Rajzolatok a társas élet és divatvilágból, 1837. január-június (3. évfolyam, 1/1-52. szám)
1837-05-28 / 43. szám
Harmadik év: A' dicsőség fénysugara Lengjen a’ IY1 a gyár határa Első fele Pest. Wajus’ Megjelen e’ «live.lujiag eietenkint 2s/.er. esztendő alatt legalább 14 képpel. Helybeli félévi dija 4 fr., égés/, évi 8 fr. Postán 5 fr. e*10 fr. pengő. 51&$a©ÍL&f?DÍJÍ A’ TÁRSAS ÉLET . KÜ DITATTILÁCIBÓL. 1837. 431lk száza. Előfizethetni helyben a kiadónál uj világ atcy.-ban Keisinger házban 554ik szám alatt. Pesten kívül pedig minden cs. k. posta-hivatalnál. A’ TATAI HAJDÚKISÉRTET. KúNOSS-TÓI,. (Tata 1663bani rajzával együtt.) Hazánk szebb ’s talán mégis kevesek által ismert vidékei közé méltán tartozik Tata, melly közelebb ’s távolabb elnyúló hegyek karjai közt, rónává simuló völgy’ ölében egy óriási tükör, egy terjedékeny halastó előtt, illudó kellemben áll. E’ mezőváros, hajdan nem annyira kellemes ugyan, de nagyszerűbb életű volt, ’s gyakran befogadó vendégül a’ magyarok királyait, mulató vendégseregeikkel együtt,mellyek leginkább halászat ’s csónakázás kedvéért szoktak ide Budáról kirándulni. A’ vár, mellynek maradványibul későbben a’ máig is finnálló hajdulakást ’s börtönöket építek, Mátyás király idejében, dicső pompával bírt, ’s a’ természet örömeiben olly dúsan részeülni szeretett fejedelemnek gyakran mulatsághelyül szolgála, kiváltkép az úgynevezet feneketlen tói halászat, melly tónak akkori kiterjedése, a’ mostaninál sokkal nagyobb volt, ’s a’ virágözönnel ’s a’ kisebb hattyulakta tóval és vizkerengésekkel bájos kertnek legnagyobb részét az tévé. Idők múltával kivetkőzött fényébül, ’s csak néha néha látogattaték meg a’ nádor ’s egyéb országos hivatalbeliek által, szinte Leopold király idejéig, mellyben történetünk játszik. Illyenkor ismét élénkséget ölte magára,s a’ némaság, a’ komor csend zajló örömmé változott, a’ különben egy parancsnok kormánya alatt sírbolthoz inkább, mint embertanyához hasonlított várban. Leopold király’ idejében Horogh volt a’ fejdelmi halász. Ennek csudaszépségű leányát Violát, az egész tatai legénység imádta. Nem csuda hát ha iránta egyik halászcseléd sem maradt érzéketlen. Csáka, igy 183? nevezék, szegény pór fiú volt, származására felső magyarországi, honnan miután szülei a’ Huszita felekezethez szítás’ gyanúja miatt hitük áldozataivá lettek, árván, elhagyatottan levándorlott a’ Vág’mentében Szeredig, ’s midőn itt néhány esztendeigi halászlegénykedése után egész tiszta magyar ajkú jön, Komáromba, innét pedig az akkor hires halastava Tatába jött ’s a’ király’ halászához szegődött. Három esztendeig szolgált már Horoghnál, ’s nem annyira cselédje mint barátja volt. Gyakran megigéré neki az, kieszközleni hogy az ő holta után helyben maradhasson. Ez Csákót némi házassági reményekre is szabadította, Violájával, ki őt jól szenvedhető, sőt mikint az ifjú hitte, szereté is. Egy alkalommal, a’ Helytartó, néhány udvarnokival ’s kedveltebbjeivel csónakázási mulatság végett Tatára kirándult. Kíséretében volt a’ szerelmi hóditásairól sok felé ismeretes Branden is, ki csak néhány hónappal előbb eszközölte ki a’ királynál tatai várkományzóvá neveztetését, arra igyekezvén, hogy a’ szép Violát, ki benne az érzékiség’ minden ösztöneit fölizgatá, udvarába édesgesse ’s utoljára egészen magáévá tegye. Gondoskodott is e’ félékrül tüstint Tatára költözte után, ’s mindenkép alkalmat ette, a’ szép Violával itt vagy amott jó módjával találkozni, ’s illyenkor neki sziveskedéseket mondani és tenni. Ezek nem maradhatának titokban a’ szinte bőszületig szerelmes Csáka előtt, ki, miután néhányszor a’ leányhoz bátor közeledte miatt Brandentül megdorgáltatok, boszút esküdött ellene. Most elérkezettnek látszék az alkalom. Éppen úgy hozta a’ történet, hogy Branden és Viola még más két nő- és egy férfi- vendéggel azon csónakba került mellyet Csáka kormányzott. A’ csónakázás' ideje a mulatók' részérül kellemesen telt. Enyelgést enyelgés várta; öröm és kéj sugárzott mindenek arczán. Csak (43)