Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1844 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1844-01-13 / 2. szám
vitatkozásokba ugyanő nem avatkozott, de azért nagy szolgálatot tett a' reformatio' ügyének az által, hogy Luthert egy alkalommal a' választó fejedelem előtt magasztalván, ez időtől fogva amaz nagyobb tekintetet nyert, több pártfogásban és segedelemben részesült. ideje így készült a' Június, a' lipcsei vitatkozás' Elérkezvén a' határidő , mindenik fél nagy készülettel ment be Lipcsébe; előbb Eck nagysereg ingolstadti és erfurti tudós barátokkal és papokkal, későbben Luther, Svarlstadt és Melanchton. Az első kocsiban ült egyedül Svarlstadt, utána másikon a' wittembergai egyetem' rectora a' pomerániai herczeg Barnim, végre a' harmadikban Luther és Melanchton fegyveres tanulókkal az akkori idők' szokása szerint, környezve. Ez alkalommal egy mellékesen említendő mulatságos jelenet is adta magát elő; a' Svarlstadt'kocsijának kereke a' Paulinusok' temploma előtt eltörvén, ő abból kifordult, de minden sérelem nélkül, és az akkori idők' előítéletében ez rosz előjelnek vétetett; annyi igaz lett későbben, hogy Svarlstadt rajoskodásaival különszakítá magát a' többi reformátoroktól. A' merseburgi püspök'aggodalmát túlfeszíté a' wittembergai theologok' megérkezése, ki még azon napon parancsolatokat szegeztetett ki minden templomajtókra, mellyekben a' vitatkozást egyházi átok alatt eltiltotta: de György herczeg leszaggattatta azokat, és igy az utolsó akadály is megszüntetett. Néhány napokkal a' vitatkozás előtt, az illetők az értekezők' módszere iránt rendelkeztek. Eck azt kivánta, hogy jegyzők ne legyenek, de Svarsstadt azt meg nem engedte; azt azonban meg kellett neki engedni, hogy az irományok addig ne nyilvánítassanak, míg azok felett a' választandó bírák nem itélendőnek, Luther azonban kikötötte, hogy ő azokat a pápa' egyedüli ítéletének alá nem vetendi. Végre junius 27-én reggeli 7 órakor megjelentek a' vitatkozók a' herczegi collegium' nemzeti szobájába, hol őket az egyetem' nevében Pistorius Simon tanár ékes latin beszéddel fogadta, miután a' tanács' templomába mentek misét hallgatni , honnan mindnyájan a' pleiszenburgi várba, mellyet a'herczeg csinosan kikészíttetett. Két szónokszék vala felállítva a' vitatkozók' számára, és a' polgár katonaság naponként 7—12-ig és délesti 2 —5-ig kirendelve a vár előtt. Az egész gyülekezetet György herczeg, János fiával, az anhalti herczeggel és több herczegi tanácsnokokkal nyájasan fogadta, kik az említett pomeraniai herczeggel együtt szorgalmasan megjelentek naponként a vitatkozáson, és nagy figyelemmel hallgatták. Az elnök és egyetemi oktató Schade vagyis Mosellanus Péter ékes latin beszéddel nyitotta meg az értekezést, szívekre kötvén az illetőknek, hogy ne a' hírvágy, anyagi érdek, de csak az igaziság'szeretete vezérelje őket. Beszéde'végezetével ékes zene hangzott a'„Jövet szent Lélek úristen" népénekkel, 's ezzel a' vitatkozás'kezdete délutánra halasztatott. György herczeg asztalához vitte a' pomeraniai herczeget és több nagy urakat; Ecknek egy szarvast, Karlstadtnak egy őzet küldött. Délután öszvejövén, Eck és Ivarlstadt szónok székbe léptek. Jegyzők voltak Poliánder János és Agricola János. A" terem tömve lett hallgatókkal. Ivarlstadt magával hozta az egyházi atyák" iratait, azon czélból, hogy szavaikat elmagyarázni ne lehessen, de Eck ellenmondására kénytelen volt azokat elvitetni, miért is Luther későbben igen méltán ki is fakadt Eck ellen. A' vitatkozás a' szabad akarat és kegyelem' munkája felett kezdődött. Svarsstadt állította, hogy a'jó cselekedet az isteni kegyelem' munkája, és az Ágoston' értelmét védelmezte, Eck pedig a' szabad akarat mellett nyilatkozott, ki végre cakugyan elismerte, hogy az Aquinói Tamás és Dominicanusok'értelmök hibás, és a' nyugoti egyházi atyák a' Svarlstadt' állítását támogatják. Ezen hitágazat'eredete és kifejlődése' históriája igen érdekes, leginkább azért, mivel sok gyanúsításokra adott alkalmat a' protestánsok ellen, sőt ád még ma is azoknál, kik a' protestáns theologiával nem szeretnek, nem is akarnak ismerkedni, de azért hangosan anathemizálnak. Bátorkodom a' tisztelt olvasókat a' közvélemény előtt hazánkban legelső protestáns theologus t. t. Somnossy János s. pataki oktató' ritka jelességű munkájára figyelmeztetni: ,,Hittudomány' 2. kötet. 257 — 287-ig, e' tárgyra vonatkozólag, az utolsó kiadásban. Ezután Luther lépett a' szónokszékbe, éstiz napokig vitatkozott Eckel a' pápa' hatalmáról, a' gyónásról, a' tisztítótűzről, és a' bűnbocsátó levelekről. Eck volt az opponens, Luther felelt, amaz indulatoskodni kezdett, husszitai eretnekséggel vádolta Luthert, ki midőn őt arra figyelmeztette, hogy nem minden husszitai tanítás eretnekség. Eck által istentagadónak, a' cseh lázadók' pártfogójának neveztetett. Végre Eck olly alacsonyságra vetemedett, hogy a' saxoniai választó fejedelemhez küldött levelében nem átallotta magát a' dominicanusok által terjesztett babona ellen mentegetni, mondván: „Ob Doctor Luther einen Teufel in einer Büchsel, oder seiner Kutten halte, weisz ich nicht, es hat auch niemand gehört, dasz ich ihn desst geziehen, aber das ist wahr, an einem Fadlein und silbernen Ringlein träger etwas an einem Finger, geschah viel Reden darum." Híre jött, hogy a' brandenburgi választó fejedelem , a' császár-választásról visszajövet, a' saxoniai herczeget, Györgyöt, meglátogatni szándékozik, e' miatt, mivel a' herczegnek minden épületeire szüksége volt, berekesztetett a'vitatkozás. Lang János oktató, igen ékes latin beszéddel zárta be azt, mellyben Luther felől így szólott: rqua honoris praefatione tuam doctrinam, ingenii acumen, quo plus sapere quam dicere videris, tuam