Reform, 1989. május-augusztus (2. évfolyam, 17-33. szám)
1989-08-11 / 31. szám
10 Vasile V. Flutur: Egy rakás nyilvánvalóan kompromittáló szándékú levél érkezett a különböző szerkesztőségekbe, intézményekhez Romániából ellenem, miután megszólaltam a televízió Panoráma műsorában. Különös módon csaknem valamennyi írás egyazon időben került postára más-más helységekben. Bámulatos ez az egybeesés, valamint az is, hogy némelyik írásmódja feltűnően ismétlődik más levélben, elyiknak más az aláírója mint a feladója Netán elfeledkezett a leckéről, amikor már a borítékra írta a nevét Sajnos - vagy szerencsére - ismeretlenek ezek a kezek számomra, de annál ismerősebbnek mutatkozik a felsorolt jelekből a mozgatójuk. Számomra - s hiszem, az önök számára is - azt bizonyítják, hogy a piszkolódó levelek írására eszközként használt kezeket egyazon szervezet mozgatta melynek egyenruhás rabszolgái a román nép érdekeinek védelmezőiként e népnek - amelynek pedig fiai - a fegyőreivé váltak. Az afféle rágalmakra, hogy Nem is voltam határörtiszt? Válaszom: a diploma! Fent: Mi közöm a nemzetközi amelyeket írtam verseimmel... Beszéljene ezek a dók sem jogász, sem határőrtiszt sem szakkönyvek szerzője, sem költő nem volnék, s hogy sehol sem közölték verseimet nem is válaszolok - beszédesebbek a csatolt képek. Csupán annyit jegyzek meg, talán nem véletlen, hogy akkor íródtak, miután háromszor életemre tér joghoz? Íme: jogászoklevelem s a szakkönyvek, Folyóiratok, újságok 1989. AUGUSZTUS 11. Hatvan hal Tömeggyilkosság 1919 augusztusában • Az ápolónőket megerőszakolták • Az emlékművet a polgárok emeltették és „az internacionalizmust” erősíti • Benedek György alkotása Napjainkban már nem különlegesség, ha egy közösség saját anyagi áldozatával emlékművet állít. Egyre többen így nyilvánítják ki tiszteletüket a múlt iránt. Pár évvel ezelőtt az ilyen eset még ritkaságnak számított. Különösen akkor, ha a javaslattevők nem voltak ismerősei, jogutódai, földijei, mi több, nem is ismerték az elhunytakat. Esetünkben nem a szovjet Vörös Hadsereg halottaira kell gondolnunk - emlékezetük kőbe vésését már rég, hivatalból elvégezték - hanem a magyar katonákra Magyarokra, akiket 1919 augusztusában öltek meg. Az ő emléküknek állítottak szobrot haláluk helyszínének ma élő lakói. 1919 júliusának vége. A magyar Vörös Hadsereg utolsó napjait éli. A Mezőkövesden lévő katonakórház-