetőség kérdése eminens politikai problémává lett. Az emberek joggal kérdik: miként lehetséges az, hogy cseh tisztviselők, ukrán menekültek és magyar emigránsok nyugodtan élhetnek e földön, míg olyan emberek, akik évtizedek óta itt laknak, községük életében maradandó értékű működést fejtettek ki, sőt még olyanok is, akiknek ősei évszázadokon át itt éltek, egy szép napon arra ébrednek, hogy nekik nincs jussuk itt lenni Mivel pedig a vitás illetőségűek egyik része főleg laternetekből, másik része pedig főleg munkásokból áll és az egész akció — úgy látszik — a szellemi és fiziálii proletáriátus ellen irányul, ezekben a körökben és a mögöttük álló politikai pártokban egyre nagyobb arányokat ölt az elkeseredés. A hatalom terveit nagyban megkönnyítette az a jogi káosz, amely e téren uralkodik. Mindjárt a kiindulási pont vitás Fölmerül ugyanis a kérdés, hogy a saint germaini szerződés, amely minden korlátozás nélkül cseh-szlovák állampolgároknak ismeri el azokat a volt magyar állampolgárokat is, akik a szerződés hatálybaléptének napján itt illetőséggel, vagy lakással bírtak, irányadó-e, vagy pedig a trianoni szerződés és a csehszlovák állampolgársági törvények, amelyek azoknál, akik 1910 január 1 je után szereztek illetőséget, a cseh-szlovák hatóság kényekedvétől teszik függővé az állampolgárság elnyerését. Ezt a vitát kiküszöbölni csak úgy lehetne, ha a magyar és a cseh-szlovák állam méltányos egyezményt kötne, eldönteni pedig csakis a hágai állandó nemzetközi bíróság ítéletének kiprovokálásával lehet. Vitás azután — nem ugyan a magyar közigazgatási jog, de a prágai legfelső közigazgatási bíróság joggyakorlata szempontjából — a magyar községi törvény illetőségi szakaszainak magyarázata is. Vitás, hogy váljon a limitté ki van-e zárva a cseh-szlovák állampolgárságból az a munkás, vagy tisztviselő, aki tisztán azért nem szerezte meg a községi illetőséget, mert adót fizetnie nem kellett. Vitás, hogy az illetőség megszerzéséhez elegendő-e, ha valaki egy községben négy évig lakva, ez idő alatt egyszer hozzájárult a közterhekhez — amint mi vitatjuk —, vagy pedig szükséges, hogy mind a négy esztendőben fizette légyen az adókat. Vitás végül a községi törvény szomorúan híressé lett 10. szakaszának magyarázata, amelynél a közigazgatási bíróság a községi kötelékbe való kifejezett fölvételt követeli meg, amely fölfogásnak — nézetünk szerint — nincsen törvényes alapja. Mindaddig, amíg a közigazgatási bíróság teljes ülésre nem ül össze és ki nem mondja az utolsó szót, a bírói gyakorlat szempontjából is nyílt kérdések maradnak ezek. Kormánykörökben persze egyáltalában nem törődtek a káosz megszüntetésével, mert a káosz nekik igen kellemes volt. Az első, aki fölemelte a szavát, Dérer Iván volt, aki egy szlovák jogi szaklapban más okfejtéssel ugyan, de ugyanarra az eredményre jutott, mint Petrogalli Oszkár: a közigazgatási bíróság tévesen értelmezi a 10. szakaszt, amely igenis lehetővé teszi az illetőség automatikus megszerzését. Egy elismert szlovák jogász e magyarázatának talán meg lesz az a hatása, hogy az illetékes körök is végre behatóbban kezdenek majd foglalkozni a megoldásra váró problémával. A legtermészetesebb eljárás az lenne, ha a törvényhozás vágná ketté a gordiusz csomót. Ez sokkal célravezetőbb, mint bevárni egy ialán kedvezőbb judikatúra kialakulását, avagy az államközi rendezést, vagy egy nemzetközi fórum döntését. Meg vagyunk győződve róla, hogy Dérer, a politikus helyt fog állni azért amiért Dérer, a jogász síkra szállott. Mivel pedig a kormány szociáldemokraták támogatása és így a szükséges többség ezek után biztosítva látszik, célszerűnek találnák, ha szlovenszkói és ruszinszkói képviselők részéről, mégpedig föltétlenül még a tavaszi ülésszak hátralévő részében törvényjavaslatot nyújtanának be, amelyben a helytelen törvénymagyarázat kiküszöbölése céljából a régi magyar joggyakorlat eredményeit összegeznék és azoknak törvénybe iktatását javasolnák. Ez volna az első lépés a káosz megszüntetése felé. Nem hisszük, hogy a szlovenszkói és ruszkiszkói képviselők közül akadna egy olyan is, aki ezt ellenezné és nem tudjuk elképzelni, hogy a törvényhozó testületek nem tudnának fölemelkedni az emberiesség érzésének ama fokára, amelyet ebben a kérdésben joggal elvárhatunk mindenkitől 1! Marsclijfári Hiríwüssifáitu megint az ellenzék győzött Holota János dr. lett a városbiró 19 szavazattal Érsekújvár, április 26. (Saját tudósítónk távirati jelentése.) A tegnap megtartott biróválasztáson az ellenzék megismételte március 15-iki győzelmét és tizenkilenc szavazatával behozta a városbírói székbe a magyar kisgazdapárti Holota János dr.-t, míg Illrsch Géza, a levitézlett propagacsna kancellária embere csupán 16 szavazatot kapott. Holota János dr. ez alkalommal egy szavazattal többet kapott, mint a legutóbbi választáson, amelyet azon a törvénytelen alapon semmisítettek meg, hogy a bíróválasztás érvényéhez abszolút többségre van szükség. A járási főnök minden terrorja csődöt mondott. A város örömmámorban úszik. Az utcákat cigányzenekarok járták végig. A kormánypártok a bíróhelyettesek választásánál is teljesen kibuktak. Első helyettes ugyanis Blaskovics István dr. szlovák néppárti, második helyettes pedig Néder János keresztényszocialista lett. A kommunisták és a zsidók a csehekkel szavaztak. A zsidópárt képviselőtestületi tagjai közül ketten nem akartak elmenni a választásra és elrejtőztek. Kurzweil pártelnök tűvé tette értük az egész várost, amíg végre megtalálta és elvitte őket a szavazásra. A zsidóság körében igen nagy a felháborodás Kurzweil ellen amiatt, hogy a zsidóságot a kormány táborába vitte. Táviratok a kisantant kártyavárából Olaszország* föl akarja robbantani a kisantantot — Románia a kisantant mostohagyermeke — ■ Benest nem látnák szívesen Varsóban Bukarest, április 26. Az a körültmény, hogy a belgrádi sajtó románellenes támadásai egyre tartanak, a bukaresti sajtóban élénk föháborodást kelt. A Lopta nem vonja kétségbe, hogy ezeket a támadásokat maga a jugoszláv kormány éleszti. A jugoszláv politikusok nyilatkozata szerint e támadások főokát Bukarestben kell keresni, ahol hivatalos bolgárbarát tüntetések mentek végbe. Ez elkedvetlenítőleg hatott a jugoszláv vezető körökre, amelyek nagy fontosságot tulajdonítanak a macedóniai kérdésnek. Hozzájárul mindehhez az olasz politika befolyása. Az olasz kormány rendszeres munkát fejt ki Belgrádban a kisantant szétrobbantása céljából. Az Indnumarea azt írja, hogy a jugoszláv kormány szívesen látja ezeket a támadásokat, mert elterelheti ezekkel a belpolitikai nehézségekről a figyelmet. Zágráb, április 26. A Zagraber Tageblatt alany kormánypárti lap egyik legutóbbi számát a jugoszláv—cseh-szlovák együttműködés propagálásának szenteli. Szövegrészében a két állam vezető politikusaitól hoz nyilatkozatokat, hirdetési részében pedig csehszlovák cégeket propagál. A szövegrészben megszólal Benesen és Klotáron kívül a csehszlovák és jugoszláv diplomácia s valamennyit cikk mást természetes kapcsolatot tünteti föl a cseh-tszlovák—jugoszláv testvéri viszonyt. Rendkívül feltűnő az, hogy a nyilatkozatokban szó sem esik a kisantant harmadik tagjáról, Romániából, de annál többször fordul elő a szláv szolidaritás hangoztatása. Varsó, április 26. Az utóbbi időben az a fór foglalkoztatta a lengyel közvéleményt, hogy Benes ellátogat Lengyelországba. Cas dma lengyel lap ezzel a kérdéssel vezérA cikkben foglalkozik és óva inti a lengyel külügyminisztert attól, hogy Bérest meghívja, mert Benes útja az egész lengyel tartományban „fatális légkörre találna és politikai botránnyal végződnék. A lap azt várja a lengyel kormánytól, hogy határozottan jelentse ki, hogy Benes utazása nem egyezik meg a lengyel kormány terveivel. Világpolitika — amerikai távlatból írta: Dobay István dr. Qeveland, 0„ április közepe. Amióta Columbus lábát Amerika földjén megvetette, soha Európa ezt az óceántól földrészt annyira nem izgatta, mint talán éppen az utóbbi időkben. „e&1 vagy nem kell beavatkoznunk Európa ügyeibe?“ ez a kérdés foglalkoztatja nemcsak a politikusokat, hanem a tudományos köröket, egyetemeket, sőt még a leghatikusabb amerikai közönséget is. Gyűléseket, megbeszéléseket folytatnak e tárgy körül ,és soha Európából érkezett idegennek ennyire nem volt keletje, ezer kérdéssel] ostromolják, nyilvános előadás tartására igyekeznek megnyerni s a máskülönben külföldi ügyek iránt meglehetősen indólens amerikai közönség lázas érdeklődéssel hallgaja a Ruhrkérdés, a német—francia probléma, az orosz bolsevizrmus, a megváltozott Anglia, sőt még a magyar fejtegetéseket is. Elsősorban az Apponyi-körút politikai iskolájának, de nem kis mértékben a háború alatt és háború után Európán végiig tett utazásaimnak köszönhetem, hogy ki merek állani a nagy auditóriumok közönsége elé s szemükbe vágom, hogy igenis, vétkes mulasztást követnek el elsősorban az emberiség, de saját maguk érdekei ellen is, ha a világban élvezett erkölcsi és anyagi tekintélyük teljes súlyával nem sietnek a minden kultúra és haladás forrásául szolgáló s még egy háború által könnyen végreszeict nembe jutó európai civilizáció megmentésére. New Yorkban a Columbia egyetemen, Arunapoilisban, Winnipegben, Saskatoonban, Stanfordban, Pasademában, Los Angelesban, San Diegóban, Coronadoban, Berkeleyben, Vancouverben részben az illető egyetemek Európát járt tanáraival, részben kisebb-nagyobb halgatóságok körében alkalmam nyílott nézeteinket e tárgy körül kölcsönösen kicserélni, érveléseiket meghallgatni s erős a meggyőződésem, hogy rövid idő, talán csak a folyó év őszén lezajló elnökválasztás választja el a világot attól a mindnyájunkra sorsdöntő jelentőséggel bíró történelmi pillanattól, hogy Amerika milliárdokat jelentő hitelezői jogánál, de még máskülönben is iszonyatos hatalmánál fogva, diktátori erővel fog belemarkolni abba a gordiuszi csomóba, amelyet Európa főleg a franciák rövidlátása és gonosz egoizmusa folytán önmaga megoldani úgy látszik, most már képtelen. Simíts tábornok, Lloyd George, de nem kisebb mértékben Apponyi Albert messzehangzó intelmei megszólaltatták Amerika felkíisu Teretét Az idejétmúlt angol „splenidid isolaiÜOJi4* miég az óceánok által elválasztott Amerikára sem bírhat többé jelentőséggel a Harding-féle „El Európától" jelszó kell, hogy elveszítse hatását az 1924 novemberében megválasztandó új elnökre, legyen az Coolridge, Johnson vagy Henry Ford. Az amerikaiakat elsősorban természetesen Németország és Franciaország szerencsétlen viszálya érdekli. A közhangulat — mint lassan-lassam világszerte — Amerikában is Franciaország ellen foglal állást. Republiikámusok és demokratáik — a két nagy politikai párt Amerikában — egyaránt látják és vallják, hogy a franciák a Németor« «*»«»« »**♦ [UNK] [UNK]*«>*♦*•#*€>*«■**<>* AJ* !%# cseh-szl. komiHAtrl fizettek ma, április 26-án: Zürichben 16.575 svájci frankot Budapesten —.— magyar koronát Bécsben 209500.— osztrák koronát Berlinben 1246OOOOOOOOOO.— német márkát