Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1874 (17. évfolyam, 1-52. szám)
1874-05-31 / 22. szám
Szentpétery Sámuel pelsőci ref. lelkész s e.-m. tanácsbiró és Máriássy Móric küldetnek ki, — mig pedig ez ügy befejeztetnék, e.-megyénk a rudnai 1.-egyháznak engedélyt ad arra, hogy az általa bemutatott tanitói hitlevélre tanitót hívhasson. A lelkészek között semmi változás nem történt, csupán Zsipbe választatott meg lelkészül Batta Mihály balogi s.-lelkész, de a gyűlésig meg nem hivatott; ez okból a választást e.-megyénk egyelőre tudomásul vette s az egyházat a megválasztott lelkész meghivására utasította, egyúttal Batta Mihályt mint legidősb s.-lelkészt — miután az özvegynak jövő évi sz. György napig kegyéve van — zsipi időtöltőül berendelte. A tanitók közül ifj. Csizi Miklós Simoniba, Sonkoly József egy évre Pelsőcre, Tarjányi Béla Szalócra, Fodor József A.-Szuhára, Hé Sándor Kövecsesre, Lenkey Lajos Imolára, Kasza József Berzétére, Pál Miklós Radnótira választattak és erősíttettek meg rendes tanítókat. Az ideiglenesen működő tanítók közül Bittó József Zubogyon, György Ferenc Naprágyban, Váradi Pál Kőrösben nevezett egyházak kérelmei folytán rendes tanítókat erősíttettek meg. Három egyház pedig — mind a mellett, hogy megyénkbe más e.megyéből is jöttek át tanitók — nem kapott tanitót. Jövő őszi gyülésünk helyéül sorrend szerint a kövecsesi egyház tüzetett ki. Közli Kovács László, e.m. aljegyző. RÉGISÉGEK. Pázmány-e vagy Veresmarti ? — Veresmarti Mihály élete és művei. — Ritka nagy ember, szentelvén, tanuja lehetett ki életét magasb eszméknek elhatározó diadalmainak. A legtöbb, ha szerencsésen küzdött is, inkább csak azon reményben fáradott, hogy majdan élet fakad nyomdokain, így nyerte századokra kiható roppant jelentőségét Pázmány Péter, kinek minden tette, nagy és kicsiny egyaránt mutatja, hogy szemmel tartotta a jelent, soha nem tévesztette szem elől a jövőt, miközben figyelme épp úgy kiterjedt a birodalom ügyeire, mint egyénekre. A római költő szerint principis est virtus maxime nosse suos, s ha valaki, úgy Pázmány bizonyosan emberismeret dolgában története, s abból is igazi princeps volt. Előttünk van látjuk, hogy a minden ízében remek, országlásra termett férfiúnak aegise alatt vergődnek föl kisebb tehetségek, kiket ő mintegy iskolájában nevelt annyira, hogy kimúlta után eszméit, elveit továbbterjeszthessék. És ez a jövőre irányzott számítás célt ért. Letűnik a bíboros érsek, de azért nem marad vezér nélkül az egyház, csakhogy az egyet százak pótolják, és mert határozott irányt adott mennyi. Ilyen emberre volt nekik, egy akaraton van valaszükség, hogy a katholiciismus diadalra jutassa eszméit a szellemileg hatalmas protestántismussal szemben. Pázmány minden tekintetben gondoskodott követőkről. Széles hatásköre minden ágában voltak választottai, kikre hogy milyen hatást gyakorolt, legpraegnánsabban látjuk kifejezve az íróknál. Rész ánt ez a készakarva előidézett szellemi rokonság, részint annak tudása, hogy Pázmány több művet írt álnév alatt, részint a vallási irodalomban átalában gyakran tapasztalható gyanúsítás idézte elő azt a sajátságos esetet, hogy valakinek tulajdon neve alatt megjelent művét századokon át erőnek erejével másra fogják. Ez történt Veresmarti Mihálylyal, ki gondolataival örökösen Pázmányon csüggvén, a műveik közt előállott észjárási és írmodori hasonlatosság könnyen felkölti bennünk a gondolatot, hogy közös forrásból eredtek. És ezt, ami legföljebb csak gyanitás lehetne, igazsággá emeli egy jezsuita. A tény röviden a következő. 1611-ben Pozsonyban egy fordított mű jelent meg e cím alatt: Tanácskozás, mellyet kellyen a különbö i vallások közzíil választani. 8r. Irta Lessius Lénárd, ford. Veresmarti Mihály Posonyi Kanonok — mások Pázmánynak tulajdonítják, veti utána Sándor István (Magyar Könyvesház, Győrött, 1803. k 8r. 171.), alkalmasint Péterffy Károlyra célozva, ki — egyébként buzgó jezsuita — Veresmarti e művének csak második kiadását ismerte és azt egyenesen Pázmány művei közé sorolja (Sacra Concilia Ecclesiae Romano<Catholicae In Regno Hungariae Celebrata. Posonii, 1742. kis ívrét, Tom. II. pag. 226.) : „Consultationes de fide capessenda , sub nomine Michaelis Vörös-Marty. Posonii Anno 1612." Ebben az a legkülönösebb, hogy harmincnyolc lapra ezután (Tom. II. p. 264) az 1629. okt. 4 dikén tartott nagyszombati zsinatról szóló cikkben említi az irót: „Michael Veresmarty, Canonicus Posoniensis ut Abbas de Bata: Item, nomine Abbatis de Simigio, & de Silisio, legitima absentis, subscripsi" (t. i. a határozatoknak); és a 375. lapon: „Subscripsi etiam ego Michael Veresmarti, Abbas de Bata Canon. Poson. meo, &Ven. Capit. Poson. nomine, ut ejusdem delegatus." E szerint Péterffy vagy sohasem látta Veresmarti művét, vagy pedig mystificatiót űz. Nem tudjuk eldönteni melyiket a kettő közül, különben is az állítás keletkezése háttérbe szorul azon sokkal fontosabb tény mellett, hogy e botor föltevést mennyien fogadták el. Bod Péter: Magyar Athenás 327. 1. azt hiszi, hogy ezt „el is lehet hinni". Jac. Ferd. Miller de Brassó, Epistolae, Qvae Haberi Poterant, S. R. E. Cardinalis, Archi Episcopi Strigoniensis et Hungariae Primatis Petri Pázmány. Budae, 1822. 8 r. Tomus. I. p. XXII. egyenesen „Opera Cardinalis Pázmány edita" közé sorolja s még csak egy szót sem veszteget a bizonyításra; hasonlóképen Podhraczky József: Pázmány Péter élete, Budán 1836. 4 r. 891. Ez a sorozat jó példa arra nézve, hogy mire vezet az elfogultság és az adatoknak másodkézből álirása. Mutatja, hogy sehol és sohasem engedhető meg, hogy födém PÁPA s-2