Rakéta Regényújság, 1977. január-június (4. évfolyam, 1-26. szám)

1977-05-03 / 18. szám

A genti ügyészségen évekig minden reggel ugyanaz a kis udvarias ceremónia zajlott le. Guy Jespers vizsgálóbíró a földszinti hivatali folyosón irodájába menet összetalálkozott kolléganőjével, Nicole de Wilde-del. A joviá­lis, sötétbarna hajú férfi vidáman üdvözölte az asszonyt.­­ Jó reggelt, Nicole. Hogy van? - A vizsgálóbírónő barátságosan viszonozta a köszönést: Jó reggelt, Guy. Jól vagyok. - Ez­után Jespers bement a 30-as, De Wilde asz­­szony pedig a 31-es szobába. Február 19-én, szombaton a férfi megtol­dotta a reggeli ceremóniát egy jókívánsággal: - Remélem, holnap nem lesz sok dolga. - Február 20-án ugyanis Nicole de Wilde tar­totta a vasárnapi ügyeletet. A csendes munkaszüneti napon estig való­ban nem történt semmi említésre méltó Génf­ben. Az se számított rendkívüli eseménynek, hogy a körúton egy autónak nem égtek a stoplámpái. Igen ám, de a vezető rá se he­derített a közlekedési járőr figyelmeztető jel­zéseire. Csak hosszú üldözés után lehetett megállítani, és igazoltatáskor olyan idegesen viselkedett, hogy a rendőrök gyanút fogtak, és alaposan átkutatták az autót. A csomag­tartóban két bőröndöt találtak. Tartalmuk: 1 300 000 márka értékű ékszer és aranytárgy. A gépkocsi vezetője, Jacques van Renter­ghem benzintöltőál­lomás-vezető és gépkocsi­javítóműhely tulajdonos nem tudott válaszol­ni arra a kérdésre, honnan származik az érté­kes rakomány, így hát őrizetbe vették, és az ügyeletes vizsgálóbíró, vagyis Nicole de Wilde elé vezették. A határozott fellépésű asszony hamarosan kiszedte az őrizetesből az igazsá­got. Jacques van Renterghem vallomása fényt derített egész sor bűncselekményre, amelyet az ősi belga kereskedővárosban követtek el. Február 1-én két fegyveres férfi behatolt a 78 éves Diane van den Hende belvárosi la­kásába. Az öreg hölgyet bezárták az egyik szobába, és elraboltak 600 000 márka értékű ékszert. A halálra rémült Diane van den Hende másnap Guy Jespers vizsgálóbírótól kért se­gítséget. A férfi szülei hosszú éveken át igen jó viszonyban voltak az öreg hölggyel. A nagy tekintélyű vizsgálóbíró azt a tanácsot adta a gazdag asszonynak, hogy „maradék” értékét helyezze letétbe a Hitelbank páncéltermében. Néhány nappal később Diane van den Hende elmondta Jespersnek, hogy széfet bérelt a bankban, és közölte a férfival a biztonsági zár számkombinációját is. Az öregasszony nemsokára újra elment a bankba, de a széf ajtaját nem lehetett kinyit­ni. A banktisztviselők kénytelenek voltak he­gesztőket hivatni. Ám a fiók üres volt, a há­rommillió márka értékű ékszernek, részvény­nek, készpénznek nyoma veszett. A rendőrség a rablótámadásból és a betö­résből származó zsákmány egy részét megta­lálta Jacques van Renterghem autójában. Az autószerelő jegyzőkönyvbe vett vallomása sze­rint régi jó barátja, Guy Jespers adta a tippet, hogy rabolják ki a dúsgazdag öregasszonyt. (Később, a vizsgálat során egy tanú, aki ön­ként jelentkezett a rendőrségen, az eléje felso­rakoztatott tizenöt idegen férfi között a vizs­gálóbíróban ismerte fel azt az embert, aki február 1-én este, a rablótámadás idején az utcán „falazott”.) A genti banditáknak kitűnő összeköttetéseik voltak. A vizsgálóbíró, amellett hogy együtt­működött az alvilággal, minden gyanú fölött álló rejtekhelyet biztosított a zsákmánynak­­a genti Hitelbank páncéltermében. A bank igazgatója, Erwin van Bundervoet ugyancsak jó barátja Guy Jespersnek. (A kiváló pénz­ügyi szakember is rács mögött van.) Renterghem, amikor több mint egymilliós értékű szállítmányával együtt rendőrkézre ke­rült, éppen a bankártól a geng negyedik tag­jához, Lidien de Craemer bár- és bordélytu­lajdonoshoz szeretett volna eljutni. Lucien de Craemer szintén Guy Jespers baráti köréhez tartozott. A vizsgálóbíró gyakori vendég volt barátja előkelő örömtanyáin. A maffia ötödik tagja, Jean Loub Verhae­gen ügyvéd ugyancsak Guy Jespers cimborá­ja. Több esetben védte a bíróság előtt De Craemert. Egy nappal Van Renterghem le­tartóztatása után felhívta telefonon a kárval­lott milliomosnőt, és felajánlotta neki, hogy visszaszerzi elrablóit javait, ha az öreg hölgy nem fordul a rendőrséghez. Megbeszélték, hogy felkeresi az asszonyt. Ám amikor belé­pett Diane van den Henden lakásának ajta­ján, a rendőrség már várt rá. Közben Van Renterghem, a benzintöltőál­­lomás-vezető mindent kipakolt De Wilde vizsgálóbírónőnek. Mialatt Guy Jespers mit sem sejtve dolgozott a szomszéd szobában, bűntársa elmondta azt is, hogyan próbált a vizsgálóbíró megszabadulni saját feleségétől. Jespers 1975 novemberében felkereste Van Renterghemet az autójavító-műhelyben, és megkérte, szereljen be egy gyújtóbombát a kocsijába. Jespersné november 21-én vásárol­ni ment férje autóján. A bomba már időzítve volt. A belvárosban fel is robbant, de az asz­­szony nem sérült meg. A vizsgálóbíró akkor nyomban megmagya­rázta a dolgot. A merénylet voltaképpen őel­lene irányult, mondta az újságíróknak. Így akart bosszút állni rajta az a kábítószercsem­­pész-banda, amelynek két tagját lakat alá té­tette. Jespers személyesen vezette a nyomo­zást. Természetesen nem sikerült a tettesek nyomára bukkanni. Ám Jespersné nyolc hónappal később még­iscsak meghalt. 1976. január 27-én teniszver­senyen vett részt. Megnyerte az előkelő „Gantoise” teniszegyesület klubbajnokságát. Amikor a mérkőzés után hazaért, bement a fürdőszobába. Másfél óra múlva kilencéves kisfia, Alain, holtan talált rá a kádban. Jes­pers rögtön kihívta a törvényszéki orvost, a doktor szerint a harmincnyolc éves asszony halálát szívbénulás okozta. A vizsgálóbíró rablás, gyilkossági kísérlet és előre megfontolt szándékkal elkövetett ember­ölés vádjával vizsgálati fogságban van. Guy Jespers vizsgálóbíró immár hatósági őrizetben

Next