Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1878 (21. évfolyam, 1-52. szám)
1878-06-30 / 26. szám
Pál úr már igen talpraesett reflexiókkal válaszolt, felhíván egyszersmind egyik és másik részről az érdekelteket a dolog érdemileg valós beható tárgyalására. Leszámolván már az eddig történtekkel s az ügy személyes, polemikus oldalával, és kimutatván a felszólalások becsét, értékét, jobbról is balról is, mint a részrehajlatlan ítélet s tárgyilagos bírálat és osztóigazság kivánja ; bátran vehetjük fel a tárgyalás alatt álló ügy fonalát ott, ahol az még eddig kivétel nélkül minden felszóllaló által elejtetett, megszakíttatott. — Értem a ref. tanügy szerves fejlődését s az egyetemes ref. egyház tanügyi hatóságának közvetlen összeköttetését. A mi más szóval azt teszi, hogy állapítsuk meg az egyetemes ref. egyház tanügyi politikáját s az iskolaügyre nézve a kormányzási, közigazgatási fokozatokat az egész országra szólva. Feljogosítva érzem magamat arra, hogy az ügyhöz szóljak, nemcsak azért , mert papok s tanítók közötti kérdéssé degradáltatott a ref, tanügy; nemcsak azért, mert 8 évi rendes lelkipásztorkodásom ideje alatt évenként 6 hétig foglalkozom a confirmandusok oktatásával, mégpedig 3 év óta 35—45 közt váltakozó számú ily növendékkel , hanem azért is, mert 3 év óta III osztályú reáliskolában tanítom rendszeresen a vallást, erkölcstant és egyháztörténelmet, ezenkívül egyházi, társadalmi téren — bárha igen szűk körben — folytonosan foglalkozom a nevelésüggyel s tanítói gyűlések szervezésébe is befolytam és máig is befolyok. Mind ebből láthatja a ref. tanítói kar, hogy ha mint lelkipásztor is a tanítói rendhez tartozom, fentebbi körülményeimnél fogva egyenesen tanító is vagyok a szó valódi értelmében; ennélfogva a tanítók, tanügy és iskolázás kérdéséhez szólván, csak anyiban beszélek az íróasztal mellől, amennyiben a térdemen nem írhatok. Szükségessé válik már ma papok részéről az ilyen indokolás, mivel a tanító urak közül számosan, gyűléseken, életben, irodalomban nyilvánosan kezdik kérdéssé tenni azon jogát a prot. papságnak, hogy a tanügy kérdésének tárgyalásához hozzászólhasson, pedig kivált a velünk egy ivásnak tudhatnák, hogy ezelőtt s csekély tudomásom szerint ma is, hallgatni kell a neveléstant s járni a gyakorló isk. tanító előadásainak hallgatására a papnövendékeknek is. Hatásunk lévén a tanítás, nevelés és módszertani munkát is meglehet, olvasunk annyit, mint egyik-másik tanítótársaink. Áttérve már a tárgyra, elsősorban a memorandumban kifejezett óhajokra, kívánalmakra: én az ott előadott bajokat mind ismerem s amit a 14 pontban a ref. tanítók kérnek, ha tőlem függene, ma mindazt megadnám, azonban nem lehetvén e téren tabula rasa-t csinálni s az adott viszonyokkal számolni kényteleníttetvén, lassan, fokról-fokra menve, hiszem e kívánalmakat elérhetőknek. Jelesül: Az 1. pontra nézve a konfirmandusok tanítását bíznám most egyelőre csak a lelkészre, de ezt kötelezőleg azonnal. A II. pont jogos s a kölcsönös kisegítés kötelme alól csak a hivatását felfogni nem akaró lelkész keres kibúvót. A prédikálásra nézve a lelkésszel megállapítandó úrnapi ünnepeket hagynám meg. Egyébként e tárgyban a tanító tetszésére bíznám. A III. pontra nézve országos törvény van, megtartandó. A IV. pontot aláírom. Ősztől tavaszig talán lehetne délután templomozni, de mivel éppen ilyenkor van szüksége a tanítónak az időre a napok rövidsége miatt, a délutáni templomozást eltörlendőnek vélem. Az V. pont jogos kívánalmat penget. És én nem szabom oly formán a tanító fizetését a papóhoz,mint sokan, hogy a tanítóé felényi legyen csak, mint a papé, hanem a tanítóé az egész papi fizetésnél csakis pár száz frttal legyen kevesebb, mivel a papnak küldöttségeket kell ellátni, jótékony célú egyletek, intézetekre adakozni, mert mindezeket tőle a társadalom megvárja. De e tervet ne úgy vigyük keresztül, hogy a pap fizetését osszuk meg, mert az neki magának is nemhogy sok volna, sőt legtöbb helyen kevés. Hanem minden úton-módon és által növeljük a tanító fizetését az egyház eszközök pénztárából, sőt ha a fundus studiorum a kormány előtt oly „ne nyúlj hozzám" virág nem lenne, növelném egyenesen ebből. Hogy már ma is mindenütt növekedik e fizetés, az tény. Buzogjunk vállvetve ez ügy körül és haladni fogunk, de türelmetlenséggel csak ártunk. A VI. és VII. pont helyes, jogos. A VIII. pontra most azonnal az egyházalkotmány alapjának lerakásánál kimondanám, hogy nemcsak a tanítóra, de a lelkészre nézve is a fixum fizetést léptesse életbe minden egyházközség, mint az már nagyon sok helyt így is van. Sokkal-móddal és lassan haladva, mindenütt kivihető is. A tandíjat kezelje az egyház gondnoka és presbitériuma, a tanítót pedig fizesse meghatározott mennyiséggel.