Reform, 1998. július-szeptember (11. évfolyam, 27-38. szám)
1998-08-11 / 32. szám
■ Dobos Krisztina oktatáspolitikus, az MDF alelnöke PRÓ ÉS KONTRA Sulibuli Kisvártatva kezdődik az iskolaév, így szeptember tájékán egyre mélyebbre kell zsebbe nyúlniuk a szülőknek, hogy előteremtsék a szükséges taneszközöket. Könyveket, füzeteket, körzőt, vonalzót, tollat, ceruzát, gyurmát és festéket, szóval mindent a köpenyig, a táskáig, a tomaholmiig. Az iskolakezdés az idén - az iskola típusától, elvárásaitól és az évfolyamtól függően - a legóvatosabb számítások szerint is minimum 17-20 ezer forintba kerül, ha a gyereknek valamennyi alapkelléket, csupán az olcsóbb kategóriában, meg kell vásárolni. Ebbe az összegbe a „menő cuccok”, a divatos márkák természetesen nem férnek bele. Deáki László arra volt kíváncsi: Elfogadható-e, hogy az iskolakezdés tanulónként minimum 17-20 ezer forintba kerül? - Az árak ismeretében élek az igenlő véleménnyel. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy az átlagcsaládok jövedelméhez képest nem tartom soknak. Ám jó lenne, ha az iskolakezdés „csak” ennyibe kerülne. Nem tudom, kik készítették a számítást, szerintem ennél borsosabb összegről van szó, hiszen csupán a tankönyvcsomagok ára körülbelül 6-15 ezer forint között mozog. Ha ehhez hozzávesszük az egyéb eszközöket, azokat, amelyekre a szülőknek becsengetés előtt óhatatlanul költeniük kell, az még legalább 15 ezer forint így, minden szükséges kelléket nézve, a családoknak tanulónként legalább 25-30 ezer forintot kell a tanévkezdésre áldozniuk. És szó sincs luxusigényekről, mert akkor a határ a csillagos ég. Másrészt pedig a gyerekek nőnek, s a ruhatár némely darabjainak cseréje ebben az értékben nem is szerepel. - Ön tehát legalább huszonötezerre taksálja az iskolakezdést. Miként vethető ez össze azzal, hogy Magyarországon 19500 forint a minimálbér, továbbá azzal, hogy a létminimum átlaga hozzávetőlegesen havi 16 ezer forint fejenként, s ezen az elfogadhatatlan nívón, illetve alatta a társadalom harmada él, a másik harmada pedig valahol a tájékán? Márpedig ők is szeretnék valahogy iskoláztatni gyermekeiket... - Riasztónak tartom a helyzetet. Egy felmérés szerint a magyar gyerekek csaknem 40 százaléka olyan családokban él, amelyekben az egy főre jutó jövedelem nem éri el a létminimumot. Ezekben a családokban szinte lehetetlen tisztességesen felkészíteni az iskolásokat a tanévkezdésre. Sajnos még az átlagos jövedelmű háztartásokban is drámai helyzeteket okozhat az iskolakezdés, kiváltképp ha egyszerre több gyereket kell útnak indítani. Talán nem is véletlen, hogy egyre több család legfeljebb egy gyereket vállal, mert a napi kiadásokon túl számol például az iskoláztatás költségeivel is. A családok megerősítésének társadalompolitikai programjának azt is tartalmaznia kell, hogy a tanévkezdés ne legyen elviselhetetlen teher. Nem - Nagyon súlyosnak tartom ezt a terhet. A kiadások tetemes részét a tankönyvekre kell fordítani, amelyek annyira drágák, hogy az a jövőben sokak iskoláztatását fenyegetheti. A gyermektársadalom s az ifjúság jelentékeny része egyszerűen kiszorulhat a minőségi iskoláztatásból. - Megváltoztatható-e ez a helyzet? - Igen. Többek között a tankönyvárak érezhető mérséklésével. Pedig azok nem is drágultak túlságosan az utóbbi időben. A drágulás az Antall-kormány idején azzal kezdődött, hogy fokozatosan megszüntették e kiadványok állami támogatását Azóta azonban a tankönyvek az inflációnál kisebb léptékben drágultak. Ettől persze még rendkívül sokba kerülnek. - Az előző kormányzati szakaszban ön a Művelődési és Közoktatási Minisztérium politikai államtitkára volt. Gondolkodtak azon, hogy miként lehetne olcsóbbá tenni a tankönyveket? - Kidolgoztunk egy elképzelést, a tartós tankönyvek programját. Ez azt jelentette volna, illetve jelenthetné, hogy a tanulónak nem kell megvennie a tankönyveket. Az iskola lenne a vásárlója a tartalmilag és fizikai értelemben is tartós, legalább négy esztendőt kibíró kiadványoknak, a tanuló pedig kikölcsönözheti a könyvtárból. Csak akkor kell kifizetnie a teljes árat, ha elveszti vagy súlyosan megrongálja Ez valamivel drágítaná a tankönyveket, viszont a pluszköltségek négy esztendőre eloszlanának. A rendszer beindításához nem kellene különösebb ráfordítás, mert amit az állam jelenleg iskolakezdési támogatásként szétoszt, az majdnem fedezné a kiadásokat. - Önöknek miért nem sikerült érvényesíteni ezt a szisztémát? - Mert szándékaink elvéreztek a tankönyvkiadók ellenállásán. Nekik ugyanis az az érdekük, hogy a könyveket évről évre ismét eladhassák. Vagyis az említett négyesztendős ciklusban a tartós tankönyvek megemelt árával is kevesebbet kereshetnének. Erős a tankönyvlobby, évi hatmilliárd forintos forgalmú szektorról van szó. Nem voltunk eléggé erősek a „gyengébbek” érdekeinek érvényesítéséhez. ■ Szabó Zoltán oktatáspolitikus, az MSZP parlamenti képviselője FÜGGETLEN POLITIKAI HETILAP |*01 | ГП1 Ш