Protestáns Szemle, 1928

Kritikai Szemle - Gulyás Sándor: Horváth János: A magyar irodalmi népiesség Faluditól Petőfiig

könyv, mely alkalmas arra, hogy nemzeti önérzetünket és kifelé való tekintélyünket méltó módon emelje. Röviden érintve a magyarok bevonulása előtti időket is, felemelő képet ad a magyarországi mű­vészet fejlődéséről egész a mult század közepéig. S mindenkor ele­venen élő kultúránk beszédes emlékei vonulnak fel előttünk, a hitet­leneknek és kétkedőknek tanulságául. Divald ezúttal is sok új anyagot tár fel, sok új és érdekes szempontot nyújt, melyek részletes kidolgozását további tanulmányok számára tartotta fenn, így különösen az Árpád-kori művészet tekin­tetében a kutatás új lehetőségeit nyitotta meg s a röviden odavetett s néhány képpel alátámasztott megjegyzésekben ígéret rejtőzik, rend­kívül érdekes problémák kifejtésére. Divald könyve ellen talán csak egy lényeges kifogást lehetne tenni, s ez sem a szerzőnek szól, hanem az eddigi kutatások hiányos­ságának. Kívánatos volna, hogy az ország egész, legalább ma meg­közelíthető területe úgy fel legyen kutatva, mint Felső Magyarország, s hogy mód adassék arra, hogy Divald Kornél nagyértékű eredmé­nyeinek méltó folytatásául, rendszeres anyaggyűjtését a Dunántúlra és az Alföldre is kiterjeszthesse. Az Egyetemi nyomda 350 éves fennállásának évfordulóját­ sem­mivel sem ünnepelhette volna, meg szebben, mint a magyar művészet­történet könyvének evvel a gazdag és szép kiadásával. Dr. Hoffmann Ed­ith: A magyar irodalmi népiesség Faluditól Petőfiig. Irta Horváth János. Budapest. A Magyar Tudományos Akadémia kiadása. 1927. 390 lap. Az irodalmi népiesség méltán egyik legfőbb kérdése a magyar irodalomtörténetnek, mert végeredményben ez a jelleg fejlődött és nemesedett nemzeti klasszicizmussá. Ezt a kifejlődött és megnemese­dett formáját ismerjük és élvezzük a­ nagy magyar klasszikusok, Petőfi és Arany költészetében, anélkül azonban, hogy magával a fejlődés és nemesedés folyamatával különösebben foglalkoztunk volna. Megelé­gedtünk azzal a könnyen kínálkozó megállapítással, hogy a népiesség­nek voltak többé-kevésbbé méltatott előfutárjai, (mint pl. Csokonai, Kisfaludy, Czuczor stb.), akik előkészítették Petőfi és Arany eljöve­telét. Láttunk bizonyos előzményeket, azonban keveset törődtünk a rokonjelenségek igazi összefüggésével. E sok tekintetben rejtett és mégis oly természetes összefüggés tüzetes megvizsgálására, az irodalmi népiesség fejlődésének oknyomozó leírására vállalkozott Horváth Já­nos, aki a nemzeti klasszicizmus legművészibb tényezőjéről, Petőfi köl­tészetéről írott hatalmas művénél fogva is elsősorban hivatott e nagy­jelentőségű irodalmi probléma módszeres megoldására. Csakis az ő sa­játosan egyéni módszerével sikerülhet egy ilyen sokoldalú és részlet­kutatásokkal még eléggé meg nem érlelt kérdésnek, azt lehet mondani, végleges elintézése. Korszakos Petőfi-monográfiájában mutatta meg ere­deti módszerét, amely nem várja másoktól a filológiai analízis aprólé­kos részletmunkáját a maga szintetikus munkája számára, de viszont

Next