Rakéta Regényújság, 1977. január-június (4. évfolyam, 1-26. szám)
1977-05-03 / 18. szám
A genti ügyészségen évekig minden reggel ugyanaz a kis udvarias ceremónia zajlott le. Guy Jespers vizsgálóbíró a földszinti hivatali folyosón irodájába menet összetalálkozott kolléganőjével, Nicole de Wilde-del. A joviális, sötétbarna hajú férfi vidáman üdvözölte az asszonyt. Jó reggelt, Nicole. Hogy van? - A vizsgálóbírónő barátságosan viszonozta a köszönést: Jó reggelt, Guy. Jól vagyok. - Ezután Jespers bement a 30-as, De Wilde aszszony pedig a 31-es szobába. Február 19-én, szombaton a férfi megtoldotta a reggeli ceremóniát egy jókívánsággal: - Remélem, holnap nem lesz sok dolga. - Február 20-án ugyanis Nicole de Wilde tartotta a vasárnapi ügyeletet. A csendes munkaszüneti napon estig valóban nem történt semmi említésre méltó Génfben. Az se számított rendkívüli eseménynek, hogy a körúton egy autónak nem égtek a stoplámpái. Igen ám, de a vezető rá se hederített a közlekedési járőr figyelmeztető jelzéseire. Csak hosszú üldözés után lehetett megállítani, és igazoltatáskor olyan idegesen viselkedett, hogy a rendőrök gyanút fogtak, és alaposan átkutatták az autót. A csomagtartóban két bőröndöt találtak. Tartalmuk: 1 300 000 márka értékű ékszer és aranytárgy. A gépkocsi vezetője, Jacques van Renterghem benzintöltőállomás-vezető és gépkocsijavítóműhely tulajdonos nem tudott válaszolni arra a kérdésre, honnan származik az értékes rakomány, így hát őrizetbe vették, és az ügyeletes vizsgálóbíró, vagyis Nicole de Wilde elé vezették. A határozott fellépésű asszony hamarosan kiszedte az őrizetesből az igazságot. Jacques van Renterghem vallomása fényt derített egész sor bűncselekményre, amelyet az ősi belga kereskedővárosban követtek el. Február 1-én két fegyveres férfi behatolt a 78 éves Diane van den Hende belvárosi lakásába. Az öreg hölgyet bezárták az egyik szobába, és elraboltak 600 000 márka értékű ékszert. A halálra rémült Diane van den Hende másnap Guy Jespers vizsgálóbírótól kért segítséget. A férfi szülei hosszú éveken át igen jó viszonyban voltak az öreg hölggyel. A nagy tekintélyű vizsgálóbíró azt a tanácsot adta a gazdag asszonynak, hogy „maradék” értékét helyezze letétbe a Hitelbank páncéltermében. Néhány nappal később Diane van den Hende elmondta Jespersnek, hogy széfet bérelt a bankban, és közölte a férfival a biztonsági zár számkombinációját is. Az öregasszony nemsokára újra elment a bankba, de a széf ajtaját nem lehetett kinyitni. A banktisztviselők kénytelenek voltak hegesztőket hivatni. Ám a fiók üres volt, a hárommillió márka értékű ékszernek, részvénynek, készpénznek nyoma veszett. A rendőrség a rablótámadásból és a betörésből származó zsákmány egy részét megtalálta Jacques van Renterghem autójában. Az autószerelő jegyzőkönyvbe vett vallomása szerint régi jó barátja, Guy Jespers adta a tippet, hogy rabolják ki a dúsgazdag öregasszonyt. (Később, a vizsgálat során egy tanú, aki önként jelentkezett a rendőrségen, az eléje felsorakoztatott tizenöt idegen férfi között a vizsgálóbíróban ismerte fel azt az embert, aki február 1-én este, a rablótámadás idején az utcán „falazott”.) A genti banditáknak kitűnő összeköttetéseik voltak. A vizsgálóbíró, amellett hogy együttműködött az alvilággal, minden gyanú fölött álló rejtekhelyet biztosított a zsákmánynaka genti Hitelbank páncéltermében. A bank igazgatója, Erwin van Bundervoet ugyancsak jó barátja Guy Jespersnek. (A kiváló pénzügyi szakember is rács mögött van.) Renterghem, amikor több mint egymilliós értékű szállítmányával együtt rendőrkézre került, éppen a bankártól a geng negyedik tagjához, Lidien de Craemer bár- és bordélytulajdonoshoz szeretett volna eljutni. Lucien de Craemer szintén Guy Jespers baráti köréhez tartozott. A vizsgálóbíró gyakori vendég volt barátja előkelő örömtanyáin. A maffia ötödik tagja, Jean Loub Verhaegen ügyvéd ugyancsak Guy Jespers cimborája. Több esetben védte a bíróság előtt De Craemert. Egy nappal Van Renterghem letartóztatása után felhívta telefonon a kárvallott milliomosnőt, és felajánlotta neki, hogy visszaszerzi elrablóit javait, ha az öreg hölgy nem fordul a rendőrséghez. Megbeszélték, hogy felkeresi az asszonyt. Ám amikor belépett Diane van den Henden lakásának ajtaján, a rendőrség már várt rá. Közben Van Renterghem, a benzintöltőállomás-vezető mindent kipakolt De Wilde vizsgálóbírónőnek. Mialatt Guy Jespers mit sem sejtve dolgozott a szomszéd szobában, bűntársa elmondta azt is, hogyan próbált a vizsgálóbíró megszabadulni saját feleségétől. Jespers 1975 novemberében felkereste Van Renterghemet az autójavító-műhelyben, és megkérte, szereljen be egy gyújtóbombát a kocsijába. Jespersné november 21-én vásárolni ment férje autóján. A bomba már időzítve volt. A belvárosban fel is robbant, de az aszszony nem sérült meg. A vizsgálóbíró akkor nyomban megmagyarázta a dolgot. A merénylet voltaképpen őellene irányult, mondta az újságíróknak. Így akart bosszút állni rajta az a kábítószercsempész-banda, amelynek két tagját lakat alá tétette. Jespers személyesen vezette a nyomozást. Természetesen nem sikerült a tettesek nyomára bukkanni. Ám Jespersné nyolc hónappal később mégiscsak meghalt. 1976. január 27-én teniszversenyen vett részt. Megnyerte az előkelő „Gantoise” teniszegyesület klubbajnokságát. Amikor a mérkőzés után hazaért, bement a fürdőszobába. Másfél óra múlva kilencéves kisfia, Alain, holtan talált rá a kádban. Jespers rögtön kihívta a törvényszéki orvost, a doktor szerint a harmincnyolc éves asszony halálát szívbénulás okozta. A vizsgálóbíró rablás, gyilkossági kísérlet és előre megfontolt szándékkal elkövetett emberölés vádjával vizsgálati fogságban van. Guy Jespers vizsgálóbíró immár hatósági őrizetben