Prágai Magyar Hirlap, 1937. február (16. évfolyam, 26-49 / 4172-4195. szám)

1937-02-28 / 49. (4195.) szám

1937 február 28, vasárnap. nonon^rxcai-Ma<Aarhirlm> A száz éve halott Puskin írta: Trócsányi Zoltán Az a költő, akinek emlékezetét felidézzük, száz évvel ezelőtt, február 11-én (önnaptár szerint január 27-én), önmaga által erősza­kolt tragikus szerencsétlenség következtében, pisztoly­párbajban halt meg. A párbajt, bár­mennyire igyekezett is ellenfele kitérni előle. Puskin a sértések egész sorozatával provo­kálta s az a néniét, aki mindent elkövetett, hogy a Puskin család­járól elterjedt rágalma­kat valószínű­tlenné tegye. Puskin indulatos kifakadásai és sértésed után nem tehetett egyebet, mint elfogadta a kihívást s pisztoly­­párbajt vívott vele. A költő Anyegin című ver­ses regényében mintha a jövőbe látott volna: megírta jövendő sorsát. — Anyegin Eugén is pisztoly párbajt vív legjobb barátjával, Len­­a sziki] Vladimírral, egy nő miatt s a kihívó fél a porondon marad. Abban a korban, amely­ben Puskin élt, a romantikus korban, a pár­bajt komolyabban vették, mint ma, a felté­telek súlyosabbak voltak s a mérkőzésben az egyik fél rendszerint elesett, így halt meg négy évvel később Oroszország másik nagy költője, Lermontov is. Puskin a költőknek ama kisebb, szerencsés csoportjához tartozott, amelynek tagjai nem rablásszobákban, nélkülözések között, a meg­­■t­hetesért vívott keserves harcokban élik át ki létüket. Előkelő, gazdag, nemesi földbirtokos g­yermeke volt, anyai ágon leszármazottja N­­agy Péter cár híres tábornokának, az afrikai néger Hannibálnak. A legelőkelőbb nemesi intézetben, nevelkedett, gyermekkorában ki­­t­űnően megtanult franciául és olaszul s e vel­veket eleinte jobban tudta, mint anya­­nyelvét. Iskoláinak befejezése után külügyi szolgálatba lépett, a külügyminisztériumnak v­olt hivatalnoka, s a pétervári gazdag ifjú gondtalan,, vidám életét élte, de mulatozásai mellett érdeklődött az uj eszmeáramlatok iránt is s a nyugatról Oroszországba szivárgó sza­badságeszmék hatása alatt, irt egy költe­ményt, amelynek cime a Szabadság’ volt s amely miatt a cár száműzte őt Pétervárról, s Puskin­­ ekkor már elismert,ünnepelt költő volt ezért’ nem Szibériába került, Besszarábiába s hivatalos állását nem hanem vesz­tette el, mert Kisenevben, majd Odesszában a kormányzó mellé osztották be. Talán sze­rencséje is volt e száműzetés, mert 1820-tól 1325-ig, távol a pétervári zajtól, önmagá­ba, költészetébe vonulhatott vissza s állomás­helyeiről élményekben gazdag és megtermé­­kenyitő kirándulásokat tehetett Moldvába, a Krimi félszigetre és a Kaukázusba. E délvi­déki száműzetésének, önmagába vonulásá­nak, a társas élet hiányának gazdag költői gyümölcsei termettek. Itteni benyomásainak, hangulatainak és borongásainak költői termé­kei: A Kaukázusi fogoly, A bakcsiszeráji szökőkút, A cigányok, Anyeginjének nagy ré­sze, Gróf Nulin, A ra­­ló testvérpár és számos kisebb költeménye. 1824-ben már majdnem visszatérhetett Szentpétervárra, azonban egy újabb szabadelvű költemény miatt a cár nem bocsátotta meg neki, nem engedte vissza Pé­te­rvárra,­­hanem a költő mu­hajlovszki birto­kát jelölte ki számára tartózkodási helyéül, hái még két évet az orosz történelem tanul­mányozásával, írással, megfosztva minden úri szórakozási lehetőségtől­, magányban töltött el. 1826-ban Miklós cár maga elé hivatta és nemcsak szabadságát adta vissza neki, ha­nem hatezer rubel évi fizetéssel császári ka­marás apróddá nevezte ki s megbízta őt I. Péter cár történetiének megírásával. A forra­dalmi­ érzésű oroszok sohasem bocsátották meg Puskinnak, hogy ezt a kegyet elfogadta s azt állították róla, hogy udvari szolgálatiba lépésétől kezdve költői gazdag erő kiapadt. Költészetéb­ől utána az egész orosz iroda­lomban — leszámítva néhány forradalmi köl­tőt és kritikust — a legnagyobb áradozások, a legnagyobb lelkesedés hangján emlékezett meg mindenki. Talán nincs is írója Oroszor­szágnak, aki ne próbálta volna meg szavak­ban kifejezni azt a csodálatos bűvös hatást, amelyet Puskin gyakorolt rá. Gogolj azt írja róla, hogy Puskin az orosz szellemnek rend­kívüli és talán egyedül való megnyilatkozása. Ez a tökéletes orosz, olyan, aminő talán csak kétszáz esztendő múltával lesz. Az orosz ter­mészet, az orosz Lélek, az orosz nyelv, az orosz jellem oly szépségekben tükröződik benne, mint a tájkép az optikai üveg konvex felü­letén. Amikor Gogolj e szavakat írta, Puskin hatását még nem tudta kiszámítani, nem tud­ja azt, amit ima már tudunk, hogy ha Puskin, a­z orosz szellem tökéletes megnyilatkozásá­nak látszott is, mégis egyetemes hatású köl­tő volt, akinek költői alkotásait szerte az egész világon mindenütt elfogadták és még­ha tették anélkül, hogy idegenszerűnek, a mű­éit nyugateurópa­i léteiktől távol állónak érez­­t­ék volna. Anyegin Eugén cím­ költői embe­­s­élésének nemcsak a meséje volt mindenütt érthető és elfogadható, hanem azok a han­gulatok is, amelyeket a szereplőik köziben át­élnek. Anyegin emlékeztet Byron Child Ha­­roldjára s egy évszázad alatt a kritikusok so­kat írtak arról, hogy Puskin Byron­­utánzó volt-e. Az kétségtelen, hogy külső for­máiban Pusikin sokat tanul Byrontól, azon­ban az is kétségtelen, hogy az a melankólia és világfájdalom, az az ingatag lelkiállapot, a legviharosabb jókedvből hirtelen a legsö­tétebb kétségbeesésbe zuhanás és a boron­gó kétségbeesett, hangulatból egyszerre a legviharosabb jókedvbe, röppenés annyira sajátos orosz, mint azok az orosz népdalok, amelyeket a háború után ittrekedt balalajká­­soktól nekünk is volt alkalm­unk megismer­nünk. Puskin az irodalom romantikus korszakába született bele, önkénytelenül is alkalmazko­dott költői és prózai elbeszélései tárgyának megválasztásában az általános irodalmi ízlés­hez. Csupa véres, romantikus történet húzó­dik el szemünk előtt Puskin legtöbb művé­ben. Csupa romantikus, erős hatásokkal dol­gozó az érdekességet kereső téma. Pedig Puskin fölényes, szektikus lélek volt, a kor­társak följegyzése szerint a legbölcsebb, a legokosabb és a legkritikusabb orosz elme, aki fölényesen kicsufolt, lenézett mindent s állandóan ironikusan beszélt az emberi ér­zésekről.* A költőt most ünneplik, szerte az egész vi­lágon. Mert Puskin nem egy nép, hanem az egész emberiség számára írta műveit. For­radalmár volt, — parlamentet kívánt Orosz­országnak — de nem akarta jóvá tenni az embereket, mint Tolsztoj, ne­m akart riasztani a nyomor sötét képeivel, mint Gorkij. De nem is forradalmi hajlamai miatt vonzó és ér­dekes. Sőt nem is epikájával, hanem ese­­mény nélküli hangulatainak: az ősz, tél, jégvi­rágok, hófúvások, szánkócsil­lingelések hangu­latainak közvetlen, keresetlen megrajzolása­ Összesen: 1,196.000 példány. Ebbe még nincs beleszámítva a hétfői A—Zet Pondelnik 152.000-es példán­yszáma. Ha ezt is hozzászámítjuk — eltekintve a hetilapok, különö­sen női folyóiratok nagy tömegétől —, naponta legalább egymillió lappéldányt jelentet meg a nemzeti szocialista sajtóvállalat Tegyük föl, hogy egy lappéldányt átlag három ember olvas, akkor 7 val. Versei sírnak, mint a hegedű, csilingel­ I nek, mint a szánkó a téli országúton, penge­t [nek, mint a lant s elandalitanak, mint Dal­­ikovszikij e-moll szimfóniája 0 „ „ Naponta egymillió lappéldányt ad ki a prágai Melantrich-vállalat, a csehszlovákiai sajtóipar Bataja Minden harmadik csehszlovák lakos Melantrich llapot olvas • Ez a vállalat használja föl a csehszlovák ujlágpapirtermelés 30 százalékát • „A defláció szigete" PRÁGA. — Az utóbbi időben sokat ír­tak a lapok az angliai és amerikai nagy sajtókonszernekről, a sajtóipar legnagyobb mammutvállalatairól. Csehszlovákiában is van egy ilyen mammutvállalat: a Melan­trich-kiadó, amely — mint ismeretes —■ a cseh nemzeti szocialista párt vezető szemé­lyiségeiből álló magántársaság tulajdona. Ez a vállalat körülbelül azt a szerepet tölti be a csehszlovákiai nyomdaiparban, mint a Bat’a­ cég a cipőipar terén. A csehszlovákiai sajtó általában a legfej­lettebbek közé tartozik. A napilapok olva­sása óriási mértékben van elterjedve. En­nek egyik legfőbb magyarázata az, hogy itt a legolcsóbb bulvárlaptípus van kifejlődve: a 20 filléres újság, néposztály is aránylag Ezt a legszegényebb könnyen vásárol­hatja. Naponta egymillió példány A Melantrich-cég — a saját bevallása szerint — 1937 február 26-án a következő lapokat je­lenítette meg: Ceské Slovo (vasárnap) 245.000 példány (hétköznap 21.000) A—Zet, prágai kiadás 103.000 ,szlovák kiadás 46.000 149.000 Moravské Slovo, Brünn 52.000 Ceské Slovo (Madr.~Os­trau) 119.000 (hétköznap 99.000) Vecenü Ceské Slovo (Prága) 575.000 Telegraf és a­ morvaországi lapok délutáni kiadása 56.000 a lapvállalat olvasóinak száma megfelel három­milliónak. Az állam lakossága mindössze 15 millió ember, vagyis azt mondhatjuk, hogy átlag minden ötödik lakos a Melantrich-sajtó­­vállalat befolyásának szférájába esik. Még intenzívebb ez a befolyásolási arány akkor, ha csupán a csehszlovák anyanyelvű lakosság számát vesszük. Körülbelül kilencmillió csehszlo­vák van, tehát végeredményében átlagban minden harmadik csehszlovák Melantrich-lapot olvas! Ha a gyermekeket kikapcsoljuk, akkor az arány még ijesztőbb. Amerikai méretek Emellett a Melantrich még számos heti­lapot ad ki, amilyen a Hvezda, az Illustrovany Zpra­­vodaj, több női és sportfolyóirat. Ezek példány­száma a hirdetőirodák közlései szerint 1.650.000 körül mozog. Ennek tekintetbevételével a Vecer szerint a Melantrich az amerikai újságtrösztök mére­teit is fölülmúlta. Hogy az amerikai Hearst-sajtó ugyanolyan ,,kö­­zönségsikert“ mutathasson föl, persze a lakosság számához viszonyítva, mint a Melantrich, ahol a mostani olvasótáborát meg kellene ötszöröz­nie. Az újságpapír 30 százalékát a Melantrich fogyasztja Ehez mérten a Melantrich kiadásai és be­vételei is óriásiak. A Melantrich konszern évente 50 millió korona értékű papirost fo­gyaszt el. A könyvkiadó vállalat a többbb mint százezer példányiban ad ki könyveket. A csehszlovákiai újságpapírfogyasztás 30 százaléka a Melantrich konszernre esik. A lapok a Vecer becslése szerint 100 milliós bevételt jelentenek a Melantrich vállalat számára. Ebben azonban nincs beleszámítva a hirdető­inek ára­, amely ellenőr­inhetetlenül magas. A vállalat forgalma tizennyolc év alatt, fö­lülmúlta az egymilliárdot! A legolcsóbb lap A Melantrich-sajtó általában az alacsony árak jellemzik. Ford és Bafa elve a sajtóban: a 20 filléres bulvárlapok. Ez Melantrichérc specialitása. Ilyen áron hat és nyolc oldalas lapokat adni, biztos ráfize­tés. De Melantrich nem fizet rá: lapjai óriási mennyiségű hirdetéssel rendelkeznek. A hirdetések pótolják a veszteségeket. A szubvenciók nélkül álló cseh bulvárlapok át­lagos ára 30 fillér. Ilyen ár mellett — és persze 50—100 ezres példányszám mellett! — megtalálják a számí­tásaikat. Már a németek nem űzhetik azt a fény­űzést, hogy 20 vagy­ 30 filléres olcsó lapokat adhassanak ki. A legalacsonyabb ár, amely mellett német­­ lap ráfizetés nélkül megjelenhetik, 40—50 fillér. Nem szabad elfelejteni, hogy a 40 filléres né­met lap is még mindig csak 4 oldal. Ezekből a példákból viszont az is látható, hogy a ma­gyar kisebbség, amely egyharmada a német­nek, semmiképpen nem tarthat el a­ néme­tekénél olcsóbb lapot. A négyoldalas magyar bulvárlap normális ára nem lehet, kevesebb 40—50 fillérnél. A defláció szigete De térjünk vissza, a Melanta­ich-konszern 20 filléres áraira. A cég, tekintve lapjainak óriási eliterjede­ttségét, olcsó áraival a deflációs poli­tika egyik leghatalmasabb támasza volt. A­mi­kor a deflációs politika megbukott és amikor behozták a huszonnöttfilléres ércváltópénzt, a prágai sajtóvállalatok erősen mérlegelték, hogy a bulvárlapok árát egységesítik és pe­dig úgy, hogy a 20 filléresek árát 5 fillérrel emelik, a 30­ filléresekét pedig 5 fillérrel le­szállítják. De a Melamtrich-vállalat — bízva, százmillióiba­!! — megbuktatta ezt a­ tervet. A Vecer a M­­­­lantrtoh;vállalatot elént ma is a i^Hiszlováki­ai dtdMoto .yz^etérnek mondja,,

Next