Reformátusok Lapja, 2004 (48. évfolyam, 1-52. szám)
2004-05-23 / 21. szám
4 Egyházi élet A Szorongással indultunk április második felében , Egyiptomba. Tudtuk, hogy májustól kezdődik ott a forró nyár. Ráadásul ilyenkor homokviharokkal is számolni kell. Aggodalmunk azonban alaptalan volt. Csak az utolsó nap éltük át Luxorban a száraz forró meleget, pedig az előző napokban ettől délebbre is ellátogattunk az asszuáni gáthoz. Ott viszont a hatalmas vízmennyiség hűtötte a levegőt, mikor Luxorba értünk, arattak sarlóval. Az aratás után kézzel szedegetnék össze a kalászokat, ahogy Ruth tette Boáz mezején. A kiszáradt kévéket géppel csépelték. A szállításra szamarakat és kis szekeret használtak. A szamár ott a fellahok (földművesek) leghűségesebb és leghasznosabb háziállata. Mivel Asszuántól hajón utaztunk Luxorig a Níluson, láthattuk azt a viszonylag keskeny zöld sávot a folyó két oldalán, amit megművelnek. Hajóutunkon alkalmunk volt végignézni a „zsilipelést” is, ahogy a hajó továbbjutott az alacsonyabb szintű Nílus vizén. Mikor Edfunál kiszálltunk a hajóból, hihetetlen sok egylovas kocsi(hintó) várt bennünket, ami az idegenforgalmat szolgálja. Négyen utaztunk egy-egy kocsin hátul. A bakon a kocsis, aki közben elsorolta négy gyermekének és lovának nevét és azt mondta: nem magának, hanem a felsoroltaknak kéri majd tőlünk a „baksist” (borravaló). Mohamed próféta úgy rendelkezett, hogy a gazdagabb segítse a szegényebbet. Ez a mohamedán diakónia egyik formája Egyiptomban. Vallásukat meghatározta a sokistenimádat, amelyeket saját képükre teremtettek és kiábrázoltak. Sokszor állatok képében tisztelték őket. Anubisz pl. a sakálfejű, a balzsamozás istene volt. Hórusz sólyomfejű, akitől a fáraók származtatták magukat. Heper a felkelő Nap, jelképe a skarabeusz. Nehbet lebegő keselyű. Hadzset istennőt kobra alakban ábrázolták. A főnix madarat a Nappal azonosították. Teremtéstörténeti mitológiájukban úgy hitték, hogy az élet a káosz vizéből emelkedett ki. A sok istenimádatról hallva, jó volt esténként a Bibliánkra közösen figyelni, amely szerint Jahve, az egy élő Isten gondját viselte és magas polcra helyezte Egyiptomban kiválasztottját, Jákob fiát, Józsefet, vagy megszólította és elküldte a fáraóhoz Mózest, hogy vezesse ki népét onnan. A Királyok Völgyében volt alkalmunk megtekinteni belülről is egy-egy fáraó temetkezési helyét, sőt bemehettünk a Kheopsz piramisba is. A gízai piramisok az egyiptomi királyok isteni hatalmát akarták jelképezni. Ezek mellett lenyűgöző látvány volt a négy és félezer éves, oroszlántestű, emberfejű szfinksz látványa a Khephrén piramis előtt. Végigjárhattuk a hatalmas karnaki templomot, amit az istenek királyának, Amonnak szenteltek. Megtekintettük a Hórusz templomát is. Falán megörökítették azt a jelenetet, amikor Hórusz legyőzi nagybátyját, atyja gyilkosát. A sok évezredes emlékek mellett várakozással kerestük fel a kairói kopt keresztyén negyedet, s benne két templomot is. Az egyik ottani lelkész elmondta, hogy a Krisztus evangéliumát Márk evangélista vitte el Egyiptomba, ahol az gyorsan terjedt, annak ellenére, hogy a római császárok ott is üldözték a keresztyéneket. A mártírok vérehullása mégis magvetésnek számított. A IV. században az egész Egyiptom keresztyén ország lett. Itt működött Órigenész és Alexandriai Kelemen. A kopt egyház 451-ben szakadt el Rómától. Nagy veszélyt jelentett az egyházra egy hamis tanító - Arius -, aki miatt a kopt egyház kettészakadt. A VII. sz. elején a mohamedánizmus, gyorsan hódított. Jelenleg a lakosság 5-10%-a kopt keresztyén. Az ariánus féle koptok tanításukban megtartották a hét szentséget. A keresztelésnél a gyermeket háromszor merítik vízbe, a szemhéjára olajat cseppentenek, s a pap kehelybe mártott ujjáról lenyalogathatja a bort. A istentisztelet végén az anyák örömujjongással viszik ki gyermeküket a templomból. A gyónást 16 éves korban kezdik el. A gyónó a negyedszeri földreborulásnál megcsókolja a pap lábát. A házasság felbontható. Egyházi gyakorlatukban nagy szerepe van a böjtnek és az imának. Szűz Mária tiszteletére 32 ünnepnapot szentelnek. Templomaik több kupolásak. Szobrok nincsenek benne, csak festmények. A „függőtemplomban” - ahol jártunk - a szószéket 12 betonoszlop tartotta. Júdást fekete oszlop ábrázolta. A főoltárt eltakaró elefántcsont lapokkal berakott szentélyrácsok a legszebbek Egyiptomban. A hagyomány szerint a Szent Család a mostani Szt. Szergiusz templom alatti barlangban lakott Kairó külvárosában, amikor Egyiptomba jött. A kopt egyház 1948-ban Amszterdamban az Egyházak Világtanácsa egyik megalapítója volt. Örültünk annak, hogy utunk során találkozhattunk kopt keresztyén testvérekkel és beszélhettünk is velük. De Istenünknek adtunk hálát a látottakért, a jó szervezésért, a testvéri légkörért, a nagyszerű idegenvezetésért, és egész utunkért. ---------- Sz. Gy. _________________________________________ apánban körülbelül tíz éve egy olyan rizstermesztési eljárást vezettek be, amely azóta rohamosan terjed, a gazdálkodók tízezrei követik Japánban és Ázsia más részein is. A rizspalánták kiültetése után a földekre kacsákat eresztenek rá. A kacsák sohasem bántják a rizst, viszont megeszik a kártevő rovarokat, csigákat, a gyommagvakat, és kiszedik a gyomokat is. Közben a talajt levegősebbé, lazábbá teszik. A rizsföldön továbbá a kacsán kívül még egy hal is megél, amely a kacsa ürülékével és algákkal táplálkozik. A kacsák és a halak ürüléke trágyázza a talajt. A rizsföld így egy önmagát fenntartó ökológiai rendszert alkot, amelynek a rizs, a gyomok, a rovarok, a hal és a v. kacsa egyaránt része. Az ilyen rizsföldön a termésátlagok legalább 20-50 %-kal magasabbak, mint a hagyományos módszerrel művelteknél. Nagy nyere vékség továbbá a kacsa is, amelynek alig kell máshonnan táplálékot vásárolni. Emellett a gazdáknak jóval kevesebbet kell dolgozniuk, nem kell gyomlálni, vegyszerezni, és így tovább. Az ilyen termelési rendszerek kialakításához egy új tudományosai, műszaki forradalom szükséges. Egyrészt jelenlegi ismereteinket új szempontból kell rendszereznünk, ezt az informatika robbanásszerű fejlődése teheti lehetővé. Másrészt nagyon sok új dolgot is fel kell még fedezni. Mindehhez nincs sok időnk, a fenntartható világgazdasági rendszert kb. ötven éven belül ki kell építenünk. Ezért is nagyon fontos, hogy mindenki, akinek van hozzá érzéke, természettudományos és mérnöki pályát válasszon, erre lesz ugyanis a legnagyobb szükség. Akik most közgazdász, jogász és hasonló úgymond ,mis pénzkereső pályákra készülnek, azoknak nagy valószínűséggel hamarosan át kell majd képezni magukat, szerezni kell másik diplomát is. Németországban például most annyi joghallgató van, mint amennyi jogász dolgozik. Az ember boldogságáról A pénz körforgása, a gazdaság elszabadult növekedése nemcsak a természetes környezetet pusztítja, hanem az embert is tönkreteszi. A termeléshez és a megtermelt dolgok elfogyasztásához a piac igyekszik az embert egyre jobban magába vonni. Dolgozz minél többet, hogy minél többet fogyaszthass, ez az alapvető irányzat. A fogyasz- thatói társadalom az emberből fogyasztó és robotoló gépezetet igyekszik csinálni, mert ez a gazdaságos. A piacnak például az a jó, ha a házaspár elválik, mert akkor kétszer annyit kell dolgozniuk, két háztartást kell fenntartani. A fogyasztói társadalom válsága ezért nem pusztán abban nyilvánul meg hogy a pazarló fogyasztás a jövőben nem folytatható, hanem abban is, hogy nem azt nyújtja az embernek, amire ténylegesen szüksége volna. Hamis ugyanis az a kép, hogy az embert az anyagi javak bősége teszi boldoggá. A felmérések arról tanúskodnak, hogy az anyagi jólét és a boldogság vagy az élettel való elégedettség között van VÁLSÁGA ugyan kapcsolat, ám ez nagyon szerény. Az anyagiak igazából csak addig fontosabbak, amíg a legalapvetőbb testi szükségleteink kielégítéséhez kellenek. Ha a szegények sem fáznak és éheznek, akkor ők és a gazdagok közel azonos eséllyel lehetnek elégedettek az életükkel. Csíkszentmihályi Mihály eredményei nyomán tudjuk, hogy az ember akkor érezheti magát elemében, ha képességei határán tevékenykedve halad valamilyen cél felé. Ekkor belemerül valamibe, ami teljesen igénybe veszi, annyira, hogy megfeledkezik mindenről, észre sem veszi az idő múlását. Ez az örömteli állapot - magyarra áramlatként fordították -, a munka, a családdal való foglalkozás és a szabadidő során egyaránt elérhető. Minthogy a tevékenység teljesen leköti, az áramlatot átélő ember megszabadul a gyötrelmeitől. Ha ugyanis a cél túl könnyen elérhető, akkor az unalom, ha a célkitűzés nagyratörő, akkor a sikertelenség miatti szorongás fenyegeti. Az áramlat eléréséhez nem kellenek különösebb anyagiak, sőt, minél pénz és energiaigényesebb a tevékenység, az áramlat élménye annál ritkább. A piac az embert a hirdetések segítségével igyekszik minél jobban a gazdaság alárendeltjévé tenni. A hirdetésekhez felhasznált módszerek nagyon hatékonyak, hogy miért, arról számos esetben még a szakemberek is vitatkoznak. Az emberek általában nem szeretik a hirdetéseket, zavarja őket, nem figyelnek rá. Azt gondolják, joggal, hogy a legtöbb joghurt, szappan, sampon, stb., mind egyforma, teljesen mindegy, melyiket veszem meg, hagyjanak békén a reklámokkal. A reklámok éppen azokat az embereket célozzák meg, akik nem tudatosan választanak valamit. A reklámszakemberek a hirdetés üzenetét úgy igyekeznek eljuttani, hogy az az oda nem figyelő emberre is hasson. A reklám hatásának alapvető jellemzőjét nagyon jól szemlélteti az a kísérlet, amelyet még a régi idők mozijának nézőin végeztek el. Akkoriban a műsor a híradó és a kisfilm vetítésével kezdődött, majd szünet következett, utána vetítették a műsor nagyfilmjét. A kísérletben a híradófilm szalagjába kb. minden huszadik kocka után belevágtak egy Coca-Colás palackot. A bevágott képeket a híradó nézői nem vették, vehették észre, de a tudattalanjuk vette az üzenetet. A néző, nem tudta miért, szomjasnak érezte magát. Ezért a szünetben a szokottnál jóval többen mentek a büfébe inni valamit. Nem tudták miért, de a sokféle ital közül mind a Coca-Colát választotta. A következő alkalommal a híradófilmbe bevágott képen pattogatott kukorica volt. Most a nézők éhesnek érezték magukat és a szünetben a büfében nem tudták miért, de a sokféle ennivaló közül a pattogatott kukoricát vették meg. A módszer ugyan be van tiltva, ám a lényege, miszerint a figyelő ember tudatába képeket lehet becsempészni, anélkül, hogy az illető tudna róla, széles körben alkalmazott. (Folytatjuk) -------------------------------------------------------- Végh László A hirdetések módszerei 2004. Május 23. Festőművész és presbiter Szépségekben gazdag, dús világ kafalvi Farkas Bélát 2003-ban a Kaposvári Református Egyházközség presbiterévé választotta. Tapasztalt presbiterként érkezett Kaposvárra, hiszen korábban a balatonlellei gyülekezetben már végezte ezt a szolgálatot. A megtiszteltetés személyében most azt a lelkész fiút érte, akinek édesapja néhai ikafalvi Farkas Béla 1938-1953 között - a család kitelepítéséig - a kaposvári gyülekezet lelkipásztora volt. Presbiter testvérünk választott hivatása szerint festőművész. 1971-ben diplomázott a Magyar Képzőművészeti Főiskolán, de már 1960 óta vesz részt kiállításokon, mára már több rangos képzőművészeti díj birtokosa. Munkái magyar és külföldi múzeumokban, magángyűjteményekben, galériákban is megtalálhatók. Egyháza iránti szeretetéből és édesapja emlékére 20 festményét ajándékozta a kaposvári Lorántffy Zsuzsanna Általános Iskola és Gimnáziumnak. „Életének meghatározó mozzanata volt, amikor a 80-as évek közepétől kezdte közelebbről tanulmányozni és megismerni a Balatont, s az Európa partjait mosó tengereket... A víz, a levegő, köd, pára és fény festői témaként ettől kezdve vált munkásságának legfontosabb motívumává. Ekkor cserélte fel az olajtechnikát akvarellre, amely számára a legkifejezőbb eszköz e motívumvilág megfestéséhez “ - írja róla Géger Melinda művészettörténész. Megfesti a vízpartot, a tájakat, de legérdekesebb alkotásai azok a képek, ahol a táj sajátos átértelmezésben jelenik meg, bár ilyenkor is egy-egy reális természeti formából indul ki: legyen az egy hullám, egy vízér, hegyvonulat vagy más. Ezt a formát érleli aztán tovább, ezt elemzi és alakítja, festői fegyvertára hallatlan bőségével. így lehet az, hogy ikafalvi Farkas Béla táji látomásai újra és újra szubjektív „festői szépségekben gazdag dús világgá érnek”. A festő presbiterré választása alkalmából bemutatkozásában és meleg hangú visszaemlékezésében így fogalmazott: „Becsukott szemmel próbálok emlékezni. Szeretetteljes csendet és békességet érzek magam körül. Arany betűk vibrálnak előttem - Tebenned bíztunk eleitől fogva - ezen Ige hordozója egy kis fekete tábla, amelyet 70-75 éve nyomtattak. Édesapám örökítette rám. Élete során mindig vele volt.” Losonci Miklós ezt írja róla: „Művészetének jellemzője: a kékbe ágyazott világ, a jó arányokkal kiegyenlített organikus elemek. Ábrázolásának megvan a látványöröme és a belső értelme is. Ez nem más, mint Ikafalvi Farkas Béla egyénisége.” Ez az egyéniség pedig - tesszük hozzá - a „Tebenned bíztunk eleitől fogva" aranyló szavain formálódott a lélek mélyén és érett művésszé és presbiterré. ----------------------------------------- G. Zs.