Reform, 1870. június (2. évfolyam, 167-196. szám)
1870-06-30 / 196. szám
Csütörtök, jimnus 30. 1870. 196. szám. Előfizetési föltételek: Vidékre postán vagy helyben házhoz hordva egész évre . 18 írt — kr. | Negyed évre fél évre . . 9 „ — „ Egy hóra . Hirdetmények dija: 10-hasábos petitsor egyszeri hirdetésnél 8 kr. A nyilt-téri petitsor 25 kr. Bélyegdij külön 30 kr. 4 frt 50 kr. 1 ,, 50 ,, I. évi folyam. Szerkesztési iroda: Lipótváros, főnt, 7 sz. 2. emeleten. E lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kiadóhivatal: Ráth Mór könyvkereskedésében régi szinháztér 5 szám. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadás körüli panaszok, hirdetmény) a kiadó-hivatalhoz intézendők. Előfizetési fölhívás „REFORM“ politikai közgazdasági és irodalmi napiközlönyre. Külön kedvezmény : ■nisraeli, a hires angol miniszter és iró „Lothair“ czimü kétkötetes legújabb regénye; az r előfizetők Disraeli „Lothair“-je mellett Garibaldi tábornok „A szerzetes uralma czimü kétkötetes művét is „ Garibaldi regénye az uj előfizetőknek azonnal átadatik; Disraeli világhírű uj müve pedig li belként egy vagy két egészen önálló ívben, mely könyvvé hajtogatható össze és czimlappal is lésK ■ [UNK]llátva, fog a laphoz mellékeltetni. Előfizetési feltételek : A lapra Disraeli és Garibaldi regényeivel együtt 1870. julius elejétől félévre 9 frt; negyedévre 4 frt 50 kr. Az előfizetési összeget bérmentve, up a hirdetéseket is a „Reform” kiadólpatalába, Ráth Mór könyvkereskedésébe kérjük küldeni. Pest, júnnius 30. Ma van a megyetörvény tárgyalásának első napja. A horvát országgyűlés is ma tartja első ülését, ha különben lesz foganatja a Vukanovics elnök által a minap szétküldött meghívónak, mely indokolás mellett szólítja ülésbe a képviselőket. Horvátországban, mint Zágrábban távírják, aláírásokat gyűjtenek egy, Mihalovicsnak szánt bizalmatlansági szavazatra az alsóbb klérus között. Kár volna az ily demonstrácziónak több jelentőséget tulajdonítani, mint mennyit megérdemel, ami pedig nem több, mint azon gond, melyet egy némely horvát lap hívei lelki üdvének szentel. Wenninger Vincze elhagyja az államszolgálatot s elfogadja a magyar hitelbank igazgatói állomását. Ennek kedden terjedt híre, s a hitelbank részvényei ugyananyival felszöktek, mennyivel múlt szombaton az állam számvevőszékei csökkentek. Az ausztriai választások több-kevesebb szerencsével folynak. A szíriai községek ultramontán választásait a városok tisztán szabadelvű választása követte. Kaiserfeld két helyen is megválasztatott. Flső-Ausztriában szintén óriási ultramontán többség került ki a mezei választásokból, úgy hogy ha a városokban négy ultramontán választatik meg s a nagybirtok kúriáiban egy, akkor a linzi tartománygyűlésen e párt többségben lesz. Ő felsége mind Morvaországban , mind Felső-Ausztriában választ, nemkülönben Alsó-Ausztriában is. Itt Kuefstein gróf főczeremoniát bízatott meg a császár szavazatának beadásával, Morvaországban Wrbna gróf, a felsőház alelnöke. Widmann báró felmentésének publikácziója szombatra vagy vasárnapra helyeztetik kilátásba. Ugyanakkor fogja közölni a „Wiener Zig« Streemayer kinevezését közoktatásügyi miniszterré, valamint Holzgethan és Petrino eddigi vezetők kinevezését valóságos miniszterekké. A vörös könyv, mint egy bécsi lap írja, négy fejezetből fog állani. Az első rész közlendi a belügyekre vonatkozó sürgönyöket; a második mindazt, ami a koncziliumra vonatkozik; a harmadik a marathoni esemény okmányait; a negyedik végre azon diplomácziai okmányokat, melyek az angolországi osztrák államhitelezők dolgát tárgyalják. Albrecht föherczeg, mint tudva van, legközelebb Varsóba utazik, hol az oroszok czárjával fog találkozni. Legújabb hír szerint ezen találkozás alkalmával a föherczeg ur az orosz czárnak egy Ferencz József király és császárnak sajátkezüleg írt levelét fogja kézbesíteni. A franczia törvényhozó testület tegnapelőtti ülésében befejezte a részletes vitát is a mairek kinevezéséről szóló törvényjavaslat fölött. A törvényjavaslat, úgy mint az a kormány által előterjesztetett, szavazattal 37 ellenében elfogadtatott. 177 A javaslat fölötti részletes vitában az ellenzék elég nagy er yt fejtett ki a helyi önkormányzat védelmében, sőt még ultima ratioként a „polgári ősjogok« döntő érve is a vitába vonatott, melyek létezését, Jules Favre közbekiáltása szerint csak az „udvaronczok” tagadják. Erre ismét a szokásos viharos jelenet tört ki. A jobboldal szűnni nem akaró zaj közt követelte Favre rendreutasítását. Az elnök azonban ezúttal csak arra szorítkozott, hogy felkérje a képviselő urakat, miszerint más alkalommal ,,a házon kívül kopassza le mindegyik a maga csirkéjét.« Arago még a helyet is kitelte egy indítványban erre. Viharos taps közt ajánlotta a képviselő uraknak privát dolgaik elvégzésére az Arena helyiségét. A f. hó 28-án tartott kérvénybizottsági ülésben, mint egy távirat jelenti, 0iliviér kijelentette, miszerint ha az Orleansherczegek kérvénye felett a kamara nem fogna egyszerűen napirendre térni, kényteen lenne a császárnál „a kamara feloszlatását és az országra való új hivatkozást sürgetni.« Az olasz képviselő-kamara is bejutott anza-Sella minisztériumával azon parlamentáris zsákutczák egyikébe, melyből fööttébb bajos épkézláb kijutni. A képviselőház többsége határozottan kárhoztatja a jelenlegi kabinet politikáját, de nem meri a fontos kérdéseknél leszavazni, mert leépése után csak egy a szélső elemekre támaszkodó Ratazzi - minisztérium következhetnék; ez pedig végzetteljes lehetne Olaszország sorsára. — ’ A franczia kabinetben ez idő szerint elég jó hangulat uralkodik a római okkupáczió kérdésének, Olaszország javára leendő eldöntésére nézve ; e hangulat azonban igen valószínűleg merev negaczióra változnék át, ha Olaszország kormányrúdján egy Ratazzi-minisztérium állna. A római zsinaton, mint az „A. A. Ztg.“ római levelezője írja, a többség már roppant türelmetlenül várja a csalhatatlansági schema utolsó fejezete feletti részletes vita befejezetét. F. hó 25-én az ellenzék már el volt készülve a vita új, erőszakos berekesztésére, mely azonban mégsem következett be. A kisebbség egy legközelebbi értekezletén elhatározta, hogy a zsinat elnapoltatása iránt küldöttséget meneszt a pápához, mely által őt figyelmeztetni fogják, mennyire kegyetlen dolog oly sok öreg, s e mellett beteges embert Róma egészségtelen levegőjében, az égető meleg daczára, összezsúfolva tartani. A pápa válasza kétségkívül tagadólag fog hangzani; a zsinati atyák számára tehát az örök város valóságos börtönnek tekinthető, melyből a római rendőrség egyetlen püspököt sem bocsátana ki, ha ez hazatérő szándékkal hagyná oda Rómát. Antonelli bíbornok csak legközelebb nyilatkozott idevonatkozólag, egy diplomácziai képviselő előtt : ,,Ha néhány püspök kis kirándulást akarna tenni a vidékre — úgymond — a rendőrség ebben miroszat sem látna, de ha valaki el akarná hagyni a zsinatot, ez már más tekintet alá kerülne.“ Ily körülmények között természetesen az ellenzék által javaslatba hozott titkos szavazás sem kerülhet a zsinaton komolyan szóba, mely a „Non placet“-ek számát jóval felebb rúgtatná. Nyílt szavazás mellett, mint a nevezett lap levelezője írja, senki sem mer 110 — 115 ellenvotumnál többet reméleni, míg a titkos szavazás eredménye legalább 200 „Non placet“ lenne , sőt kétségtelen, hogy ama 300, a pápai asztalról élősködő püspök közül is legalább 100 adna ellenvotumot, ha a titkos szavazás által védve lenne. Az „A. A. Zing“ levelezője különösen kiemeli a magyar főpapok szilárd magatartását, kik közül többen a zsinati ellenzék első soraiban küzdenek. F. hó 14-én Haynald, testi gyengélkedése daczára, hosszú, éles, polemizáló hangon tartott beszédben támadta meg a zsinati többségét. Szép latinsággal tartott beszéde Strossmayerrel egyenlő rangra helyezte a konczilium tagjai előtt. „Simor pedig, az eltévedt hálátlan fiú — írja a római levelező — ki a bibornokságot már úgy szóval a markában tartotta, oly sok bajt, s a magas pártfogónak oly sok szívfájdalmat okoz. Minő jó, mond a jezsuita párt, hogy d‘Andrea már nincs többé ! Rauscher, Swift^arzenberg, Guidi, d‘Andrea, Simor: ez már felettébb sok lenne! ORSZÁGGYŰLÉS: A képviselőház ülése junius 30-dikán. (Napirend : az 1868. VIII. tcz. által jóváhagyott szerződés 5. és 20. §§-ainak módositásáról szóló novelláris törvényjavaslat végleges megszavazása; — a köztörvényhatóságok rendezéséről szóló törvényjavaslatnak s ezzel kapcsolatban Tisza Kálmán és társai, László Imre és társai, valamint Elekes György határozati javaslatának tárgyalása.) Elnök: Somssich Pál. Jegyzők: Széll Kálmán, Bujanovics Sándor és Jámbor Pál. A kormány részéről jelen vannak: Andrásy Gyula gr., Szlávy József, Rainer Pál, Horvát Boldizsár, Kerkapoly Károly, Eötvös József báró. Ülés kezdete 10V4 órakor. A múlt ülés jegyzőkönyve felolvastatván, észrevétel nélkül hitelesíttetik. Kérvények, interpellácziók. Elnök bemutatja Nyitramegye kérvényét hazánk ezeréves fenállásának országos megünneplése iránt. Gömör és Kis-Hont t. e. megyék kérvényét egy Rimaszombatban felállítandó e. f. törvényszék iránt. László Imre beadja Szentes városának kérvényét a köztörvényhatóságoknak az 1848-ki törvények szellemében leendő rendezése iránt. Ugyan e tárgyban még Csanády Sándor (32 bihari választó részéről), Eördögh Frigyes, Szomjas Józsa, Irányi Dániel, Körmendy Sándor, Zlinszky György, Tidacs János nyújtanak be kérvényeket. I Házmán Ferencz beadja Buda városának kérvényét a főispánok hatalmának a városokra kiterjesztése és a virilis szavazatok ellen. (Élénk helyeslés balról); — Bittó István a néptanító egyletnek kérvényét adja be az iránt, hogy aug. 5 és 6-án az országház a néptanitógyülésnek átengedtessék. Mindezen kérvények a kérvénybizottsághoz utasittatnak. Csanády Sándor a király személye körüli miniszterhez a következő interpellácziót intézi: „A lapokból értesülvén arról, hogy a király Beust gr.-nak megengedte, hogy családi czimerébe a magyar czimert felvehesse, kötelességszerüleg kérem a miniszter urat: 1- szer: Való-e ezen hir; ha igen, a miniszter tudta és befolyásával adatott-e Beust grófnak az említett engedelem? 2- szor. Ha a miniszter úr tudtával és befolyásával adatott, mivel igazolja azt, hogy az ország czimerének használata akármely magános embernek, annyival inkább nem magyar honpolgárnak megengedtetik ? 3-szor. Ha tudta és befolyása nélkül történt, ez esetben mit tett, vagy mit szándékozik tenni az ország jogainak és méltóságának megóvása végett ? Somossy Ignácz a pénzügyi és földművevelés-, ipar- és kereskedelmi miniszterhez röviden azon kérdést intézi, vajjon mikor szándékoznak a ház azon határozatának eleget tenni, mely szerint a képviselő, ki a kormányba lépett, magát uj választásnak alárendelni tartozik. Andrásy Gyula gr. miniszterelnök Csanády interpellácziójára megjegyzi, hogy Beust grófnak nem a magyar czimernek, hanem csak egyes jelvényeinek használatát nyerte a felségétől. A magyar czimer egyes jelvényeit akárhány család hordja czimerében és igy a kérdésnek semmi közjogi oldala nincs. (Helyeslés.) Csanády Sándor nem fogadhatja el a választ a miniszterelnöktől, mert nem őt kérdezte. (Élénk derültség.) Feleljen az, kihez az interpelláczió szólt. Elnök : Tudomásul veszi a ház a miniszter válaszát? (Tudomásul!) Tehát tudomásul vétetik. Szlávy József keresk. miniszter azonnal válaszolni kiván Somossy interpellácziójára. Ismeri a ház említett határozatát, de ha annak olvasása után arra élvezte volna magát kötelezve, hogy képviselői állásáról lemondjon, akkor tette volna ezt mindjárt tárczája elfogadásakor. E kötelezettséget azonban nem érezte s nem is érezhette, tekintettel a határozat azon indokolására, mely szerint a képviselő csak akkor tartozik magát új választásnak alávetni, ha qvalifikácziója megváltozott. Szóló választásakor államtitkár volt, minélfogva miniszterre léte által qvalifikácziója csakugyan nem változott, így nyilatkozott előtte több deákpárti képviselő is; a nézetet osztják választói, kik kijelentették, hogy új választást nem kívánnak. Somossy Ignáczot a miniszter válasza nem elégíti ki, hogy a deákpárti képviselők úgy magyarázzák, amint magyarázzák a ház említett határozatát, az az ő dolguk; ez ellen csakis azt jelenti ki, hogy ő is pártja megbízásából intézte interpelláczióját a két miniszterhez. Itt tehát nézet nézet nézet ellen, elv elv ellen áll. Elnök : Tudomásul veszi a ház . . . ? Halász Boldizsár : A házszabályok azt mondják, hogy az interpelláczióra adott választ vagy tudomásul veszi a ház, vagy tárgyalására napot tűz ki. De hiszen kérem, ha tudomásul vesszük a keresk. miniszter válaszát, akkor el is döntöttük. (Derültség.) Elnök: A kérdést a szabályok értelmében fel kell tennem. Tudomásul veszi-e a ház a miniszter válaszát ? (Igen ! Nem !) A többség tudomásul veszi. Patay István szükségesnek tart egy kurta megjegyzést, mely abban áll, hogy szándékozik-e a ház és mikor tárgyalni a megyerendezés tárgyában beérkezett kérvényeket, mert a „közvéleményt“ már csak mégsem lehet agyonhallgatni. (Helyeslés a szélső balról.) Majoros István rövid indokolás után a kereskedelmi minisztert interpellálja az iránt; 1-szer váljon, van-e tudomása a zentai távirda kiépítésének elmaradásáról, illetőleg halogatásáról ; ha igen mit szándékozik tenni ? 2-szer: Tudja-e a miniszter, hogy az országos képviselő hivatalos érintkezéseiben is távirati díjat fizetni kénytelen?“ (Élénk derültség.) Szlávy József keresk. miniszter Majoros első kérdésére azt válaszolja, hogy meg fogja vizsgálni a kérdéses távirdavonal késedelmes kiépítésének okait s ha lehet ezeket el fogja hárítani. Majoros második kérdését nem érti, miután sohasem hallott arról, miről törvény sem intézkedik, hogy egy országgyűlési képviselő távirdadíjmentes lenne. (Derültség). A ház a miniszter válaszát tudomásul veszi. Ürményi Miksa Patay kurta megjegyzését nem hagyhatja szó nélkül, mert abból megrovást vél kiolvashatni a kérvénybizottság eljárására. Figyelmezteti Patayt arra, hogy a kérvényi bizottság már több ízben zörgetett a háznál a sorjegyzékek tárgyalásáért, a ház azonban kérelmét nem hallgatta meg. Törvények kihirdetése. Andrásy Gyula gr. alkotmányos kihirdetés végett a ház asztalára teszi a lánczhid megváltásáról szóló s ő felsége által időjközben szentesített törvényezikket. Bujanovics Sándor olvassa a törvényezikket. Elnök: A kihirdetett törvényezikk hason czélból a főrendekhez fog átküldetni. Következik a napirend. Napirenden van az 1868 : VIII. t. cz. által jóváhagyott szerződés 5. és 20. §- ainak módosításáról szóló novelláris törvényjavaslat végleges megszavazása. Mihályi Péter jegyző olvassa a törvényjavaslatot. Elnök: Elfogadja a t. ház véglegesen ? (Elfogadjuk !) Tehát elfogadtatik és a főrendekhez fog átküldetni. Következik a köztörvényhatóságok rendezéséről szóló törvényjavaslat tárgyalása. Perczel Béla előadó a közp. bizottság ide vonatkozó jelentésének általunk is közlött átalános részét felolvasván, kijelenti, hogy a tárgyalás alatt lévő törvényjavaslatot sokkal fontosabbnak tartja, hogy sem felmenthetve érezhetné magát azon kötelezettsége alól, hogy a bizottság jelentését röviden indokolja. Tagadhatatlan, hogy mielőtt a belügyminiszter beterjesztette volna e törvényjavaslatot, a közvélemény hangosan követelte és szorgalmazta a megyék rendezését; csodálkozik tehát, hogy vannak mégis képviselők, kik annak elhalasztását óhajtják. Áttér ezután a javaslat főmomentumainak előadására; az első aggály, melyet némelyek et javaslat iránt táplálnak, az, hogy e javaslat a városokat a megyékkel együtt akarja rendezni, de ezek figyelmen kivül hagyják a javaslat azon szakaszait, melyek különös kedvezményeket adnak a városoknak. Második aggály volt a főispánnak kijelölési joga, mely azonban eloszolhatik a bizottság azon módosítása által, hogy a kijelölési jogot egy szűkebb körű bizottság fogja gyakorolni. Harmadik és fő sarkpontjai a tvjavaslatnak a megyei bizottmányok alkotása, mire nézve szóló azt hiszi, hogy ezt a tvjavaslat akként oldja meg, miszerint minden érdek, minden osztály képviselve lesz a bizottmányokban, mi a korlátlan választás által nem lenne biztosítva (zaj, ellenmondás balról) , mert úgy hihetőleg a művelt osztály ki volna zárva. Ennek következtében a tvjavaslatot elfogadásra ajánlja. (Élénk helyeslés jobboldalról) Tisza Kálmán : Mindenekelőtt megjegyzéseket tesz a minapi vitára, mert nem akarná, hogy oly szabadságellenes tanok megjegyzés nélkül maradjanak. Nem a túlsó oldal, hanem Elekes képviselő mondta, hogy a közvéleményre hallgatni meghamisítása volna a parlamentarizmusnak. Igenis a törvényhozás meghozott törvényeit nem bocsátja új szavazás alá, de azért még nem szabad a közvéleménnyel ellentétbe jönnie s ezt ép ezért figyelembe kell vennie. — Ha Elekes következetes akarna lenni, hat. javaslatát egy ponttal *kellett volna megtoldania: hogy a közvéleménynek nyilatkozni ilyen és ilyen büntetés terhe alatt tilos. Nem érti, hogy miért kelljen a legkülönbözőbb természetű törvényhatóságokat, megyéket és városokat egy kalap alá szorítni. Hogy a Királyföldet mégsem rendezik, aztán csak következetesség a kormány részéről, hogy jutalomban részesíti azokat, kik — mint a nyugdíjasok — az ország ellen szolgáltak. (Élénk helyeslés balról.) A közp. bizottság javaslata úgy hasonlít az eredetihez, mint tojás a tojáshoz, kivált a kandidácziónális jogra nézve. Az előadó az önálló szokásra hivatkozott, de ő azt hiszi, hogy a szabadság garancziáit képező jogok eltörlése nem lehet reform szabad országban, hanem igen az abszolutizmusban. (Balról : Igaz!; jobbról egy hang: „bizony nem igaz !'') Az előadó azt mondta, hogy a közvetett választás minden módok közt a legroszabb. Szóló ellenben azt állítja, hogy a legnagyobb nyavalya a halál; márpedig a képviseleti rendszernek a közvetett választás csak korlátozása, de a törvényjavaslat teljes negácziója vagyis halála is azt akarja, hogy a törvényes rendeletek végrehajtására mindenki köteles, de arról egyszersmind felelős is legyen; de akar még egyet, azt, hogy a törvénytelen rendeletek végrehajtásáért is felelős legyen mindenki, akárki parancsolta is azok végrehajtását. (Helyeslés.) A végrehajtás az eddigi gyakorlat szerint is biztosítva volt. Nem szól többet sem a törvényjavaslatról, sem határozati javaslatáról, mert a házszabályoknál fogva lesz joga azokhoz később szólni. Csak a főelvekre nézve szól, amelyeknek elvetése kényszeríti őt az egész javaslat elvetésére. E fő elvek: 1- ör: hogy a megyei és városi törvényhatóságok teljesen egyenlőkké tétetnek. 2- or: a bizottságok összeállításának módja, — a virilis szavazat privilégiuma, nem ugyan arisztokratikus, de plutokratikus , és neki egyik sem kell. Ö nem tartozik azok közé, kik a képviseleti rendszert azonnal átalánosan be akarták hozni; hiszi ugyan, hogy el fog jönni az átalános szavazatjog ideje, de most még elfogadja annak némi korlátozását, de soha sem annak teljes negáczióját. A korlátot tágítani könnyű, a privilégiumot elvenni nehéz. E mód az osztályok közti különbséget alapítja meg, amelynek 1848 elejét vette, mielőtt kifejlődhetett volna. Roppant veszedelem rejlik ebben. . 3- szor : hogy minden legkisebb statútum, a költségvetés jóváhagyandó a belügyminiszter által; ez már nem ellenőrzés, mert erre csak a tudomásul vétel elég volna, 4) a főispán kandidácziója annyi mint választás 5) de ezenkívül még, ha a közgyűlés választott volna is valakit, azt a főispánt felfüggesztheti, helyettesítheti, vizsgálat alá vetheti: hol itt a függetlenség ? Ő ellensége a centralizácziónak hazánkban, de ha valaki világosan kívánja azt, azt még érti; de hogy az önkormányzat színe alatt csúsztassák be, az sajátságos. 6) kimondatik azon szabadságellenes elv, hogy a törvénytelen rendelet végrehajtója nem felelős, hanem az a ki parancsolta. A megyei omnipotenczia és kormányomnipotenczia közt van az igazság, hogy egy független tribunal döntsön és a megye esetleg a legszigorúbb felelősségre vonassék. A kérvényi jogban nincs garancia; látjuk ezt a mostani gyakorlatból,midőn a tjavaslat ellen beadott kérvények, annak elfogadása után fognak előadatni; és különben is itt a bíró mindig a többség, amely egy és ugyanaz a kormánnyal. És ez egyes esetekben nem fogja megbuktatni a kormányt, amelynek átalános politikikájával meg van elégedve. Tudósításunk bezártakor 12^2 órakor a szónok a törvényjavaslatban foglalt felelősségről kezd szólni. §-ának a jövőben felmerülhető egyes esetekre vonatkozó rendelkezése. Nem : c) , mert midőn az önkormányzat fentartását ígéri, azt valósággal megsemmisíti; ugyanis a 3-ik §-ban az önkormányzat legfontosabb teendőit minden esetben a kormány jóváhagyásától teszi függővé. A tisztviselők szabad választását a főispánnak adott kizárólagos kijelölési jog által (68. §.) képzeletivé teszi, az által, hogy a főispán a tisztviselőt hivatalától felfüggesztheti és mással helyettesitheti (53. §. d) és e) és 72-ik §.) hogy a helyettesített tisztviselő némely esetekben egészen az átalános tisztujitásig hivatalban marad; (54. §.) hogy a főispán a tiszti vizsgálatot is elrendelheti ; (78. §.) hogy a körül magának többséget biztosithat (70. §.); és ha a tiszti kereset mégsem rendeltetnék el, azt a belügyminiszter által elrendeltetheti (80. §.) hogy a törvényhatóság által elbocsáttatni szándékolt tisztviselő megtartását és a megtartani szándékoltnak elbocsáttatását a főispán felterjesztésére a belügyminiszter elrendelheti; (88. §.) a törvényhatósági tisztviselőt egyenesen a főispán és belügyminiszter hatalma alá helyezi. A törvényhatóságnak a közigazgatás körébeni önkormányzatát még teljesebben megsemmisítve a tisztviselő sérelmes intézkedése elleni felebbezést megyékben, székekben stb. a közgyűlés elkerülésével egyenesen a belügyminiszterhez intéztetni rendeli, s ily módon azt eszközli, hogy a megyei tisztviselőt a főispánnak adott kizárólagos kijelölési jog folytán közvetve a belügyminiszter nevezi ki, azt teljesen saját függésében és hatalma alatt tartja, s megyék, székekben stb. a törvényhatósági közgyűlésnek teljes elkerülésével is ura, parancsolója mindannak, ami a törvényhatóságokban történik; d) mert a törvényhatósági testület, bizottmány, illetőleg közgyűlés összealkotása helytelen. Minden ok és alap nélkül teljesen egyformává akarja azt tenni az egészen más viszonyok között lévő városi és megyei stb. törvényhatóságokban s a vagyonnak ad jelen államszervezetünk keretébe sehogy sem illő, annak szellemével ellenkező előjogot, és e mellett a választás alá eső tagok választásának érvényessége iránt a belügyminisztert tevén végérvényes bíróvá (38. §.), a választást is a kormány befolyása alá helyezi s a bizottmány egész összealkotása által lehetetlenné teszi, hogy az a törvényhatóság közvéleményének kifolyása és hű kinyomata lehessen; e) mert midőn az egyszeri felírás után határozottan elrendeli a kormány — bár törvénytelen — rendeleteinek is feltétlen és azonnali végrehajtását, oly elvet mond ki, minőt szabad állam törvényhozásának kimondania nem is lehet; urává teszi a központi kormányt, a törvénynek (17, 54, 58. §§.) utat nyit a legnagyobb önkénykedésre s a törvényhatóságokat — ha ugyan a törvény érdekében még valamit tenni akarnak — egyedül a meddő sérelmi útra kényszeríti; s) mert a törvényhatóságokat — ideiglenesen bár — saját házi adójuknak meghatározása, kivetése és behajtása körüli jogaiktól is megfosztja, (11. §.) s a városokat illetőleg, midőn a közvetett adókra vethető pótlékok iránt a kormány hivatalból beavatkozását állapítja meg : az önkormányzat hatáskörébe vág; midőn pedig a kormány beleegyezésével új adónemek behozását megengedi, a kormány részére a törvényhozási jogot veszi igénybe (13. §.) g) mert midőn csak két rendes közgyűlést állapítván meg, s kivéve, ha a bizottmány előre intézkedett, rendkívüli közgyűlés tartását egyedül a főispán, és csak annak akadályoztatása esetében az alispán vagy polgármester tetszésétől teszi függővé; midőn a felveendő tárgyak meghirdetésének meghatározásába avatkozik; (42. §.) midőn az indítványozási jogot átalánosságban megszorítja, (46. §.) így lehetetlenné tévén az előre meghirdetve volt tárgy körüli vitában, a teendők iránt felmerülő indítvány tárgyalását is; midőn az országgyűlésnek és tagjainak, (mely átalános kifejezés alatt még a minisztereket is lehetne érteni) eljárására vonatkozó vitának még csak nem is szabatosan körvonalazott betiltásával, az országgyűlés előtt álló vagy állott ügyek feletti vita betiltását, lehetetlenítését eredményezi s a miniszterek eljárása feletti véleménynyilvánítás szabadságát is kérdésessé teszi (15. §.) a törvényhatósági gyűlések tartását, azokon a szabad vitatkozást nagyon megszorítja s a törvényhatóságok statutárius jogaiba is avatkozik, h) mert, midőn a* fellebbezést a törvényhatóság és a tisztviselők sérelmes határozatai ellen igy egész átalánosságban az illető miniszterhez intéztetni rendeli: mig egyfelől a megyék, székeknél stb. a közgyűlést elkerülvén a közigazgatást a miniszter kezeibe játsza, addig másfelől nem téve különbséget az oly határozatok között, melyek ellen a törvényesség és azok között, amelyek ellen nem a törvényesség szempontjából tétetik kifogás, a miniszternek bírói hatáskört is ad. Végül, mert — miként a fentebbiekből kitetszik — általában, míg szóval az önkormányzat épségbenhagyását hangsúlyozza, addig elvonva a közigazgatót a törvényhatóságoktól, azt a belügyminisztertől teljesen függővé tett tisztviselőség és a majdnem korlátlan hatalommal felruházott — és még csak felelőssé sem tett — főispán utján a központi kormánynál összpontosítja s ily módon az egész közigazgatásban a törvényhatóság minden lényeges befolyását képzeletivé teszi, így az elősorolt és még azonkívül több hibákat magában rejtő törvényjavaslatot részletes módosításokkal kellően kijavítani nem lehetvén, indítványozom, hogy átalánosságban, a részletes vita alapjául sem fogadván azt el, határozatilag utasítsa a ház a minisztériumot,hogy az alább következő legfőbb elvek figyelembevételével mielőbb egy más törvényjavaslatot terjesszen a ház elébe. A legfőbb elvek, melyek figyelemben tartandók lesznek, a következők: 1-szer. A törvényjavaslat készítésénél nem szabad megfelejtkezni arról, hogy a köztörvényhatóságok rendezéséről szóló törvény feladata oly rendelkezéseket állapítani meg, amelyek az alkotmányos élet rendes folyamát szabályozzák, , hogy a rendkívüli időkről intézkedni, melyekr< Tisza Kálmán határozati javaslata a köztörvényhatóságok rendezése tárgyában. A minisztérium által a köztörvényhatóságok rendezése tárgyában beterjesztett törvényjavaslat sem az 1848-dik évi törvények rendeletének és szellemének, sem átalában az önkormányzat követelményeinek meg nem felel; nem , a) mert a Királyföld rendezését figyelmen kivül hagyván, az ország egész területére ki nem terjed; h mert már maga a törvényhatóságok meghatározása is helytelen. A szabadalmat véve alapul, törvényhatóságok gyanánt meghagyja azon királyi városokat, melyek már csak csekély népességük és vagyoni helyzetüknél fogva is képtelenek a törvényhatósági jogok gyakorlatára, az azokkal együtt járó kötelességek teljesítésére; a szabadalommal nem bíró oly községeknek pedig, melyek minden szükséges népességi, vagyon- és műveltségi tényezőkkel bírnak, külön törvényhatóságokká tételét hallgatással mellőzi. Amely alaphibát nem enyészteti el a községek rendezéséről szóló törvényjavaslat 108-dik 1