Rajzolatok a társas élet és divatvilágból, 1837. január-június (3. évfolyam, 1/1-52. szám)
1837-06-25 / 51. szám
Pest Harmadik éve A’ dicsőség fénysugara Lengjen a’ 31 ak var határa Első fele Junius 4 SS''" .Mppjelen e' ilivatujtái; tip rétik in f 2s/pv. es/.tenilő alatt legalábbil képpé 1. Helybeli félévi dija 4 fr., vyér/évi 8 fr. Fosián 5 fr és I (i fr. pengi). TARSAS ELET ÉS DIVATVISJACÍBOSI. 1831 Ulik Elek.ollietni boly hon a kiállónál új-világ utcában Keisinger házban tölik szám alatt. Pesten kivül pedig minden es. k. posta- hivatalnál. A’ SZERELEM’ SZESZÉLYEI NK.VIF.T UTÁN B. BARKÓCZY FERLNCZ. I. Első levél. Te neheztelsz rám, Alfons, nemde? haragszol, hogy olly rég nem irék neked, ’s még nem tudod egészen, mennyire bántottalak meg tulajdonkép. Te a’ szerencsét küldöd nekem , ’s én meg sem köszönöm. Bocsáss meg, barátom; hat héttől óta csak róla gondolkozom, csak vele beszélek, csak neki irék. — De ő!neked köszönöm őt, ’s egész életemmel sem fizethetném le neked ezen adósságom’! Mit sem tudsz állapotomról. Hinni fogod, hogy őrült vagyok, ’s vannak pillanatok midőn magam is hiszem. Hallgass meg hát: próbát akarok tenni egy kis rendet hozni elbeszélésembe. Te, kinek szive olly gyengéd érzelmű, el fogod azt találni, a’ mit nem mondok; átfogod látni, hogy lelkem nagyon is tele van ürömmel, hogysem azt kifejezni tudhatnám! Még nagyon ifjak valónk, midőn egymástól elváltunk, ‘s alig ismerők a’ világot; te azzá lenni látszó! a' mi azóta levél, nemes, és nagylelkű férfiú — az én szerencsétlen charakterem is már ki volt fejelve. Gyakran sajnálni; de most kívánj szerencsét, föllelem angyalomat, ő a' mennybe vezete. Még tisztán emlékszem elutaztad' napjára; utósó szavaid kitörülhetlen vonásokkal vannak emlékembe vésve. ,,Emészt!“ mondád, „mi elhagyjuk az iskolát, az életbe lépendők ; ha szenvedélyeid’ nem zabolázod, ha nincs erőd tűrni, hory helyedre föllépj, akkor mindig alárendelt rangot foglalandasz el,’s még ezerszer többet fogsz szenvedni.“ 1837. Ez jóslat vala! Akkor 20 évesek, most 30 vagyunk. Azon pillanattól óta, csak két nyugodt napom volt. — Tudod, hogy én gazdag, árva, időm’, ’s tetteim’ ura vagyok. Olly szépnek tartom a’ világot, hogy a’ boszúság ellen, nála keresek menedéket. Csak itt kellett ismerni tanulnom. Szenvedélyével szerettem egy ifjú lyánykát , össze akarónk esküdni, akkor egy gazdag idegennel elszökött. Kevés idővel ezután, egy, még tán szebb özvegy fogadá el hódolatimat. Képzelem, hogy szerencsémnek végre semmi sem áll utóban; — ő szeretett engem, vagy legalább hitte, hogy szeret, ’s én is azt hivém. Elvárhatlanok valánk, együttlovaglónk ki, ’s szerelemtől ittasodva, csak vele foglalatoskodám. Egykor, midőn ismét egymás mellett vágta ránk, lovam valamelly kőbe megbotlék, 20 lépésre elhajitattam, ’s eltörtem lábszáromat. Amazonom másnap elutazik , ő egy bénáról mit sem akart tudni. — Csaknem megörülök kétségbesésemben. Ezen idő óta utálatot érzek az asszonyok iránt; vagy hogy jobban fejezzem ki magam , őket két hűtlenem szerint itélem; imádtam, de nem becsültem ; szemeimbe drága kövek voltak, mellyeket eltörtem , mihelyt meguntam. Csak egyet kivánok tőlük; ’s az egy, szépség vala. Hacsak szép volt a’ hölgy, birt-e lélekkel, és charakterrel, kevés gondot okoza; csakhogy az egész város tudott győzelmemről, hacsak vágytársimtól irigyeltetém, úgy bár mi következők belőle, mindegy volt nekem. N Nem engedtem soha semmit, de kialáltat ám magam. Mindennek semmi más alapja nem volt, mint az önszeretet, ’s csakhamar mégis untam. Már nem költők többé, mert a’ divat’ hőse voltam, ’s az nekem elég volt; 's azt hiszem, hogy szemtelenségem, ’s dőreségem több diadalt szerző,mintha valóságos érdemmel kiondottam. A’ múlt tél’ elején, testvérem cousined’ bátyjának neje jön, ’s ez a'cousine volt az, ki által azon egyetlen levelet megkapám, mellyet olly rég óta vevek tőled* C511