Pobisch Rudolf (szerk.): Proletár, 1920 (1. évfolyam, 1-18. szám)
1920-06-30 / 1. szám
2 PROLETÁR takiátus nemzetközi szövetsége, a harmadik Internationale, a mi bukásunk óta reményteljes csemetéből hatalmas fává terebélyesedett. Nincs semmi okunk a kétségre, annál több az ébresztő, a szervező munkára, mert eredményes, fölrázó, öntudatosító és szervező munka nélkül nem használhattuk ki a teherterrortól való szabadulásra a nemzetközi forradalom újabb lendülését. Ne hamut hintsünk hát a fejünkre, hanem rázzuk az élőket, szervezzük az élő erőket. Gyászolni pedig akkor fogjuk a múltat, amikor a csikorgó fogak nemcsak egymást marják, hanem a fehér terror torkát, akkor, amikor cselekvő gyászként boszút is állhatunk. Legyünk kishitűek, mondjunk te arról, hogy a fehér terror alatt csak fogait s azt is csak halkan csikorgató munkásosztály cselekvően belekapcsolódjék a nemzetközi proletárforradalomba? Mondjuk mi is azt, hogy az a munkásosztály, amely nem tudta megtartani a hatalmat, nem is tudja megszabadítani magát a fehér terrortól? Azt mondjuk mi is, mi kommunisták, hogy a munkásosztály szövetkezzék minden régi hóhérával, aki csak azt ígéri, hogy törvényes demokrata keretek között akarja megörökíteni a kizsákmányolást? A magyarországi proletárdiktatúra meggyilkolásában a nemzetközi imperialista ellenforradalomnak elsősorban a kishitűség volt a Cinkostársa. A kishitűség: a forradalmi hit, meggyőződés, akarat és szilárdság hiánya. A munkásosztály annyi forradalmi erőt vitt be a küzdelembe, amennyije épen volt. Hogy ez nem volt elegendő, hogy ezt nem lehetett gyarapítani, azt a vezérek ama részének köszönheti a munkásság, amely ICNállalmi meggyőződés nélkül, akarat, elszántság és szilárdság hijján foglalta el azokat a helyeket, ahonnan a munkásság harcát vezetni kellett. A kishítűség csak életre hívni tudta a fehér terrort, de megszabadítani nem bír tőle senkit. A kommunistáknak épen ettől a kishitűségtől kell megszabadíttaniok legelőször a munkásosztályt, hogy ne csak a fehérterrornak formaváltozását lehessen elérni, hanem a burzsoázia diktatúrájának teljes megszüntetését. Apponyi gróf és a többi grófok és híveik, akik most az ellenforradalom jogának ingó talaját valami szilárdabbal szeretnék pótolni, a gróf, a pogromüldözte zsidó-boltos, a debreceni kálomista cívis és a progresszív intelligencia, a miskolci csizmadia-mester és a százholdas „kisgazda” nem a fehér terror, nem a burzsoádiktatúra megszüntetését akarják, hanem azt, hogy megszűnjék belőle mindaz, ami rájuk nézve veszedelmes és kellemetlen. A proletariátus forradalma a diktatúrában érte el eddigi legmagasabb pontját. Amikor azt hitte a munkásosztály, hogy hatalmának egy részét adja ki a kezéből, amidőn eldobja a fegyvereket, elvették tőle az egészet. Az ellenforradalom viszont akkor érte el a tetőpontját, amidőn a kormányzóság intézményesítésével a katonai diktatúrát, alkotmányossá tette. A burzsoázia ezen az alkotmányos után minél többet szeretne visszakapni abból a hatalomból, amelyet a magán- tulajdon védelme érdekében a hadseregnek önként átengedett. Maga szeretne lenni a hatalom legfőbb tényezője, azé a hatalomé amelyet nevében, de megkérdezése nélkül gyakorol a katonai diktatúra. A harc a hatalomért azonban könnyen veszélyessé válhat a magántulajdont védő szervezetre nézve. A burzsoázia ezért nem harcol, hanem intrikál a katonai diktatúra ellen. Hol nyíltabban, hol titokban intrikál mindaddig, míg a hatalom kezelésében meg fog '‘'■»zkodni a katonasággal. A burzs",5~1" 1—n " **■rényebb lesz a katonai diktatúrával szemben, mintsem a tényleges hatalomból a legkisebb részt is átengedni kényszerüljön az ellenséges osztálynak, a proletariátusnak. A burzsoázia nem adja alább a hatalom teljességénél. A katonai diktatúra üldözi azt a munkásmozgalmat is, amely még a megmozdulásra sem gondol. Ha ez nem is tetszik egynémely burzsoának, egészen bizonyos, hogy a munkásmozgalom megmozdulásának még a gondolata is, a burzsoázia zajos tetszése mellett találja magát szemben a fehér terrorral. Ezért jut rendre sorra minden úgynevezett átmeneti programm a fehér terror ellen, a csaló illúziók sorsára. Ezért válik szükségszerűen a fehér terror szövetségévé minden munkáspárt vagy pártcsoport, amely törvényes keretek között működést folytat vagy folytatni akar a burzsoá Magyarországon. A nemzetgyűlés annyit változtatott Magyarországon a fehér terroron a szociáldemokraták részvétele nélkül, mint Finnországban a menseviki szociáldemokraták részvétele mellett. Amint a burzsoázia, úgy a proletariátus sem engedhet a hatalom teljességéből. A munkások és földművesszegények kommunista forradalma: ez az út a fehér terror megszüntetéséhez ... A munkások és földművesszegények elszánt és kíméletlen diktatúrája, ez az, amit szembe kell helyezni a burzsoázia fehér diktatúrájával. Ezért pedig nem hajlandó küzdeni sem a budapesti boltos, sem a debreceni cívis, sem a hatökrös gazda, sem a páholyából kiakolbólintott szabadkőműves, de még a hontalanná vált szociáldemokrata sem. Ezért csak a városi munkásság és a falusi szegénység küzdhet, s ennek a küzdelemnek szervezetet és vezetést csak a kommunista párt adhat. Csak a proletárforradalom és semmi más . . . Csak a kommunista párt és senki más ... Senki más nem tűzhet ki a proletártömegek elé forradalmi célokat, senki más nem vethet közéjük forradalmi jelszavakat, senki más nem haladhat a forradalmuk élén, mint a kommunisták, mert a kommunista párt az egyetlen, amelynek nincs más érdeke, mint a proletárforradalom érdeke. Csak a kommunista párt adhat szervezetet és vezetést ennek a forradalomnak, mert csak a kommunista párt tudhatja kifejezni a tömegek forradalomakarását. A szervezeteink még kezdetlegesek? A mozgalom eszközei is kezdetlegesek még? Igaz! De nincs más párt, mely minden áldozat árán, minden eszközzel keresné a tömegekkel a kapcsolatot, csak a kommunista párt. Követett el hibákat a párt? Tanult a hibáiból! Arra hív föl munkásokat és földművesszegényeket, hogy ők is tanuljanak a hibáikból. A forradalom élén a proletariátus halad. A proletariátus élén a kommunista párt! Feszítsük meg minden erőnket minden áldozatra és ne felejtsük egy pillanatra sem, hogy milyen felelősségteljes munka vár a pártra. Felelős a magyarországi, felelős, a nemzetközi proletariátus előtt. Összegyűjteni, szervezetbe foglalni minden erőt, semmit sem hagyni kihasználatlanul. Magunkat előkészíteni, a tömegeket készenlétbe helyezni az új fölkelés döntő napjára. Még egyszer nem adják ingyen! Wien-Steinhof-Internierungsort, 1920 június 27. Kt június 30