Reformátusok Lapja, 1981 (25. évfolyam, 1-52. szám)
1981-01-04 / 1. szám
.jJ'B-Cf . Miért mondja az apostol azt, hogy „a napok gonoszok” (Efez. 5:16)? Hiszen az idő semleges valóság, nem jó és nem rossz, egyszerűen csak van, telik, múlik. Valóban: az apostol itt — látszólag — az idő számlájára írja azt, amiért mi vagyunk felelősek. Becsap minket az idő — így érezzük —, holott mi csapjuk be magunkat azzal, hogy nem vesszük komolyan az időt. Mint az élet oly sok területén (például a pénz, a szerelem világában), úgy az idő tekintetében is „csalunk”: elhitetünk magunkkal olyasmit, ami nem igaz. Fontos ez a probléma, nézzük meg közelebbről is. 1. Egy régi ír közmondás szerint: „Amikor Isten az időt teremtette, sokat teremtett belőle". Mi viszont úgy érezzük, hogy mindig kevés az idő. Általában is szokták mondani: megpördült az idő, felgyorsult a történelem menete. Ebben van valami igazság, de személyes életünk számára továbbra is huszonnégy óra egy nap. És ha gyakran rövidnek tűnik a nap, ez bizonyára azért van, mert hasznos és haszontalan programokkal annyira teletűzdeljük a napunkat, hogy kevés rá a huszonnégy óra. Olykor egyszerre háromfélét is csinálunk: nézzük a TV-t, közben vacsorázunk, de egyidejűleg a családi ügyeket is megtárgyaljuk. Az idővel való okos élés első szabálya: kevesebbet egy nap alatt, de azt alaposabban! 2. Az óra mindig egyformán ketyeg, s ebből arra a következtetésre jutunk, hogy minden idő egyforma. A Biblia viszont arra figyelmeztet, hogy vannak kiemelkedően fontos idők, sűrített idők, a döntések vissza nem térő alkalmai. Ezeket „áron is meg kell vásárolni”, mert hosszú időn át kárát valljuk, ha a döntésre és a cselekvésre adott időt eltékozoljuk. Az idő nem úgy múlik egyforma áramlással, ahogy például a Duna vize folyik. Lüktetve halad előre, mint ahogy a vér lüktetve áramlik ereinkben. A lüktetés csomópontjait „kairosz”nak nevezi a Biblia, „alkalmatos időnek" mondja a magyar fordítás. „Gonoszok” a napok, mert ezek a „kairosz”-ok rejtve közelednek és gyakran csak utóbb vesszük észre, hogy megint elszalasztottunk egy nagy alkalmat. Veszedelmes ez a „magyar” betegség: Ejh, ráérünk arra még! 3. Az idő legértékesebb darabjai közé tartozik a csend. Amikor látszólag nem történik semmi, valójában akkor gyülekezik az erő a nagy történésekre. Régi mondás: „Akinek nincs ideje, annak nincs örökkévalósága”. Ezt most így egészítjük ki: akinek nincs csöndje, annak végül semmire nem lesz ideje. Üres hajszává torzul minden napunk, amelyben nem vesszük át az „áldott csend” eligazító szavát és erőt adó békességét. (Lásd: 274. énekünk 3. versét). 4. Azért is „gonoszok” a napok, mert valószínűleg kevesebb van már belőlük, mint gondolnánk. A részegek kurjongatják: „Sohasem halunk meg!” De az állítólagos józan emberek sokasága is úgy él. mintha■ már itt benne élne a halhatatlanságban. Pedig egyre sokasodnak a váratlan és hirtelen halálok és a temetőkben helyet kell biztosítani a fiataloknak is, akik idő előtt mentek el. Ez az imádság a legjobb orvosság a napok „gonoszsága” ellen: „Taníts minket úgy számlálni napjainkat, hogy bölcs szívhez jussunk” (Zsolt, 90.). Az is segíthet a bölcsességhez, ha meggondoljuk, hogy a napok nem a semmibe hullanak alá, hanem örökkévaló „emlékezésbe” jutnak (Ap. csel. 10:4). Amikor a „ma” holnap már „tegnappá” lesz, akkor valójában születik és tartalommal telítődik az örökkévalóság, illetve talán így pontosabb a fogalmazás: aprópénzre váltódik az örökkévalóság. Ha ennek tudatában élünk, barátainkká lesznek a különben valóban „gonosz” napok. AZ IGEN MELLETT XXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXVXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXX' JANUÁR 11. VASÁRNAP „Nektek azonban, akik hallgattok engem, ezt mondom: Szeressétek ellenségeiteket” (Lukács 6:20—36). Pár nappal ezelőtt olvastunk arról, hogy a tanítványokat felelősségre vonták azért, hogy nem böjtölnek. Akkor azt mondtuk, hogy valóban, kívülről úgy látszik, hogy Jézus „lazítást” hozott az övéinek, de ez csak látszat, mert a külső keretek szabadsága mögött hallatlanul szigorú belső erkölcsi követelmények rejlenek, íme az életes példa. Kell-e annál szigorúbb „böjt”, lelki önmegtagadás, mint szeretni az ellenséget és jót tenni azokkal, akik minket kergetnek. Akik Krisztust hallgatják, azok erre is elkötelezték magukat. Mások gyűlölhetik személyes ellenségeiket, a tanítványnak szeretni ítéli és javát kell munkálni. Krisztus közelében nem lehet a „szemet szemért, fogat fogért” törvénye alapján élni. Ha őt hallgatod, szeress! Ézsaiás 11. 97. Zsoltár. JANUÁR 12. HÉTFŐ „Miért mondjátok nekem: Uram, Uram, ha nem teszitek, amit mondok?” (6:37—49). Ez is olyan figyelmeztetés, amit nem utalhatunk át másoknak, mert az egyház kerítésein belülre küldött intelem. Azoknak szól, akik tudnak így szólni, szoktak így szólni: „Uram”! De nem veszik komolyan, amit kimondtak. Az Úr ugyanis parancsol és engedelmességet vár. S komolyan veszi azt, amit mi nem vettünk komolyan. Ő szólt, tett, előttünk járt, példát mutatott. Mi pedig sokszor nem tettük, amit parancsolt, és nem mentünk utána a rendelt úton. Nem a hódolat és imádat boldog kifejezését kell elhagyni, mert annak zengeni kell, hogy hallja minden ember és épüljön általa. Kell Úrnak mondani őt és bizonyságot kell tenni róla szavainkkal. De igazán boldoggá Jézust az teszi, aki engedelmeskedik szavának és azt teszi, amit ő mond. Ezsaiás 12. 295. Dicséret. JANUÁR 13. KEDD „Méltó arra, hogy megtedd ezt neki... nem nem vagyok méltó ...” (7:1—10). A zsidók vénei azt mondták Jézus előtt a századosról, hogy méltó arra, hogy halálos beteg szolgája érdekében küldött kérése meghallgattassék. Ennek komoly alapja volt. A százados embersége, segítőkészsége mély tiszteletet ébresztett bennük. Hiszem, hogy mibennünk is. Az azonban, amit ő mond magáról, egy újabb vonással gazdagítja róla alkotott képünket. Ez a férfi, aki ráadásul kemény katonaember, nemcsak segítőkész és emberséges, hanem alázatos is, akinek alázatában Jézus hatalmába vetett bizodalma is felfénylik. Úgy érzi, hogy nincsenek „érdemei”, nem „méltó” volta a kérése alapja, hanem egyedül Jézus szeretete bátorítja őt erre. Jézus ezt az alázatot keresi nálunk is Ézsaiás 13. 1453. Dicséret. JANUÁR 14. SZERDA „Azután odalépett és megérintette a koporsót” (7:11—17). Egyszer Nain városkánál Jézus megállított egy temetési menetet, megérintett egy koporsót, szólt a benne fekvőhöz és az életre kelt. Majdnem két évezrede ennek. Mégis ennek az érintésnek a titokzatos ereje hitünk szerint ott van minden koporsón, megnyugszik minden hamvakat magába rejtő urnán. Mert ami Nain város kapujában történt, az isteni jeladás arról, hogy Jézus Krisztusban a bűn és a halál legyőzője adatott az emberi nemzetnek. Egyelőre csak azoknak szívét „érinti”, akik a feltámadásba vetett hittel temetnek és ezért megvigasztalódnak. Vagy azokét, akik élő reménységgel készülnek „haza” és ezáltal megbátorodnak. Egyszer azonban érint minden „port és hamut” és a naini jelből a végső feltámadás valósága lesz. Ézsaiás 14. 93. Zsoltár, JANUÁR 15. CSÜTÖRTÖK „Prófétánál is sokkal nagyobbat láttatok” (7: 18—35). Sokszor beleremegett már a szívem, hogy sokat fáradó de a börtönben kétségek közé került útkészítőjének milyen kemény szavakkal üzent Jézus: „Boldog, aki nem botránkozik meg épbennem.” Mert ez azt jelenti, hogy János közel van a „boldogtalansághoz” és meg kell térnie. őneki, aki a megtérés nagy hirdetője volt. Nekit keményen üzen Jézus, de róla szeretettel és nagy elismeréssel beszél. Prófétánál is sokkal nagyobbnak mondja hajlíthatatlanul bátor szolgáját. Akkor látszik meg, hogy mennyire szereti, amikor a „háta mögött” beszél róla, amikor János követei már elmentek. Bizony mi fordítva szoktuk: szembe édesen, hát mögött keményen. Szeretni és lelkigondozni is Jézustól kell tanulnunk, mert az ő szeretete ebben is mentő szeretet. Ézsaiás 15. 40. Zsoltár. JANUÁR 16. PÉNTEK „Hited megtartott téged, menj el békességgel” (7:36—50). Emlékezetes és tanulságos lakoma lehetett ez az alkalom annak a farizeusnak, aki meghívta Jézust a házába. Kemény leckét kapott Jézustól a bűnbocsánat titkáról. Ez is hasznos lehetett. A bűnbocsánat békességét azonban ez az asszony nyerte el, aki elrontott életének orvosát kereste Jézusban és meg is találta. Szégyenét, félelmét legyőzve sietett, hivatlan vendégként tolakodott Jézus elé, élő példájaként azoknak a megtérő bűnösöknek, akik a magukat igaznak tartókat „megelőzik” a mennyek országában. Hitte, hogy elérkezett élete nagy lehetősége, vallást tehet arról, hogy más akar lenni. Hitte, hogy ennek lehetősége Jézusnál van. Ez a hite tartotta meg és így nyerte el a bűnbocsánat békességét, így ment Hozzá, hogy így mehess el Tőle. Ézsaiás 16. 488. Dicséret. JANUÁR 17. SZOMBAT „Némelyik pedig jó földbe esett” (8:1—15). Mindenfajta szántóföldbe ugyanaz a Gazda vetett. Mindegyik fajta szántóföldbe egyforma mag hullott. De a termés a talaj minőségétől függött. Ugyanez ismétlődik meg minden istentiszteleten, minden bibliaolvasáskor. Ugyanaz az igemag egyeseknél útfélen maradva árválkodik, másoknál alig erőre kapva elszárad, vagy megfojtódik a tövisek között, míg némelyeknél új életet teremt és gyümölcsözik. A „vetőmag” nemesítésére tehát nincs szükség. Talajművelésre annál inkább! A hit hőseinek története azt mutatja, hogy a legáldottabb „talajművelés” az imádság. A holnapi nappal kezdődik az egyetemes imahét. Imádkozzunk azért, hogy engedelmesen, vágyakozó szívvel fogadjuk a belénk oltott Igét.Ézsaiás 17. 241. Dicséret. (Nyíregyháza) Dr. Fekete Károly Olvasandó: Péld. 9:10/a. Sok mindent szeretünk újra kezdeni, jobban csinálni. Így szeretnénk tenni az új évben is. A kezdetről sok minden gondolat hangzik el. Pl.: „Minden kezdet nehéz”. Mennyi filozófia volt és van a világ kezdetéről, s magáról az emberről, az ember származásáról. A fenti Ige éppen új évkor a mi kezdetünkről szól: „A bölcsességnek kezdete az Úrnak félelme!” Csak ezzel a bölcsességgel kezdődhet el igazi életünk! Senki nem mehet egyetemre — átugorva a középiskolát — az általános iskolából. Az egyetemet kezdő, építészmérnöknek készülő ifjú nem kezdhet valami hatalmas irodaház megépítéséhez. Ahhoz még sok tanulásra és tapasztalatra van szüksége, így van a mi életünk is. Ezzel az évvel is sok-sok ismeretlen felé haladunk, s ha nincs igazi — „felülről való” — bölcsességünk, könnyen tévútra kerülhetünk, sőt tragédia is jöhet. Ezért lényeges a kezdet. A mi kezdésünk. Közmondás: „Jó kezdet — fél siker”. Urunk sikeres, boldog életet tartogat mindannyiónknak, úgy a maga egészében, mint kicsi részleteiben. Ennek viszont a feltétele: az Urnak félelme. Azaz: állandóan Urunkra tekintő szemnék, és az ő vezetését elfogadó lélek. A mi kezdetünk Bármennyi tévedés, ballépés, kudarc volt is eddig életünkben, lehetőségünk van új kezdetre. S ez a mi kezdetünk — ti. hivő életünk — vajha már ifjúkorban lenne, de lehet életünk bármelyik szakaszában. Valaki egyszer életkorát újjászületésétől számította. Addig nem volt igazi, Krisztusban elrejtett, megáldott élete. Nem volt istenfélelme. Gondoljunk egy-két bibliai személyre. Jákob „élete” tulajdonképpen a Jabbók révénél kezdődött: „Küzdöttél Istennel, és emberekkel, és győztél” (I. Mózes 32). A samáriai asszony Isten szerinti élete a Jákob kútjánál kezdődött el (János 4.) Zákeusé Jerikóban, és rendre-sorra a tanítványok addig csak „biológiai” élete Jézus Krisztusban vált teljes életté. Urunk szentül veszi minden szavát és ígéretét Igéjében. Elvárja, hogy mi is így vegyük mostantól kezdve, ha eddig nem tettük volna. Csakis ez lehet minden bölcsességünk kezdete, s így a mi igazi kezdetünk is. Istent nem vehetjük olybá, mintha levegő volna. Az Ige szerinti bölcs ember minden ténykedésénél Istennel számol. Bármihez kezd, „felülről”, azaz Istentől kéri és várja az útmutatást. Meg is kapja, hiszen erre ígéretünk van. „Kérjetek és adatik!” Vagy: „Nem olyan rövid az Úr karja, hogy ne szabadíthatna meg!” Hányszor elkeseregtük már, hogy valamilyen döntésünkben balgatagok voltunk, és az elmúlt évben sem sikerült sok milíten. Tökéletlen szavunkat nem szívhattuk vissza, elrontott emberi kapcsolatokat nem tudtunk helyreállítani, önfejűségünk miatt keserves ráfizetéseink voltak lelki, anyagi dolgokban egyaránt, íme a mostani biztatás és ígéret: lehet új kezdetünk! De csak Vele és Benne, aki maga az Alfa, a Kezdet! így, ha naponta az engedelmesség útját járjuk, a jó kezdet és jó továbblépés után jó vég következik. Ismét csak Vele és Benne, aki az Omega, a Vég is. (Kecskemét) Hatvani Lajos MI AZ IGAZ üdvözítő hit? Isten ajándéka az újjászületett emberben, amellyel Istennek a Krisztusban tett ígéreteit a kegyelemből való üdvözítés és bűnbocsánat felől, állhatatos bizodalommal elhiszi, a Krisztus érdemét az Isten előtt való megigazulásra megfogja, ahhoz támaszkodik, ahhoz ragaszkodik s idvességét csak onnan várja. (Nádudvari Péter, 1741.) I Imádkozzunkí Istenem! Kegyelmednek köszönöm, hogy a múlt éjszaka álmom csendes, életem bátorságos lehetett. Az én erőm a legjobb akarat mellett sem elegendő, hogy tántorgás, kitérés, tévelygés nélkül mehessek a cél felé. Adj kegyelmet, hogy mikor kísértések állanak elő, mikor az akadályok megsokasodnak utamon, azokon győzedelmeskedhessek. Látom a pálya végére letett jutalom-koszorút, érzem köteleztetésemet annak elnyerésére, óh cselekedjed, minden erőnek és segedelemnek Istene, hogy az ahhoz való közeledésben sem a test indulatai, sem a világ s az emberek csábításai ne akadályozhassanak. Engedd, hogy tudjak mindenről lemondani, minden áldozatot vállalni e pályán. Utáltasd meg velem a bűnt, s szerettesd meg velem utaidat. Éreztesd velem a kegyes, istenes élet gyönyörűségeit oly mértékben, hogy az arra való vágyakozásomban kész legyek minden próbatétellel megvívni, s midőn szent akaratod teljesítéséért ezeket megteszem, örvendeztess meg az elért cél boldog érzésével! Ámen. (Megújított Énekeskönyv, Kolozsvár, 1849.) A heti bibliai részhez „Menjünk el mind Betlehemig!” (Hl.) Keressük fel mégegyszer azt a helyet, ahol a hagyomány szerint Jézus született. A föléje épült bazilikának eredetileg három bejárata volt. Kettőt azonban befalaztak és a középsőt is annyira alacsonnyá tették, hogy csak lehajtott fejjel lehet bemenni rajta. Ha valaki a hagyománynak hitelt adva lép be a Jézus szülőhelyének tartott barlangba, arra gondolva, hogy Origenes egyházatya már 248 körül, tehát az itteni templom felépítése előtt beszél róla, hamarosan elbizonytalanodik, ha egy kicsit körülnéz. A föld alatt ugyanis több összefüggő üreg van. Az egyik a Szent József kápolnája. Állítólag itt figyelmeztette álmában az angyal, hogy fusson a kis Jézussal és Máriával Heródes dühe elől Egyiptomba. A következő üreg az Aprószentek kápolnája. Itt az oltár mögött egy 5 m hosszú üreg van. A hagyomány szerint ide helyezték el a Heródes által megöletett kisdedek csontjait. A következő üregről azt tartják, hogy ez volt Szent Jeromos, latin nevén Hieronymus lakása. A tudós egyházatya 386-ban költözött ide és az itt töltött közel 40 év alatt fordította latinra a Szentírást. Ezt a „Vulgatát” használja ma is a Római Katolikus Egyház. Itt temették el 88 éves korában. A sírját ma is mutogatják, de a csontjait Rómába vitték és a Santa Maria Maggiore bazilikában helyezték el. Pár méterre kelet felé van az ún. Tejbarlang, amelyet az arabok Mária asszony barlangjának neveznek. A hagyomány szerint amikor a szent család Egyiptomba menekült, Mária ezen a helyen szoptatta meg, a kis Jézust, de néhány csepp tej a földre esett és ott a szikla hófehérré változott. Jeruzsálembe visszaúton a hebroni elágazásnál láthatók annak a vízvezetéknek a romjai, amelyek Salamon kútjaitól vitték volna a vizet Jeruzsálembe. Nagyszerű „mérnöki” vállalkozás volt ez, de pénzügyi botrányba rántotta Pilátust, ugyanis az építéshez a „korbán”-nak nevezett pénzeket akarta felhasználni, amelyek a templom kincstárában voltak elhelyezve. Pilátus egy csapat zsidó,zarándoknak öltözött katonát küldött a lázongó nép közé, akik adott jelre kardot rántva szétverték a zendülést. Erről ír Lukács, amikor megemlíti a galileaiakat, akiknek vérét Pilátus az áldozatok vérével elegyítette. Mivel ezek a zarándokok galileaiak, tehát Heródes Antipás alattvalói voltak, ezért adta át később Pilátus Jézust, mint galileait Heródesnek, és „azon a napon lettek jó barátok Heródes és Pilátus” (Luk. 23:12). Dr Bajusz Ferenc.