Rajzolatok a társas élet és divatvilágból, 1838. július-december (4. évfolyam, 2/1-52. szám)
1838-08-02 / 9. szám
Augustus 2ban Megjelen e’ divatujsag hetenkint 2szer. Helyben felévi dija 5 frt., egész évi 10 frt. Postán 6 és 12 frt. pen. TÁRSAS ÉLET ÉS DIVAT VILÁCII Ok. 9dik szám. 1838. Előfizethetni kígyó utczában Sebastiány házban 390-dik szám alatt. És minden csász. kir. postahivatalnál. Jegyedik év. Szent a’ Törvény! szent a’ Béke! Ez legyen Hazánknak éke. JUásodie fele. A’ REMÉNYHEZ. (Sonett.) Vérző boromat mélyen fájlalom Milánt csak vérző fájlalhat bajánál, ’S egy unszolásra belsőmnek szavánál Enyhülni látszik e’ bús fájdalom. Légy üdvöz ismét örzőangyalom , Légy üdvöz újra lépteid’ nyománál Hiszen valódnak megtört hajnalánál Langyal kevéssé tompa bánatom. Bár lételek nem folyvást élemény, Nem megvetendő a’ nap’ láng körében, Nem, szép egünknek földi láthatára Bár szüntelen nem olvadoz sugára, Légy mindig üdvöz légy szelíd remény, Mint egy szivárvány tetszetős körében 1 MIMY. A’ BETEG ASSZONY vagy: EGY SZERENCSÉS GYÓGYÍTÁS. I. Épen mikor a’ fővárosba érkeztem, kezdett az ég dörögni. Villám hasstá a’ sötét barna felhőket, és ismét mennydörgött. Nem sokára egy hosszú recsegés után mintha az egész ég össze szakadna, az eső úgy zuhogott, hogy a’ vízözön előnapjait elevenen képzelhette az ember. De már én ekkor egy vendégfogadó szobájában kényelmesen jártam fel ’s alá, örvendve a szerencsén hogy el nem késtem valahol, mert (1838.) máskép jól megáztam volna. De még is furcsa az, hogy éppen midőn én ide érkeztem nagy égi háború támadt, a’ nélkül is tele vagyok előítélettel, gondolám magamban, ki tudja minek a’jele ez, vagy mi következhetik innét? — Lesiettem a’ kávéházba hol az eső kergette nép csak úgy pezsgett. Több asztalnál billiárdoztak, egyik zugban pedig négy sápadt arczu férfi kártyázott. A’ mint a’ nagy rakás pénzbül kivehetém, igen nagyba ment a’játék. Különös az mégis, gondolom, hogy az illy nyilvános lopásba megegyeznek , ha a’ kártya úgy akarja ! Egy ideig elnéztem őket, mig az arcz vonások’ változásait kivehetém, ’s egy kis észrevételt szerezve magamnak az ajtó felé indultam. II. A’ zápor hamar elállott, ’s az esőviz, az utczákat tisztán lemosva, a’ csatornákba folyt. A’ nap szépen kisütött, a’ kocsik zörögtek, az emberek ismét kijöttek az utczára, szóval megint minden megújult ’s a’ régi rendbe jött. — Egy úr siet felém, ’s midőn hozzám érkezett megnéztetősül talpig, mosolyog, ’s az öröm világos jele csillog szemében. „Isten hozott drága lelkem! kiált fel örömében, ’s kezem erősen megszokta. Ez régi jó barátom volt. Édes azon érzés mellyet két jó barát közt a’ viszonlátás ébreszt! Éppen jó hogy itt vagy, szól hevesen. Jer velem barátom, egy szegény beteg asszonyhoz ki már régóta vár egy értelmes tapasztalt doctorra. Az asszony csak képzelődik hogy beteg, pedig semmi baja, de a’ doctorok nem tudják fejéből ki verni betelé' (9)