Prágai Magyar Hirlap, 1937. február (16. évfolyam, 26-49 / 4172-4195. szám)
1937-02-28 / 49. (4195.) szám
1937 február 28, vasárnap. nonon^rxcai-Ma<Aarhirlm> A száz éve halott Puskin írta: Trócsányi Zoltán Az a költő, akinek emlékezetét felidézzük, száz évvel ezelőtt, február 11-én (önnaptár szerint január 27-én), önmaga által erőszakolt tragikus szerencsétlenség következtében, pisztolypárbajban halt meg. A párbajt, bármennyire igyekezett is ellenfele kitérni előle. Puskin a sértések egész sorozatával provokálta s az a néniét, aki mindent elkövetett, hogy a Puskin családjáról elterjedt rágalmakat valószínűtlenné tegye. Puskin indulatos kifakadásai és sértésed után nem tehetett egyebet, mint elfogadta a kihívást s pisztolypárbajt vívott vele. A költő Anyegin című verses regényében mintha a jövőbe látott volna: megírta jövendő sorsát. — Anyegin Eugén is pisztoly párbajt vív legjobb barátjával, Lena sziki] Vladimírral, egy nő miatt s a kihívó fél a porondon marad. Abban a korban, amelyben Puskin élt, a romantikus korban, a párbajt komolyabban vették, mint ma, a feltételek súlyosabbak voltak s a mérkőzésben az egyik fél rendszerint elesett, így halt meg négy évvel később Oroszország másik nagy költője, Lermontov is. Puskin a költőknek ama kisebb, szerencsés csoportjához tartozott, amelynek tagjai nem rablásszobákban, nélkülözések között, a meg■thetesért vívott keserves harcokban élik át ki létüket. Előkelő, gazdag, nemesi földbirtokos gyermeke volt, anyai ágon leszármazottja Nagy Péter cár híres tábornokának, az afrikai néger Hannibálnak. A legelőkelőbb nemesi intézetben, nevelkedett, gyermekkorában kitűnően megtanult franciául és olaszul s e velveket eleinte jobban tudta, mint anyanyelvét. Iskoláinak befejezése után külügyi szolgálatba lépett, a külügyminisztériumnak volt hivatalnoka, s a pétervári gazdag ifjú gondtalan,, vidám életét élte, de mulatozásai mellett érdeklődött az uj eszmeáramlatok iránt is s a nyugatról Oroszországba szivárgó szabadságeszmék hatása alatt, irt egy költeményt, amelynek cime a Szabadság’ volt s amely miatt a cár száműzte őt Pétervárról, s Puskin ekkor már elismert,ünnepelt költő volt ezért’ nem Szibériába került, Besszarábiába s hivatalos állását nem hanem vesztette el, mert Kisenevben, majd Odesszában a kormányzó mellé osztották be. Talán szerencséje is volt e száműzetés, mert 1820-tól 1325-ig, távol a pétervári zajtól, önmagába, költészetébe vonulhatott vissza s állomáshelyeiről élményekben gazdag és megtermékenyitő kirándulásokat tehetett Moldvába, a Krimi félszigetre és a Kaukázusba. E délvidéki száműzetésének, önmagába vonulásának, a társas élet hiányának gazdag költői gyümölcsei termettek. Itteni benyomásainak, hangulatainak és borongásainak költői termékei: A Kaukázusi fogoly, A bakcsiszeráji szökőkút, A cigányok, Anyeginjének nagy része, Gróf Nulin, A raló testvérpár és számos kisebb költeménye. 1824-ben már majdnem visszatérhetett Szentpétervárra, azonban egy újabb szabadelvű költemény miatt a cár nem bocsátotta meg neki, nem engedte vissza Pétervárra,hanem a költő muhajlovszki birtokát jelölte ki számára tartózkodási helyéül, hái még két évet az orosz történelem tanulmányozásával, írással, megfosztva minden úri szórakozási lehetőségtől, magányban töltött el. 1826-ban Miklós cár maga elé hivatta és nemcsak szabadságát adta vissza neki, hanem hatezer rubel évi fizetéssel császári kamarás apróddá nevezte ki s megbízta őt I. Péter cár történetiének megírásával. A forradalmi érzésű oroszok sohasem bocsátották meg Puskinnak, hogy ezt a kegyet elfogadta s azt állították róla, hogy udvari szolgálatiba lépésétől kezdve költői gazdag erő kiapadt. Költészetéből utána az egész orosz irodalomban — leszámítva néhány forradalmi költőt és kritikust — a legnagyobb áradozások, a legnagyobb lelkesedés hangján emlékezett meg mindenki. Talán nincs is írója Oroszországnak, aki ne próbálta volna meg szavakban kifejezni azt a csodálatos bűvös hatást, amelyet Puskin gyakorolt rá. Gogolj azt írja róla, hogy Puskin az orosz szellemnek rendkívüli és talán egyedül való megnyilatkozása. Ez a tökéletes orosz, olyan, aminő talán csak kétszáz esztendő múltával lesz. Az orosz természet, az orosz Lélek, az orosz nyelv, az orosz jellem oly szépségekben tükröződik benne, mint a tájkép az optikai üveg konvex felületén. Amikor Gogolj e szavakat írta, Puskin hatását még nem tudta kiszámítani, nem tudja azt, amit ima már tudunk, hogy ha Puskin, az orosz szellem tökéletes megnyilatkozásának látszott is, mégis egyetemes hatású költő volt, akinek költői alkotásait szerte az egész világon mindenütt elfogadták és mégha tették anélkül, hogy idegenszerűnek, a műéit nyugateurópai léteiktől távol állónak érezték volna. Anyegin Eugén cím költői embesélésének nemcsak a meséje volt mindenütt érthető és elfogadható, hanem azok a hangulatok is, amelyeket a szereplőik köziben átélnek. Anyegin emlékeztet Byron Child Haroldjára s egy évszázad alatt a kritikusok sokat írtak arról, hogy Puskin Byronutánzó volt-e. Az kétségtelen, hogy külső formáiban Pusikin sokat tanul Byrontól, azonban az is kétségtelen, hogy az a melankólia és világfájdalom, az az ingatag lelkiállapot, a legviharosabb jókedvből hirtelen a legsötétebb kétségbeesésbe zuhanás és a borongó kétségbeesett, hangulatból egyszerre a legviharosabb jókedvbe, röppenés annyira sajátos orosz, mint azok az orosz népdalok, amelyeket a háború után ittrekedt balalajkásoktól nekünk is volt alkalmunk megismernünk. Puskin az irodalom romantikus korszakába született bele, önkénytelenül is alkalmazkodott költői és prózai elbeszélései tárgyának megválasztásában az általános irodalmi ízléshez. Csupa véres, romantikus történet húzódik el szemünk előtt Puskin legtöbb művében. Csupa romantikus, erős hatásokkal dolgozó az érdekességet kereső téma. Pedig Puskin fölényes, szektikus lélek volt, a kortársak följegyzése szerint a legbölcsebb, a legokosabb és a legkritikusabb orosz elme, aki fölényesen kicsufolt, lenézett mindent s állandóan ironikusan beszélt az emberi érzésekről.* A költőt most ünneplik, szerte az egész világon. Mert Puskin nem egy nép, hanem az egész emberiség számára írta műveit. Forradalmár volt, — parlamentet kívánt Oroszországnak — de nem akarta jóvá tenni az embereket, mint Tolsztoj, nem akart riasztani a nyomor sötét képeivel, mint Gorkij. De nem is forradalmi hajlamai miatt vonzó és érdekes. Sőt nem is epikájával, hanem esemény nélküli hangulatainak: az ősz, tél, jégvirágok, hófúvások, szánkócsillingelések hangulatainak közvetlen, keresetlen megrajzolása Összesen: 1,196.000 példány. Ebbe még nincs beleszámítva a hétfői A—Zet Pondelnik 152.000-es példányszáma. Ha ezt is hozzászámítjuk — eltekintve a hetilapok, különösen női folyóiratok nagy tömegétől —, naponta legalább egymillió lappéldányt jelentet meg a nemzeti szocialista sajtóvállalat Tegyük föl, hogy egy lappéldányt átlag három ember olvas, akkor 7 val. Versei sírnak, mint a hegedű, csilingel I nek, mint a szánkó a téli országúton, penget [nek, mint a lant s elandalitanak, mint Dalikovszikij e-moll szimfóniája 0 „ „ Naponta egymillió lappéldányt ad ki a prágai Melantrich-vállalat, a csehszlovákiai sajtóipar Bataja Minden harmadik csehszlovák lakos Melantrich llapot olvas • Ez a vállalat használja föl a csehszlovák ujlágpapirtermelés 30 százalékát • „A defláció szigete" PRÁGA. — Az utóbbi időben sokat írtak a lapok az angliai és amerikai nagy sajtókonszernekről, a sajtóipar legnagyobb mammutvállalatairól. Csehszlovákiában is van egy ilyen mammutvállalat: a Melantrich-kiadó, amely — mint ismeretes —■ a cseh nemzeti szocialista párt vezető személyiségeiből álló magántársaság tulajdona. Ez a vállalat körülbelül azt a szerepet tölti be a csehszlovákiai nyomdaiparban, mint a Bat’a cég a cipőipar terén. A csehszlovákiai sajtó általában a legfejlettebbek közé tartozik. A napilapok olvasása óriási mértékben van elterjedve. Ennek egyik legfőbb magyarázata az, hogy itt a legolcsóbb bulvárlaptípus van kifejlődve: a 20 filléres újság, néposztály is aránylag Ezt a legszegényebb könnyen vásárolhatja. Naponta egymillió példány A Melantrich-cég — a saját bevallása szerint — 1937 február 26-án a következő lapokat jelenítette meg: Ceské Slovo (vasárnap) 245.000 példány (hétköznap 21.000) A—Zet, prágai kiadás 103.000 ,szlovák kiadás 46.000 149.000 Moravské Slovo, Brünn 52.000 Ceské Slovo (Madr.~Ostrau) 119.000 (hétköznap 99.000) Vecenü Ceské Slovo (Prága) 575.000 Telegraf és a morvaországi lapok délutáni kiadása 56.000 a lapvállalat olvasóinak száma megfelel hárommilliónak. Az állam lakossága mindössze 15 millió ember, vagyis azt mondhatjuk, hogy átlag minden ötödik lakos a Melantrich-sajtóvállalat befolyásának szférájába esik. Még intenzívebb ez a befolyásolási arány akkor, ha csupán a csehszlovák anyanyelvű lakosság számát vesszük. Körülbelül kilencmillió csehszlovák van, tehát végeredményében átlagban minden harmadik csehszlovák Melantrich-lapot olvas! Ha a gyermekeket kikapcsoljuk, akkor az arány még ijesztőbb. Amerikai méretek Emellett a Melantrich még számos hetilapot ad ki, amilyen a Hvezda, az Illustrovany Zpravodaj, több női és sportfolyóirat. Ezek példányszáma a hirdetőirodák közlései szerint 1.650.000 körül mozog. Ennek tekintetbevételével a Vecer szerint a Melantrich az amerikai újságtrösztök méreteit is fölülmúlta. Hogy az amerikai Hearst-sajtó ugyanolyan ,,közönségsikert“ mutathasson föl, persze a lakosság számához viszonyítva, mint a Melantrich, ahol a mostani olvasótáborát meg kellene ötszöröznie. Az újságpapír 30 százalékát a Melantrich fogyasztja Ehez mérten a Melantrich kiadásai és bevételei is óriásiak. A Melantrich konszern évente 50 millió korona értékű papirost fogyaszt el. A könyvkiadó vállalat a többbb mint százezer példányiban ad ki könyveket. A csehszlovákiai újságpapírfogyasztás 30 százaléka a Melantrich konszernre esik. A lapok a Vecer becslése szerint 100 milliós bevételt jelentenek a Melantrich vállalat számára. Ebben azonban nincs beleszámítva a hirdetőinek ára, amely ellenőrinhetetlenül magas. A vállalat forgalma tizennyolc év alatt, fölülmúlta az egymilliárdot! A legolcsóbb lap A Melantrich-sajtó általában az alacsony árak jellemzik. Ford és Bafa elve a sajtóban: a 20 filléres bulvárlapok. Ez Melantrichérc specialitása. Ilyen áron hat és nyolc oldalas lapokat adni, biztos ráfizetés. De Melantrich nem fizet rá: lapjai óriási mennyiségű hirdetéssel rendelkeznek. A hirdetések pótolják a veszteségeket. A szubvenciók nélkül álló cseh bulvárlapok átlagos ára 30 fillér. Ilyen ár mellett — és persze 50—100 ezres példányszám mellett! — megtalálják a számításaikat. Már a németek nem űzhetik azt a fényűzést, hogy 20 vagy 30 filléres olcsó lapokat adhassanak ki. A legalacsonyabb ár, amely mellett német lap ráfizetés nélkül megjelenhetik, 40—50 fillér. Nem szabad elfelejteni, hogy a 40 filléres német lap is még mindig csak 4 oldal. Ezekből a példákból viszont az is látható, hogy a magyar kisebbség, amely egyharmada a németnek, semmiképpen nem tarthat el a németekénél olcsóbb lapot. A négyoldalas magyar bulvárlap normális ára nem lehet, kevesebb 40—50 fillérnél. A defláció szigete De térjünk vissza, a Melantaich-konszern 20 filléres áraira. A cég, tekintve lapjainak óriási eliterjedettségét, olcsó áraival a deflációs politika egyik leghatalmasabb támasza volt. Amikor a deflációs politika megbukott és amikor behozták a huszonnöttfilléres ércváltópénzt, a prágai sajtóvállalatok erősen mérlegelték, hogy a bulvárlapok árát egységesítik és pedig úgy, hogy a 20 filléresek árát 5 fillérrel emelik, a 30 filléresekét pedig 5 fillérrel leszállítják. De a Melamtrich-vállalat — bízva, százmillióiba!! — megbuktatta ezt a tervet. A Vecer a Mlantrtoh;vállalatot elént ma is a i^Hiszlovákiai dtdMoto .yz^etérnek mondja,,