Reformátusok Lapja, 1997 (41. évfolyam, 1-52. szám)
1997-01-05 / 1. szám
ÚJÉV napján, amikor kezembe veszem és végiglapozom a Kalendáriumot, már évtizedek óta újra meg újra eszembe jut egy öreg halász históriája. Nem azé, akinek drámai történetét Hemingway megörökítette - egy másik. Ez a bácsi is, akárcsak annyi társa évszázadok óta, ott vetette ki hálóját kicsiny lélekvesztőjéről a tengerpart közelében. Vagy fogott ki halat, vagy se. Egyszer apály idején amikor visszahúzódott a tenger, a vízmost a fövenyben, ni csak egy cserépkorsót talált. A díszes edényben megcsörrent valami: kincsek! - kiáltott fel az öregember és boldogan vitte zsákmányát a kunyhójába. Bizony nem röstellte, összetörte a cserepet. De nagy bánatára, jaj, csupán kődarabok voltak benne. A dagály visszatértével csalódottan dobálta vissza a sarakodástól elnehezült köveket a tengerbe. Amikor már az utolsót is éppen hajítani akarta, szórakozottan megdörzsölte-morzsolta a „ követ”. Most megint felkiáltott, de most ijedtében: a hordalék-szennyezte „kődarab" felszíne alatt megcsillant valami, igen bizony: aranypénz! És ő, a szerencsétlen, könnyelműen hogy eldobálta a többit! A fejét fogta keservében: milyen gazdag lehetne, ha óvatosabb, figyelmesebb lett volna. De ez az árva egyetlenegy darab nemesfémérme csak a szegénységét tette egy kicsit elviselhetőbbé. Lelkem csendességében óhatatlanul arra gondolok, nos, én is ott ücsörgök az „idők tengerének” partján, most az év elején - úgy mint az öreg ember. Napi gondjaim, ha más körülmények között, más változatban-letétben is, bizony olyanok, mint az öreg halászéi. Jómagam is azon fáradozom naponta kenyérkereső munkámban, hogy biztosítsam megélhetésünket. Az események ár-apály játéka olykor elémbe is sodor „cserépkorsókat” - alkalmakat. És én hol szórakozottan, hol gondosan „értékelem” napjaim előtalált „ hordalékát”. Az ÚJÉV cserépkorsójában - hogy a példázatnál maradjunk -: 365 „kődarab” csörög. Az előttem lévő napok tömkelege. Vajon, van türelmem, éberségem, figyelmem arra, hogy tüzetesebben megvizsgáljam: milyen arany kincs, drága érték rejtőzik a legtöbbször nem mutatós - sőt talán elkedvetlenítő felszín alatt?! A zsoltáros komolyan vette ezt a gondot, ezért imádkozta csengő kéréssel: „Taníts minket úgy számlálni napjainkat, hogy bölcs szívhez jussunk!” (90:12).Érdemes ismételten tudatosítani egy szófejtés eredményét. A bölcs prudens, providens , előrelátó. Vajon mi csak a szemünk előtt valókat nézzük, vagy elmondhatjuk már Pál apostollal: „...nem a láthatókra nézünk, hanem a látahatatlanokra, mert a láthatók ideig valók, a láthatatlanok pedig örökkévalók”. (II. Korinthus 4:18). Vagy csupán „okosak” vagyunk, akik az okokat keresik, visszafelé tekintve tájékozódván? Úgy is lehet élni, hogy az ember szakadatlanul csak „következtet”. De a bölcs szív tulajdonosa a láthatáron túlra is tud tekinteni: érzékeli a láthatatlant is, mert a hit szemével néz. Nagy keletjük van napjainkban a horoszkópoknak. Az emberek sokasága két véglet közt hányódik: vagy hitetlen, vagy hiszékeny. Mi, keresztyének, a közbülső „keskeny úton” haladunk. A szerencsés és baljós napok útvesztőjét, csapdáját ki tudjuk kerülni, mert Valaki kézenfogva vezet bennünket. Ő általa minden a javunkat szolgálja. Úgy, ahogy a méreg az avatatlan kezében árt, de az orvos és a gyógyszerész szakértő és lelkiismeretes adagolásában patikaszerré válik. Az új év, hitünk szerint „az Úrnak kedves esztendeje” lesz, ha naponta el tudjuk imádkozni: „Oh, Uram, segíts most, óh, Uram, adj most jó előmenetelt! (Zsoltárok 118:25). Pathonay Zsófia AZ IGE MELLETT Se]e]e]e]e]e]eIe]e]e]e]e]e]e]e]e]e]e]e]e]e]a]e]e]e]e]e]e]e]eIe]e]e]e]e]333SII]e]e]e]e]e]ee]e]e]II]g]e]31] JANUÁR 12. VASÁRNAP „Óvakodjatok a hamis prófétáktól...” (Máté 7:15-23). Mai igeszakaszunkban Urunk szól arról két alkalommal is, hogy a hamis prófétákat „gyümölcseikről” lehet megismerni. Igen, a cselekvésben lepleződnek le teljes bizonyossággal. De ilyenkor már sokszor késő a felismerés, mert a lábáról levett és elcsábított hívő már a kerítésen belül van, meg van fogva és csak lelki tortúrák, kemény döntés után van menekvés. Ha egyáltalán van. Ezért figyeljünk ma az „óvakodjatok” felhívásra. Ebben ugyanis benne van annak lehetősége, hogy már akkor kimondhatjuk a belső „nem” döntést, amikor még csak a juhok ruhájában elzengedezett szavak, tetszetős tanítások hangzanak és nem is kerülünk olyan életközelségbe, ahol megismerkedhetünk életünk „gyümölcseivel”. Ehhez azonban ismerni és szeretni kell a magunk hitvallását, és fegyelmezni kell „viszkető” fülünket. Jeremiás 20. 15. Zsoltár. JANUÁR 13. HÉTFŐ „Aki pedig hallja tőlem ezeket a beszédeket...” (Máté 7:24-29). A sokaság is megérezte, hogy Jézus szavainak tartalmában mennyei erő van, Isten tulajdon szava szólalt meg közöttük. S ők azt is érezték, hogy aki elmondta, az nem földi írástudó, hanem mérhetetlenül több minden tanítónál. Jézusnak hatalma van. S Urunk mégis azt mondja, hogy bármilyen nagy ez a hatalom, bármilyen tökéletes ez az igazság, magától nem hat. Puszta hallgatása, a megjelenés fáradsága, a hegyre menés áldozata, sőt a hallottak gondos megjegyzése és igaznak tartása sem biztosíték az élet harcaiban és az örök élet elnyerésében. A hatalommal tanító Jézus Igéje csak akkor vezetés és védelem, ha megcselekedjük, aszerint élünk, így sziklaszilárd alap. Jeremiás 21. 392. Dicséret, jézusi szót” és hirtelen, lelkes elszánással elindultak Jézus követésében és keservesen csalódtak. Urunk nem enged álmokat kergetni, hamis reményeket táplálni. Nem lehet különb a tanítvány a Mesterénél, Jézusunk a szolgáló, alázatatos és szenvedő Jézus. Aki őt követi, sokakkal szembekerülhet, nem menekülhet az áldozatvállalás elől. De a hűséges követőt hordozza. Jeremiás 22:20-30. 434. Dicséret: JANUÁR 16. CSÜTÖRTÖK „Ki ez, hogy a szelek is, a tenger is engedelmeskednek neki?” (Máté 8:23-27). A sokaság álmélkodó „költői” kérdését olvasva előtolakodik a kérdés: miért nem feleltek rá a tanítványok, miért nem feleltek rá maguk a csodálkozók, hiszen azon a vidéken nem első csodálatos jele adatott Urunk hatalmának. Miért nem hangzott el a kiáltás: itt a Messiás, boruljunk le előtte! Ezért majd ők felelnek. Jézus nyilvánvalóvá tette más alkalommal a jelekkel és csodákkal áldott vidék félelmetes felelősségét. Ma azonban minket kérdez az Ige. Kérdezi, hogy kicsoda számunkra az a Jézus, akinek a szelek és a viharok engedtek, aki előtt meghátrálnak majd a gadarénusok földjén a démonok és aki a kereszten érettünk áldozta életét? Minket is a bizonyságok fellegei vesznek körül, saját viharaink lecsendesítésében. Jeremiás 23:1-22. 300. Dicséret. JANUÁR 17. PÉNTEK „Mi közünk hozzád, Isten Fia?” (Máté 8:28-34). Ezt kellett volna hallani azoknak, akik Jézust később azzal vádolták, hogy Belzebuddal cimborái. A démonok dühödt és riadt kiáltása egészen világossá teszi, az Isten Fia teljes hatalmával, az Atyának való engedelmessége teljes tisztaságával fordult és fordul a démonvilág ellen. Egyetlen és méltó ellenfele a gonoszság hatalmának, mely nélküle, bennünket embereket fogva tart. De ha neki nincsen köze az ördöghöz és a démon világ hatalmaihoz, akkor övéinek sem lehet semmi köze hozzájuk. Jézus tisztasága tisztaságra kötelez és az Atyának való engedelmessége Szentlelke által fegyelmez. Ami a gadarénusok földjén történt, az figyelmeztessen arra, hogy ha félelem nélkül, emberi módon akarunk élni, akkor csak Jézusnak legyen nyitva a szív. Jeremiás 23:23-40. 464. Dicséret. A megszólító Isten Olvasandó: I. Péter 1:24-25 Miként szól hozzánk az Isten beszéde, hogyan talál meg minket, hogyan ejt rabul? Oh Isten az Ige kristálypalackjával teleszórta az emberi történelem és a fizikai világ óriás örvénylő tengerét. Itt is, ott is megcsillannak, utunkba állanak, reánk ragyognak az ő üzenetei. De miután ez nem volt elég, Isten tett róla, hogy az ő beszédje ne csak gondolat maradjon, ne csak bezárt Ige, hanem életté és személyiséggé váljék egy történelembe belépett, felséges egyéniség titoksugároztató, örökre beszédes, némán is prédikáló és láthatatlanul is foglyul ejtő alakjában. A názáreti Jézusban öltött testet az Ige, s ez azt jelenti, hogy az ő életének minden nyilvánulása, mozzanata, egészen éppúgy, mint töredéke: Istennek beszédje, az ígéretet betöltő beszéd. Az új teremtést végbevivő Ige lett Jézus e világban, a kegyelmet kihirdető és egyszersmind gyakorló kiáltvány, a lelket foglyul ejtő, de egyszersmind átteremtő erő, amelyben minden beszél, minden él, minden akar, minden kormányoz és minden teremt. Jézus a testté lett Ige, aki által Isten közöttünk él, akar, kormányoz, teremt, egyszóval beszél. Ők nem kell hajósszerencsére, vagy véletlenre várni, hogy az üzenet királypalackjai utunkba kerüljenek. A názáreti Jézus élénkbe áll, utunk keresztfája alatt vezet el, s akár akarjuk, akár nem, benne megszólít Istennek hozzánk érkező beszédje. Benne mindent megtudunk, ami mondanivalója van Istennek irántunk és benne mindent visszafelelhetünk a nevünkön szólító atyai keresésnek. Ha elborult is a dicsőség a paradicsomkert fölött és az alkonycsöndben búsan járt Isten a kert fái között, hívó szavára: hol vagy Ádám, elébe állhatunk, a testté lett Igét, Krisztus érdemét, áldozatát öltözve magunkra, s vérében megmosva, nevétől mámorosan, halála kínjától szégyeníttetve és egyben éltetve, ígéretébe belefogózva és mindent egyedül őtőle várva, felelhetünk az előszólító hangra, akár itt, akár oda fenn: Imhol vagyok, Uram. Itt vagyok, elrejtőzködve, s előtted mégis kitárulva, az én Uramnak, a te Fiadnak egyik szent sebében. „Ez pedig az az Ige, mely néktek prédikáltatott.” Milyen régóta hallgatjátok ezt az Igét, megtette-e rajtatok a várva várt csodát? Meddig fogjátok hallgatni még, nem tudom, siessetek, hogy tegye meg rajtatok a csodát: emberi életek elboruló dicsősége hajnalodjék fel Isten ébredő dicsőségében s az új év legyen reátok nézve az Úr kedves esztendeje, az örök élet kiinduló állomása. Ravasz László (Részlet az Alfa és Omega c. kötetből) IFORMÁTUSOK IM 1997. január 5. JANUÁR 14. KEDD „...odament egy leprás, leborult előtte, és ezt mondta: Uram, ha akarod, megtisztíthatsz... Akarom, tisztulj meg”. (Máté 8:14-22). A szerencsétlen leprás kérése akkor hangzott el, amikor Jézus a Hegyi Beszéd után lejött a hegyről és vele együtt hatalmas tömeg jött. Ajkukon van az elismerés, hogy hatalmasan tanított. S most ugyanez a tömeg megláthatja, hogy nemcsak hatalmasan szólni tud, hanem hatalmasan cselekedni is. Amilyen hatalommal tudta szólni a szabadító igazságot, éppen olyan hatalommal tudja cselekedni a szabadító és gyógyító irgalmasságot. Íme, a „hegyi prédikációra” a mindennapi élet „völgyében” létetik fel a korona. Járuljunk mi is bizalommal a kegyelem királyi székéhez, mert az ül rajta, Aki elmondta a Hegyi Beszédet és meggyógyította a leprást. Tud és akar segíteni. Jeremiás 22:1-19. 226. Dicséret. JANUÁR 15. SZERDA „Jézus így válaszolt: A rókáknak van barlangjuk és az égi madaraknak van fészkük, de az Emberfiának nincs hova fejét lehajtania.” (Máté 8:14-22). Mielőtt megbotránkozna bárki is Urunk szavain, melyet egy lelkes, követésre ajánlkozó embertársunknak mondott, nézzünk szembe a valós helyzettel. Csak a magunk ismeretségi körében vizsgálódva, hány olyan testvérünk juthat eszünkbe, akik nem kaptak döntésük előtt ilyen őszinte JANUÁR 18. SZOMBAT „Miért gondoltok gonoszt szívetekben?” (Máté 9:1-8). Valamit gondol néhány írástudó és Jézus válaszol a ki sem mondott gondolatra. S tanítványaival szemben is előfordult, hogy a gondolataikat mondta és válaszolt rájuk. Urunk közelében világosabban kell látni, mint tőle távol, hogy minden gondolatunk nyitott könyv előtte. Mi is szoktunk „szólni magunkban” Isten akaratát kapva, van véleményünk a követésre hívó szóról, a megtérésünket sürgető evangéliumról, a hallott prédikációról, a napi igéről. A szíveket vizsgáló előtt gondolkodunk és talán „gonoszt szólunk” szívünkben. Jézus gyógyításából kitűnt, hogy hatalma van a bűnbocsánatra is és a gyógyításra is. Nála egységben van a kegyelem és a gondviselés, a bűnbocsánat és a gyógyulás. Ezt szembeállítani is „gonosz dolog”. Jeremiás 24. 214. Dicséret. Dr. Fekete Károly ! IMÁDKOZZUNK! Uram tégy engem a béke eszközévé, hogy: Ahol gyűlölő van, én vigyek oda szerzetet; Ahol szétrázás van, én vigyek oda szövetséget; Ahol sértegetés van, én vigyek oda megbocsátást; Ahol kétségbeesés van, én vigyek oda reménységet; Ahol sötétség van, és vigyek oda világosságot; Ahol szomorúság van én, vigyek oda örömöt; Tedd urám, hogy ne annyira magamnak; Mitt inkább másoknak keressek vigasztaltat; Hogy inkább én értsek meg mást, sehogy csak engem értsenek; Hogy inkább én szeressek mást, semhogy csal engem szeressenek; Hogy inkább adva, mint kapva; Önmagamat inkább elveszítve, mint megtalálva; Másoknak inkább megbocsátva, mint tőlük bocsánatot nyerve; Haljak meg az örök életet várva. Assisi Ferenc imádsága A heti bibliai részhez Péter anyósa Péter az Újszövetségnek kétségtelenül az egyik központi alakja. A neve 154-szer fordul elő elsősorban a négy evangéliumban és az Apostolok Cselekedeteiben. Péterrel kapcsolatban nagyon sok emlékhely található a Szentföldön. A legfontosabb talán a Galileai tó partján lévő Primátus kápolna, vagy Szent Péter-templom, ami eredetileg a 4. században épült. A hagyomány szerint a feltámadott Jézus itt jelent meg a tanítványainak, itt várta őket parázson sült hallal és miután háromszor megkérdezte Pétertől, hogy szereti-e őt, a „Legeltesd az én bárányaimat” - szavakkal itt bízta rá Péterre az egyház vezetését. Ma így szokták mondani: Itt kapta meg a primátust (János 21:15-17). Pár percre van innen Kapernaum, ahonnan Jézus első tanítványai származtak: András és Simon Péter, meg egy másik testvérpár, Jakab és János. Úgy tűnik, hogy gazdag település volt, halászok, kereskedők lakták. A lakosok jólétére utal, hogy a zsinagógát nem az itt bőven található fekete bazaltból építették, hanem mészkőből, amit messziről kellett ideszállítani. Ettől a zsinagógától délre kb. 100 méterre lakhatott Péter, mivel 450 körül, a régi lakóháza helyén egy nyolcszögű templomot építettek Péter emlékére. Egy hatalmas földrengés persze mindezt romba döntötte, de a romokat feltárták, a zsinagóga köveit felrakták, Péter házának a maradványai fölé pedig betonlábakra egy modern, halászhajóra emlékeztető templomot emeltek. A Máté 8:14, ehhez a helyhez kapcsolódik Lukács - aki szintén elmondja a történetet -, hozzáteszi, hogy Jézus meg a tanítványai a zsinagógából mentek Simon házába. Abba az időben szokás volt, hogy szombati napon a papot, vagy az írástudót meghívták ebédre. Hitük szerint ez áldást hozott a házra. Mivel Jézus akkor már sok embert meggyógyított, nem lehetetlen, hogy Péter azért hívta meg Jézust, mivel az anyósa lázas beteg volt és arra gondolt, hátha Jézus őt is meggyógyítja. Nem is csalódott. Jézus előbb megérintette a beteget, aztán ráparancsolt a lázra, mire az elhagyta az asszonyt. Lukács erőteljesebb kifejezést használ. Jézus „megdorgálta” a lázat, és a szóban benne van a büntetés, a szemrehányás és a rendreutasítás fogalma is. Hogy miért gyötri ezt a szegény beteget. És talán még azt érdemes megfigyelni, hogy Péter csak a hálóját hagyta el Jézusért, de a családját nem - mint később a sivatagba kivonuló aszkéták és remeték. Lévi és Zákeus is csak a vámszedő asztalnak fordítottak hátat, de nem a családjuknak. Dr. Bajusz Ferenc