Rajzolatok a társas élet és divatvilágból, 1839. január-június (5. évfolyam, 1/1-52. szám)
1839-06-30 / 52. szám
Ötödik év. Hive légy törvény 7 szavának: Isten’, Király’ és Hazának. ír! ■ Tinyi»T^^wrÍ¥Írii Előfizethetni: urak utczájában, 427. sz. alatti szegletházban , és minden csász. kir. postahivatalnál. Utósó feje: «Junius 3 okán 52-dik szám. Megjeleli e’ divatusság hetenkint 2szer. Helyben félévi dija 5 frt., egész évi I0frt. Postán 6 és 12 frt. p. TÁRSAS ELET ÉS MFITFMJIÍIBÓl/. CSOD A - 14.0. (Nép mond a.) KÖZLI MIKI T. MEGYÉKRŐL. (Vége.) A’ következő napon Berta’ keserűsége látszólag növekedett, mert az előnap’ érzetei, és jelen’ kínos helyzete gyöngéd szivét szörnyűen marczongják. — Halavány, ’s komor arczal, mellyel belepedés’ zsibbasztó súlya látszék ülni vár,szorgott nyugtalanul ide ’s tova a’ folyosó’ minden részeiben, midőn éppen véletlenül atyja reá bukkant, ki szivszaggató szavakkal kezdé őt ostromolni. ..’s ha a’ fenyítések úgymond mitsem használnak, majd tettek fogják félben szakasztani ábránd szerelmetek’ könnyen tűrhető lánczait!“ —z Utóbb Bálintot hivatá magához Háry, kinek fenyitő káromlások közt tiltá Bertával minden további öszvejövetelét, és házának elkerülését, javallása abban sirboltját nem kívánja lelni. — Berta kinek szemeiben a’ bánat könyűi csillogtak, mély könyörgések közt ragadá meg atyja kezét, de ez az esedező gyermeket magától eltaszitván, rendíthetetlen akaratját menydörgő szókkal ismétlé. — Ekkor ltálint Bertához közelítve kezét nyujtá, ’s búcsút von tőle, e’ közben meghajtván magát, lassú, de gyors, szavakkal ezt sugá Berta’ füleibe: „éjfél tájban a’ templom kútjánál.“ Berta egy gyöngéd kézszoritással tudatá Bálintul akaratjának hódolni kész hajlandóságát , és könyek zápora közt kiséré végig a’ folyosón a’ déli ifjút. — (1839) Bálint’ fentebb ígért szavaiból könnyen észreveheti a’ szép olvasóné, hogy a’ mostan mondottak sz. István Király’ ünnepét megelőző napon történtek. — A’ nap a’ nyugoti bérczeken már elvérzett, és nem sokára barna homály fátyola voná be a’ látkört. A’ természet elcsendesült, ’s csak a’ házi ebek csaholása hasitá át az illatdús augusztusi levegőt, mig végre az éjjeli őr’ komoly egyszerű dala harsoga el az éjjeli tizenegy órának elkongása után a’ helység’ fő utczára. — Berta kinek eddigi remegő keblét most a’ remény, és bátorság lelkülete vetélkedve váltak fel, egy korsót ragadott kezei közé, és midőn minden házi lány, a’ legmélyebb álomban szendergett, a’ forráshoz siete, mellynél Bálintot a’ kedvest fellelendi. — Bálint Bertát már a’ sz. forrásnál várta, hol majd vég búcsú csókok közt boldog szerelmük’ kötelékeit örökre ketté szakasztják. — Szivszorúlva remegő hangon gördüle le Berta ajkáról Bálint kezét lágyan érintve az utolsó „Isten hozzád,“ — és mély érzelgések közt távozott egymástól a’ szerelmes pár. — Visszatértekor megtette Berta korsóját a’ templom melleti forrás vizével, és az ezt környező pástton kevésded megnyugodván , sűrűn ömlő könyüivel elegyité a’ zugó forrás kristály hullámait. — Itt rögtön valamelly rendkivüli világosság támadott, és szokatlan glória fény kezdé körül lövellem Bertát, mellynek közepette szent István Királyt látta mennyei díszben maga elött állani. — „Légy bátor“ monda a’dicsöríls,— ,,’s bízzál abban , ki tudja a’ szivek titkait’s kinek rendíthetetlen hatara(52)