Rakéta Regényújság, 1993. július-december (20. évfolyam, 27-48. szám)
1993-07-09 / 28. szám
teAKgTA ~2i - Villogjon egyet a lámpájával! - mondtam, s Gavrades megtette, mire néhány másodperc múlva a kapu kinyílt. Kergal visszaszáll a kocsiba, Gavrades lassan behajtott az udvarra. Mihelyst beértünk, a kapu kezdett becsukódni mögöttünk. Láttam, hogy Gavrades arcán a mosoly csírái jelennek meg. - Állítsa meg! Azonnal állítsa meg - kiáltottam rá élesen. Kergal kiszállt, én pedig ráparancsoltam Gavradesre. - Villogjon újra a lámpával! Gavrades tétovázott. Láttam, hogy a csónakkikötő óta most először, kezdte biztonságban érezni magát, háta mögött háza bezárt kapujává. Az emberei is alig több, mint ötven méternyire álltak. Itt volt az ideje, hogy lekössem Gavrades összes figyelmét. Keményen a szájába nyomtam a Beretta pisztoly csövét, olyannyira, hogy kitörtem két oldalsó fogát, mire fájdalmában és félelmében felkiáltott. Villámgyorsan felvillantotta a lámpáját, majd kezét a kormánykeréken tartva, halkan nyöszörgött, s egész teste megmerevedett a félelemtől. A kapuk azonnal újra nyílni kezdtek. Ezalatt Kergal elérte a Citroent, én pedig megparancsoltam Gavradesnek, hogy tolasson vissza. Rükvercben vezette ki a Mercedest a kapun, Kergal jött utánunk a Citroennel, csaknem pihenőtempóban, s közben odaintett a villa bejárati lépcsőjén álló két férfinak. A kapun kívül egy mellékútra irányítottam Gavradest. Előreengedtük Kergalt, majd utánairamodtunk, gyors ütemben, a repülőtér felé. Az út e végső szakaszán Garrades őrjöngött. Nevekkel árasztott el újra, és könyörgött, hogy kössünk üzletet. Én többnyire csendben maradtam, s valahányszor egy rossz mozdulatot tett, belenyomtam a Berettát a bordái közé, s hagytam, hadd ömöljenek belőle a hírszerzés számára komoly és értékes információk. Ahogyan közeledtünk a reptér felé, káromkodni kezdett, erősebben és erősebben, majd újra visszatért a siránkozáshoz. - Miért akar megölni? - sopánkodott. - Én mindenkinek dolgozom. Kit érdekel, ha néhány nyamvadt spanyol felrobban? A spanyol kormányt nem érdekli. Üzletfeleim. Nagy-Britanniában is vannak összeköttetéseim. Mindenki fegyvert akar. Senkit nem csapok be. Eközben az összeg, amivel meg akart venni, úgy lett egyre nagyobb, ahogyan ő egyre tébolyultabbá vált. Amikor a reptér parkolójába hajtottunk, már egymillió dollárt akart fizetni az életéért. Már majdnem fél tizenegy volt, elérkezett az ideje a munka bevégzésének. Szóltam Gavradesnek, hogy állítsa le a Mercedest. Kergal mellettünk állt meg, s áthozta a két fel nem használt browningot a Citroenből, s betette a Mercedes hátsó ajtózsebébe. Odaadtam az útlevelemet Kergalnak, ő pedig átvitte a Citroent az európai parkolóba, letétbe helyezte a kulcsait, kivette a kézitáskáinkat, s bement az indulási épületbe. Amikor eltűnt az üvegajtó mögött, azt mondtam Gavradesnek: - Beszéljünk komolyan a pénzről. Ő azonban félelmében egyre csak a maga vad számait ismételgette. Kergal a kézipoggyászok nélkül jött vissza, jelezte, az indulásunk el van intézve. Visszaszáll a Mercedesbe, visszavette a géppisztolyt, s lassan elindultunk a reptér szélén lévő kerítés felé. Már teljesen sötét volt, s mindössze maroknyi repülőgép várakozott felszállásra készen, az éjszakában. Garrades küszködött, és megpróbált valamiféle nyugalmat erőltetni magára. Egyszerűen nem tudta elhinni, hogy készek vagyunk megölni őt. Úgy gondolkodott, mint egy kereskedő. Miért? Mi hasznunk belőle? Lehetséges, hogy valaki ellen tud állni egy minden bizonnyal összehasonlíthatatlanul magasabb összegnek, mint amit a bérgyilkosságért kap? Az athéni reptérnek van egy főterminálja és egy általános repülőpark, amit a kis magángépeknek tartanak fenn. Gavradesszel megállíttattam a Mercedest a termináltól körülbelül kétszáz méterre, a kerítés mellett, jó messzire az érkezési oldaltól. A terminál körül nagyobbrészt turistacsoportok mozogtak, akik az utolsó csúcs utáni gépekkel érkeztek. Buszok vártak rájuk, oldalukon hotelek és idegenforgalmi irodák neveivel. A parkolóhelynek azon az oldalán, ahol mi álltunk, mindössze néhány kocsi parkolt. Amikor a kocsi megállt, Kergal kiszállt, a géppisztolyt a Mercedes padlóján hagyta. Én is kiszálltam, kicsit távolabb mentem, s fedezékként megálltam, kinyújtott karokkal a drótkerítésen. Látszólag egy kis gépet figyeltem a felszállópályán, s gyönyörködtem a reptér túloldalán lévő alacsony hegyek látványában, amelyeket különálló házak és az alkalmanként felbukkanó járművek fényei hintettek be. Gavrades egy pillanatig azt gondolta, valamiféle haladékot kapott. Majd nagyon halkan Kergal felszólította, hogy guggoljon le, húzza le a fejét a kormánykerék szintje alá. Még mindig nem hitte el, ami történni fog, s noha az arca eltorzult a kényelmetlen helyzettől, továbbra is összegeket suttogott, és könyörgött nekem, hogy kössünk üzletet. Kergal egyszer lőtt, egyenesen a koponya alapjába. 'Sgp’ 'Hgb sgp' vqgp, SSF' sgp' SfiF’ vs5F’ 'SÖP S5P sgp' ■SSP’ sgp rqgp. •S8F’ •'S5F' xqgp, NgF" 'SfiF’ 'SSF' 'SgP '=$P' S5P SSP SÍP sjp