Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1877 (20. évfolyam, 1-52. szám)
1877-06-03 / 22. szám
Huszadik évfolyam. 22. sz. Budapest, 1877. junius 3. Szerkesztő- és KIADÓ-HIVATAL: VIII. ker. Mária-utca 10. sz. 1. em. PROTESTANTS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. KT Teljes számú példányokkal mindég szolgálhatunk. Előfizetési dij: Helyben házhozhordással s vidékre postai küldéssel félévre 4 ft. 50 kr., egész évre 9 frt. Előfizethetni minden kir. postahivatalnál, helyben a kiadóhivatalban. Azon t. előfizetők, kiknek előfizetésük a mult hó végével lejárt, annak megújítására felkéretnek. Az igazgatói hivatal állandósitása. Közelebbi számunkban közöltük Jeszenszky Pál úrnak az igazgatói hivatal reformálása (?) érdekében írt cikkét, melyben több rendbeli érvet hoz fel annak támogatására, hogy mennyire előnyös mind az ifjúságra, mind a tanárokra, mind pedig iskolákat fenntartó testületekre nézve, ha az igazgatóság évenkint a tanári karnak más más tagjára ruháztatik, éspedig tekintet nélkül arra, hogy a sorrendben következő tanár a fel- vagy az algymnasiumban működik-e. Mi közöltük e cikket, mert úgy vagyunk meggyőződve, hogy a mai viszonyok között, s középtanodáinknak jelen szervezete mellett, épen nem közönyös dolog, hogy az igazgatói hivatal kik által s mi módon viseltessék, iskoláinknak felvirágozása avagy hanyatlása sok minden más tényezőtől is függ, de egyszersmind igen szoros kapcsolatban van az az intézetek élén álló igazgatók egyéniségével is. Épen ezért talán nem teszünk felesleges dolgot, ha ezen kérdést mindegyik oldaláról megvilágosítjuk, és ha a múlt számunkban tért adtunk az igazgatóság évenkénti változósága mellett felhozott érveknek, most tekintsük a másik oldalt. Hogy önkormányzati joggal bíró protestáns egyházunk nem köteles az állami tanodáknál időnként életbe léptetett intézkedéseket szokásokat, majmolni, hanem jogában áll mindeneket megpróbálni, és ami jó, azt megtartani, ebben igaza van J. úrnak; de viszont igaz az is, hogy valamely intézményt csupán azért nem szabad rosznak tekintenünk, mert az az államkormánytól, egy bár nem csalódhatlan, de mindenesetre a nemzet javát, a közművelődés ügyének előmozdítását őszintén akaró és munkáló államkormánytól ered. Tehát csak az a kérdés, melyik rendszer üdvösebb. Nálunk magyarországi reformátusoknál általában, de az evangélikus testvéreknél is — a mint tudom — legtöbb helyütt az igazgatóságnak évenkénti változása volt és van szokásban egészen a legújabb időkig. Hogy ez nem volt helytelen és káros intézkedés a múltban, nagyon elismerem. Akkor, midőn egy-egy bölcsészeti, jogi, s theologiai akadémiával egybekapcsolt középtanodánál alig volt összesen öt hat rendes tanár, s midőn ezen aránylag kevés tanár az egyházkerület lelkészeinek és tanférfiainak színejavából volt kiválogatva, s ezeknek mindegyike erős kötelékekkel volt vallásához, egyházához kapcsolva, és így azon intézeteket, melyekben működtek, mindegyik önnön drága kincsének tekintette, annak felvirágoztatásán, jó hírneve megőrizésén s öregbítésén egész tehetsége szerint buzgólkodott, és a mikor a középtanodákban az osztályrendszer divatozván, mindegyik tanár a maga osztályának tanára, igazgatója, éltető, vezérlő lelke volt, s azért sok tekintetben a felelősség terhét viselte; és végül a mikor minden oly egyházban, mely közép s fensőbb iskolát tartott fenn a maga kebelében, volt elég heverő, vagyis szabad idővel feleslegesen rendelkező, az az oly világi egyén, akik mint egyháztanácsi s iskolaszéki tagok, emegyei s kerületi tanácsbírák szívesen részt vettek akár minden héten is az iskolaügyek feletti tanácskozásokban, részt vettek lankadatlan érdekeltséggel napokon s talán heteken át a közvizsgákon, és így Hirdetések dija: 4 hasábos pettt sor többszöri beiktatásnál 5 kr., egyszeriért 7 kr sorja. — Bélyegdij külön 30 kr. 43