Reformátusok Lapja, 2000 (44. évfolyam, 1-53. szám)
2000-06-25 / 26. szám
v A Kálvin Kiadó gondozásában megjelent: Alister McGrath: Az ismeretlen Isten -A szellemi beteljesülés nyomában ára: 480 Ft Dr. Boross Géza: Nem beszédben, hanem erőben - Példák az egyház történetéből (Harmat-Kálvin Kiadó) ára: 790 Ft Kaphatók: A Budapest XIV., Abonyi u. 21. sz. alatti, tel.: 343-7878 és a Bp. XI., Bocskai u. 35. könyvesboltokban, tel.: 386-8277, 386-8267, a Protestáns Könyvesboltban, Budapest IX., Ráday u. 1. Telefon: 2177- 789. Hétfőn szünnap. Valamint a következő református könyvesboltokban: Debrecen, Piac u. 4-6. Telefon: 418-886. Kecskemét, Szabadság tér 6.; Szeged, Kárász u. 15.; Eger, Markhot F. u. 2. Telefon: 36-313-916. Megrendelhetők: minden lelkészi hivatalban és a Kálvin Kiadónál, 1113 Budapest, Bocskai u. 35. 1519 Pf. 416. Tel.: 386-8277, 386-8267. Utánvétes küldésre megrendelést csak a Kálvin Kiadó fogad el és teljesít! 2000. június 25 IFJÚSÁG INFORMÁTUM m 7 ÁLLÁS A Csurgói Csokonai Vitéz Mihály Református Gimnázium pályázatot hirdet egyetemi végzettségű magyar nyelv és irodalom-történelem szakos tanári állásra. A pályázatnak önéletrajzot és oklevélmásolatot kell tartalmazni. Lehetőség szerint lelkészi ajánlást is kérünk. Az állás elfoglalásának ideje: 2000. augusztus 16. Jelentkezési határidő: 2000. június 23. Pályázati cím: 8840 Csurgó, Széchenyi tér 9.. Pf. 10. Telefon: 82/471-108. 82/471-024. Szolgálati lakás, férőhely megoldható. # # & A nagykőrösi Arany János Református Gyakorló Általános Iskola pályázatot hirdet: - angol-bármely, - angol szaktanítói pedagógus állás betöltésére. Elsősorban református hitvallású pedagógusok számára. Lelkészi ajánlást kérünk. Állás elfoglalásának ideje: 2000/2001. tanév. Pályázat benyújtásának ideje: megjelenéstől számított folyamatos. Pályázati cím: 2750 Nagykőrös, Hősök tere 8. Szolgálati lakást vagy férőhelyet biztosítunk. Telefon: 53/350-894. FELHÍVÁS ORSZÁGOS PROTESTÁNS NAPOK 2000. október 20-31. „Jézus Krisztus tegnap, ma és mindörökké ugyanaz” (Zsid 13,8) 1939-ben szervezte meg első ízben a Magyarországi Református és a Magyarországi Evangélikus Egyház az Országos Protestáns Napokat. Az október 31-e előtti vasárnaptól a reformáció ünnepéig tartott az eseménysorozat. Kulturális és tudományos rendezvények keretében mutatták be elődeink az össznemzeti értéket jelentő, ugyanakkor tipikusan protestáns sajátságokat. Ezek méltóképpen egészültek ki evangelizációs istentiszteleti alkalmakkal. A programok sorából két központi rendezvény emelkedett ki. Az egyik egy kulturális est a protestáns értékek bemutatásával, a két egyház művészeinek közreműködésével. A másik a reformáció ünnnepély október 31-én, valamelyik protestáns templomban Budapesten. Az Országos Protestáns Napokat 1944-ben tartották meg utoljára neves egyházi és világi személyiségek közreműködésével. E jeles társadalmi esemény az azt követő évtizedekben a protestantizmus lelki és szellemi kincseit szívükben hordozók emlékeiben maradt fenn. A Magyarországi Egyázak Ökumenikus Tanácsa 1993-ban ezt a hagyományt felújította és azóta a Magyarországi Református és az Evangélikus Egyház mellett az Ökumenikus Tanács két másik protestáns tagegyháza, a Baptista és a Metodista Egyház is bekapcsolódott a rendezvénysorozatba. Az idén nyolcadik alkalommal október 20. és 31. között kerül sor az Országos Protestáns Napokra. 2000-ben Krisztus születésének 2000., a magyar állam megalapításának és a keresztyénség felvételének 1000. évfordulóját ünnepeljük. Ez az időszak az ezredforduló időszaka is, a visszatekintés, a hálaadás, a bűnbánat, a számadás ideje, ugyanakkor az előretekintésé is. Az idei Országos Protestáns Napok bibliai mottójául azért választottuk Pál apostol Zsidókhoz írt levelének egyik versét, mert hisszük és valljuk, hogy „Jézus Krisztus tegnap, ma és mindörökké ugyanaz” (Zsid 13,8). Tisztelettel kérjük a gyülekezeteket és egyházi intézményeket, hogy valamilyen programmal kapcsolódjanak be az Országos Protestáns Napok rendezvénysorozatába. Az idén is megjelentetünk egy programfüzetet, ezért kérjük, szíveskedjenek írásban a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsának (1026 Budapest, Bimbó u. 127. Fax: 394-1210) legkésőbb augusztus 25-ig megküldeni a helyi rendezvény(ek) megnevezését, helyét, címét, dátumát és kezdési időpontját. Segítségüket és közreműködésüket előre is megköszönjük. Az Országos Protestáns Napok Szervező Bizottsága Hívogató a Berekfürdői Egyetemista és Főiskolás Konferenciára. Kivételesen nem a jól megszokott Balatonszárszón, de az ottani hagyományokat magukénak vallva, a „szárszói szellemiséget” továbbplántálva Berekfürdőn, a Megbékélés Házában tartják. A konferencia címe: Határkérdéseink. A témát a legkülönbözőbb nézőpontokból járják körbe. A napi programhoz szervesen hozzátartozik a bibliatanulmányozás és az áhítat is. A szabadidőben lehetőség nyílik a helyi strand igénybevételére, de sok közös kulturális és sportprogramot is szerveznek. Újdonság egy egész napos kirándulás Debrecenbe. A tábor augusztus 6-án, vasárnap délután kezdődik és 12-én, szombaton délután fejeződik be. A teljes ellátást magában foglaló költség 7000 Ft fejenként. Szükség esetén a részvételi díj egy részét át tudják vállalni. Kérik, hogy ezeket az igényeket külön jelezzék a jelentkezők. Jelentkezés június 30-áig az alábbi címen: Kókai Csaba, 4026 Debrecen, Kálvin tér 17. A magzati élet védelmében Lapzártánk után szavaz az Országgyűlés a magzati élet védelméről szóló törvény módosításáról. Ebből az alkalomból idézzük fel a Magyarországi Református Egyház Zsinatának 1992. május 4-5-ei ülésén elfogadott állásfoglalását, illetve a zsinati elnökség 2000. március 22-ei megerősítő nyilatkozatát, mely a jelenlegi törvénymódosítás hírére született. A Magyarországi Református Egyház a teremtő, megváltó és megszentelő Isten szavára figyelve vallja: az élet Isten ajándéka, mely a fogamzással kezdődik. A házasság és szülőség egyaránt Isten akarata és teremtési rendelése. A házasság, mint két ember - egy férfi és egy nő - szellemi, lelki és testi közössége, mint egész életre szóló szövetség, a teremtési rendben megelőzi a élet tovább plántálására adott megbízatást és áldást, de a házasság célja, valamint gyümölcse egymással szorosan össze is kapcsolódik. Isten a két ember kapcsolatát azzal is megáldhatja, hogy azt a maga teremtői művébe bevonja. A nemzés, fogamzás, szülés folyamatában az ember Isten felelős munkatársává lesz. A bűn, mint Isten parancsának megszegése, az élet valamennyi területét megrontotta. Ez a rontás kihat a házastársak, szülő-gyermek, az ember és természeti környezete kapcsolatára is. Isten valamennyi élet között különleges védelem alá helyezi a képére és hasonlatosságára teremtett emberi életet, és számon kéri az emberen. Ezért a „Ne ölj!” parancs Isten szeretetre való elkötelező szavával megtöltve az embert a másik ember életének tiszteletére és megóvására szólítja fel, valamint arra, hogy a magzati élet ugyanazt a védelmet élvezze, mint bármely megszületett emberi élet. Különösen veszélyesnek tekintjük, hogy a modern társadalom orvosi eszköztára azt sugallhatja, hogy itt pusztán orvosi beavatkozásról van szó, mivel „a magzat csak az anyai testrész”, pedig potenciálisan önálló személyiség, a fogamzás pillanatában kapott szellemi, lelki és genetikai adottságokkal. Az anyai jogra történő hivatkozást továbbá azért is el kell ítélnünk ebben az esetben, mivel az anyaságot erkölcsileg csak pozitív módon értelmezhetjük. Nem tartjuk azt a kettős erkölcsből eredő magatartást sem helyesnek, amely kizárólag a nőre hárítja a döntést és annak minden káros következménye felelősségét. A születendő életekért mindenek előtt az apa és az anya együttesen felelősek Isten előtt. Egyházunk a házastársak hitbeli döntésének és erkölcsi nagykorúságának szem előtt tartásával megérti a felelős családtervezést. A terhesség megszakítást azonban nem tekinti a családtervezés elfogadható eszközének. Az önmagunknak élő szemlélettel szemben a bibliai áldozatos emberség értékeit képviseli, vagyis azt hangsúlyozza, hogy minél több, örömmel várt gyermek vállalásával töltsük be a teremtő Isten parancsát: „Szaporodjatok és sokasodjatok!”. Az egyház saját tagjaitól és a társadalom egészétől is elvárja a gyermekek és a családok védelmét, amelynek mind a szociálpolitikában, mind a sajnálatosan megromlott gyermek- és családpárti közhangulatban és magatartásformákban meg kell mutatkoznia. Különösen fontosnak tartja a gyakorlati, új alapokon nyugvó egészség- valamint tiszta erkölcsi életre történő nevelést, az erre alkalmas pedagógusok, egészségügyi szakemberek és hitoktatók bevonásával. A magyarság jövőjéért viselt felelősség is arra kötelezi az egyházat és a társadalmat egyaránt, hogy minden lehetséges módon hitet tegyünk az élet vállalása és továbbplántálása mellett. Mivel tudatában vagyunk, hogy életünk a bűn realitásának és a Krisztusban való megigazításnak a feszültségében folyik, számolunk a „Ne ölj!” parancsolatnak a háborúhoz és önvédelemhez hasonló olyan határeseteivel, mint például az anya kifejezett egészségkárosodása vagy közvetlen életveszély, vagy bűncselekmény, nemi erőszak következtében létrejött terhesség, ahol a két rossz közötti választás erkölcsi dilemmája vetődik fel. Teológusoknak, orvosoknak és jogászoknak e határeseteket továbbra is tanulmányozniuk kell az Ige fényében, hogy az egyház közössége lelkigondozói törődéssel és pásztori segítséggel vehesse körül az ilyen családot. Egyházunk jogosnak ismeri el az egészségügyi dolgozók azon igényét, hogy munkajogi következmények nélkül, lelkiismereti alapon elutasíthassák az abortusz végrehajtásában való részvételüket. Bűnbánattal szülünk a bűnbánatra hívunk. Megvalljuk felelősségünket, hogy a múltban nem tudtunk hatékony és egyértelmű evangéliumi magatartást képviselni ebben a kérdésben. Tisztelettel emlékezünk meg azokról az orvosokról, lelkipásztorokról, gyülekezeti tagokról és szülőkről, akik Isten igéjének engedve vállalták sokszor a közlemény ellenére is egzisztenciális döntésük következményeit. Bűnbánatra és megértésre hívunk az Ige szavával: „Ha megvalljuk bűneinket, hű és igaz, megbocsátja bűneinket, és megtisztít bennünket minden gonoszságtól” (I. Jn. 1:9). Munkáljuk Isten akaratát, mely: élet és békesség. (1992. május 4-5.) $ $ $ A Magyarországi Református Egyház nagyra értékeli a Parlamentnek és a Kormánynak azokat a törekvéseit, amelyekkel támogatni kívánják a családokat és ezen belül fokozottabban védeni a megszületendő gyermekeket. Ugyanakkor nem adhatja egyetértését a magzatvédelmi törvény azon tervezetéhez, amelyet jelenleg az Országgyűlés tárgyal, mert nem tartja elégségesnek azokat a lépéseket, amelyeket a megfogalmazott célok érdekében megtenni kívánnak. Az Egyház fenntartja Zsinatának 1992-ben elfogadott nyilatkozatát (megjelent a Reformátusok Lapja 1992. május 17-i számában), amelyben a Szentírás tanítása alapján vallja: az Élet Isten ajándéka. A csíraállapotban levő, emberi méltóságot hordozó magzatnyi ember élethez való joga nem kerülhet a nő önrendelkezési joga mögé. A Magyarországi Református Egyház erre hivatott és a jövőben képzendő szakembereivel kész arra, hogy a törvény adta lehetőségekkel élve családsegítő szolgálatával fokozottabb segítséget nyújtson az áldott állapotban levők édesanyai hivatásának vállalásához. (2000. március 22.) Részvétel a teremtésben? SZÜKSÉGE VAN-E az univerzumot teremtő Úrnak arra, hogy magukat tudósnak nevező lények besegítsenek Neki, folytassák, vagy korrigálják a „nagy művet” (Madách)? Mi tudjuk, hogy ő sokakat elhív szolgálatra, és parancsainak engedelmes teljesítőit megbecsüli, szereti (senki sem sikkad el). Voltaképpen nincs szüksége rájuk sem, de szent akara az, hogy munkálkodásából angyalok és emberek részt kapjanak (ez is szeretetnek megnyilvánulása, nem pedig valamiféle ráutaltságé). Asszisztensek, okoskodó bűvészinasok egyre buzgóbban ajánlkoznak ugyan, ám ők már az elhatározással kezdődően ellenségesek, a Sátán jellemvonásait felmutató kritikusok, vádolok (a szátán héber ige jelentése: ellent mondani, vádolni). Újra Madáchra hivatkozva ő helyesen írta azt, hogy „Be van fejezve a nagy mű, igen”, de ott már tévedett, hogy „az Alkotó pihen”. A keresztyén teológiában van egy talány. Ilyen megállapításokkal lehet találkozni: Isten ma is teremtője, gondviselője és fenntartója az egész világnak. A második tagmondat persze igaz, biblikus, de a teremtés művét tekintve a Biblia legelső verseit kell eligazodás végett tanulmányozni. Ez a megismétlődő információ: látta Isten, hogy igen jó minden műve, jelzi a teremtés befejezettségét és tökéletességét. Ő nem végez félmunkát (a megszemlélés alapján minősítés nem veendő szó szerint, a szentíró színesen beszéli el az egyszerű népnek a végeredményt). A természet valamennyi törvényét is belealkotta a világba a Teremtő, ami ezzel ellentmondónak tűnik, az vagy egyedi csodatétel, vagy előttünk (egyelőre?) megfejthetetlen törvényszerűség, (a fejsze úszik a víz tetején, II. Kir. 6:5-7). A teremtéstörténetben egyértelmű parancsok adattak. Ezeket át meg áthágták már a modern tudomány nevében, jelentkeztek is nyomukban a félelmetes következmények. A legfontosabbat kiragadva: az atomveszélyt a tiltás megszegése okozta. Még emberileg is „vághatatlan” a görög atom szó jelentése. Amiként a tiltott fáról nem lett volna szabad szakítani, úgy az anyag alapegységét sem szétbontani. Az eremény: ma már atomháborús fenyegetettségben él az emberiség, hiszen individuális szinten is van veszély, mivel egyes bűnözők kereskednek hasadó anyagokkal. Nobel Alfréd kémiai felfedezése (a dinamit) vélhetően belül marad még az ősi parancson, csak később fordították emberölési célra a vegyületet. A klónozás, a modern Bábel-szindróma megítélése az elítéléssel együtt nem okoz gondot a keresztyén teológiának. Ez már nyílt lázadás. Egyes bírálók szerint „teremtősdit játszanak” a propagálói, amit művelni embernek azért is tilos, mert a teremtés isteni munkájába való belekontárkodás ez. Jogos felháborodásunkat és szomorúságunkat csak fokozza a sok nyilatkozat vaksága erre a döntő tilalomra: aggályok vannak, de csupán tudományos, jogi és erkölcsi természetűek. A Bibliára hivatkozás, félelem isteni ítéletektől eddig nemigen hangzott el világi részről, vagyis a legmesszebb elmenők mintegy emberi tulajdonnak tekintik a világegyetemet, amellyel szabadon rendelkezhetnek a tudomány nevében és eszközeivel. Egyelőre tiltó rendelkezéseket hoznak ugyan az államok az emberklónozást illetően, ám tapasztalatból tudjuk, hogy az „egyelőre” ígéretes mennyit ér! A tetejébe még itt is reális veszély az állami szabályozók megkerülése, egyéni, kislaboratóriumi kísérletek elvégzése. Állatokat már klónoztak is, sőt állítják, hogy bizonyos fajoknál nő az élettartam, javul az egészség, tehát emberbarátinak minősül az igyekezet. Méltatlan rövidséggel kell még szólni a világűrbe teendő kirándulásokról, holott a Szentírás ezt is megtiltja: „...töltsétek be és hódítsátok meg a földet...” - tehát más égitestekről nem volt szó! Már eddig is emberáldozatokat szedett a vakmerőség (űrhajósok szörnyhalála). AZ EGYHÁZAKNAK nem szabad hallgatniuk ilyen, soha nem volt horderejű kérdésekben. Fontos azonban, hogy ne tudományos véleményeket hangoztassunk, az nem a mi területünk, és kevéssé is értünk hozzá. Az igét azonban ilyen közegben és célzattal is hirdetnünk kell. Nem misszionáló, hitmélyítő, lélekhalászó szándékkal, hanem a mégoly nem fogékony, esetleg ateista illetékesek tájékoztatására is lakonikus tömörséggel ismertetve a Biblia véleményét. Az isteni tiltásokat már a bibliai korokban is utolérte az ítélet személyesen is, ezenközben világkatasztrófákat háríthat el, vagy épp ilyenekben önti ki haragját Teremtőnk. Ezekbe pedig belesodródhatnak ártatlanok (vétlenek) is, ami a „próbálkozók” felelősségét még inkább megnöveli. A tudomány sem előidézni nem képes földindulást, lávaömlést, árvizet, tengerrengést, tájfunokat, sem megállítani emez elemi csapásokat (csak regisztrálni a károkat). Még a villámlások is kedvükre pusztítanak ahelyett, hogy a tudomány végre hasznos célra, energianyerésre volna képes kényszeríteni őket (a nép nyelvén , Isten haragja, a villámlás). A mi fokozott felelősségünk ugyanakkor prófétai szót hirdetni egyidejűleg. A világ történelmi egyházainak ez most kiemelkedő szolgálata az egész lakott föld javára. Isten fenségét, dicsőségét hirdetni, ugyanakkor eltántorítást munkálni a tudatosan, vagy tájékozatlanul a teremtéshez asszisztálni akarókat mindannyiunk érdekében. VAN AZONBAN itt még egy súlyos kérdés: szemünkre vetik elkerülhetetlenül a magukat megtámadva érzők, hogy a tudomány kerékkötői vagyunk, nem az ember javát (egészségét, kényelmét) szolgáljuk. Ugyanakkor, ha nem szólnánk, nem volna véleményünk, vagy félnénk a kereszthordozástól, egyszer - a kataklizmatikus következmények bekövetkeztekor - éppen amiatt illetnének váddal jogosan, hogy miért nem szóltunk idejében mint a kérdés lelki oldalának szakemberei. Galilei és a megégetett Giordano Bruno esetében az egyház valóban kerékkötője volt a haladásnak, a tudomány egészséges fejlődésének vaskalaposság és hatalomféltés okán, ám ma már nem állítunk csillagászati valótlanságokat, hanem a saját missziónkat teljesítjük, ezt más nem teheti meg az egyház helyett. A jelenben merőben más a helyzet, mint az említett tudósok esetében: a ma már viszonylag sok ismerettel bíró természettudományok kalandorkodásai alázat és istenfélelem híján iszonyatos veszélyekbe sodorhatják a világot, a késői megbánás pedig - tudjuk - nem tehet semmit jóvá. A fent tárgyalt súlyos kérdések látszólag ellenséges különállást sugallnak egyház és világ között. A tárgyilagos megítélés azonban nem ilyen féloldalú igazság hangoztatásában áll, hanem a kettősségét kellene reálisnak tekinteni. A legújabb igyekezet a vallás és a tudományágak összebékítésére nincs mélyen átgondolva, mert nem hányhatunk szemet a másság felett, nem adhatunk fel évezredes álláspontokat. Azon kérdéskörökben viszont, amelyeket jó lelkiismerettel tud vállalni mindkét fél, építően kell segítenünk egymást. Merőben más elhivatottságot hordozunk, s a megalkuvás prófétai szolgálatunk egyértelmű megtagadása lenne. Keresztessy Attila