Rakéta Regényújság, 1978. január-június (5. évfolyam, 1-26. szám)
1978-05-02 / 18. szám
nevét - de őt szokták állandóan bírálni, hogy semmivel se törődik, csak rajzol, reggeltől estig, makacs nekiszánakozással. Géza a sarokban állt, a karját a mellén összefonva, nem szólt közbe, mélységes derűvel figyelt. Tavaszi Ferkó még mindig a terem közepén izzadt. Konok, kerek fejével öklelően fordult arrafelé, ahol éppen beszélt valaki. Mintha minden, ami elhangzik, valamilyen módon az ő jogát vitatná, hogy itt legyen. A kezével időnként lefelé nyúlkált, alighanem a Bundás fejét kereste, simogatóan. Bátorítva vagy éppen bátorságot keresve. Már nem volt olyan magabiztos, mint reggel. Bundás persze nem volt ott. Ide már nem engedték be. No, de a Bundás sorsát végül mégis el kellett dönteni. Szót kért Róth Laci is, akit az ostrom alatt egész családjával együtt belegéppisztolyoztak a Dunába a nyilasok. A fejlövése nem volt halálos, valahogy kimászott a Dunából, és megmenekült. Egyedül a családból. De azóta dadogott. Furcsa, egzotikus virágálmokat rajzolt. Fantasztikus állatokkal. Szertelenül, de nagyon tehetségesen. Az embernek az volt az érzése, hogy a víz alól, a Duna fenekéről hozta ezeket a különös víziókat. - A ku ... ku ... kutya ... Fö ... fölajánlom az ... az adagom fe ... felét... A ... a ... ku ... kutya ... jó ... jó... Csak ennyit mondott a nagy-nagy csöndben, s leült. Megtapsolták erősen. Bundás sorsa lényegében el is dőlt. Csupán az volt a kikötés, hogy az udvaron kell aludnia. Ezen az első éjjelen azért a Ferkó ágya alatt aludt. Tél óta Bakách Tamás is ott lakott a villában. Nem a család egyedül ő. Valamiféle összeköttetésekkel „ellenállási papírt” szerzett, s olyan utasítást, hogy a kollégiumnak ki kell ürítenie a villát. Ez persze nem történt meg, hiába ágált s hangoskodott. De behurcolkodott egy üresen álló kis toronyszobába. Nyilván, hogy a személyes jelenlétével dokumentálja a jogfolytonosságot. Tavaszra már nagyon megcsöndesedett. Semmi rosszat nem csinált. De a jelenléte mégis idegesítő volt. A fiúk megpróbálták apróbb-nagyobb bosszantásokkal kiszekírozni, nem hagyta magát. Hosszú orrú, sovány, ősz hajú ember volt ez a Bakách Tamás, olyan egyenes tartással, mintha mindig lovon ülne s iskolalovaglást végezne. Reggelenként, mikor már jobb idő volt, pizsamában és a vállára vetett felöltőben órákig sétálgatott a kertben, az udvaron. Bundásnak nem volt rokonszenves az ősz hajú úriember. Amint meglátta, elkezdte „kergetni”. Szaladozott körülötte, kisebb-nagyobb körökkel, s ugatta, ugatta, csillapíthatatlanul. Mint valamikor a tilosba tartó birkákat. Bakách először megpróbálkozott barátkozni a kutyával. Kenyeret dobott neki. Bundás nem barátkozott. Aztán rúgásokkal meg bottal kergette. Ettől viszont csak nőtt a kutya dühe. A pizsama helyett rendes utcai ruhát vett fel. Ez se segített, Bundás ellenszenve, úgy látszik, nem a pizsamának szólt. Bakách végül is abbahagyta a reggeli sétákat. Bundás viszont most már csak azt leste, hogy mikor megy el hazulról, és mikor jön haza. A „kerítés” egyszer sem maradt el. Kész cirkusz volt. A kollégisták az ablakokban álltak ilyenkor, és mulattak. Bakách már alig mert kimozdulni a toronyszobából. Fölindultan panaszkodott Gézának, s követelte a kutya eltávolítását. Géza udvariasan sajnálkozott - de nem ígért semmit. Ferkót azért magához hívatta. - Csinálj valamit azzal a kutyával! Nem te uszítod? Ferkó ártatlanul tiltakozott. „Hogy is gondolhat ilyesmit az igazgató elvtárs?” De utána néhány napig mégis csönd volt. Bundás nem „kerített”. Bakách újra megjelent a kertben, s a reggeli sétákon egy fokkal nagyobb öntudattal lépegetett. Majdnem diadalmasan. Ám nagyon rövid ideig tartott a békesség. Egyik reggel Bundás újra elkezdte Bakáchot „keríteni”, s ha lehet, még veszettebb csaholással, mint azelőtt. Bakách viszont most már nem akart meghátrálni. Inkább még nyújtotta a sétáit. Délelőttönként olyan ricsaj volt az udvaron, hogy szinte dolgozni se lehetett benn a szobákban. Géza megint hívatta Ferkót, most már igazán mérgesen: - Nem megmondtam, hogy beszélj a kutyáddal?! - Nem hallgat az énrám. - Azt hiszem, hogy nagyon is! Miért volt csönd néhány napig? - Ferkó csak nézett rá az apró, fekete szemével, és hallgatott. - Bolondokháza van itt. Vagy rend lesz, vagy elvitetem a kutyádat a sintérekkel. Megértetted? Ferkó egy kicsit megszeppent, de azután kihúzta magát, s hapták félében állva, erősen szembenézett Gézával. - Igazgató elvtárs, én azt tanultam a marxista körben, hogy minden fronton vívni kell az osztályharcot! Géza elnevette magát, s elzavarta Ferkót. Bakách nemsokára elhurcolkodott a villából.