Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1866 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1866-04-08 / 14. szám

uj papnak szokott sikerülni s szép feladat ra nézve feltá­masztani a lelki halottakat. A magyart a legvallásosabb népek közé számithatjuk, nem a németes-angolos dogmatizálás, nem az üres specula­tio, hanem Istenbe vetett őszinte gyermeki bizalom és meg­nyugvás jellemzi e népet, templomaink, — kivált a protes­tánsok — mindig telve vannak, úrvacsora osztáskor alig hiányzik valaki a gyülekezetből. Annál sajnos abban vagyunk kénytelenek tapasztalni, hogy a vallásos élet egy másik jel­lemvonásának, az egy­házias szelle­mnek alig tudunk nyomaira akadni. A magyar, míg bármely kigondolható név­vel nevezhető nemzeti és politikai célra, olykor alaptalan ábrándra rövid idő alatt ezereket képes áldozni, iskolai s még inkább szorosan egyházi célra nem könnyen adja fil­léreit. Igyekezzék tehát a pásztor hallgatóiban érdekelt­séget ébreszteni az egyház ügyei iránt, ismertesse meg mindenkivel azon viszonyt, melyben az egyes áll az egész­szel, azon jótéteményeket, melyeket ettől nyer; de egy­szersmind azon kötelességeket is, melyekkel érte tarto­zik, s nyújtson mindenkinek alkalmat, hogy az egész­nek javára közre­működjék mind anyagi, mind szellemi erejével. Minél inkább oda tudja vezetni híveit, hogy az egész egyház felvirágoztatására törekedjenek, annál in­kább előmozdította az egyházias szellemet. Ez nálunk annyi­val könnyebben eszközölhető, hogy nem egy nemlétező in­dulat teremtéséről van szó, — mert népünkben kitűnő fogé­konyság van a közügyek iránt, csak meg kell értetni vele, hogy a közjó áldozatát kivánja, s azonnal kész rá, — hanem csak a meglévő érdekeltséget egy eddig elhanyagolt ügyre kell irányozni. E végből magának a papnak kell jó példával elöl menni, ha papjaink évi fizetéseknek csak 1%-ját egy­házi célokra szánnák, s másokat is hasonló arányban adako­zásra buzdítanának, néhány év alatt felvirulnának iskoláink, s prof. tudományos irodalmunk kiállhatná a versenyt a kül­földdel. A papok az érintett áldozat után magok éreznék először még az anyagi hasznot is. Olyan volna az, mint a kö­vér eső, — megtermékenyítené egyházi életünk földét, és a föld teremne és gyümölcsözne azoknak hasznokra, kik azt mívelik. (Ezs. 55, 10; Zsid. 6, 7.) *) Minél élénkebb valamely nemzetben vagy felekezetben a vallás tárgyai iránti érdekeltség, annál gyakrabban for­dulnak elő keblében szakadári hajlamok. Ezen állítást iga­zolja a népek közt az angol és holland, a felekezetek közt a ref. egyház. Az emlitett népeknél minden feltűnő uj theol. munka ezerekre menő pártot tud hódítani, sőt a legsajátsze­rűbb vélemény is azonnal talál néhány követőre. *) A fele­kezetek közt a reform, egyházban legélénkebb a vallásos ér­zés, s ebben történt legtöbb szakadás. A mi népünknél hi­ányzik ez a kiváló érdekeltség, szakadáraink száma is igen csekély, mindössze két feltűnőbb jelenség fordult elő a ref. egyházban: régebben Erdélyban a szombatosok és jelenleg Magyarországon a nazarénusok törekvései. Mig a szakadás törvényesen végrehajtva nincs, és ez által a szakadárokból egy uj felekezet nem állott elő, addig ők pásztori gondviselésünk alá tartoznak. A velük való bánás nem kevés nehézséggel jár, mert minden eszközt, m­el­lyel a kedélyeket izgatni lehet fel szoktak használni, hogy köve­tőiket szaporítsák. Ha a pap rendszeres vitatkozásba bocsát­kozik velük, rendesen semmit sem nyer. Ki tudná pl. az anabaptistának exegetikailag bebizonyítani, hogy a csecse­mőket meg kell keresztelni? vagy a szombatosnak, hogy nem a szombatot, hanem a vasárnapot kell megünnepelni ? és ha a nazarénus a nemfizetést tűzi zászlói­a, a nép előtt mindig kedvesen hangzó jelszót sikerült választania. Legelső feladata a papnak, hogy igyekezzék a maga részéről minden olyan hiányt eltávolítani, mit a vezetők el­lene felhasználtak. Ha a pap mint a szegények jóltevője is­meretes közönsége előtt, a nazarénus izgatásoknak már ez által elejét vette. — Különben bánjék velük mindig saját fel­sősége érzetével, de szeretettel, s ha valaki közülök hozzá megy felvilágosítást kérni, teljes készséggel oktassa; fára­dozásai után pedig ne várja, hogy nagyon gyorsan fog be­következni a kivánt eredmény. — Még nehezebb bánni a vezetőkkel, kik rendesen fanatikus izgatók. Ezeket köteles­sége a papnak leálarcozni (Máj. 15, 14; Csel. 23.), — sőt a polgári törvények szigorát is igénybe veheti ellenök, sze­lídséggel, szeretettel semmire sem megy náluk. A vallásosságra és a ker. egyházra nézve igen fontos az inne­p­ek megü­l­é­s­e. Az ünnepek a vallásos élet fentartói. Ha meggondoljuk, mily kevéssé látogatja a nép hétköznapon a templomot részint foglalkozásai miatt, ré­szint pedig azért is, mert nemesebb természetének szüksé­geit nem érzi oly élénken, mint a mindennapi kenyérét, ál­líthatjuk, hogy innepek nélkül a közisteni tisztelet, s ezzel együtt az egyházi és vallásos élet semmivé lenne. A földi gondokba merült ember innepnapon érkezik, s némileg kényszerítve van rá, hogy lelki szükségeivel, istenével fog­lalkozzék, s számot vessen önmagával. Abból, hogy mikép üli meg valamely gyülekezet az innepeket, következtetni lehet vallásosságára, legalább az egyik oldalról biztosan el lehet mondani annyit, hogy a­hol az innepeket nem szente­lik meg, ott a vallásosság rosz lábon áll. — Van az innep­nek még más jelentősége is. Mint a történet bizonyítja: ez egy nagy hatalom az egyház kezében mely által hitcikkeit *) Minden jóra való protestáns ember ön­maga előtt pirulva kény­telen olvasni a „Prot. Egyh. és Isk. Lapok" ez egyetlen prot. heti közlönyünk ez évi 11-ik s köv. számainak utolsó lapján a szerkesztő jelentését, mely szerint egymaga nem bírván tovább az anyagi áldozatot, — nem tekintve, hogy oly sok évi nálunk pá­ratlan munkásságáért, nem hogy anyagilag, de még kellő elisme­réssel sincs jutalmazva, — előfizetők hiánya miatt ezen év végé­vel lapját kénytelen lesz megszüntetni. És ez egy olyan ország­ban történik, hol 4 millió protestáns lakik!! Hollandiában a prot. elem alig félennyi, s a holland nyelvet mindössze is csak 3 és mil­lió ember beszéli, s mégis több prot. folyóirat és heti­lap jelenik meg, valamennyi több ezer példányban. Érdekes volna, ha azon papjaink, kik közéletünket körülményesebben ismerik, szigorúan tanulmányoznák e szégyenítő egyháziatlanság okát, s javaslatokat tennének a sőt. superintendentiák előtt az ok megszüntetésére, mert ha tovább is igy maradunk, menthetlenül el kell vesznünk ; nem külellenség, de a saját keblünkben rágódó férgek miatt. K. A. *) Lásd „Prot. Egyh. s Isk. Lapok 1865-ik évi folyama 26. számát. 27 *

Next