Reformátusok Lapja, 2000 (44. évfolyam, 1-53. szám)

2000-06-25 / 26. szám

­­v A Kálvin Kiadó gondozásában megjelent: Alister McGrath: Az ismeretlen Isten -A szellemi beteljesülés nyomában ára: 480 Ft Dr. Boross Géza: Nem beszédben, hanem erőben - Példák az egyház történetéből (Harmat-Kálvin Kiadó) ára: 790 Ft Kaphatók: A Budapest XIV., Abo­­nyi u. 21. sz. alatti, tel.: 343-7878 és a Bp. XI., Bocskai u. 35. könyvesbol­tokban, tel.: 386-8277, 386-8267, a Protestáns Könyvesboltban, Buda­pest IX., Ráday u. 1. Telefon: 2177- 789. Hétfőn szünnap. Valamint a következő református könyvesboltokban: Debrecen, Piac u. 4-6. Telefon: 418-886. Kecskemét, Szabadság tér 6.; Szeged, Kárász u. 15.; Eger, Markhot F. u. 2. Telefon: 36-313-916. Megrendelhetők: minden lelkészi hivatalban és a Kálvin Kiadónál, 1113 Budapest, Bocskai u. 35. 1519 Pf. 416. Tel.: 386-8277, 386-8267. Után­vétes küldésre megrendelést csak a Kálvin Kiadó fogad el és teljesít! 2000. június 25 IFJÚSÁG INFORMÁTUM m 7 ÁLLÁS A Csurgói Csokonai Vitéz Mihály Református Gimnázium pályázatot hird­et egyetemi végzettségű magyar nyelv és irodalom-történelem szakos tanári állásra. A pályázatnak önéletrajzot és oklevélmásolatot kell tartalmazni. Lehetőség szerint lelkészi ajánlást is kérünk. Az állás elfoglalásának ideje: 2000. augusztus 16. Jelentkezési határidő: 2000. június 23. Pályázati cím: 8840 Csurgó, Széchenyi tér 9.. Pf. 10. Telefon: 82/471-108. 82/471-024. Szolgálati lakás, férőhely megoldható. # # & A nagykőrösi Arany János Református Gyakorló Általános Iskola pályáza­tot hirdet: - angol-bármely, - angol szaktanítói pedagógus állás betöltésére. Elsősorban református hitvallású pedagógusok számára. Lelkészi ajánlást kérünk. Állás elfoglalásának ideje: 2000/2001. tanév. Pályázat benyújtásának ideje: megjelenéstől számított folyamatos. Pályázati cím: 2750 Nagykőrös, Hősök tere 8. Szolgálati lakást vagy férőhelyet biztosítunk. Telefon: 53/350-894. FELHÍVÁS ORSZÁGOS PROTESTÁNS NAPOK 2000. október 20-31. „Jézus Krisztus tegnap, ma és mindörökké ugyanaz” (Zsid 13,8) 1939-ben szervezte meg első ízben a Magyarországi Református és a Magyaror­szági Evangélikus Egyház az Országos Protestáns Napokat. Az október 31-e előtti va­sárnaptól a reformáció ünnepéig tartott az eseménysorozat. Kulturális és tudományos rendezvények keretében mutatták be elődeink az össz­­nemzeti értéket jelentő, ugyanakkor tipikusan protestáns sajátságokat. Ezek méltó­képpen egészültek ki evangelizációs istentiszteleti alkalmakkal. A programok sorából két központi rendezvény emelkedett ki. Az egyik egy kulturális est a protestáns érté­kek bemutatásával, a két egyház művészeinek közreműködésével. A másik a reformá­ció ünnnepély október 31-én, valamelyik protestáns templomban Budapesten. Az Országos Protestáns Napokat 1944-ben tartották meg utoljára neves egyházi és világi személyiségek közreműködésével. E jeles társadalmi esemény az azt követő évtizedekben a protestantizmus lelki és szellemi kincseit szívükben hordozók emlé­keiben maradt fenn. A Magyarországi Egyázak Ökumenikus Tanácsa 1993-ban ezt a hagyományt felújította és azóta a Magyarországi Református és az­ Evangélikus Egyház mellett az Ökumenikus Tanács két másik protestáns tagegyháza, a Baptista és a Metodista Egy­ház is bekapcsolódott a rendezvénysorozatba. Az idén nyolcadik alkalommal október 20. és 31. között kerül sor az Országos Protestáns Napokra. 2000-ben Krisztus születésének 2000., a magyar állam megala­pításának és a keresztyénség felvételének 1000. évfordulóját ünnepeljük. Ez az idő­szak az ezredforduló időszaka is, a visszatekintés, a hálaadás, a bűnbánat, a számadás ideje, ugyanakkor az előretekintésé is. Az idei Országos Protestáns Napok bibliai mottójául azért választottuk Pál apos­tol Zsidókhoz írt levelének egyik versét, mert hisszük és valljuk, hogy „Jézus Krisz­tus tegnap, ma és mindörökké ugyanaz” (Zsid 13,8). Tisztelettel kérjük a gyülekezeteket és egyházi intézményeket, hogy valami­lyen programmal kapcsolódjanak be az Országos Protestáns Napok rendezvény­­sorozatába. Az idén is megjelentetünk egy programfüzetet, ezért kérjük, szíveskedjenek írás­ban a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsának (1026 Budapest, Bimbó u. 127. Fax: 394-1210) legkésőbb augusztus 25-ig megküldeni a helyi rendezvény(ek) megnevezését, helyét, címét, dátumát és kezdési időpontját. Segítségüket és közreműködésüket előre is megköszönjük. Az Országos Protestáns Napok Szervező Bizottsága Hívogató a Berekfürdői Egyetemista és Főiskolás Konferenciára. Kivételesen nem a jól megszokott Balaton­szárszón, de az ottani hagyo­mányokat magukénak vallva, a „szárszói szellemiséget” to­vábbplántálva Berekfürdőn, a Megbékélés Házában tartják. A konferencia címe: Határkér­déseink. A témát a legkülönbö­zőbb nézőpontokból járják körbe. A napi programhoz szervesen hozzátartozik a bib­liatanulmányozás és az áhítat is. A szabadidőben lehetőség nyílik a helyi strand igénybe­vételére, de sok közös kulturá­lis és sportprogramot is szer­veznek. Újdonság egy egész napos kirándulás Debrecenbe. A tábor augusztus 6-án, vasár­nap délután kezdődik és 12-én, szombaton délután fejeződik be. A teljes ellátást magában foglaló költség 7000 Ft fejen­ként. Szükség esetén a részvé­teli díj egy részét át tudják vál­lalni. Kérik, hogy ezeket az igényeket külön jelezzék a je­lentkezők. Jelentkezés június 30-áig az alábbi címen: Kókai Csaba, 4026 Debrecen, Kálvin tér 17. A magzati élet védelmében Lapzártánk után szavaz az Országgyűlés a magzati élet védelméről szóló törvény módosításáról. Ebből az alkalom­ból idézzük fel a Magyarországi Református Egyház Zsina­tának 1992. május 4-5-ei ülésén elfogadott állásfoglalását, illetve a zsinati elnökség 2000. március 22-ei megerősítő nyi­latkozatát, mely a jelenlegi törvénymódosítás hírére szüle­tett. A Magyarországi Református Egyház a teremtő, megváltó és megszentelő Isten szavára figyelve vallja: az élet Isten ajándé­ka, mely a fogamzással kezdődik. A házasság és szülőség egyaránt Isten akarata és teremtési rendelése. A házasság, mint két ember - egy férfi és egy nő - szellemi, lelki és testi közössége, mint egész életre szóló szö­vetség, a teremtési rendben megelőzi a élet tovább plántálására adott megbízatást és áldást, de a házasság célja, valamint gyü­mölcse egymással szorosan össze is kapcsolódik. Isten a két ember kapcsolatát azzal is megáldhatja, hogy azt a maga terem­tői művébe bevonja. A nemzés, fogamzás, szülés folyamatában az ember Isten felelős munkatársává lesz. A bűn, mint Isten parancsának megszegése, az élet vala­mennyi területét megrontotta. Ez a rontás kihat a házastársak, szülő-gyermek, az ember és természeti környezete kapcsolatá­ra is. Isten valamennyi élet között különleges védelem alá he­lyezi a képére és hasonlatosságára teremtett emberi életet, és számon kéri az emberen. Ezért a „Ne ölj!” parancs Isten szere­tetre való elkötelező szavával megtöltve az embert a másik em­ber életének tiszteletére és megóvására szólítja fel, valamint ar­ra, hogy a magzati élet ugyanazt a védelmet élvezze, mint bár­mely megszületett emberi élet. Különösen veszélyesnek tekintjük, hogy a modern társada­lom orvosi eszköztára azt sugallhatja, hogy itt pusztán orvosi beavatkozásról van szó, mivel „a magzat csak az anyai test­rész”, pedig potenciálisan önálló személyiség, a fogamzás pil­lanatában kapott szellemi, lelki és genetikai adottságokkal. Az anyai jogra történő hivatkozást továbbá azért is el kell ítélnünk ebben az esetben, mivel az anyaságot erkölcsileg csak pozitív módon értelmezhetjük. Nem tartjuk azt a kettős erkölcsből ere­dő magatartást sem helyesnek, amely kizárólag a nőre hárítja a döntést és annak minden káros következménye felelősségét. A születendő életekért mindenek előtt az apa és az anya együtte­sen felelősek Isten előtt. Egyházunk a házastársak hitbeli döntésének és erkölcsi nagykorúságának szem előtt tartásával megérti a felelős család­­tervezést. A terhesség megszakítást azonban nem tekinti a csa­ládtervezés elfogadható eszközének. Az önmagunknak élő szemlélettel szemben a bibliai áldozatos emberség értékeit kép­viseli, vagyis azt hangsúlyozza, hogy minél több, örömmel várt gyermek vállalásával töltsük be a teremtő Isten parancsát: „Szaporodjatok és sokasodjatok!”. Az egyház saját tagjaitól és a társadalom egészétől is elvárja a gyermekek és a családok vé­delmét, amelynek mind a szociálpolitikában, mind a sajnálato­san megromlott gyermek- és családpárti közhangulatban és ma­gatartásformákban meg kell mutatkoznia. Különösen fontosnak tartja a gyakorlati, új alapokon nyugvó egészség- valamint tisz­ta erkölcsi életre történő nevelést, az erre alkalmas pedagógu­sok, egészségügyi szakemberek és hitoktatók bevonásával. A magyarság jövőjéért viselt felelősség is arra kötelezi az egyházat és a társadalmat egyaránt, hogy minden lehetséges mó­don hitet tegyünk az élet vállalása és továbbplántálása mellett. Mivel tudatában vagyunk, hogy életünk a bűn realitásának és a Krisztusban való megigazításnak a feszültségében folyik, szá­molunk a „Ne ölj!” parancsolatnak a háborúhoz és önvédelem­hez hasonló olyan határ­eseteivel, mint például az anya kifeje­zett egészségkárosodása vagy közvetlen életveszély, vagy bűn­­cselekmény, nemi erőszak következtében létrejött terhesség, ahol a két rossz közötti választás erkölcsi dilemmája vetődik fel. Teológusoknak, orvosoknak és jogászoknak e határeseteket továbbra is tanulmányozniuk kell az Ige fényében, hogy az egy­ház közössége lelkigondozói törődéssel és pásztori segítséggel vehesse körül az ilyen családot. Egyházunk jogosnak ismeri el az egészségügyi dolgozók azon igényét, hogy munkajogi következmények nélkül, lelkiis­mereti alapon elutasíthassák az abortusz végrehajtásában való részvételüket. Bűnbánattal szülünk a bűnbánatra hívunk. Megvalljuk fele­lősségünket, hogy a múltban nem tudtunk hatékony és egyértel­mű evangéliumi magatartást képviselni ebben a kérdésben. Tisztelettel emlékezünk meg azokról az orvosokról, lelki­­pásztorokról, gyülekezeti tagokról és szülőkről, akik Isten igé­jének engedve vállalták sokszor a közlemény ellenére is egzisz­tenciális döntésük következményeit. Bűnbánatra és megértésre hívunk az Ige szavával: „Ha meg­valljuk bűneinket, hű és igaz­­, megbocsátja bűneinket, és megtisztít bennünket minden gonoszságtól” (I. Jn. 1:9). Mun­káljuk Isten akaratát, mely: élet és békesség. (1992. május 4-5.) $ $ $ A Magyarországi Református Egyház nagyra értékeli a Par­lamentnek és a Kormánynak azokat a törekvéseit, amelyekkel támogatni kívánják a családokat és ezen belül fokozottabban védeni a megszületendő gyermekeket. Ugyanakkor nem adhatja egyetértését a magzatvédelmi tör­vény azon tervezetéhez, amelyet jelenleg az Országgyűlés tár­gyal, mert nem tartja elégségesnek azokat a lépéseket, amelye­ket a megfogalmazott célok érdekében megtenni kívánnak. Az Egyház fenntartja Zsinatának 1992-ben elfogadott nyi­latkozatát (megjelent a Reformátusok Lapja 1992. május 17-i számában), amelyben a Szentírás tanítása alapján vallja: az Élet Isten ajándéka. A csíraállapotban levő, emberi méltóságot hor­dozó magzatnyi ember élethez való joga nem kerülhet a nő ön­rendelkezési joga mögé. A Magyarországi Református Egyház erre hivatott és a jövő­ben képzendő szakembereivel kész arra, hogy a törvény adta le­hetőségekkel élve családsegítő szolgálatával fokozottabb segít­séget nyújtson az áldott állapotban levők édesanyai hivatásának vállalásához. (2000. március 22.) Részvétel a teremtésben? SZÜKSÉGE VAN-E az univerzumot teremtő Úrnak arra, hogy magukat tudós­nak nevező lények besegítsenek Neki, folytassák, vagy korrigálják a „nagy mű­vet” (Madách)? Mi tudjuk, hogy ő soka­kat elhív szolgálatra, és parancsainak en­gedelmes teljesítőit megbecsüli, szereti (senki sem sikkad el). Voltaképpen nincs szüksége rájuk sem, de szent akara az, hogy munkálkodásából angyalok és em­berek részt kapjanak (ez is szeretetnek megnyilvánulása, nem pedig valamiféle ráutaltságé). Asszisztensek, okoskodó bű­vészinasok egyre buzgóbban ajánlkoznak ugyan, ám ők már az elhatározással kez­dődően ellenségesek, a Sátán jellemvoná­sait felmutató kritikusok, vádolok (a szátán héber ige jelentése: ellent mondani, vádolni). Újra Madáchra hivatkozva ő helyesen írta azt, hogy „Be van fejezve a nagy mű, igen”, de ott már tévedett, hogy „az Al­kotó pihen”. A keresztyén teológiában van egy talány. Ilyen megállapításokkal lehet találkozni: Isten ma is teremtője, gondviselője és fenntartója az egész világnak. A második tagmondat persze igaz, biblikus, de a teremtés művét te­kintve a Biblia legelső verseit kell eliga­zodás végett tanulmányozni. Ez a megismétlődő információ: látta Isten, hogy igen jó minden műve, jelzi a terem­tés befejezettségét és tökéletességét. Ő nem végez félmunkát (a megszemlélés alapján minősítés nem veendő szó sze­rint, a szentíró színesen beszéli el az egy­szerű népnek a végeredményt). A termé­szet valamennyi törvényét is belealkotta a világba a Teremtő, ami ezzel ellent­mondónak tűnik, az vagy egyedi csoda­tétel, vagy előttünk (egyelőre?) megfejt­hetetlen törvényszerűség, (a fejsze úszik a víz tetején, II. Kir. 6:5-7). A teremtéstörténetben egyértelmű pa­rancsok adattak. Ezeket át meg áthágták már a modern tudomány nevében, jelent­keztek is nyomukban a félelmetes követ­kezmények. A legfontosabbat kiragadva: az atomveszélyt a tiltás megszegése okoz­ta. Még emberileg is „vághatatlan” a gö­rög atom szó jelentése. Amiként a tiltott fáról nem lett volna szabad szakítani, úgy az anyag alapegységét sem szétbontani. Az eremény: ma már atomháborús fenye­getettségben él az emberiség, hiszen indi­viduális szinten is van veszély, mivel egyes bűnözők kereskednek hasadó anya­gokkal. Nobel Alfréd kémiai felfedezése (a dinamit) vélhetően belül marad még az ősi parancson, csak később fordították emberölési célra a vegyületet. A klónozás, a modern Bábel-szindróma megítélése az elítéléssel együtt nem okoz gondot a keresztyén teológiának. Ez már nyílt lázadás. Egyes bírálók szerint „teremtősdit játszanak” a propagálói, amit művelni embernek azért is tilos, mert a te­remtés isteni munkájába való belekontár­­kodás ez. Jogos felháborodásunkat és szo­morúságunkat csak fokozza a sok nyilat­kozat vaksága erre a döntő tilalomra: ag­gályok vannak, de csupán tudományos, jogi és erkölcsi természetűek. A Bibliára hivatkozás, félelem isteni ítéletektől eddig nemigen hangzott el világi részről, vagyis a legmesszebb elmenők mintegy emberi tulajdonnak tekintik a világegyetemet, amellyel szabadon rendelkezhetnek a tu­domány nevében és eszközeivel. Egyelő­re tiltó rendelkezéseket hoznak ugyan az államok az emberklónozást illetően, ám tapasztalatból tudjuk, hogy az „egyelőre” ígéretes mennyit ér! A tetejébe még itt is reális veszély az állami szabályozók meg­kerülése, egyéni, kislaboratóriumi kísérle­tek elvégzése. Állatokat már klónoztak is, sőt állítják, hogy bizonyos fajoknál nő az élettartam, javul az egészség, tehát ember­barátinak minősül az igyekezet. Méltatlan rövidséggel kell még szólni a világűrbe teendő kirándulásokról, holott a Szentírás ezt is megtiltja: „...töltsétek be és hódítsátok meg a földet...” - tehát más égitestekről nem volt szó! Már eddig is emberáldozatokat szedett a vakmerőség (űrhajósok szörnyhalála). AZ EGYHÁZAKNAK nem szabad hallgatniuk ilyen, soha nem volt hordere­jű kérdésekben. Fontos azonban, hogy ne tudományos véleményeket hangoztas­sunk, az nem a mi területünk, és kevéssé is értünk hozzá. Az igét azonban ilyen kö­zegben és célzattal is hirdetnünk kell. Nem misszionáló, hitmélyítő, lélekhalá­szó szándékkal, hanem a mégoly nem fo­gékony, esetleg ateista illetékesek tájé­koztatására is lakonikus tömörséggel is­mertetve a Biblia véleményét. Az isteni tiltásokat már a bibliai korokban is utolér­te az ítélet személyesen is, ezenközben vi­lágkatasztrófákat háríthat el, vagy épp ilyenekben önti ki haragját Teremtőnk. Ezekbe pedig belesodródhatnak ártatla­nok (vétlenek) is, ami a „próbálkozók” fe­­­­lelősségét még inkább megnöveli. A tudo­mány sem előidézni nem képes földindu­lást, lávaömlést, árvizet, tengerrengést, tájfunokat, sem megállítani emez elemi csapásokat (csak regisztrálni a károkat). Még a villámlások is kedvükre pusztíta­nak ahelyett, hogy a tudomány végre hasznos célra, energianyerésre volna ké­pes kényszeríteni őket (a nép nyelvén , Is­­ten haragja, a villámlás). A mi fokozott felelősségünk ugyanak­kor prófétai szót hirdetni egyidejűleg. A világ történelmi egyházainak ez most kiemelkedő szolgálata az egész lakott föld javára. Isten fenségét, dicsőségét hirdetni, ugyanakkor eltántorítást munkálni a tuda­tosan, vagy tájékozatlanul a teremtéshez asszisztálni akarókat mindannyiunk érde­kében. VAN AZONBAN itt még egy súlyos kérdés: szemünkre vetik elkerülhetetlenül a magukat megtámadva érzők, hogy a tu­domány kerékkötői vagyunk, nem az em­ber javát (egészségét, kényelmét) szolgál­juk. Ugyanakkor, ha nem szólnánk, nem volna véleményünk, vagy félnénk a ke­reszthordozástól, egyszer - a katakliz­­matikus következmények bekövetkezte­kor - éppen amiatt illetnének váddal jogo­san, hogy miért nem szóltunk idejében mint a kérdés lelki oldalának szakembe­rei. Galilei és a megégetett Giordano Bru­no esetében az egyház valóban kerékkötő­je volt a haladásnak, a tudomány egészsé­ges fejlődésének vaskalaposság és hata­lomféltés okán, ám ma már nem állítunk csillagászati valótlanságokat, hanem a sa­ját missziónkat teljesítjük, ezt más nem teheti meg az egyház helyett. A jelenben merőben más a helyzet, mint az említett tudósok esetében: a ma már viszonylag sok ismerettel bíró természettudományok kalandorkodásai alázat és istenfélelem hí­ján iszonyatos veszélyekbe sodorhatják a világot, a késői megbánás pedig - tudjuk - nem tehet semmit jóvá. A fent tárgyalt súlyos kérdések látszó­lag ellenséges különállást sugallnak egy­ház és világ között. A tárgyilagos megíté­lés azonban nem ilyen féloldalú igazság hangoztatásában áll, hanem a kettősségét kellene reálisnak tekinteni. A legújabb igyekezet a vallás és a tudományágak összebékítésére nincs mélyen átgondolva, mert nem hányhatunk szemet a másság felett, nem adhatunk fel évezredes állás­pontokat. Azon kérdéskörökben viszont, amelyeket jó lelkiismerettel tud vállalni mindkét fél, építően kell segítenünk egy­mást. Merőben más elhivatottságot hor­dozunk, s a megalkuvás prófétai szolgála­tunk egyértelmű megtagadása lenne. Keresztessy Attila

Next