Protestáns Szemle, 1925
Cikkek és szépirodalmi közlemények - Boda József: Mese (Vers) - Boda József: Évfordulón (Vers)
éles levegője óvott meg az elposványosodástól, amíg a legutóbbi 100 év folyamán a modern metafizikai és történetkritikai irányok edző és felszabadító hatása melllett az evangéliumi ébredés elmélyítő szelleme is szóhoz jutott. Ez az ébredés különösen a 90-es évek óta egyre erősebb hullámgyűrűkben terjed és egyre reményteljesebben ostromolja, a hosszas egyházpolitikai harcokba belefáradt, az egyoldalú intellektuális kultúrától elcsigázott, a háború és a forradalmak válságaitól agyongyötört magyar protestáns lelket. . Ennek az ébredésnek lassan, de szívósan terjedő szelleme ébresztette föl legelőször úgy a lutheránus, mint a református magyarok missziói felelősségérzetét, mert azelőtt a misszió ügyétől minden érdeklődést elvontak az évszázados harcok és szenvedések, de még az a körülmény is, hogy Magyarország, illetőleg a volt ,,Osztrák-Magyar Monarchia" gyarmati politikát sohasem folytatott s így pogány népekkel sem állott közvetetten kapcsolatban. A legújabb időben azonban már a missziói érdeklődés és áldozatkészség mind a két protestáns egyház tagjai között, növekvő mérvben nyilvánul meg, amiről tanúskodik különböző missziós társaságok fölüiállása és rengeteg nehézséggel küzdő, de annál kitartóbb munkássága is. Révész Imre: Mese. — Kis fiam emlékének. — Hol volt, hol nem volt, volt valahol. (Mintha holt mese éledne fel.) Élt egy kis fiu, élt valahol. Keresem. Itt a medve, a többi kis kincs. Sim-lom, nagy halom, Csak a kis keze, csöpp keze nincs . . . Csak a kéz nem jár, zakatol. Buksi, szöszke fejét keresem . . . Álom, képzelet, ahonnan hajol Felém, Gyötrődöhöz a fáradt remény? Sehonnan? Sohasem?