Prágai Magyar Hirlap, 1933. március (12. évfolyam, 50-76 / 3160-3186. szám)

1933-03-05 / 54. (3164.) szám

1933 március 5, vasárnap. ­PTIA^AT-MACI^AT.H1Mi,^ RaascBjaRsk­^9 Madách, Petőfi, Arany, Jókai és Ady héber fordítója beszámol a magyar szellemóriások palesztinai hatásáról Avigdor Hammelii nyilatkozata a Prágai Magyar Hírlapnak Munkács, március eleje. A Prágai Magyar Hír­lap egyik múlt évi j­uliusi számában bemutat­tam már Avigdor Heimmeliiit Szlovenszkó és Rusaim­szkó magyar közönségének, Rusaimszkó egyik falujának szülötte. A háború előtt újságiróskodik s a héber nyelvű irodalom egyik munkása Budapesten. Bruszilov-offenziva alatt orosz fogságba kerül. Vé­­­gig szenvedi a fogság, az orosz összeomlás minden borzalmát. A bolsevizmus ered éveit továbbra is mint hadifogoly Oroszországban éli, azonban onnan kii­asziitják, mert az a zsidó nemzeti mozgalom, melynek ő is egyik kul­túr­munkása lett s melynek célja: uj honalap­it­ás az őshazában, gyűlöltté s ül­dözötté vált a szovjetországban. Minden vagyon s holmi nélkül kerül több orosz-zsidó író- s költő­­társával a Fekete-tengeren keresztüli egy csónak­­szerű vizijánnyben K­ontstan­t­inápol­yba, honnan nemsokára tovább megy vágyainak vágya­ Palesz­tina felé, hogy aztán részese legyen a héber föld nagy újjáéledésének. A me­gujhodó héber, zsidó nemzeti irodalom egyik költője, írója, újságírója, mint a formálódni kezdő zsidó-héber nemzeti élet egyik harcos kulturtényezője. Újságot szerkeszt, verset, novellát, regényt, színdarabot ir. fordít. A magyar irodalom leghivatotta­bbjainak legkiválóbb alkotásait, Petőfi, Madách, Arany, Jókai­, Ady, Kosz­tolányi, Herczeg műveit írja át lélekkel a biblia nyelvére. Leghűségesebb fia hazájának, nemzeté­nek, de fordításai azt bizonyítják, hogy múltjának s annak a nemzetnek e nemzeti Géniusznak sem lett ócsárlója, amely nemzet sok évszázadon át igaz otthont adott neki, családjának és sok vallás- és faj­testvérének. Mikor először jött a háború után ős-újhazájából Budapestre, maga­ az akkori magyar kultuszminisz­ter, Klebelsberg gróf kívánta hivatalosan üdvözöl­ni, azt tette a Magyar Tudományos Akadémia el­nöksége is, hogy megköszönjék neki a magyar iro­dalom­ és kultúra megbecsülését, kiváló továbbter­jesztését, új nyelvi területen való bemutatását. Most is­mét nálunk­­ otthon van Avigdor H­ann­­a nemn. Beszélgetni kezdünk megint sok mindenről. Arról, hogy fordításain át hogy hatott a magyar irodalom Palesztinában, arról, hogy mi nagyot lát a magyar sorsban, arról, hogy milyen a magyar te­hetség, milyen a látás sorsunkról, szellemi éle­tünk­ről s helyzetünkről. Átadom a szót Av­igdor H­amuré i­i-nek: A SALVATOR FORRÁS látta!) Ugyanilyen tökéletes realitással festi a szibériai jellegű orosz telet ..A kőszívű­­ ember fiai“-ban. — Ha az anatómiáról beszél, szak­­orvosprofesszornak, ha kémiát magyaráz, kivá­ló kémikusnak, ha háborúról ír,­ hadvezérnek, stratéga-írónak képzeli az ember s munkáját szakmásnak. Szinte elképzelhetetlennek találják azt, ahogy a világháború kezdetét s az orosz „Xi­bil“-t megírta évekkel, évtizedekkel előre. Bialik, a héber poéták legnagyobbja nem győzi eléggé­ sürgetni az Ady-kötet kiadását. — „Szertelen lehetőségek ajtónyitója lesz ez a­­ könyv nálunk, új s friss áramlást hoz a hé­ber irodalom vérkeringésébe." Sok lenne a többi, minden magyar­­ író síké­ ­ feloldja és eltávolítja a l| szervezetben lerakódott jÉ *f savakat. Vasmentesi h emésztést elősegítő kel­­­­­­lemes üdítő ítaL mm3BL.axi.-a Hogyan született meg Az ember tragédiájának héber fordítása? — Amikor 1913-ban, a bécsi cionista kong­resszuson bemutattak Dávid F­re­ed­man­nak, a legnagyobb héber esztétikusnak, szinte legelső mondata a következőkép szólt hozzám: „Fia­talember, magára misszió vár. Van maguknak Magyarországon egy „paprikás rózsájuk, Pe­tőfit", akit irigyelek a „lovagyas‘“ nemzettől, ■— meg a „D­ie t­ragödie des Men&eh­en", — ferdit­­sa le ezeket nekünk, — ele minél hamarább, öcs­­kös!“ —A­ zseniális Nietzsche-fordító előtt egy kicsit bizony meg­reppentem ennek hallatára. Csak­ félénken válaszoltam, hogy már van is néhány Petőfi-fordításom, még diák­koromban készültek, hogy Az ember tragédiájáétól tar­tok ám egy kicsit, aztán meg azt, hogy: lenne-e a­zoknak kiadójuk ? Frischmann körülnézett társaságában és hozzájuk fordulva mondotta: — kérdezte: — Hát a Stybel! — hol van Stybel, a mi me­cénásunk­­! A társaság kacagott. Valahonnan a hátuk mögül előkerítették az inkább rongyosnak lát­szó­ kis héber taní­tófélét, ki a kérdésre félig tré­fásan, félig komolyan válaszolt: — Meglesz, kérem, meglesz, — ha én mon­dom, meglesz, kérem, — csak a pénzem legyen meg hozzá! — Nohát ugy­e, —• mondta maró szatírával a kritikus. 4 Az általános nevetés közepette aztán meg­tudtam, hogy az a kis héber házitanító, aki Varsóban korrepetálásból tengeti életét, azzal mulattatja a nagy esztétikust, hogy folyton szinte mániákus hittel és meggyőződéssel egy stereotyp mondatot ismétel: — Ha én Rotechild lennék, — hej, ha én Rotechild lennék, akkor ... akkor ... — Nos, mit csinálna ön akkor? — heccelte Friscchmann. — Hogy mit? — Azt mondanám: — Pange Frischman, hol akar egy villát? Moszkva kör­nyékén? Hát itt a villa, a magáé! — Aztán azt kérdezném: mennyi pénz szükséges ahhoz, hogy a világ összes íróit mozgósítsa, azokat egy asz­talhoz leültesse és szétosztva köztük a világiro­dalom remekeit, azt parancsolja nekik: fiuk, fordítsátok, — fordítsatok le mindent, ami szép, héberre, — pénz van elég, honoráriumra, kiadá­si költségre, — ha egy negyedmillió rubel kell, itt­ van egy negyedmillió, ha egy­millió kell, itt­­­­ in. nesztek, egymillió, de fordítsátok le az • :a­z világirodalmat: Sophoklestől Reiner Má­ria fü­lkéig. Ezért akart a kis héber tanító Rotschild lenni, ez volt mániája, életcélja programjának ref­­rainje. Öt év múlt el 1913 után. Hadifogságom kievi napjaiban levelet kaptam Frischmanntól. A levélpapír fejének elme. „A. I. Stybel, Egye­temes Héber Könyvkiadó Intézet, Moszkva. — Főszerkesztő: David Frischman." — Pénzt küld s kéri Petőfit és Az ember tragédiáját héberül. „Mi nem vagyunk hadiállapotban —­ irta — sem a ,,lovaggal‘­ nemzet dalnokával, sem pe­dig legnagyobb gondolkodójával.“ Megvalósult a kis tanító mániákus elgondolá­sa! — A kis tanító nemsokára a háború kitö­rése után — tanítványok hiányában — üzlet­emberré lett. aztán: az­ orosz hadsereg szállí­tója, a száguldó konjunktúra szárnyán: több­szörös milliomos! Ét? mesebeli karrierjének „me­­sebelisége“ az, hogy: az egyetlen ember, aki azt, amit k o kiüss­ors­áb­a­n ígért, gazdagságában beváltotta! Ez a Stybel, aki több mint kétmillió dollárt áldozott a világirodalom héberre fordításának céljaira, nem feledkezett meg arról, amit bécsi kongresszuson említett Frischman és sür­­­gősen követelte tőlem Az ember tragédiáját. Később Kopenhágábók ahová kiköltözött (és ahol aztán a dekonjunktúra idején majdnem tel­jesen tönkre is ment), mikor elolvasta, külön köszönetet is kaptam érte tőle. Akkor írta, hogy tönkrementél, azért is sajnálja, mert „Pe­tőfit nem adoptálhatta a héber irodalom keb­lére", de még­ mindig reméli, hogy ő adja ki még a héber Petőfi-kötetet is, ha majd jobbra fordul sora. ..Az ember tragédiája" héber fordításának sikere hamar megjött. Megjelente után nemso­kára már érettségi vizsga anyaga s tétele lett a Jeruzsálemi gimnáziumban. Később nagy ér­deklődés mellett előadják egyes jeleneteit. Az ifjúság ma is mohó szeretettel taglalja Madách problémáit és érdekesnél érdekesebb iskolai ta­nulmányok tárgyául szolgálnak. Egy magas­ rangú angol főtiszt­viselő, miikor elolvasta héberül Az ember tragédiáját, való­sággal felkiáltott: ez lesz a legjobb ajándékom Gordon Craig barátom számára! — Csodálkozá­somra aztán afelett, hogy az angolok legzseniá­lisabb színházi rendezője London Max Rein­­hardtja nem ismerné ezt a remekművet, noha az már le van fordítva angolra, az volt a válasz: — valószínűleg ismeri azt Gordon Craig, dehát a legújabb irodalom figyelemmel iki­ér hetese nem igen ad időt a polcra tett művek elővéte­lére, — de én leültetem őt­ egy órára ehhez a szenzációhoz. — És az állítás nem volt tévedés és következmények nélküli. Az ember tragé­diája azóta rendkívül foglalkoztatja a nagy an­gol rendezőt, kinek nagy tervei vannak vele .. . Petőfi, Arany, Jókai, Ady hé bemí Palesztinát Petőfi egyetlen kis, kilenc-soros versének egy jeruzsálemi lapban közölt fordí­tása révén fogta meg. A „Csodálatos éj"­­című bravúros kis verset egy szavalóversenyen tizen­hat kislány által szavalta s páratlan hatást vál­tott ki. Petőfi versei csakhamar csemegéi let­tek az ifjúságnak és a színészeknek. Az orosz­­héber kritika Apuchtin orosz klasszikus „őrült"­­jével hasonlította össze Petőfi „Az őrült"-jét és „sokkal vérmesebbnek s megrázóbbnak" mond­ta, mint az Apuchtinét Aranynak „Ráchel siralma" váltott ki nagy hatást Tel-Aviv kulturközönségéből. De a kri­tika a legkomolyabban az „Őszikék" ciklusát kezelte. Jókai héberül elsőnek megjelent az „Óceánia" című kis­regénye meglepő nagyszámú olvasót, sőt mi több: előfizetőt szerzett a „Door Hayom." című napilapnak. — „Az egyetlen író Jókai, — állapították meg az „Óceánia" alapján, — ki szemléltetővé tudja tenni előttünk annak meg­értését, hogy milyen fantasztikum lehetett a po­gány kulturvilágban a láthatatlan Egyistenről beszélni". — A „Minden poklon keresztül" című­ regényében úgy festi a Holttenger tájékát, mintha ott nevelkedett volna. (Senki sem­ akarta elhinni, hogy Jókai azt testi szemeivel sohsem rérő­t beszámolni e keretben, de azt meg lehet állapítani: minden magyar irodalmi alkotás. — vers, elbeszélés, vagy színmű. — mindig a kö­zepesnél nagyobb sikert aratott a héber kultú­rájú közönség előtt. És azt is meg kell említe­nem, hogy az első héber szatirikus színház a magyar Nagy Endre iskoláját követi. De a palesztinai héber közéletnek más vo­natkozásaiban is erősen, sőt aránytalanul erő­sen dominál a magyar kulturáltság. Palesz­tina legismertebb s legmegbecsültebb mérnökei már egynéhány év óta elsősorban a magyar mérnökök. — A jeruzsálemi nagy Nemzeti és Egyetemi Könyvtárban, melynek egy jelenté­keny osztálya a nagy Goldzih­er könyvtára, nem kis szerepet játszanak a magyar könyv­­tárnokok. A héber egyetemen négy magyar pro­fesszor ad elő: Fodor (kémia), G­uttmann (hé­ber tudományok), Fekete (m­at­ema­tik­a) és Klein, a volt érsekujvá­ri rabbi (topográfia). — Szeged városának nagy rabbiját, Bőn Im­má­mus dr.-t ismételten hívják s várják a héber egyetem tanárául. És van a magyar pszichének még egy érté­kesebb exportja Palesztina számára. És ez: a patriotizmus! Az orosz és a lengyel zsidó (t. i. a volt oroszországi zsidó), mely kvalitásában és kvantitásában a zsidó nép lényegét képezi, a nemzeti élet és lét érzésének legfontosabb elemét: a patriotizmus­, a rögszeretet igaz érzé­sét nem ismerte, nem is ismerhette.­­ A ma­gyar zsidó óhazájából és újhazájába magával hozta a patriotizmusnak a földhöz nyűgöző, de egyben felemelő nemzeti érzését, amely nem­csak munkásságában nyilvánul meg, hanem az ottani zsidó újból hont alapozó élet-halálra me­nő napi harcának hősiességében. A magyar patriotizmus és annak heroikus megnyilvánu­lása közmondásos fogalommá vált az Új-Pa­­l­eszt­inában! — Ez a magyar múlt egyik legfé­nyesebben ékeskedő igazolása! A »ma­gyar Gáluth« A mai magyar sorstragédiának van egy olyan vonatkozása, melyet — ha a világégés nem okozta volna, mesterségesen kellett vol­na előidézni! Ez: a magyar Gáluth, a magyar alkotóerő, képesség és zsenialitás világba szóródása! — Én, a zsidó jobban lát­ni s érzékelem ezt minden más nemzet fiánál. Nincs a világnak világvárosa, nagy kultúr­aén­t­alma, melyben ma ne lennének művészeti­­kulturális vonatkozásokban domináns magyar tényezők, akik a kulturálódás­ és kulturalkotás legkülönbözőbb terein a magyar géniuszt repre­zentálják és szolgálják. Berlin, Paris, Newyork, London, Hollywood, Kairó, Jeruzsálem, Prága, Antwerpen stb. lapjaiban, színpadjain, vász­nain, egyetemein, könyvtáraiban, könyvpiacain alig van fontosabb esemény, melyben ne szere­pelne egy, sőt több magyar tehetség, még pe­dig vezető helyen és vezető szereppel. Itt-ott erősen fel is figyelnek erre a „furcsa" jelen­ségre , és szinte meg is kérdik: — mi ez? — hát művészek közt annyi sok a magyar ezen a vilá­gon? — Nem egyszer történt meg velem is, hogy a külföld legkülönbözőbb helyein egy-egy nagyobb társaságban csak úgy adavetőleg je­gyeztem meg, hogy ez, vagy az is magyar. Né­ha meg is mosolyogtak érte s azt­ mondták, bennem ragadt valami a magyar sovinizmusból, így egyszer megtörtént, hogy megjegyzésemre valaki azt válaszolta: —...A végén még majd azt is állítani fogod, hogy Kálmán az operett­­zeneszerző is magyar! (Külföldön tudniillik Ka­maminak olvassák, tehát németnek vélik).­­ Elégedj meg Bartókka!" — Egy párisi mozi vásznán Kittbe von Nagy jelenik meg. A pub­likum tapsol. Barátomnak odasúgom. . ..Nagy­szerű magyar fruska!" — Majdnem megvetés­sel hangzott a válasz: ..A Nagy is magyar te szerinted? — Kacagni kell!" — Max Reinhardt­­ért meg pláne fel akarták koncolok vagy még inkább: a bolondok házába internáltaink így jártam egy londoni angol barátommal, aki Fe­­dák Sárit dicsőiti, mióta amerikai útján látta, igy vagyok Alpár Gitta, a kis Eggerth Márta, Puskás Tivadar, Hajós Henrik , Sicu, a szín­padi szerzők és rendezők tömege miatt (amiatt, hogy Korda Sándort is magyarnak mondtam, egy lapban meg is­ róttak . . magyar soviniz­musomért!), és mindazok miatt, kik a nagy ma­gyar Galatik következtében elhomályosítják a külföldön addig csak paprika-tsikős-ku­tuszt a magyar képesség és zsenialitás erejével. Amit hét Akadémia sem tudott volna előre­, azt a magyar sors zordsága megteremtette a maga kiszámíthatatlanságával egy rövid évtized alatt: a mag­yarsá­got kezdik már úgy ismerni, mint a világkultúra egyik tehetséges ténye­zőjét! R. Vozáry Aladár. Bécsi hifii Hifiül a magyar legitimisták Eckhhardtélkal is a síiciális iiilistáik­al szövetkeznek 1 kisgazdapárt és Peyer cáfolja a fantasztikus híreket Bécs, imárciiuis 4. Az osztrák legitimisták élénk figyel­emmnel kísérik a magyarországi legitimisták legújabb akcióját­, vájjon erős ellenzéki mozgalmak­­k­all sikerülne a közel­jövőben a kormányt megbuk­tatni s így esetleg az ország közhangulatát a legi­­tiimizimusinnak megnyerni. Kiszivárgott hírek szerint Sigray Friedb­eehel és elsősorban Eckhardttal keres kapcsolatokat, sőt ez utóbbival állítólag már meg is egyezett. Ec­khárdit, eleinte szabadkai ra 1 yválaszt­ó volt, de a ki­­rályi kérdést ma mér nem tartja lényeges kérdésnek s bizonyos garanciák mellett hajlandónak­­ mutatko­zik az egyezkedésre. A bécsi hírek szerint a magyar legitimisták ki­nyújtották szálaikat a szociáldemokraták felé is, akiket arról akarnak meggyőzni, h­ogy a restauráció esetén könnyebben érhető el a választójog és más követelésük. Annyi bizonyos hogy a magyar legi­timista körök legközelebb koncentrikus támadáso­kat kezdenek a magyar kormány elllen. Budapest, március 4. (Budapesti szerkesztősé­­günk bedefon­ jelentése.) A Mai Nap Hegym­egy Kiss Pál kisgazdapárti képviselő nyilatkozatát közli, amely blöffnek minősíti azt a bácsi hírt, hogy a kisgazda­­párt állítólag összefogásról tanácskozik a legiti­mistákkal. A szociáldemokraták részéről Beuer Károly képviselő hasonlóképpen nyilatkozott s már csak azért i­s abszurdnak mondja a bécsi húrt, mert hiszen köztudomású, hogy a szociálde­mokraták a köztársasági államformának a hívei. k­ ■­p Érsekújvár őslakos szaval! M­árcius az 1-es számú listára szavazzatok!

Next