Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1864 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1864-10-09 / 41. szám

­ul föl a kérdés, vájjon tisztába hozhatók-e azok, e dolgok körül teendő részletkutatások nélkül ? — Igaz, hogy történelmi múltunk szellemi fej­lődése sok tudnivalót feltételez, azonban külön­böztessük meg az írót, kinek feladata az ered­mények választékos előadása, attól, ki az adotta­kat befogadja. Amannál a részletek tiszta isme­rete kétségkívül elutasíthatlan kellék, de a ta­nulónál fő dolog, hogy a tudomány mezején ma­gát tájékozhassa, s így képesítve legyen a to­vábbhaladásra. E tájékozást csak nehezítené, ha az álláso­kat, melyeket az építmény lakásánál alkottunk, ott hagynék, s ez által a bejárás elzáratván, az épü­let bensejét hozzáférhetlenné tennék. Aragó, a nagy csillagász beszéli, hogy gyermekkorában hozzáfogott volt Gramnier al­gebrai tankönyve tanulmányozásához , de elein­tén sehogysem boldogulhatott, s midőn a könyv külboritékát nézegette, annak benső oldalán, D'Alambert hires mathematikustól e szavakat ta­lálta feljegyezve: „Csak előre, Uram! a meggyőződés majd következik." Aragó e biztató szavakból uj bátorságot merí­tett, folytatta tanulmányozását, s a­mit a másik nap tanult, az előtte való nap homályait derí­tette fel. Aragó példája tanulságos intésül szolgálhat mind­azoknak, kik a tudomány mezején sikerrel haladni óhajtanak. A Kanon. A görög- xavajy szónak eredeti jelentése a latin ,,canna" szóval a rokonság szerint, annyi mint vessző, innen: mérővessző és átvitt értelemben: mérv, szabály. Miután az első keresztyén községek a keringő sok­féle vallásos iratokra nézve szükségesnek látták, hogy le­gyen határozottan megállapítva, melyek tekintessenek azok közül az igaz hit kútfejei gyanánt, akkor a kánon szót azon szent könyvek gyűjteményére alkalmazták, me­lyek mint az isteni kijelentés hiteles kútforrásai Krisztus egyházának szabályozó okmányaiul tekintendők, megkü­lönböztetvén azokat ily formán az u. n. apokryphus, félre­vetendő könyvektől. Meg kell itt eleve jegyezni, hogy „kanon" és „apok­ryph" kifejezések nem egyforma értelemben használtattak elejétől fogva. Kantov gyakran általában könyvet vagy jegyzéket jelentett, a­honnan a kicsinyítő xavwinov Suidas szerint„libellus; jelentett továbbá külö­nösen egyházi használatban lévő köny­vet, a­miért az egyházi énekeskönyv, az anyakönyv is xarctív­ nak mondatott (1. Suicer Thes. eccl. T. II. p. 40). Szűkebb értelemben használták a xavotv szót a keresz­tyének nyilvános gyülekezéseiben okta­tásra és épülésre szolgáló oly könyvek gyűjteményéről, melyek nyilvános hely­behagyást nyertek; csak igen későn jött azon leg­szűkebb értelemben használatba, miszerint az kizárólag csak „isteni ihletett könyvek gyűjte­ményét" jelentené. Hasonlókép az Apokryphus szóval is nem egyforma fogalmakat kötöttek össze, mert az különböző íróknál s különböző korokban külömbözőt jelentett. Jelentett ugyan­is először rejtelmes, titkos dolgokat magában foglaló köny­veket (anox puTZTa­ elrejtek, titkolok), mely szempontból pl. Nissai Gergely a jelenések könyvét is apokryphnak mondja. Mondattak másodszor Augustinus szerint apokry­phoknak, quorum origo non claruit pa­t­r­i­b­u­s. Harmadszor jelentett oly könyveket is, melye­ket nem tartottak minden ember kezeibe adhatóknak, mert nem minden embernek való dolgokat foglaltak magokban s ennélfogva azokat félreteendöknek mondták vagy Rufinus szerint : quos in ecclesia legi nolue­r­u­n­t. Végre negyedszer Hieronymus szerint apokryphus könyvek azok, melyek non eorum sunt quo­rum titulis praenotantur (nem cimsze­rüek). A szók értelmének ily ingadozása mellett, ki tudná már most határozottan megmondani, mi nézete volt az ősi egyháznak a Kánonról, holott azt sem tudjuk, ki, mily értelemben vette a kánon és apokryph szókat. Nem mondunk sokat, ha azt állítjuk, hogy a dogmati­kában uralkodó zavarok kilenc-tizedrészben a szók ily sok­értelműségéből eredt. — Sehol nem történt annyi vissza­élés a nyelvvel mint a theologiában, a­hol gyakran mon­dunk valamit, annélkül, hogy valamit gondolnánk is, hol hamisan gondolkodunk, mert elődeink hamisan fejezték ki magukat és kifejezzük magunkat, anélkül, hogy gondol­ható legyen a mit mondunk. A hébernek nincs is kifejezése, mely a görög xa\>a>y szónak megfelelne és valóban sok félreértéseknek lett volna eleje véve, ha a héber szent iratokról e szót soha nem használják. oszlik : Közfelvétel szerint azonban a biblia két kanonja 1.az ó­ szövetségi kanon, vagy az iz­raelitáknak héber, kis részt chaldeus nyelven szerzett szent irodalma és 2. az uj­szövetségi kánon, vagy az apostoli korban keletkezett és görög nyelven irott ama munkák, melyek a Krisztus történeteit és tanját, valamint az első keresztyén egyház keletkezését és egyes apostolok tanfogalmait tartalmazzák.

Next