Reform, 1993. május-augusztus (6. évfolyam, 18-34. szám)
1993-05-06 / 18. szám
8 Teljes joggal emeli fel a szavát a lelkileg érzékeny és kulturált világ a busmanokért. Valamennyiünk szégyene az, ahogyan ezekkel a szerencsétlenekkel a saját „hazájukban” bánnak, ott, a Kalahári-sivatag tájékán, ahogyan űzik, zavarásszák őket a legfitnyákosabb eszközökkel ősi otthonukból. Tűrhetetlen! És hány és hány „nép” van a tágas glóbuszon, amelyek sorsának alakulása komoly aggodalomra ad okot. Itt vannak például elsőként a hazai „szuterének”, jóval népesebb - több milliós - populáció, mint a derék busmanoké. Szuterén bárki lehet. Az első, felületes pillantásra egészen közönséges embereknek látszanak. Ezért illetik őket a hétköznapokban tevékenységükre utalva afféle kifejezésekkel, mint munkás, pedagógus, mérnök, könyvelő (egyáltalán: alkalmazott), nyugdíjas vagy munkanélküli. A mai, labilis gazdasági helyzetben, a demokratikus társadalmi viszonyok közepette is elvileg mindenki rendelkezik bizonyos mértékű szuterenitással. Ennek alapegysége az 1 szut, amely azt jelöli, amikor egy egy méter magas ember egy méter „mélyen" él. Retorikai szinten sosem nevezik valóságos néven a szuteréneket, inkább tömegnek, népnek, nemzetnek, választópolgároknak, ad absurdum, csőcseléknek titulálják őket. A tudományok s kiváltképp a humánetológia jelenlegi állása szerint a szuterén béketűrő fajta, már-már az elviselhetetlenségig igénytelen. A szó szoros értelmében mindenevő, bárhol lakó. (Az igazi, hagyományőrző népi szuterén egyébként - nomen est omen - az etnográfusok határtalan örömére még mindig valóságos szuterénben lakik.) Naivitása határtalan. A szebb jövendőbe vetett hitében az unalomig szajkózott frázisok és a rendre beváltatlan ígéretek csupán darabidőre ingatják meg. Ezért aztán hajlandó négyévenként az urnák elé sorakozni A gyakorta riasztó körülmények ellenére is odaadóan neveli utódait... A hatalmasok mostanában azt fontolgatják, miként lehetne az apró szuteréneket tankönyvileg segélyezni. Persze, szigorúan szociális alapon. Mondjuk szut-tól lefelé. Ha egyáltalán van még lejjebb. Miközben lépten-nyomon azt szajkózzák: Emberek! Mentsük meg a Busmanokat! Na, jó. De mi lesz a szuterénekkel? Deáki László 1993. MÁJUS 6. Prepeliczay István kiábrándult mindenből: a rendszerváltásból, az új hatalom pártállami allűrjeiből, a koalícióból, Kenyából és természetesen a kisgazdapártból. Ezért úgy döntött a jelenleg még koalíciós kisgazda honatya, hogy jövőre a választási kampányban már nem vesz részt, hanem nyugdíjba vonul. Addigra vélhetően megszerzi jogosítványát, s új Skoda Favoritjával járja majd a halastavak környékét, mert nagy pecás hírében áll - Igaz a hír, valóban nyugdíjba vonulok, méghozzá a parlamentből. Mert nekem más állásom a „szenátorságon” kívül nincs. A rendszerváltásról egy régi példázat jut az eszembe. Verebek ülnek a fán, s a földobott kő hatására fölröppennek, de utána ugyanazok a verebek szállnak vissza. Két képviselő is kérte a vasútról szóló törvényjavaslat visszavonását, mert a tervezetet nem tartották megfelelőnek. Javasolták a törvény átdolgozását. Az új miniszter a tervezetet már készen kapta, így a tárca élén az állandóságot képviselő Rajkai Zsolt államtitkárt kérdeztük, mit szól a véleményekhez. Kiderült, a balatoni útért is fizetni kell Többen fölvetették a tervezet rövidségét. Valóban nem terjengős, viszont meghatározza azokat az axiómákat, amelyek alapján működtetni lehet a Magyar Államvasutat. Ha a költségvetésben mereven elhatároznánk, hogy az állam mennyit tud magára vállalni a vasút érdekében, akkor közelebb kerülnénk a jelenlegi állapothoz, pedig a piacgazdaság a cél. A koncesszió bevezetésével, pedig éppen a kereskedő vasút megteremtése a cél. Ehhez pedig nem az államra van szükség, hanem a MÁV-nak a piaci igényeket kell kiszolgálnia. Kombinált fuvarozás lenne a korszerű szállítás. Tessék felpakolni a kamiont a vasúti kocsira, s az országot a környezet- és útkímélő vonat szelje át keresztbe-hosszába! • Mit szólnak majd ehhez a kamionosok? Még mindig olcsóbb lesz a kamionnak, ha vonaton utazik, mintha a saját kerekein gumi. Ez két szem• Miért, hol vannak pártállami emberek magas pozíciókban? - Például a minisztériumokban, hiszen a felső vezetésen kívül a struktúra úgy maradt, ahogy volt. De az MDF ebbe a csapdába esett a rádió és a televízió kapcsán is. Több országban, például Franciaországban, ha új párt kerül hatalomra, akpontból is jól jön az országnak. Az utakat nem rongálják a teherautók, másrészt nem a költségvetésből kell eltartani a vasutat, mivel gazdaságos vállalkozás lesz. De a teherfuvarozást adminisztratív eszközökkel szorítjuk majd „föl" a vasútra. A nemzetközi közúti egyezmények lehetővé teszik az autópályadíjak bevezetését. • Az autópálya-használati díj majd személyautókra is vonatkozik? -Természetesen. •Az adókból felépített vagy csak a koncesszióban elkészült pályák használatánál kell majd fizetni? -A pályadíj a régi utaknál is növeli a magyar állam bevételét. •Az M0-snál is kiírták: „Az Ön pénzéből épül”. Miért kell az autósoknak fizetni?kor az állami rádió, televízió vezetői fölállnak. Az új kormány által kinevezett vezető pedig eldönti, hogy az előző garnitúrából kinek a pályázatát fogadja el. Ez a „gyakorlat” nálunk az egész országban, sajnos, elmaradt. • No de annyi „ellenzéki” szakember nemcsak 1989-ben Az elkerülőszakaszok valószínűleg díjtalanok lesznek. Fizetni csak a koncesszióban épített, vagy felújított sztrádákon kell. Például a balatoni autópályát korszerűsítjük, s ha kész lesz, akkor azon is csak fizetés ellenében közlekedhet az autós. • Magyarul: elfogyott az adó? A sztrádadíj bevezetésébe egy miniszter már majdnem belebukott. Hiszen ha a balatoni utat említjük, annak építési árát egyszer már kifizették az autósok a benzin árából. Ma pedig a gépjárműadó fele a központi útalapot növeli, amelyből többek között az autópályák építését és karbantartását kellene finanszírozni. Mindent kétszer fizetünk? - Az M7-es autópályára már legalább annyit költöttünk, mint amennyibe az építése került. Az fizesse a karbantartást, aki használja a pályát, mert a gépjárműadó erre nem elég. • Mikorra várható a díjaztatás? Erre nem tudok válaszolni. Az bizonyos, hogy többen választják majd a régi balatoni utat, a 70-est, s így mintegy 600 forintot megtakaríthatnak. Ily módon csökken majd a balatoni sztráda baleseti statisztikája. De mi lesz a régi úton? Sz. Zs. nem volt, de ma sincs ebben az országban. - A régi szakemberek ötven százaléka nem szakember, hanem a pártkönyvek alapján kerültek pozícióba. •Tehát egyetért Csurkával abban, hogy a nagytakarítást be kell fejezni? - Igen. Talán apolitikus erről nyilatkozni, de a Csurka-pamfletben leírtak 90 százalékig igazak. A maradék tíz százaléknál is csak a megfogalmazás volt rossz, nem pedig a tartalom. Amikor egy párt vezetésében nem az nyilvánul meg, hogy valaki mennyire értékes és használható, hanem az, hogy hű, akkor ott baj van. Annak a Kónya Imrének, aki terepszínűre festve a Független Jogászfórumot képviselte az EKA tárgyalásokon, a rendszerváltás, a pártos politizálás jó játék. Ez a Kónya Imre ma megengedi magának azt, hogy másfél hónapja írt levelemre, amely a kulturális bizottság működésének visszásságairól szólt, a bizottság alelnökének ne válaszoljon. • Miért Kónyának írt? Mit csináltak az MDF-esek a kulturális bizottságban? - Totál impotenciát. Nézze meg a médiatörvényt! A levélben azt írtam meg, ha valamiről létezik elképzelés, akkor a minimum az, hogy a koalíciós partnerekkel egyeztessenek, s ne mint a bűvész cilinderéből a nyulat, húzzák elő a törvényeket. A levél befejező mondata - s lehet, hogy ezt sértésnek vették -, egyre inkább úgy tűnik, hogy a 36-os frakció olyan szerepet tölt be az MDF mellett, mint a II. magyar hadsereg a németek oldalán a Don-kanyarban. Nincs ruhánk, nincs fegyverünk, mégis föltétlen kitartást várnak tőlünk. Sínekre, autósok! Aki nem komája, eláshatja a