Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1865 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1865-01-01 / 1. szám

Részakaratúnak mondottam és kell mondanom m­ost is tudósításait, mert azokban a tanári értekezletnek azon eljárásairól, melyek az ő szempontjából tekintve is méltánylandók lettek volna — s melyeket részre­hajlatlan tudósító mindig megemlít, — egy betű­vel sem emlékezik, csak mindenütt gáncsol, gyaláz. A fennebbi testületek nem papirosra tett ékes, szabadelvű szavakból, hanem tetteikből annyira ismeretesek, hogy munkálataik hiteles ismertetése után nem szorultak to­vábbi védelemre vagy igazolásra csak azért, mert tiszt. Rákosi­é­r megelégedését nem voltak szerencsések kiér­demelni. A­mi engemet illet: ha a tiszteletes úr egy kevé­s fáradságot nem sajnált volna, arról is meggyőződhetik vala, hogy én „az ellenkező meggyőződést tűrni" és méltányolni tudom, s elvek felett örömest vi­tatkozom és szívesen szolgálok felvilágosításokkal, — de csak akkor ha a vitatkozás alapfeltételei nem hiányoz­nak. Részakarattal és ráfogásokkal szemben hallgatni szoktam­­ Maros­vásárhelyit, 1864. dec. 18-án. Szabó Sámuel a Ilik tanári értekezlet jegyzője. No az a tisztelendő úr ugyan kikapta a ma­gáét, gondolja vagy mondja sok ember, ki e vá­laszt elolvassa. Ugy kell neki, minek durcásko­dott mívelt tanár-emberekkel szemben és nem gondolta meg elejét végét a dolognak. — Igaz, hogy a válasz sem példánya a mívelt udvarias beszédnek s épen nem igazolja a római példa­­ szót, hogy „ingenuitas non facit contumeliam, de az egyszeri ripők is ugy intette káromkodó fiát,, hogy épületes beszédét egy kacskaringós káromkodással nyitotta meg. Az ugyan ripők volt és nem igazgató-tanár, de mindegy,­­ ha egyszer ez a hazai tempó. Szó a mi szó, ha így haladunk tovább is, ember legyen, ki valami dologban véleményt nyilvánítani mer; mert ha akárkinek vélemé­nyünk nem tetszik, készek lehetünk, hogy még jóhiszeműségünket, becsületünket is kérdésbe te­szik, itt figura docet. Én többször elolvastam Rákosi úr cikkeit, keresve­ kerestem azt a roszakaratú go­rombaságot, melynek bevallására oly nagy bátorság kellett, de megvallom, úgy jártam vele, mint Voltaire a „római szent birodalom" címmel, a­melyről azt kérdezte: miben szent? miben ró­mai? ,,(en quoi saint? en quoi romain ?)"4 én is kérdezhetném: miben roszakaratu Rákosi úr tu­dósítása? miben goromba? — Roszakaratról, go­rombaságról, vagy Szabó úr előbbi cikke szerint rágalomról akkor lehetne szó, ha a válasziró bebizonyítja, hogy Rákosi úr tényeket ferdített és a dolgokat nem úgy adta elő a mint történ­tek. De ilyeneket Sz. úr annyira nem constat­­rozott, hogy épen ellenkezőleg, midőn jónak látta a mi kedvünkért, kik az erdélyi ügyektől távo­labb állunk, az ottani fő- és középtanodák kor­mányzási rendszeréről minket értesíteni, az egész dolgot oly tisztán kifejtette, hogy már most min­den ember világosan láthatja, miszerint Rákosi mint lelkész és Szabó mint tanár közt az a nagy­érdekű reformkérdés forog fen, vajjon az erdélyi fő- és középtanodák kormányzatát tovább is az egyházi­­ elsőség kizárásával csupán a tanárok vezessék vagy legyen az egyházi rendnek is szó­lója a felsőbb nevelésben ? — Az ilyen általános reformkérdések rendesen egyes concret esetek alkalmával szoktak kipattanni. Jelen esetben az szolgáltatott alkalmat a kipattanásra, hogy az értekezleti jegyzőkönyv 6-ik pontjában e szavak olvashatók: „az értekezlet, ha szükségesnek látja üléseit zárttá is alakíthatja," a­mire minden részakarat nélkül is akárhány ember azt fogja kérdezni: mi lehet tanári értekezletben olyan, a­mit palam publice-tárgyalni ne lehessen? és ha tudósító ezt szinte fel nem foghatván, magának a viszonyokhoz képest ugy magyarázta, hogy az a papok kizárására tett indirect intézkedés, a kö­vetkezés megmutatta, hogy hozzávetése nem volt egészen alaptalan. A fenálló rendszer értelmé­ben ugyan a tanári karnak még akkor is, ha csakugyan azt célozta, joga volt úgy intézkedni, de az ellenvéleményüektől még senki sem vi­tathatja el a jogot, hogy a tanári kar intézkedé­sét bírálgassa, döngesse és ha módjában áll meg is buktassa. vich Ha továbbá tudósító, mint lelkész, Mento­barátunk ismeretes materialista nézeteit megemészteni nem tudja, ez megint oly termé­szetes dolog, hogy mi csak azt csodáljuk, mikép tud valaki azon csodálkozni. Ha már most Rá­­kosi úr azt mondja vala cikkében, hogy Mento­vich urat, mert materialista nézetei vannak, ki kell természettudományi tanszékéből csapni, ak­­­kor bizonyosan nem protestáns emberhez illően szól és megérdemli, hogy — — felvilágosítsuk^

Next