Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1865 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1865-01-01 / 1. szám
Részakaratúnak mondottam és kell mondanom most is tudósításait, mert azokban a tanári értekezletnek azon eljárásairól, melyek az ő szempontjából tekintve is méltánylandók lettek volna — s melyeket részrehajlatlan tudósító mindig megemlít, — egy betűvel sem emlékezik, csak mindenütt gáncsol, gyaláz. A fennebbi testületek nem papirosra tett ékes, szabadelvű szavakból, hanem tetteikből annyira ismeretesek, hogy munkálataik hiteles ismertetése után nem szorultak további védelemre vagy igazolásra csak azért, mert tiszt. Rákosiér megelégedését nem voltak szerencsések kiérdemelni. Ami engemet illet: ha a tiszteletes úr egy kevés fáradságot nem sajnált volna, arról is meggyőződhetik vala, hogy én „az ellenkező meggyőződést tűrni" és méltányolni tudom, s elvek felett örömest vitatkozom és szívesen szolgálok felvilágosításokkal, — de csak akkor ha a vitatkozás alapfeltételei nem hiányoznak. Részakarattal és ráfogásokkal szemben hallgatni szoktam Marosvásárhelyit, 1864. dec. 18-án. Szabó Sámuel a Ilik tanári értekezlet jegyzője. No az a tisztelendő úr ugyan kikapta a magáét, gondolja vagy mondja sok ember, ki e választ elolvassa. Ugy kell neki, minek durcáskodott mívelt tanár-emberekkel szemben és nem gondolta meg elejét végét a dolognak. — Igaz, hogy a válasz sem példánya a mívelt udvarias beszédnek s épen nem igazolja a római példa szót, hogy „ingenuitas non facit contumeliam, de az egyszeri ripők is ugy intette káromkodó fiát,, hogy épületes beszédét egy kacskaringós káromkodással nyitotta meg. Az ugyan ripők volt és nem igazgató-tanár, de mindegy, ha egyszer ez a hazai tempó. Szó a mi szó, ha így haladunk tovább is, ember legyen, ki valami dologban véleményt nyilvánítani mer; mert ha akárkinek véleményünk nem tetszik, készek lehetünk, hogy még jóhiszeműségünket, becsületünket is kérdésbe teszik, itt figura docet. Én többször elolvastam Rákosi úr cikkeit, keresve kerestem azt a roszakaratú gorombaságot, melynek bevallására oly nagy bátorság kellett, de megvallom, úgy jártam vele, mint Voltaire a „római szent birodalom" címmel, amelyről azt kérdezte: miben szent? miben római? ,,(en quoi saint? en quoi romain ?)"4 én is kérdezhetném: miben roszakaratu Rákosi úr tudósítása? miben goromba? — Roszakaratról, gorombaságról, vagy Szabó úr előbbi cikke szerint rágalomról akkor lehetne szó, ha a válasziró bebizonyítja, hogy Rákosi úr tényeket ferdített és a dolgokat nem úgy adta elő a mint történtek. De ilyeneket Sz. úr annyira nem constatrozott, hogy épen ellenkezőleg, midőn jónak látta a mi kedvünkért, kik az erdélyi ügyektől távolabb állunk, az ottani fő- és középtanodák kormányzási rendszeréről minket értesíteni, az egész dolgot oly tisztán kifejtette, hogy már most minden ember világosan láthatja, miszerint Rákosi mint lelkész és Szabó mint tanár közt az a nagyérdekű reformkérdés forog fen, vajjon az erdélyi fő- és középtanodák kormányzatát tovább is az egyházi elsőség kizárásával csupán a tanárok vezessék vagy legyen az egyházi rendnek is szólója a felsőbb nevelésben ? — Az ilyen általános reformkérdések rendesen egyes concret esetek alkalmával szoktak kipattanni. Jelen esetben az szolgáltatott alkalmat a kipattanásra, hogy az értekezleti jegyzőkönyv 6-ik pontjában e szavak olvashatók: „az értekezlet, ha szükségesnek látja üléseit zárttá is alakíthatja," amire minden részakarat nélkül is akárhány ember azt fogja kérdezni: mi lehet tanári értekezletben olyan, amit palam publice-tárgyalni ne lehessen? és ha tudósító ezt szinte fel nem foghatván, magának a viszonyokhoz képest ugy magyarázta, hogy az a papok kizárására tett indirect intézkedés, a következés megmutatta, hogy hozzávetése nem volt egészen alaptalan. A fenálló rendszer értelmében ugyan a tanári karnak még akkor is, ha csakugyan azt célozta, joga volt úgy intézkedni, de az ellenvéleményüektől még senki sem vitathatja el a jogot, hogy a tanári kar intézkedését bírálgassa, döngesse és ha módjában áll meg is buktassa. vich Ha továbbá tudósító, mint lelkész, Mentobarátunk ismeretes materialista nézeteit megemészteni nem tudja, ez megint oly természetes dolog, hogy mi csak azt csodáljuk, mikép tud valaki azon csodálkozni. Ha már most Rákosi úr azt mondja vala cikkében, hogy Mentovich urat, mert materialista nézetei vannak, ki kell természettudományi tanszékéből csapni, akkor bizonyosan nem protestáns emberhez illően szól és megérdemli, hogy — — felvilágosítsuk^