Reform, 1872. augusztus (4. évfolyam, 208-238. szám)
1872-08-08 / 215. szám
216. szám. Elnézetési föltételek: Vidékre postán vagy helyben há^shoBS hordva 20 frt—kr. Negyed évre 10 n — » Egy Hóra . Hirdetmények dija: 10-hasábos petitsor egyszeri hirdetésnél . . 8 kr. A nyílttéri petitsor.............................................26 „ Bélyegdij külön..................................................30 . Egési évre • Fél évre . . 6 frt—kr. 1 . 80 . Előfizetési fölhívás a« „REFORM’ politikai és közgazdasági napilapra. Folyó évi aug.—deczemberre 8 frt 60 kr., aug.—eptemberre 3 frt 60 kr., augusztusra 1 frt 80 kr. Mnden negyedéves uj elvazettaBoz Dickens „Barnaby Rudge“ czímű 3 kötetes kitűnő regényre, melynek ára különben 5 frt, igényt tarthat. IMP* Az előfizetési összegek beküldésére legczélszerűbb a postai utalványlapokat használni. A „REFORM” kiadóhivatala, Ráth Mór könyvkereskedésében Pesten, háznégyszög. A pesti népszínházra A „Reform“ szerkesztőségében eddigelé bejelentetett 5185 frt és 2 db. cs. kir. arany. Csütörtök, augusztus 8. 1872. REFORM Pest, augusztus 7. Francziaország belső helyzetéről akarunk szólni. A franczia kölcsön nagyszerű sikere elsősorban természetesen a nemzetgazda s a finanziák mivelőjének ad reflexióra anyagot; de tagadhatatlan tény, hogy e nagy sikernek politikai kihatásai is vannak, olyanok, melyek megérdemlik, hogy egy pillanatra hagyjuk el hazai közügyek mintegy fegyverszünetben nyugvó dolgait, és nézzünk át ama sokat hányatott országba, melynek immár évek óta talán ez első, egészséges sikere. Francziaország maga s az egész külföld európaszerte most azon igen theoretikus színezetű kérdéssel foglalkozik, váljon a fényes eredmény az uj köztársaság győzelmi rovására irandó-e vagy sem. S e kérdés bármennyire theoretikusnak látszik, mégsem annyira az, hogy bővebb megvilágítást ne érdemeljen. Mert ha e kérdésre határozott végleges felelet volna adható, talán Francziaországnak és kormányformájának sorsa is el volna döntve a jövő hosszú éveire. Hisz-e Európa egy franczia köztársaságban ? . . úgy vélekedünk, hogy azok, kik objektíve tudják tekinteni a jelent, s akik az érzelmek csalékony részrehajlatlansága nélkül vizsgálják a múlt történeteit, alig hihetnek. Mert múltból és jelenből csak azon nagy tanultságot tudtuk levonni, hogy Francziaország nem a politikai institucziók hona. Nem mintha ez ország nélkülözné az írott jog, a szépen kiczirkalmazott rendszerek, a bölcsebbnél bölcsebb institucziók áldását. Ellenkezőleg. Az áldásból oly bőven jutott neki, hogy paragrafusoktól, jogoktól, s a kormányzati apparátus mindent átölelő szálaitól azt hinné az ember, hogy az egyéni inicziativának parányi helye sem maradt. Pedig megfordítva áll. A paragrafusok arra valók, hogy újakkal pótoltassanak, az inflácziók arra, hogy szétrontassanak, hogy romjaik fölött azután valamely hatalmas genie, vagy ha szinte csak talentom merész alakja magasodjék ki. Az ancien régime megdőlése óta igy van ez mai napig. Talán egy kivételes epochát idézhetünk, midőn Francziaország legméltóbb és legszerencsésebb volt és midőn lelkes, bölcs, szabadságszerető férfiak megpróbálták az antokrácziát csírájában kiirtani, s a nemzeti institucziók uralmára szoktatni az országot. Az orleanista juste-milieu uralmának korát értjük. Ama hosszú, elég szép sikerrel meginduló kísérletet a parlamenti kormánnyal, melyet a februári forradalom megbuktatott. Thiers úr nem egy nyilatkozatában megvallotta, és néha bizonyos republikánus oszientáczióval hirdeti, hogy ő szakított az orleanista kormánnyal. És Thiersurnak igaza van, ő azzal a%kép szakíthatott. Mert a mai Francziaországon minden köztársasági, arisztokrata, demokrata, szoczialista irányzatok és uralmak helyett mi csak egy uralmat látunk, s ez Thiers úrnak sok eszéllyel, meglehetős mérséklettel, de kevés önzetlenséggel és korlátozással kimagasló személyes uralma, autokrácziája. Ha elfogulatlanok vagyunk, s a nevek és frázisok látszata által meg nem engedjük vesztegetni ítéletünket, be kell vallanunk, hogy ezt az uralmat, a jelenleg szereplő leghatalmasabb francziának uralmát erősítette meg e győzelem, a 3 milliárd kölcsön sikere. Thiers most a tehetség s erély súlyán kívül még e siker Brennus-kardját is vetheti a mérlegbe, melyen elleneinek serpenyője oly igen fölbillen. De a köztársaságnak Francziaországban oly ábrándos eszméje igen keveset nyert, s alig van kilátás, hogy e szeszélyes, állhatatlan nemzet annyi nagyszerű kísérlet után ha szinte egész Európa Darius-kincse kedvéért is megállapodjék a „Constitution Rivet“ törpe rendszabályainál. A helyzet ura Mr. Thiers s nem a köztársaság, de ha vizsgáljuk a mai Francziaország közállapotait és parlamentjének konfiguráczióját, azon tudatra kell ébrednünk, miszerint Thiers uralma, e konstatált tény még igen kevéssé kezeskedik a jövő alakulásáról. Mert Thiers igen jelentékeny eredményeket mutathat föl a nagy bukás utáni reorganizáczió művében, a külfölddel való negocziácziókban, s az állami rend erélyes föntartásában , de nem sikerült orvosolnia azon bajt, melynél fogva a szép Francziaország annyi viszály, meghasonlás, és forradalmi válság által marcangoltatik a múltban, a jelenben, s a kétes jövőben is; azon századok alatt elhintett nyavalyát, melyet a nagy forradalom hozott fölszinre, s a melyet a későbbi forradalmak s az utánuk következő régimék csak érleltek és chrónikussá tettek. E nyavalya : a czentralizált Francziaország aránytalan hatalmi megosztása, melyben a tényleges konzervatív többség a városok uralkodó destruktiv szellemének kénytelen meghajolni, mert e többségnek politikai akczióképessége meg van törve, mig a kisebbség mozgékony és kezeiben tartja a politikai hatás legközvetlenebb eszközeit; továbbá az erőszakos ellenforradalmak, melyeket e természetellenes helyzet fölidéz. E nyavalyát Thiers se nem orvosolta, sem orvosolni meg nem próbálta, hanem hagyta úgy, amint találta, sőt nem keveset tart arra, hogy azt elmérgesítse. S így Francziaországra azon sajátságos és bizony nem kecsegtető tényt lehet konstatálni, hogy közügyeinek végleges megszilárdulása tekintetében minden nagy, a század folyamában fölmerült külső hadi, diplomácziai, financziális sikere daczára ott áll ma, ahol állott 1795- től, a forradalom lezajlásától fogva mostanáig, a provizórium állapotában, a forradalmak küszöbén az erőszakos reakcziók Damokleskardjával feje fölött. A helyzet 95 óta talán csak annyiban változott, hogy a politikai bonyodalmakat kezdik a szoczialista veszélyek tetézni. Az alkotmányi kérdéseket 1830 óta kezdik kiszorítani a munka s a birtok nagy részteljes kérdései. S ez az úgynevezett konzervatív respublika tett-e valamit ahhoz, hogy e viszály véget érjen, hogy a végzetes meghasonlások magvait kiirtsa? És mondható-e konszolidáltnak oly kormányforma, melynek nem sikerült, de amely meg sem kísérletté helyreállítani ama benső equilibriumot az állami és társadalmi alaptényezők között, mint kisértették annak idején az orleanisták, sőt valljuk be, némi sikerrel III. Napoleon? . . . Hanem azért a kölcsön fényes sikere után a Thiers-régime kérdésen kívül áll, a mig csak van annyi ereje az elnök urnak szószékre lépni és hatalmas dialektikájának súlyával tönkre tenni vagy alávetni a franczia assemblée középszerű nagyságait. S addig természetesen: Vive la République! = Az úrbéri és irtványokról szóló törvények (1871. 53. és 54. tcz.) utolsó §§-ai tudvalevőleg az igazságügyi, belügyi és pénzügyminisztériumot bízták meg az említett törvények végrehajtásával, sőt határozottan kimondják, hogy a nevezett minisztériumok közmegegyezéssel bocsássák ki ama törvények életbeléptetésére vonatkozó utasításokat. Ezen utasítás, vagy utasítások annál szükségesebbek volnának, mivel — különösen, mi a váltságösszegek törlesztését illeti, ez csak állami közvetítés mellett történhetik — tulajdonképen teljesen végre sem hajthatók. Ezen törvények azonban már a jelen év elején kihirdettettek, s így elvileg életbe léptek, de gyakorlatban nem vitethettek keresztül. A közönség, s különösen az érdeklett felek tehát kiváncsiak, vajjon a fölebb említett minisztériumok egyátalán szándékoznak-e, s mikor kibocsátani a várva várt utasításokat, melyek megfoghatlan okok miatt még mindeddig nem láttak napvilágot. A törvényelőkészítő bizottság elé eddig terjesztett javaslatok hiteles jegyzéke a következő : A telepitvényesekről szóló javaslat. A Ludovica akadémia. A főváros rendezése. A földadó-kataszter. A múlt ülésszakról elmaradt vasutjavaslatok. (Mint e sorozatból látszik, a választási törvényjavaslat nem terjesztetett elő a bizottságnak.) A szélsőbal eljárása a balközép ellen. A tasnádi kerület bukott balközépi követ jelöltje, Guthy Benő panaszos kérvényt nyújtott be a királyi főügyész Kozma Sándor úrhoz, melyben a képviselőválasztási elnök Fülöp György bűnös eljárása ellen a bűnügyi vizsgálat elrendelését kéri, s a középszolnoki kir. ügyészt kívánja utasittatni, hogy a vizsgálatot éber figyelemmel vezesse, nehogy az a szélsőbali megyei tisztviselőség által meghiusittassék. A vádak, melyeket Guthy Benő ur a szélsőbal ellen emel, igen jellemzők, s a következőkben foglalhatók össze: Fülöp György választási elnök és Baranyay Gáspár alelnök a Rezsa-párti bizalmi férfiakkal együtt a választási jegyzőkönyv meghamisításával vádoltatnak az által, hogy: 1) a jobbpárti jelölt Jasztrabszky Emil visszalépését igtatták jegyzőkönyvbe, hogy igy az abszolút többség kikerüljön, holott pedig Jasztrabszky le A „REFORM”TÁRCZÁJA. A három leánytestvér krónikájának könyvei. — Musaeus meséjének fordítása. — III. könyv. (Folytatás.) Csak a ledöntött tábla csörömpölésére ocsúdott föl a hölgy teljességgel dermeteg álmából s ekkor észrevevé a leventét is, a ki becsülettudó tisztességes ember módjára térdre borult volt előtte. De a mint ajka szóra mozgott, a hölgy hirtelen elfátyolozá igéző ábrázatát, s mód nélkül fölindulva imigy szóla: „Hordd el magad szemem elül, gyalázatos szörnyeteg! Lássalak bár a legszebb ifjú alakjában, azért rá nem szeded se szemem, se szivem. Tudva van előtted, hogy miként érzek: hagyj meg tehát a dermeteg álomban, melybe beleigéztél.* — Hogy a hölgy félrebeszélt, Rajnáid anno legott megérté okát; ehhez képest vissza nem hökkent s imigy felelt a delnő szavaira: „Bájos kisasszony, kár haragudnia ! Nem én vagyok az a szörnyeteg, aki kegyedet itt fogva tartja; én Rajnáid gróf vagyok, más néven Csudafi; láthatja kegyelmed, hogy tönkre tettem a varázst, melynek kegyed igézettje volt.* — A kisasszony kisandított fátyla alól, és hogy az alabástromtáblát cserepeiben látta, menten csudálatra gerjedt a bátor tetten a kalandor iránt, az iQu megtetszett neki és szerelmesen nézett reá. Nyájasan felemelé őt, odanyujtva neki puha kis kacsóját s így szólt: „Ha úgy van, nemes lovag, amint kigyelmed mondá, úgy fejezze be kigyelmed művét és szabadítson ki engem ebből a borzasztó pokolból, hogy kedvem telhessék valahára a napfényben, hogyha nappal van, vagy pedig az éjbe borult mennybolt ezüstsugáros csillagseregében. Rajnáid lovag karon fogá a hölgyet, s vezette kifelé a hét dísztermen keresztül, melyeken át bejutott volt ő maga. Kinyitá az ajtót, de künn egyptomi sötétség volt, akkora, hogy kézzel lehetett markolni, akár a teremtés kezdetével, a midőn a világosság villanyos sugara még nem volt meggyújtva. A gyertya mind kialudt, és a kristálycsalárokból már nem áradt szét a magas kupola aljából az a szende fény a bazalt bolthajtásra. A nemes pár sokáig tapogatózott a sötétben, mire ki tudtak érni ebből a tömkelegből s egy formátlan sziklabarlang torkán rájuk derengett a napfény. Az igézet alól felmentett hölgy érze a szivviditó balzsam erejét, mit az életosztó természet rejt magában, s elandalodva éldelé a virágillatot, pjti langyos s zellő hímes virángokról szállított feléje. Leült a lovaggal a fűbe, és a deli levente szerelemre lobbant irányában , mert a hölgy szép volt, akár a természet első remeke, mint az Ádám apánk oldalbordájából kikerült. De tán még jobban gyötörte egy másik szenvedély: a kíváncsiság az iránt, hogy kicsoda volt a kép a szép ösmeretlen, és miként lett az erdőre varázsolva. Szemlesütve köré, hogy ezt beszélje el neki és a kisasszony kinyitá rózsa ajakát, s ekkép szóla: Nevem Hildegárd, Radbodnak a pomerán fejedelemnek vagyok leánya. Zornebock szerb fejedelem megkért atyámtól, de mivel ő undok óriás volt s pogány, meg szörnyű varázsló hire volt, zsenge koromat ürügyül adva, atyám őt elutasitó kérésével; ezen a pogány annyira felbőszült, hogy haddal ment rá jó atyámra, elesté őt a csatában s kezére kerité minden tartományát. Én nagynénémhez Vobburg grófnéhoz menekültem, három bátyám meg, mind deli levente, akkortájt oda volt kalandra. Hollétem nem maradhatott titokban a varázsló előtt; mihelyest apám országát birtokába vette, az az ötlete támadt, hogy engem megszöktet, és ami bűbájjal rendelkezett, ezt meg is tehette könnyű szerrel. Nagybátyám a gróf nagy vadász volt; én vadászatra el szoktam őt kisérni, és udvara valamennyi lovagja szinte versenyzett egymással, hogy melyikök ad alám jobban fölszerszámozott paripát. Egyszer ismeretlen lovász tolakodott hozzám gyönyörű almás szürke hátán, megkére ura nevében, hogy,üljek föl a paripára s méltassam azt ménesemre. Én tudakolom ura nevét, ő mentegetőzök, hogy azt majd csak akkor mondhatja meg, hogyha majd megpróbálom a lovat, s vadászatról megérve nyilatkozom az iránt, vajjon nem vetem-e meg az ajándékot. Nem volt módomban ezt az ajánlatot visszautasítani , de még máskülönben is a paripának oly gyönyörű volt a szerszáma, hogy megakadt rajta az udvar szeme. Arany és drágakő, és pompás hímvarrással pazarul volt behintve a csatára. Piros selyem kantár borult zablája fölé, a kengyelvasa meg szinaranyból volt, sűrűn kirakva rubinkővel. Lóra kaptam, s a hivalkodás rávitt, hogy tetszelegtem önmagamnak a csapatban. A nemes paripának oly délezeg kényelmes volt a járása, hogy patája alig ért a földhöz. Fürgén szökellt át árkon-bokron, s a legbátrabb lovas sem tudta utolérni. Fehérszőrü szarvas akadt elejbem vadászat közben, becsalt maga után az erdőbe s elválaszta a vadászkisérettől. Nehogy eltévedjek, letettem a szarvasról s visszakészültem a vadásztanyára , de a lé alattam nekierkölcsösödve fölágaskodott, megrázá sörényét s egyre jobban megbokrosodott. Szeliditeni iparkodtam, de nyomban reá rémülettel vettem észre, hogy az almás szürke alattam tollas szörnyeteggé változik; első lába szárnnyá lapult, nyaka elnyúlt, a fején széles csőr böködött kifelé, s hosszú lábú griffmadár termett alattam. A szörnyeteg nekiiramodott, fölkapaszkodott a levegőbe s vitt sebesen be az erdőbe, s itt egy észerü vár érczkapuja előtt megállott velem. Még alig ocsúdtam föl első rémületemből, már újra környékezett az ájulás, hogy ráösmertem a lovászraj a ki reggel elejbém hozta volt az almás szürkét, és most tiszteletteljesen közeledett felém, hogy lesegitsen a nyeregből. Ijedtség s haragtól kárban, szóblan követém a kalauzt egy sor dísztermen keresztül, ünnepiesen felöltözött hölgyek társaságába, kik úrnőül fogadtak s parancsomat lesték. Mind azon voltak, hogy ki szolgál ki jobban, de nem akarta megmondani senki, hogy kinek hatalmában vagyok; én nekiadtam magam a szomorkodásnak, de csakhamar fölrezzente belőle Zornebock, ki sárga bőbőrüle cigány alakjáéban hevert lábaimnál és szerelmemért esdekelt. Én úgy fogadtam, amint szivem sugallta, hogy fogadjam apám gyilkosát. A hóhér vad természetű volt, szenvedélye tombolva teszité keblét, könnyen fölingerült; én kétségbeesetten küzdöttem, dacoltam dühével, s fölszólitam, teljesítse fenyegetését, zúzza széjjel a palotát, engem meg temessen romja alá, de a szörnyeteg csakhamar elhagyott, határidőt engedve a magam meggondolkozására. ITT. évi folyam. Szerkesztési iroda : nelT&roB, 3. m. X. udTav, I. «imalat«!!. E kp szellemi részét illető minden közlemény a Merkesitöséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kelektől fogadtatnak el. Kiadóhivatal: R&th Mór könyvkereskedésében, régi színháztéren is. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadás körőli panaszok, hirdetmény) a kiadó-hivatalhoz intézendők, nem mondott. Ezt okmányilag bizonyítják a jobbpártiak. 2) Oly nevek igtattattak a jegyzőkönyvbe mint Rázsé Lipótra szavazók, kik épen ellenkezőleg nem arra, de Guthyra szavaztak. Ezen esetek fölsoroltatnak és okmányilag bizonyittatnak. 3) A meg nem jelentek helyett idegenek valóságos csalási eljárással szavaztattak s ezek ilyen hamis szavazáson tetten kapattak s az elnöknek megjelentettek és mégis a hamis szavazatok érvényben hagyattak. Több eset felhozatik és okmányilag bizonyittatik. 4) Egyesek pénzért felfogadva távol levőkért hamisan Rázsóra szavaztak. Az adatok felhozatnak és bemutattatnak. 5) A választás be lett rekesztve, midőn még Guthy-párti szavazók jelentkeztek, de az elnök maga belediktálta a jegyzőkönyvbe, hogy szavazók többé nem jelentkezvén Rázsó képviselőnek megválasztatott. Ehhez nem kell kommentár. A vizsgálat ki fogja deríteni a szélsőbali igazságosságot. A földművelés-, ipar- és kereskedelmi minisztérium körrendelete a pusztító rovarok iránt. Több ízben előfordult azon eset, hogy a törvényhatóságok a területükön pusztítólag megjelent rovarokról tett jelentéseik kíséretében néhány mutatványpéldányt egyszerű dobozokban mutatták be, s így legtöbb esetben ezen rovarok oly romlott állapotban érkeztek meg, hogy azok meghatározása fölötte megnehezíttetett. Ez okból figyelmeztetem a törvényhatóságot, hogy hasonló előfordulható esetben jövőre a területén netán jelentkező pusztító rovarokból néhány példányt ide bemutatandó, azokat könnyebb meghatározás végett, borszeszbe téve küldje föl, mint mely példányok egyedül czélszerüek, hogy tudományos vizsgálat tárgyát képezzék vagy a gyűjtemények részére kikészittessenek. Pesten, 1872. augusztus hó 2. A miniszter megbízásából Reitz Frigyes, s. k., miniszteri tanácsos. = A belügyminisztérium körrendelete a tüzesetek följelentése és a tűzoltó szerek iránt. A múlt 1871. évben tapasztaltam, hogy az ország némely törvényhatósága többszöri sürgetés után is a tüzesetekről, nem különben a tűzoltószerek száma és állapotáról készítendő évi főkimutatásokat vagy épen nem, vagy oly későn terjesztette föl, hogy azok a már bevégzett, és oly fontos statisztikai munkálatok rovataiba föl nem vétethettek. — Ennélfogva fölhívom a hatóságot, hogy az 1871. évben volt tüzesetek, — nem különben a tüzoltószerek száma és állapotáról szóló, és az 1870. évi augusztus 24. 3339. R. szám alatt kelt rendeletemmel közölt minta szerint készített főkimutatást—■ mennyiben az időközben nem történt volna — f. évi szeptember 1-éig okvetlenül terjeszsze föl. Budán 1872. évi julius 30-án a miniszter megbízásából Groisz__Gusztáv s. k., miniszteri tanácsos. _____ _ A kereskedelmi minisztérium működéséről írja a „P. N.*: Szlávy miniszter szellemes, imponáló modora neki mind a kabinetben, mind a közvéleményben bizonyos kivételes állást biztosított s örömmel hallottuk, hogy a csend alatt minisztériuma a törvényalkotásban sem tétlen, hanem a legközelebbi országgyűlés elé sok kész és remélhetőleg jó javaslattal fog föllépni. Ezek között a nevezetesebbek a bányaügy s a részvénytársulatokról szóló javaslatok. Tüzetes tanulmányozások történtek továbbá a konzuláris ügy, több kereskedelmi szerződés tárgyában, és a múlt évben megpendített, de azóta kevéssé szellőztetett ügy: az állami biztosítás kérdésében. A adminisztráció terén is sok történik, új postahivatalok állíttatnak, a távirdaügy minél czélszerűbb berendezésére törekszenek, s ha e minisztérium részéről egy újabb „öt év története” adatik ki, ehhez a most folyó év is sok érdekes adatot fog nyújtani. = Szerb lapszemle. A „Zasztavat akarom császár berlini találkozásának nem tulajdonít nagy fontosságot, egyszerű ünnepélyességnek veszi az egészet, mely még annyira sem érdekli őt, mint a belgrádi nagykorusítási ünnepély. Milan nagykorúvá történendő kinyilvánítása elé csak az esetben néz bizalommal, ha az ifjú fejedelemnek új kormánya a külügyekben ugyanazon irányban fog haladni, melyen a livádiai ut óta helytartói haladni kezdtek. Ha máskép történik, Milan nagykorusítását egy kissé elhirtelenkedett dolognak veszi. A „Nár 0d” dr. Mándits Tivadar kultusminiszteri osztálytanácsost védi a pesti s egyik újvidéki szerb lapnak támadásai ellen. Mándits nem kereste a kongresszusi jelöltséget, az újvidéki nemzeti párt jegyzésébe is véletlenül — az ő tudta és beleegyezése nélkül — került a neve. Czikkíró nagy tisztelője Mánditsnak, fényes tehetsége és tapasztaltsága előtt meghajol, mégsem tartja őt a magukénak, mert a múlt kongresszuson is a legégetőbb ügyekben a czentrummal szavazott akkor, midőn a nemzetiek a balt támogatták. A „Národ” szívesen venné, ha Mándits is, dr. Sztopacskovics Sándor (belügyminiszteri osztálytanácsos) is részt vehetnének a kongresszusban, mert a szerb egyházi és iskolai ügyekben ők a legjártasabbak s legtapasztaltabbak, ám ma még a szerb ügyek nem úgy rendeznék, hogy ők a nemzeti párt által meghívhatók lennének. Horvát országgyűlés. [XIV. űléa.] — Saját tudósítónktól. — Zágráb, augusztus 5. Miután 18 nap alatt a különböző bizottságok a hozzájuk utasított munkálatokat szorgalmasan elvégezték, ma végre nyilvános ülés tartatott. A karzatok tömve voltak, ami természetes is, mert már régen nem volt ülés, s a fojtó melegség is alábbhagyott valamivel. A gyülésterem meglehetősen üres volt, s különösen a jobboldal padjai tátongtak. Jelen volt az ülésen Strossmayer püspök is, másodszor ez ülésszak alatt láthatók voltak még: a mágnások közül Jelasics György gr. és Nugent Arthur gr. továbbá a főispánok fele. A kormány dr. Muhics közoktatási osztályfőnök által volt képviselve. Az ülést Mazuranics elnök 10^2 órakor nyita meg, s az utolsó ülés jegyzőkönyvének fölolvasása és hitelesitése után 66 különböző, s köztük több komikus tartalmú irat nyujtatott be. Legelőször is a kormány átirata olvastatott föl, melyben az országgyűlésnek elfogadás véget ajánlja a testi büntetés eltörléséről szóló törvényjavaslatot. Ajavaslatot a bizottsághoz utasíttatott. Továbbá benyújt a kormány egy törvényjavaslatot a sajtószabadságról, a sajtóügyi perek tárgyalásáról és az esküdtszékek összeállitásáról, mely hasonlóan a bizottsághoz utasittatik. Verőcze megye egy Bars és Eszék közti vasút kiépítését kéri, a nemzetgazdászati bizottsághoz utasittatik. Verőcze megye továbbá oltalmat kér a határőrvidéki erdők kiirtása és eladása ellen, s a mostan követett eljárást a kiegyezési törvény megsértésének tekinti. E kérvény a törvényt készítő bizottsághoz tétetik át. Zágráb közönsége 11 iratot intézett az országgyűléshez, s többek között kéri, hogy az országgyűlés legfelsőbb helyen eszközölje ki, miszerint az utolsó 16 év alatt törvénytelenül elmaradt hadkötelesek magukat utólagosan is igazolják; továbbá, hogy a Zágrábban épített új házak 30 évre adómentesek legyenek; hogy a városnak megengedtessék tanítóit szabadon választhatni; hogy Zágráb városa a szálláspénzek első osztályába soroztassék; hogy a zágrábi reál-, a leány-, elemi iskolák és tanítóképezde országos költségből tartassanak föl; hogy a magyar országgyűlési képviselők oda működjenek, miszerint Zágrábban egy központi pályaudvar építtessék; hogy az országgyűlés oda működjék, miszerint az egyetem, mint igen fontos intézet mielőbb megnyittassék. A kérvények részint a kérvényt, részint a nemzetgazdászati bizottsághoz tétetnek át. Kraljevica községe kéri, hogy mint önálló község szerveztessék. E kérvényt dr. Makanecz pártolja s a törvényt készítő bizottsághoz utasittatik. A zágrábi protentáns egyházi község segélyt kér, hogy lelkészét föntarthassa. A kérvényi bizottsághoz utasittatik. Ezután felolvastatik a kormány átirata, melyben az országgyűlésnek tudomására hozatik, hogy a felsége megengedte, miszerint a báni helyettes távolléte alatt Prica osztályfőnök vezesse a kormány összes teendőit. Tudomásul vétetik. Őrsiek Viktor gr. benyújtja mint virilista az országgyűlésre való iáni meghívást. Az igazoló bizottsághoz tétetik át. A gazdaság mikroskopikus élete. A gazdaságnak egy oldala van, mely eddig legkisebb figyelemre sem méltattatott, és ez a festői oldala. A történetnek van egy Macalay, Cy Treitschkeje, a természettudománynak egy Humboldt, egy Schleiden, a filológiának egy Müller, a jognak egy Thering, az orvostannak egy Kirebow, egy Hyrtlje, a nemzetgazdaságban hiába keressük a tollat, mely nem annak praktikus és dhromatisztikus, hanem hogy úgy mondjuk aeszthetikai, leíró részével foglalkoznék. Mindenki ezen szó „gazdaság” mellett mindjárt bukott vagy bukófélben lévő részvét-társulatokra, ravasz nemzeti bankigazgatóságra, pöffeszkedő börzianerekre, vasuti kalamitásokra, feles számban lévő nemzetgazdákra, talán még elégedetlen munkás tömegekre gondol és evvel kimértnek és kimerítettnek véli a gazdaság nagy körét. Mintha híján volna a gazdaság olyan mozzanatoknak, olyan jeleneteknek, olyan proczesszusoknak, melyek inkább a szépnek, a művészetinek, a költőinek fogalma alá esnek. Nem áll rendelkezésünkre Humboldt tolla, sem Ruysbach mesteri keze, nem Pouchet vagy Ehrenberg buvárló szeme: hanem: „es trügt Verstand und rechter Sinn Mit wenig Kunst sich selber vor. Vessünk tehát egy pillantást a gazdasági mikrokozmus vizsgálódási körére. A gazdaság azon egész életkort körülfogja, mely az emberi szükségleteken és azok kielégítésén alapul. A vad ember’, ki a patak szélén a halra, mint egyedüli táplálékára lesik, az anya, ki sötét éjjel könybe lábadt szemekkel varr vagy köt, pihenés nélkül, hogy a mellén csüngő kis csecsemőnek éltető tápanyagot nyújthasson, a piontér, ki az amerikai őserdőben az emberiségi kultúra minden fokozatát maga átéli, a vándorlegény, ki munkát keresve faluról falura gyalogol, a hajós a messze tengeren, ki féltve látja a vihart közeledni és fájdalmasan emlékszik otthon lévő családjára, a földmivelő, ki örömittas arczczal átkarolja gyermekeit és nekik mindent igér, mi szép és jó, mert az nap áradozó aranysugarai jó terméssel kecsegtetik, a búvár, ki leereszkedik a tenger fenekére és ottan a kis bíborkagylót és gyöngyöt keresi, egy idegen nagyszerű rejtélyes tenger világban, a kereskedő, ki megtört szívvel olvassa a bukást könyveiből, a koldus, ki nélkülözésekkel küzd, a tolvaj, az orgyilkos, a szegény varróleány, ki az első forintot viszi a takarékpénztárba, nem képezik-e ugyanannyi költői típusait a gazdaságnak, ugyanannyi alanyait érdekeltségünknek, részvétünknek, érzelmeinknek; nem képeznek-e ugyanannyi csoportot,és úgy alkalmasat arra, hogy a legmeghatóbb leírás tárgyai legyenek, mint Sándor hódító seregei, mint Don Juan sybaritikus kalandorai, mint Fauszt küzdelmei. Child Harald világfájdalma, mint az Orinoko megrendítő zúgása dörgése, az amerikai őserdő túlgazdag vegetácziója, mint a sz. Magdolna, vagy mint Jezaias alma vagy a canai menyegző ? jiliS mi azért, hogy a gazdaság ezen oldala parlagon hever, hogy ezen nagyszerű gazdag kimerithetlen mikrokozmus alig sejtetik, egyenesen a gazdászokat vádoljuk. Eddig mindent tettek, írtak, szóltak, vitattak, de senkinek nem jutott eszébe figyelemmel észlelni vizsgálni mindent, nagyot és kicsinyt, jelentékenyt és jelentéktelent, mindent eltekintve gyarló emberi mértékünktől. Így történt aztán, hogy a nemzetgazdaság már azon veszélynek van kitéve, hogy közhellyé fajuljon el, mert nem tápláltatik és gazdagíttatik a kis patakokból és erekből, melyek mint fris forrás minden egyes gazdasági alanyban erednek, mert nem veszi föl azon csillogó gyöngyöket, melyeket a mindennapi élet szünetlenül duzzadó folyama magával hord. Nem találkozott senki, ki a gazdasági monadokat akarta volna megismerni, ki a nagyot a kicsinyben keresné. Ponchet évekig vizsgálta a fecskék fészkeit, Calame a zivatarban elment a hegyre, hogy vizsgálja, milyen színekben töri a kő az eső vízcseppet, hol van a gazda, aki saját terén ilyen specziális vizsgálódásokra átadta volna magát? Vagy az eszményi ethos, mely a gazdaság főrugója, nem-e olyan finom mikroskópikus valami mint a természet akármilyen jelenete, melynek szubsztrátuma mindig külső jelentkező tárgy, anyag ? Akármelyik oldalról tekintsük, nincsen igazolva az, hogy a gazdaságban mindig csak a makrokozmust és a mellett csak a spekulácziót tekintsük. A legkisebb élet és jelenetei, legyenek vidámak és szomorúak, de egyaránt tanulságosak. És valamint a természettudomány csak úgy tudta a tömegeket áthatni, hogy leszállott a spekuláczió merev sziklájáról, lebocsátkozott a valósághoz azt vizsgálta és a vizsgáltakat melegen előadta, úgy a nemzetgazdaság csak akkor válik majd népszerű tudománnyá, és csak akkor üli győzelmeit, ha majd közeledik az élet sokoldalú alakzataihoz, vizsgálja annak érdekes és változatos mozgalmait, ha majd azáltal, hogy az életet megérti, megérthetőbbé is válik. Ez meggyőződésünk, ez erős hitünk, és ha nem is érezzük magunkat elég erősnek azt bebizonyítani, de mutatványt meg is akarunk szolgáltatni a gazdasági élet mikrokozmusából. Asmodi levette a házakról a tetőket és így engedett beletekinteni az élet nagy végzetes regényébe. Gondolatban mi is tehetjük, és tán érdektelenebb volna azon világ, melyet mi találunk ? A házi élet, a családi öröm és bú, a siker és a bukás, a szerencse és a szerencsétlenség, az ünnep és hétköznap nem húzódik mindezen keresztül a gazdasági tether zörgése? a jó vagy rész nevelés, a szorgalom vagy hanyagság, a remény és a kétségbeesés nem hangzik mindezeken keresztül azon zöng, melyet mi gazdaságnak nevezünk? Nem lesz-e abból egészen más ember, ki képes szellemi tehetségeit minden oldalról kiképezni, nem más az, ki már gyenge korában kényszerítve van minden nevelést nélkülözve a mindennapi kenyér keserű keresetéért avagy tekintsük mindazok sorát, kik a föl- és lemenő osztálymozgalomban akármily esemény által letaszittatnak, mint az árvák és özvegyekét, szerencsétlenségbe esetteket, vagy azokat, akik egyszerre a gazdagság körébe felvitetnek; mily különbözően fejlődik azon gyermek jelleme, kinek atyja hivatalnok, avagy kereskedő, ki földesúr vagy munkás, ki városban vagy falun nevelkedik ? milyen lesz az élet ott, hol a kultúra előrehaladottabb, ott hol hátramaradt, hol az éghajlat mérsékelt, hideg vagy forró ? Milyen különböző az élet annak eredménye és processausa, va-