Rajzolatok a társas élet és divatvilágból, 1837. január-június (3. évfolyam, 1/1-52. szám)

1837-06-25 / 51. szám

Pest H­armadik éve A’ dicsőség fénysugara Lengjen a’ 31 ak­ var határa Első fele Junius 4 SS''" .Mppjelen e' ilivatujtái; tip rétik in f 2s/pv. es/.tenilő alatt legalább­­il képpé 1. Helybeli félévi d­ija 4 fr., vyér/évi 8 fr. Fosián 5 fr és I (i fr. pengi). TARSAS ELET ÉS DIVATVISJACÍBOSI. 1831 U­lik Elek­­.ollietni boly h­on a kiállónál új-világ utcá­­ban Kei­s­inger házban tölik szám alatt. Pesten kivü­l pedig minden es. k. posta- hivatalnál. A’ SZERELEM’ SZESZÉLYEI­­ NK.VIF.T UTÁN B. BARKÓCZY FERLNCZ. I. Első levél. Te neheztelsz rám, Alfons, nemde? haragszol, hogy olly rég nem irék neked, ’s még nem tudod egé­szen, mennyire bántottalak meg tulajdonkép. Te a’ sze­rencsét küldöd nekem , ’s én meg sem köszönöm. Bo­csáss meg, barátom; hat héttől óta csak róla gondol­kozom, csak vele beszélek, csak neki irék. — De ő!­neked köszönöm őt, ’s egész életemmel sem fizethet­ném le neked ezen adósságom’! Mit sem tudsz állapo­tomról. Hinni fogod, hogy őrült vagyok, ’s vannak pil­lanatok midőn magam is hiszem. Hallgass meg hát: próbát akarok tenni egy kis rendet hozni elbeszélé­sembe. Te, kinek szive olly gyengéd érzelmű­, el fogod azt találni, a’ mit nem mondok; átfogod látni, hogy lelkem nagyon is tele van ürömmel, hogysem azt ki­fejezni tudhatnám! Még nagyon ifjak valónk, midőn egymástól elvál­tunk, ‘s alig ismerők a’ világot; te azzá lenni látszó! a' mi azóta levél, nemes, és nagylelkű férfiú — az én szerencsétlen charakterem is már ki volt fejelve. Gyak­ran sajnálni; de most kívánj szerencsét, föllelem an­gyalomat, ő a' mennybe vezete. Még tisztán emlékszem elutaztad' napjára; utósó szavaid kitörülhetlen vonásokkal v­annak emlékembe vésve. ,,Emészt!“ mondád, „mi elhagyjuk az iskolát, az életbe lépendők ; ha szenvedélyeid’ nem zabolázod, ha nincs erőd tűrni, ho­ry helyedre föllépj, akkor mindig alárendelt rangot foglalandasz el,’s még ezerszer töb­bet fogsz szenvedni.“ 1837. Ez jóslat vala! Akkor 20 évesek, most 30 vagyunk. Azon pillanattól óta, csak két nyugodt napom volt. — Tudod, hogy én gazdag, árva, időm’, ’s tetteim’ ura vagyok. Olly szépnek tartom a’ világot, hogy a’ bo­­szúság ellen, nála keresek menedéket. Csak itt kelle­tt ismerni tanulnom. Szenvedély­ével szerettem egy ifjú lyánykát , össze akarónk esküdni, akkor egy gazdag idegennel elszökött. Kevés idővel ezután, egy, még tán szebb özvegy fogadá el hódolatimat. Képzelem, hogy szerencsémnek végre semmi sem áll utóban; — ő szeretett engem, vagy legalább hitte, hogy szeret, ’s én is azt hivém. Elvárhatlanok valánk, együtt­­lo­vaglónk ki, ’s szerelemtől ittasodva, csak vele fogla­­latoskodám. Egykor, midőn ismét egymás mellett vág­­ta ránk, lovam valamelly kőbe megbotlék, 20 lépésre elhajitattam, ’s eltörtem lábszáromat. Amazonom másnap elutazik , ő egy bénáról mit sem akart tudni. — Csak­nem megörülök kétségbesésemben. Ezen idő óta utá­latot érzek az asszonyok iránt; vagy hogy jobban fe­jezzem ki magam , őket két hűtlenem szerint itélem; imádtam, de nem becsültem ; szemeimbe drága kövek voltak, mellyeket eltörtem , mihelyt meguntam. Csak egyet kivánok tőlük; ’s az egy, szépség vala. Hacsak szép volt a’ hölgy, birt-e lélekkel, és charakterrel, kevés gondot okoza; csakhogy az egész város tudott győzelmemről, hacsak vágytársimtól irigyeltetém, úgy bár mi következők belőle, mindegy volt nekem. N Nem engedtem soha semmit, de k­ialált­at ám magam. Mind­ennek semmi más alapja nem volt, mint az önszeretet, ’s csakhamar mégis untam. Már nem költők többé, mert a’ divat’ hőse voltam, ’s az nekem elég volt; 's azt hiszem, hogy szemtelenségem, ’s dőreségem több dia­dalt szerző,mintha valóságos érdemmel ki­ondottam. A’ múlt tél’ elején, testvérem cousined’ bátyjának neje jön, ’s ez a'cousine volt az, ki által azon egyetlen levelet megkapám, mellyet olly rég óta vevek tőled* C511

Next