Reform, 1870. március (2. évfolyam, 76-106. szám)
1870-03-31 / 106. szám
106. szám. Előfizetési föltételek: Vidékre postán vagy helyben házhoz hordva egész evre fél évre . 18 frt — kr. 9 „ — „ Negyed évre Egy hóra . Hirdetmények dija: 1 4 frt 50 kr. . 50 . Csütörtök, márczius 31. IST’O. 9 hasábos petitsor egyszeri hirdetésnél 7 kr. Bélyegdij külön 30 kr. REFORM Előfizetési fölhívás „REFORM“-“ Külön kedvezmény: Q-arl'toa.lca.1 tÄt>oi*xiol5L ,A szerzetes uralma“^^ czimü két kötetes regénye. Előfizetési föltételek: A lapra, Garibaldi regényével együtt 1870. ápr. 1-től háromnegyedévre 13 frt 50 kr.; — félévre 9 frt.; — negyedévre 4 frt 50 kr. Garibaldi regényére külön 4 frt. (Bolti ára magasabb lesz.) Az előfizetési összeget bérmentve, úgy a hirdetéseket a „REFORM“ kiadóhivatalába, Pest két sas utcza 14 sz. alá kérjük küldeni. — Helyben Ráth Mór könyvkereskedése is elfogad előfizetéseket. A regény április folyamában fog az előfizetőknek átadatni. Pest, márcz. 30. A Hollán-ügy második stádiumában már nem volt egyéb, parlamentáris tanságunk s aggasztó közerkölcsiségi járatállapotnak flagráns bizonyítékánál. Alsóházunk, mely közel egy évi munkálódásának eredményével a trónbeszéd legelső pontjáig sem tudott még elhaladni, ismét három egész napon át vesződött e szerencsétlen affairerel, s újra belebocsátkozott a gyanusítgatás eme fertőjébe, a botrányhajhászok nagy örömére. Mi, akik ellenzékünk természetével régóta tisztában vagyunk, s elemeinek mivoltát, válrokonságait s fejlődési processusát egy minden viszonyokat megrázó forradalom s az azt követő hosszas elnyomatás szükségszerű következményeiből egész tárgyilagossággal kimagyarázni bírjuk, mi nem igen vagyunk az által meglepetve, ha ezen ellenzék pártoskodó gerjedezéseiben néha még oly aknába is beleveti az üszköt, melynek föllobbanását később maga is megbánhatja, — de rendszerint elszomorít bennünket a többségnél észlelhető ama habozás és langymeleg magatartás, mely a küzdtért önbizalmatlan tétovázással minduntalan föladja, s nem bír elég határozottsággal mozgalmas, s eszközei megválasztásában épen nem difficzilis ellenfelének erélyes visszariasztására. Tisza indítványa kézzel foghatólag oda irányult, hogy a kormány, mely a közlekedési ügy körüli eljárására nézve már a budget-vita alkalmával a többség által evinkáltatott, — szép módjával ismét hátba fogassék, és pedig oly diversióval, mely ellen a védelem a dolog természeténél fogva alig lehetséges. A háznak hatalmában állott volna a gyanusitgatás lidérczharczát távozott szembeszállással rögtön egyetlen hameghiusítani , és mit tett ? — elhagyta a házszabályok világos szokásai által biztosított legelőnyösebb posiczióját, s visszavonult ismét a védvonalakba, csak azért, hogy az ellenfél három napot sarczolhasson el újra az ország idejéből. Ily taktika mellett nehezen fog sikerülni a konserváló újraalkotás nagy munkája. Ítélje meg most a deákpárt maga, ha szabad volt-e akár Mikó gróf, akár Hollán önigazolási sürgetései miatt, e gyümölcstelen „rechtbabereinek“ szabad tért engedni, s ezzel a parlamentarismus elvének prejudikálni De hát az ellenzék magatartásáról mit mondjunk ? Simonyi úrai felváltva majd a jámbor majd a dühöngő Jágót kopirozta, még mit sem mondott ahoz mérve mit pártfeli frenetikus lármájukkal, kéz és a rczjátékukkal nyilvánítottak. A szélsőbal tombolva, a ,,derékbaT" kárörömmel kéjelgett azon élvezetben hogy végre van magyar miniszter és minisztetérium, melyet ,,mir nix dir nix“ defrandaczióval szabad gyanúsítani. Ámde mit mond majd mindezekre az ország, ha hallani fogja, hogy heteken át miről beszélnek képviselői ott az ország házában? s a szegény föld népe, mely egyszerű becsületességében vádat adat nélkül képzelni sem tud, mit fog gondolni, ha fülébe hat a könnyelműen elszórt gyanusitgatások mérge ? Nem fog-e mindent vakon elhinni s mindez nem rakodik-e majd szivére kiirthatlan bizalmatlanság és gyülölségképen ? Aztán jól tenné ellenzékünk, ha minden hasonló támadások alkalmával szövetségeseire, a „par excellence“ nemzetiségi képviselőkre is vetne egy-egy pillantást. Azon gúnymosoly, mely ilyenkor e férfiak ajkain játszik, végzetes — mert azon önbizalom visszfénye, hogy— az övék a jövő. Bűn lehet, sőt van a legegészségesebb társadalomban is. De a gyanusitás csakis ott lábra, hol a baj már nem helyszerü, kaphat nem határozott alakú — hanem mint általános senyv terjedt el az egész társadalmi or’ganismusban. Ne iparkodjunk mi magunk konstatálni ezt, szilaj, de erős szenvedélyektől bévülő nemzetiségeink előtt. Azt a fajt, mely történeti missiója teljesítése közben korruptnak bizonyulna be, nem fogná követni sem szerb, sem tót, sem oláh. Az ily fajnak lehetett múltja, de nem lehetne jövője s az ilyen nemcsak hogy a hegemóniát nem igényelhetné, de még „primus inter pares“ sem lehetne a durvább, szegényebb, hanem romlatlanabb néptársak egyetemében. = A központi bizottság ma délután tárgyalta a felsőháztól visszakerült két tövényjavaslatot, u. m. a) A bírák és bírósági hivatalnokok felelősségéről és b) áthelyezéséről szóló törvényjavaslatokat. A bizottság az első törvényjavaslatra nézve néhány styláris javítást kivéve a felsőház által ajánlott módosításokat elvetette. Kiemelendő ezek közül a 3 §-on tett azon módosítás, mellyel a felsőház a bírói felelősséget az esküdtszékre is ki akarta terjeszteni; továbbá az, mellyel a „vagyoni“ felelősséget „kártérítési“ felelősséggel kívánta helyettesíteni. A második törvényjavaslaton (a bírák s bírói hivatalnokok áthelyezéséről) tett módosításokat ellenben elfogadta a központi bizottság. Ezek közül kiemelhetjük azon módosítást mely által a felsőház az (illető törvényszéki) elnöki hatáskör épségben tartásának okáért a nyugdíjazási eljárásnál a törvényszéki ügyész előleges meghallgatását mellőzni kívánja. Mindkét törvényjavaslatra előadónak Szögyényi Lászlót választotta meg a közp. bizottság. I. évi folyam. Szerkesztési iroda: Lipótváros, főút, 7. sz. 2. emeleten. E lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő, s Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kiadó-hivatal: Kétsas utcza, 14. szám. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, utalás körüli panaszok, hirdetmények) a kiadó-hivatalhoz intézendők. Az uj kölcsön és a baloldali kör véleménye. A baloldal a pénzügyi bizottmányban kapott felvilágosítás után is megtartja álláspontját a „24 milliós törvényjavaslattal“ szemben. És ez természetes; meglepő csak az lenne, ha akadt volna oly fölvilágosítás, mely kimozdítja helyéből. Azonban sietek kimondani, hogy ez alkalommal van a baloldali kör véleményének oly pontja, mely méltó arra a szívósságra, melyet a baloldal kimondott vagy tán kiejtett szavainak védelmében tanúsít. Ez a szívósságra méltó pont az, melyben szükségesnek mondatik, hogy a főváros szabályozási terve törvény által állapíttassék meg, s ne maradjon a városi közmunkák tanácsának feladatul. Kik egy pár évtized óta figyelemmel kísérik Pestváros építési, közegészségi, szépítési, tisztasági ügyeinek intézését, kétségen kívül igazoltnak találják a baloldalnak ezt az előrelátását. A közmunkatanács fővárosi tagjainak összeállítása nem lesz egyéb mert az illetők még semmivel sorshúzásnál, sem tanúsították azt az ízlést, azt az érzéket, mely ily tanács taigságra minősítene. Láttunk rajongást egy álló vizű csatornáért ; évenkéül látunk mutatványt oly levezető csatornaépitésből, mely nem arra szolgál, hogy a szennyet levezesse, hanem, hogy az utczai árkok rostélyain mindenkinek juttítson belőle; látjuk a tökéletes érzéketlenséget a por, sár és közutak iránt. Legközelebbről tanúi voltunk annak az éretlen ujjbuzásnak, melyet a város az építendő kórház helye fölött folytat a kormánnyal. Egy szóval a tények igazolják a baloldalt, midőn törvény által meg akarja határoztatni az építkezések tervét, hogy ne maradjon az egy oly testületre, melyről most még csak annyit tud, hogy tagjainak egy része a főváros választottja lesz. Hanem ezzel el is van mondva minden, amit a baloldali kör véleményéből helyeselni lehet. A leglényegesebb pont, melyben „a czélba vett munkálatok biztos alapokra fektetett előszámítását „kívánja, mely nélkül „teljes lehetetlennek“ tartja a kölcsönösszeg meghatározását, — véleményünk szerint alaposan nem igazolható. Biztosan várhatjuk, hogy e „teljes lehetetlen“ után, következni fog a kölcsön megszavazásának „lehetetlensége“ és végre nagy s hazafias szavak tűzijátéka mellett hivatkozás az alkotmányosságra. A baloldali hírlapok előleges csatározásaiból vette a baloldali kör a len“ szót, kétségtelen, hogy a vita „lehetetfolyamában átveszi a „lehetetlen“ indokolását is, mely szerint „alkotmányos testületnek csak azt a költséget lehet megszavaznia, mely előszámítással az utolsó krajczárig igazolva van.“ És így készen lehetünk rá, hogy a kölcsön vitában roszul alkalmazva előtérbe lesz állítva az alkotmányosság. A baloldali kör emlékezni fog, hogy a vasutak és csatornák építésére fölvett kölcsön megszavazása nem volt lehetetlen, pedig a részletes terveket mai napig sem ismerjük. Ezen úgy nem válik lehetetlenné, nem veszít alkotmányos jelleméből e második kölcsön is azon a czímen, mert elköltése nincs részletezve. A képviselőháznak jogában áll, egyszer több, máskor kevesebb tervrészlet előterjesztésétől tenni függővé a kölcsön megszavazását. De azt nem mondhatja ki, hogy alkotmányosan csak akkor lehet megszavazni egy kölcsönt, ha a részletek kimerítő pontossággal előterjesztnék. Mert ezzel nemcsak előbbi álláspontját tagadná meg, hanem legtöbb esetben a kölcsönt tenné lehetlenné. Vannak esetek, melyekben az előszavaitás a dolog természeténél fogva biztos nem lehet. Ilyenek részben azon munkálatok is, melyeket a most tervelt költségből szándékszunk végrehajtani. A második, esetleg harmadik híd építésénél ismétlődhetik az elsőnél tapasztalt jelenet, mely szerint az előszámítás két akkora költséggel jön meghazudtolva. A lúd történetének kiválóbb pontjai kellő tájékozást nyújtanak a részletes előszámitások értékéről. Wodiáner hídépitésze Kennie 2.800.000 forintra, a Sina építésze Clark 3 millióra számitotta a lánczhidat. Clark kőbányák, a szlavóniai erdők megvizsgáltaatása, a szállító eszközök, a munkaerő tanulmányozása után 3.550.000 forintra emelte az előszámítást, s Sinának arra a kérdésére, hogy jól áll-e, hogy 4 milliónál nem kerül többe s 6 év alatt elkészül a híd, csak azon feltétel alatt adott igenlő feleletet ,ha magas vízállás s kemény telek nem zavarják a munkát. “ Tudjuk, hogy a lánczhid tiz év alatt épült fel, s két annyinál is többe került, mint először tervezve volt. Ily tapasztalat után a hidakra fordítandó kölcsön megszavazását tehetjük-e a részletes előszámitástól függővé ? A dunaszabályozás és partépítés ugyanazon tényezők befolyása alatt állván hasonlóan előre meg nem határozható összegbe fognak kerülni. A baloldali kör kérdésbe teszi továbbá, hogy nem volna-e czélszerű három részben venni fel a kölcsönt, úgy hiszem e tekintetben a munkálatok sorrendje van döntő befolyással. A költség nagy részét egyelőre a levezető csatorna és boulevard fogja nagyobb mértékben igénybe venni. A hídválságot most fogjuk-e lefizetni, vagy csak akkor,midőn egy másik hid készen lesz — azt most még nem tudjuk. — A hidak s a többi vízművek építése évekbe fog kerülni s csak évek múlva fogják felemészteni a tervezett összeget, így hát a feltétel, hogy a kölcsön három szakaszban vétessék fel,czélszerűen helyet adhatna olyan feltételnek mely a szükséghez képest tenné folyóvá a kölcsönt s határozottan káros volna egy olyan törvény,mely a kölcsön folyóvá tételét határozott időhöz kötvén, az építkezésekben a kedvező alkalmak felhasználását gyakran lehetetlenné tenné. ORSZÁGGYŰLÉS, Pest, márcz. 30-án. A képviselőház szorgalmasan dolgozik a budgetviták hátralékainak elintézésében. A mai ülés napirendjén a pénzügyi bizottságnak négy kisebb terjedelmű jelentése intéztetett el, az állami számvevőszék 80 ezer forintnyi előirányzatáról,Simainak az ütés hídvámok megszüntetésére nézve beadott törvényjavaslatáról, azután Patrubány javaslatáról a vegyműterem fölszerelésére nézve és végre Pest megye központi törvényszéki bírái fizetésének fölemeléséről. Az első három tárgyra nézve egyszerűen a pénzügyi bizottság véleményei fogadtattak el; az utolsónál azonban a bizottság ellenében Nyáry Pálnak az igazságügyminiszter által is támogatott javaslata nyert többséget, mely szerint a belügyminiszter utasíttatik, hogy a törvényhatóságoknál az átruházási jog folytán történendő megtakarításból az illető bíráknak fizetési pótlékot adjon. Ezután a képviselőház által kiküldött bizottság jelentése következett az 1867. évi állambevételek és kiadások kimutatásáról és az 1868. évi zárszámadásról. Az ellenzék részéről Abyczy Kálmán szólt; egy hosszabb, az ellenzék által nagy örömmel fogadott, számításokkal támogatott beszédben bizonyította azt, hogy a bizottmány munkálata sem törvényes alappal nem bírván, sem a ház határozatának meg nem felelvén, ennek alapján a pénzügyminiszternek a fölmentvény meg nem adható. Argumentácziójának súlya azon már a bizottság kiküldése felett folyt vitánál elfoglalt álláspontjában van, hogy a zárszámadás nem az 1868. hudgettörvény tételeire, hanem a főkönyvelési osztály által felállított rendszerre lévén alapítva, valóságos zárszámadásnak nem mondható. (Ihyczy beszéde s annak értelmében beadott határozati javaslata ellenében Justh József védelmezte a bizottság jelentését és egy azéval ellenkező határozati javaslatot nyújtott be, a mely a minisztériumnak a két évi kezelésre nézve a fölmentést megadván, a zárszámadást az 1868. decz. 2-iki képviselőházi határozat értelmében még teljesítendő vizsgálat végett a felállítandó állami számvevőszékhez utasítja. Holnap még e tárgy felett fog a vita folyni. A képviselőház zárt ülésében a képviselők lakbérének emeléséről folyt az előleges tárgyalás. A zárt ülés természetesen elvonja magát a nyilvános kritika alól s azért sem lefolyását, sem a benne érvényesített érveket megróni nem akarjuk, csak a vitatott elvhez való csatlakozásunkat óhajtjuk kijelenteni. Mi a magunk részéről a képviselőket mentül jobban kívánjuk díjaztatni, mégpedig azért, hogy a megbízatás terhe a vidéken lakó szegényebb sorsú hivatottakra nézve se legyen elviselhetlen. A képviselőház ülése: I. A képviselőház mai nyilvános ülését zárt ülés előzte meg, melyben előleges tanácskozás alá vette a ház Szalay Sándor és társainak törvényjavaslatát az 1848-ki 5. törvényczikk olyatén módosítására, hogy a képviselők szállásdíja 400 frtról 800 frtra emeltessék. A nézetek nagyon megoszlottak, a zaj nagy volt, ha lehetséges, nagyobb mint a nyilvános ülésben szokott lenni. A kormány A „REFORM“ TÁRCZÁJA. Politikai pénzügyi rébusz a budapesti kölcsönről, vagy hogy is hívják? »némely Budapest határában teendő közmunkákra fölveendő kölcsönről ?« Avagy »A főváros szépitéséről.« Vagyis a magyarországi kettős főfalu, Budapest várossá átalakításáról, s több e féle jámbor óhajtásokról. Elmélkedte Kákái Aranyos. Amit más ember tud, azt én is tudom, mégpedig jobban. Ezen eszmével születik a magyar ember, abban növekedik, attól vezéreltetik egész életében, s azzal hal meg. . . természetesen boldogan. Nem látom át ennélfogva miért ne mondjam el nézeteimet én is az országos budapesti kölcsönről s mindazon dolgokról, melyek annak tervével egybefüggnek. Apodicticus lévén, mint minden okos ember, röviden s határozottan mondom ki, hogy nekem az egész terv, úgy mint azt a kormány kidolgozta, nem tetszik. E nemtetszésem mellett pedig nem is szükséges más indokot hoznom föl, mint azt, hogy, mert a kormány dolgozta ki. No de ha adatok kellenek azzal is szolgálhatok. Simonyi Ernő legyek, ha nincsenek adataim, mégpedig bőven és pedig nem kávéházból, nem az utczáról, hanem egy miniszteri bureauból szedettek. Mondhatnám, hogy nekem nem tetszik a terv, nem tetszik tulajdonkép annak czélja. De minthogy ezt még sem mondhatnám anélkül, hogy népszerűségemen, amely pedig nagy, csorbát ne ütnék, mert mi tagadás benne: a terv, a czél, a főváros emelése, szépítése népszerű, tehát csak a kivitel eszközeit, módozatát s egymásutánját támadom meg. On igen, én rajongok Budapest jövőjéért annál inkább, mert jelene miserabilis. Budapest legyen szép, nagy és dicső. De mi szükség, hogy azért az ország megadóztassék ? Budapest magától is nő, gyarapodik, szépül, drágul, s az országos képviselő, dacára szent hivatása oltárán teljes hazafias önfeláldozásának ma sem kap történő már 40 frton alól egy hónapos szobát, extra bejárással. Minap egy „skriblerrel“ akartam beszélni e tárgyról, de nem bírtam kapacitálni. Ez a „fantaszta“ nem is elégli, mit az ország máris áldozni készül Budapestért. Sőt tagadja, hogy áldozatot hoz, mert a kölcsönből csak oly munkálatok fognak végrehajtatni, melyek nem helybeli, hanem országos érdeküek. „Ahi így szólt ő elragadtatva — van valami vonzó, csábító, vakító azon gondolatban, hogy Budapest pár évtized alatt hatszázezer magyar lakossal bíró főváros legyen. Ahol ily sok ember van együtt, ott sok a pénz, és a teremtő értelmiség roppant a verseny, munka és ipar terén. Ily főváros hatalom. Ott van a szaktudósnak, a szép szellemnek, a művésznek iskolája, alkalma keresete, jutalma. Nemzeti létünknek ily központ nélkül nincs alapja, biztossága, nemzetiségünknek nincs erkölcsi súlya ,szellemi fejlődésünknek nincs tere, éltető égalja. Még eddig nomádok vagyunk. Élünk az igaz, mint a beduin a pusztákban, vagy az Eszkimó a jégtorlaszok közt. Létezési viszonyaink ilyen kezdetleges szabadságával párhuzamos az organisáció hiánya. Itt fekszik annak megfejtése, miért oly nehéz nálunk az alkotás! „Mily erkölcsi súlyt gyakorol az államéletre népes, gazdag főváros, mutatja egy közel birodalom múltja. E polyglott ország-töredékeket mi tarta össze ? mi tette lehetővé a gemanizálást ? Bécs. Bécsnek ressource-ai; nagy népessége, gazdagsága, élvezetessége. Szóljak Párisról ? Berlinről ? mely városok mindenike több erkölcsi nyomatékkal bir ezen államok újabb történetében a provincziák összeségénél. Sőt az önkormányzat mintaországában Angliában — nem-e a fővárosban keresendők ma a túlsullyal bíró sociális politikai gazdászati tényezők ?“ Hogy egy újságíró eképen rajonghat egy nagy fővárosért, azt értem, mert ha Budapesten félmillió magyar lakik, akkor egy-egy könyvnek vagy hírlapnak annyi előfizetője fogna lenni helyben, mint van most az egész országban; s még három annyi magyar lap állhatna fönn, mint a mennyi most tengődik ! No de nekem nem kell a nemzeti életnek ilyen centralisatiója, mely majd elnyeli a vármegyéket, s megsemmisiti a municipalis életnek a nemzet anyagi , szellemi haladására gyakorolt mód nélkül lendítő, nemesítő hatását! Budapest ne absorbeálja Kutyabagost, Thurocz Sz. Mártont, Újvidéket s Balázsfalvát. Föntartja a magyar nemzetiséget Debreczen városa. A vidéki kapacitásoknak is tért kell hagyni. A tervezett munkálatok sorrendjével sem tudok megbarátkozni. Nem a dunaszabályozás, és a nivellírozás az első, mindenekelőtt két népszínházat kell építeni Budán és Pesten. Ezt kívánja a közvélemény is, tudniillik az, melyet nálunk közvéleménynek neveznek, mely nagy lármát üt a nemzeti színészet mellett is, de színházba csak akkor jár, ha ingyen jegyet kap. Azután nem boulevard kell az aradi utczába, hanem a nemzet méltóságához illő szobor Kossuth Lajosnak, és pedig az aradi utczában : örök emlékére azon nevezetes aradi napnak, melyen Kossuth Görgeire ruházta az ország kormányzói tisztet, azon egyetlen föltétel alatt hogy azt — Paskievitztől és Haynautól magának kivívja. A dunaszabályozás és kikötök építése különben nem lesz gondolat, mert ha a kereskedelmi forgalom valami lendületet nem kap, bizony maholnap süthetjük meg a lisztet, melyet gőzmalmaink őrölnek, s ezek gőzkatlanát gőzmalom-részvényekkel süthetjük; s nem marad egyebünk mint az a gőz, melyet képzelődésünk vont józan eszünk körül és az a szédelgés, mely krónikus hazai kórrá fejlődött, s mint a járvány pusztít az iparvállalatok, a politikai s a társas élet terén. Hanem ami már a lánczhidat illeti, itt világos a hazaárulás. Lónyaynak 700 hidrészvénye van. Lónyainak 1000 hidrészvénye van, menyi hidrészvény mind Lónyay kezében van. Vala És most Lónyay a miniszter, Lónyaynak a hidtulajdonosnak 660 ftot akar adni váltságdíj fejében. Ez első hazaárulás. De Lónyay a brdtulajdonos ezt is kevesli, s 750 ftot követel. Ez a dupla hazaárulás. Hazaárulás rádással. Zuspeis mit Auflag. No de akár Lónyay akár Sina , Rottschild, vagy szegényebb emberek a részvényesek, az osztó igazság azt kívánja, hogy adja meg nekik az ország részvényeik nominális értékét, 525 ftot, nem bánom ezüstben, 660 ft és punctum. Mit? azt mered ellenvetni, hogy 15—18 év folytán alig kaptak a hídrészvényesek tőkéjüktől 3—47|-t; sok család ezreket veszített a részvények értéksülyedése folytán és most, midőn alig egy pár éve hogy a bevételek szaporodtak, most bokotaizultán vagy magyar szolgabíró módjára elvenni tőlük a részvényt ? . . ez nem igazság . . . Nem látom át, hogy az miért ne volna igazság ? Hát ha pénzüket Londonban vagy Hollandiában helyezték volna el, kaptak volna e 237%-nál többet ? Azt mondod könyv beszélni nekem, s elvtársaimnak mert se részvényünk, sem egyebünk nincs a mit tőlünk kisajátítani lehetne ! — Igen is ! Nekem s elvbarátaimnak semmink sincs , ezért is nem jönnek magán érdekeink az imádott lonhaza szentséges szent érdekeivel soha összeütközésbe ; ezért vagyunk mi elfogulatlan tiszta kellő hazafiak ! Armuth und Eselssinn! Hát aztán az a boulevard a város erdejébe szükséges vájjon. Majmolás az egész. Páris, Bécs utánzása. Budapest ma is szebb, mint akármelyiké ezeknek. Nincs se Paksnak, se Bécsnek olyan Dunája, olyan kilátása sem olyan disznófeje. És menyi pénzbe fog az a dunaszabályozás kerülni ? Két vármegye valamenyi lelkes hazafia nem bírná azt hat hét alatt elfárblizni, ama városrészeket mindenesetre Azt mondod ,hogy föl kell tölteni, mert ott van a cholera, a Iimlő, a typhusz szóval minden járvány fészke.“ — Nagy baj is az, hisz úgy is csak zsidó lakik arra, meg német, hogy vesszen ki, még a fajtája is. Ami továbbá a kölcsönügyletet illeti : az amint Lónyay megkötni szándékozik, nagyon drága, s ennek oka az, hogy már ismét titokban szerződött külföldi pénzüzzérel, mintha a hazából nem telnék ki 24—30 millió. Uraim ez a nyilvánosság kora; s parlamentáris kormánynak nem lehetnek titkai. Csődöt kell hirdetni, ezen s ezen föltételek alatt; például : a kölcsönöszveg 24—30 millió, a kölcsönkötvények 100 ftról szólnak, s teljes névértékig fizetettetnek be 100 fttal, mégpedig ezüstpénzben : az ország fizet 5“o kamatot az alkotandó magyar nemzeti bank kényszer-forgalmi bankóival. Tekintve azt, hogy Magyarország miig rendezett állam, közigazgatása s törvénykezése mily példányszerü, ipara menyire fejlődött, államjövedelmei mily biztosok s budgetja aktiv; adóképessége, s kivált adófizetési kedve mily nagy: mindezt tekintetbe véve semmi kétség és csak a kormány kislelkűsége kételkedhetett abban, hogy az egész világ tőkepénzesei versenyezve fogják kínálni millióikat. No de Lónyay máskép akarta. Ő tudja miért. Nem akarok gyanúsítani, de különös dolgokat beszélnek erről, kávéházakban, és az utczán. Reméllem, hogy a minisztérium azokat meg fogja hazudtolni. Ezzel tartozik a közvéleménynek. Igen fontos kérdés végre, hogy e közmunkák keresztülvitelét, millióit ki fogja az adózó nép véres verejtékének kezelni, hogy fogják beruházni ? E részben a fő szempont a municipális jogok megóvása. Ebben az országban újabb időben úgy sem tanácskoznak eleget. Mindent absolutisticus módon végez a kormány. Minden hebehurgyán történik. Borzasztó mily vágtatva reformálunk s nyakra-főre haladunk. Az autonómia elsőbben is azt kívánja, hogy mielőtt e tervek az országgyűlés elé terjesztetnek, azok előbb a törvényhatóságokkal, különösen Buda Pest tanácsaival közöltessenek. A tanács a képviselő-testület elé terjeszti ez ügyet. Ez kiadja a gazdasági bizottmánynak véleményes jelentéstétel végett. Ezen után körülbelül mához egy évre a tárgy ismét visszakerül a képviselő-testület elé. Ekkor Simon Flórent azt indítványozza, hogy azt népgyülések elé kell vinni megvitatás végett. Lipót városa népe kívánja a rakpartokat; Terézváros a boulevardot, Józsefváros Szentkirályival élén Reitter csatornáját követeli; Ferencz városa az alsó Dunán hidat kér. A képviselő-testület pedig csak azt óhajtja, hogy a kölcsönösszeg kezelése reá bizassék