Reform, 1998. július-szeptember (11. évfolyam, 27-38. szám)
1998-08-11 / 32. szám
AKTUÁLIS „A” Gyuri „A” Gyurit polgári néven Bálint Györgynek hívják. Ha valaki segítséget kérve kapcsolatot akar teremteni a magyarországi kínaiakkal, jobbára azt az eligazító választ kapja: fordulj „a” Gyurihoz. Ezért aztán én is hozzá fordultam. Gyuri az első próbálkozásra egyszerűen elutasított: nincs ennek most itt az ideje, nem tud értem tenni semmit. Próbálkoztam hát tovább, ám egy forró nyári délutánon végül ismét csak nála kötöttem ki. Ücsörögtem a korábban Négy tigris nevezetű, mostanában csupán „kínainak” mondott hatalmas piac szegletében, a Tomi sörözőben, az akácok alatt, s egyszer csak megjelent ő, „a” Gyuri. Vagyis Bálint György. Őszintén szólva nem rá számítottam. Loki György, a józsefvárosi piac igazgatója mást ígért arra a délutánra. Egy igazi, kereskedő kínai családot, akiket töviről hegyire szerettem volna kifaggatni: vajon mit keresnek itt, s ha már itt vannak, hogyan érzik magukat közöttünk? És akkor jött Gyuri. Úgy keveredett megint a képbe, hogy ő lett volna az összekötő nyelvi kapocs a megkérdezettek és az újságíró között. Mert a kínaiak nemigen beszélnek másképp, mint kínaiul, s ha véletlenül igen, akkor is gyengén. Gyuri kisvártatva lehűtötte reményeimet: a kínaiak nagyon zárkózottak, nem szeretik, ha saját köreiken kívüliek belepillantanak az életükbe - mondta, így hát maradt nekem azon a délutánon a Gyuri. Bálint György 26 éves fiatalember, s immár hat esztendeje jószerivel a kínaiak között él. 1992-ben állást vállalt a piacon egy kínai büfében, hogy ismerkedjen a nyelvvel, amit a világon a legtöbben beszélnek anyanyelvként. Később tanárt keresett magának a továbblépéshez, majd felkérte a piacot felügyelő cég, legyen a tolmácsuk. Gyuri prímán érzi magát szerepkörében, főként egyre csiszoltabb nyelvtudása révén beilleszkedett a piac kínai társadalmába Barátnője is kínai, a család befogadta, s úgy tetszik, ebből a kapcsolatból több lesz barátságnál. Rokonság. Mindent összevetve, ezen a helyen félig-meddig már kínainak számít. Bálint György szerint a magyarországi kínaiak a hivatalosan számítottnál jóval többen, legalább húszezren vannak. A laza kolónián belül hierarchizált közösségben élnek. Az első hullámban érkezettek java meggazdagodott, lényegében ők tartják kézben a nagykereskedelmet. Az újonnan jövőknek sokkal nehezebb a helyzetük, küzdelmesebb az életük, gyakorta a régiek gazdasági-egzisztenciális függelékeként. Annyi bizonyos, aki A mai józsefvárosi piac Négy tigris néven a kilencvenes évek elején létesült a pályaudvar kihasított területén. „KGST-piacnak” indult, most Európa legnagyobb kínai piaca. Másfél kilométer hosszú, csaknem négyezer árussal. Zömmel kínaiak kínálják portékáikat, bár kereskednek például vietnamiak is, ám bizonyos értelemben alárendelt helyzetben. Ahogy Loki Györgytől, a Józsefvárosi Piac igazgatójától hallottam, vitás kérdésekben a vietnamiak mindig hallgatnak a „nagy testvérre”... szülőföldjétől sok-sok ezer kilométerre, a világ másik végén keresi boldogulását, azt egyértelműen muszályból teszi. Összespórolt keresetük jelentékeny részét sokan hazaküldik, támogatandó az otthoniakat, továbbá hogy törlesszék az induláshoz kapott kölcsönöket. Persze korántsem mindenki. Vannak, akik elfelejtik az egykori fogadkozásokat, az ígéreteket. Amúgy a kínaiak - vélekedett Bálint György - az európaiak számára időnként elképesztően dolgosak, robotosok. Másrészt hihetetlenül puritánok, ami a mi szemünkben akár igénytelenségnek is tűnhet. Más filozófiával élnek, mint az európaiak. A gazdagság vagy a módosság náluk nem jelenti azt, hogy valaki ne dolgozzon hangyaszorgalommal, ahogy mifelénk mondják: látástól vakulásig. Általában kiválóan bánnak a pénzzel és a le- Azt hihetné az ember, hogy a kínaiak itt valós közösséget alkotnak - mondta Loki úr. - Pedig dehogy, hiszen üzleti versenyben állnak egymással. Gazdaságilag egymás potenciális ellenfelei, és csak a valamennyiüket érintő dolgokban lépnek fel érdekképviseletük által egységesen. Arról nincs adat, mekkora a piac teljes üzleti forgalma. Efféle kimutatást senki sem készít. A bérleti díj leszurkolása után mindenki annyit forgalmaz, amennyit akar, illetve amennyit tud. Az árak alighanem itt a legalacsonyabbak hifiberendezéstől a ruházatig, a strandpapucsig. Annyi bizonyos, a forgalom egyenes arányban növekszik a megélhetés drágulásával. Szinte minden kapható és minden eladó a hét minden napján, kora reggeltől délutánig. Ám mielőtt valaki tárcát nyitna, ajánlatos alaposan megvizsgálnia, mit tesz majd pénzéért a szatyorba. Mert az olcsó olykor nagyon drága...hetőségekkel. Ugyanakkor skótabbak a skótnál, vagyis nagyon garasosak. Van azonban mifelénk is ez alól kivétel. Például sokan nem sajnálják a Szerencs játékokra, nyerőgépekre, kaszinózásra a kemény munkával megkeresett pénzt. Látszólagos zárkózottságuk Bálint úr szerint egyébként bizonyos rossz tapasztalatokból fakad. Abból, hogy mivel nem beszélnek más nyelvet, nem értenek és nem tudják megértetni magukat, ráadásul nem ismerik az itteni viszonyokat, jogszabályokat, némelyek léptennyomon megpróbálják átverni, jégre vinni őket az üzleti életben. Rossz vélemény alakult ki bennük rólunk. Nem véletlenül született köreikben a ránk nézve cseppet sem hízelgő mondás: Fehér emberrel ne kezdj! Deáki László FOTÓ: KÖRMENDI IMRE Minden eladó! reform függetlenpoLiKAi hetilap