Protestáns Szemle, 1910

I. Cikkek, tanulmányok - Arany és Petőfi barátsága. Dr. Máté Lajos

Mit én nem egészen dicstelenül kezdek, Folytasd te, barátom, teljes dicsőséggel! (L. Arany J. levelezése 52—53. 1.) A szerény Arany, aki benső örömmel vette a pályázat sikerét, jóleső meglepődéssel fogadja s viszonozza az országos hírű költő érdeklődését, barátságát önéletrajzi célzásokkal teli Válás­zkban: Zavarva lelkem, mint a bomlott cimbalom ; Örül a szívem és mégis sajog belé, Hányja-veti a hab , mert e nagy jutalom ? Petőfit barátul mégsem érdemelé. Hiszen pályadíjul ez nem volt kitűzve. .. Szerencse, isteni jó szerencse nékem! Máskép szerény művem velem vala tűzbe : Mert hogyan lett volna nyerni reménységem ? És mily sokat nyerek ! Pusztán a pályabér Majd elhomályosít, midőn felém ragyog: De hát a ráadás ! . . . Lelkem lelkéig ér. Hogy drága jobb kezed osztályosa vagyok. Most, mintha üstökös csapna szűk lakomba, Éget és világít lelkemben leveled: És mondd meg nevemmel, ha fölkeres Tompa, Mily igen szeretlek téged s őt is veled. (L. Arany levelezése 54—55. 1.) Ezzel a levél-, illetőleg költeményváltással kezdődik az a lelkes barátság, amely ezután életük fogytáig összefűzte a két nagy költőt. Mi lehet ennek, a Petőfi életében páratlan tüneménynek az oka? A közös eredeten kívül leginkább az a pár évi korkülönbség és az az eltérés, amely kettejük em­beri s költői sorsa között annyira szembeötlően mutatkozik. Lássuk előbb a hasonló, majd az elütő vonásokat. Arany is a nép gyermeke, egyszerű földműves családból származik. Ő sem végzi el az iskolát, de azért rengeteget tanul ő is. Arany is megkóstolja a vándor­színész keserű ke­nyerét, végigszenvedi a szegény szülők feltörekvésében magára hagyott fiának tömérdek kínlódását. Apját anyját korán elveszti. Majd a családfentartás gondjai nehezednek vállaira. Hivatalos teendőinek mintaszerűen pontos ellátása mellett csak lopva áldozhat múzsájának. A közelről megfigyelt megyei élet fonák­ságai szatira-írásra serkentik. Éppen ezzel volt elfoglalva, midőn a Kisfaludy-Társaság 1845. évi pályatétele „Az elveszett alkotmány" című komikus eposzának befejezésére ösztönzi.

Next