Reformátusok Lapja, 2004 (48. évfolyam, 1-52. szám)

2004-05-23 / 21. szám

4 Egyházi élet ­ A Szorongással indultunk április második felében , Egyiptomba. Tudtuk, hogy májustól kezdődik ott a for­ró nyár. Ráadásul ilyenkor homokviharokkal is számol­ni kell. Aggodalmunk azon­ban alaptalan volt. Csak az utolsó nap éltük át Luxorban a száraz forró meleget, pe­dig az előző napokban ettől délebbre is ellátogattunk az­­ asszuáni gáthoz. Ott viszont a hatalmas vízmennyiség hűtötte a levegőt, mikor Luxorba értünk, arat­tak­­ sarlóval. Az aratás után kézzel szedegetnék össze a kalászokat, ahogy Ruth tette Boáz mezején. A kiszáradt kévéket gép­pel csépelték. A szállításra szamarakat és kis szekeret használtak. A szamár ott a fellahok (földművesek) leghűségesebb és leghasznosabb háziállata. Mivel Asszuántól hajón utaztunk Lu­xorig a Níluson, láthattuk azt a viszonylag keskeny zöld sávot a folyó két oldalán, amit megművelnek. Hajóutunkon alkal­munk volt végignézni a „zsilipelést” is, ahogy a hajó továbbjutott az alacsonyabb szintű Nílus vizén. Mikor Edfunál kiszálltunk a hajóból, hihetetlen sok egylovas kocsi(hintó) várt bennünket, ami az idegenforgalmat szol­gálja. Négyen utaztunk egy-egy kocsin hátul. A bakon a kocsis, aki közben elso­rolta négy gyermekének és lovának ne­vét és azt mondta: nem magának, hanem a felsoroltaknak kéri majd tőlünk a „bak­­sist” (borravaló). Mohamed próféta úgy rendelkezett, hogy a gazdagabb segítse a szegényebbet. Ez a mohamedán diakónia egyik formája Egyiptomban. Vallásukat meghatározta a sokisten­­imádat, amelyeket saját képükre teremtet­tek és kiábrázoltak. Sokszor állatok képé­ben tisztelték őket. Anubisz pl. a sakálfe­jű, a balzsamozás istene volt. Hórusz só­lyomfejű, akitől a fáraók származtatták magukat. Heper a felkelő Nap, jelképe a skarabeusz. Nehbet lebegő keselyű. Had­­zset istennőt kobra alakban ábrázolták. A főnix madarat a Nappal azonosították. Teremtéstörténeti mitológiájukban úgy hitték, hogy az élet a káosz vizéből emelkedett ki. A sok istenimádatról hall­va, jó volt esténként a Bibliánkra közö­sen figyelni, amely szerint Jahve, az egy élő Isten gondját viselte és magas polcra helyezte Egyiptomban kiválasztottját, Jákob fiát, Józsefet, vagy megszólította és elküldte a fáraóhoz Mózest, hogy ve­zesse ki népét onnan. A Királyok Völgyében volt alkalmunk megtekinteni belülről is egy-egy fáraó te­metkezési helyét, sőt bemehettünk a Khe­­opsz piramisba is. A gízai piramisok az egyiptomi királyok isteni hatalmát akarták jelképezni. Ezek mellett lenyűgöző látvány volt a négy és félezer éves, oroszlántestű, emberfejű szfinksz látványa a Khephrén pi­ramis előtt. Végigjárhattuk a hatalmas kar­­naki templomot, amit az istenek királyá­nak, Amonnak szenteltek. Megtekintettük a Hórusz templomát is. Falán megörökítet­ték azt a jelenetet, amikor Hórusz legyőzi nagybátyját, atyja gyilkosát. A sok évezredes emlékek mellett vára­kozással kerestük fel a kairói kopt keresz­tyén negyedet, s benne két templomot is. Az egyik ottani lelkész elmondta, hogy a Krisztus evangéliumát Márk evangélista vitte el Egyiptomba, ahol az gyorsan ter­jedt, annak ellenére, hogy a római császá­rok ott is üldözték a keresztyéneket. A már­tírok vérehullása mégis magvetésnek szá­mított. A IV. században az egész Egyiptom keresztyén ország lett. Itt működött Órige­­nész és Alexandriai Kelemen. A kopt egy­ház 451-ben szakadt el Rómától. Nagy ve­szélyt jelentett az egyházra egy hamis taní­tó - Arius -, aki miatt a kopt egyház ketté­szakadt. A VII. sz. elején a mohamedániz­mus, gyorsan hódított. Jelenleg a lakosság 5-10%-a kopt keresztyén. Az ariánus féle koptok tanításukban megtartották a hét szentséget. A kereszte­lésnél a gyermeket háromszor merítik vízbe, a szemhéjára olajat cseppentenek, s a pap kehelybe mártott ujjáról lenyalo­gathatja a bort. A istentisztelet végén az anyák örömujjongással viszik ki gyerme­küket a templomból. A gyónást 16 éves korban kezdik el. A gyónó a negyedszeri földreborulásnál megcsókolja a pap lá­bát. A házasság felbontható. Egyházi gyakorlatukban nagy szerepe van a böjtnek és az imának. Szűz Mária tiszteletére 32 ünnepnapot szentelnek. Templomaik több kupolásak. Szobrok nincsenek benne, csak festmények. A „függőtemplomban” - ahol jártunk - a szószéket 12 betonoszlop tartotta. Júdást fekete oszlop ábrázolta. A főoltárt eltaka­ró­­ elefántcsont lapokkal berakott szen­télyrácsok­­ a legszebbek Egyiptomban. A hagyomány szerint a Szent Család a mostani Szt. Szergiusz templom alatti barlangban lakott Kairó külvárosában, amikor Egyiptomba jött. A kopt egyház 1948-ban Amszter­damban az Egyházak Világtanácsa egyik megalapítója volt. Örültünk annak, hogy utunk során talál­kozhattunk kopt keresztyén testvérekkel és beszélhettünk is velük. De Istenünknek ad­tunk hálát a látottakért, a jó szervezésért, a testvéri légkörért, a nagyszerű idegenveze­tésért, és egész utunkért. ---------- Sz. Gy. _________________________________________ apánban körülbelül tíz éve egy olyan rizstermesztési eljárást vezettek be, amely azóta rohamosan terjed, a gazdálkodók tízezrei követik Ja­pánban és Ázsia más részein is. A rizspalánták kiültetése után a föl­dekre kacsákat eresztenek rá. A kacsák sohasem bántják a rizst, vi­szont megeszik a kártevő rovarokat, csigákat, a gyommagvakat, és ki­szedik a gyomokat is. Közben a talajt levegősebbé, lazábbá teszik. A rizsföldön továbbá a kacsán kívül még egy hal is megél, amely a kacsa ürülékével és algákkal táplálkozik. A kacsák és a halak ürülé­ke trágyázza a talajt. A rizsföld így egy önmagát fenntartó ökológi­ai rendszert alkot, amelynek a rizs, a gyomok, a rovarok, a hal és a v. kacsa egyaránt része. Az ilyen rizsföldön a termésátlagok legalább 20-50 %-kal maga­sabbak, mint a hagyományos módszerrel művelteknél. Nagy nyere­ v­ék­ség továbbá a kacsa is, amelynek alig kell máshonnan táplálékot vá­­sárolni. Emellett a gazdáknak jóval kevesebbet kell dolgozniuk, nem kell gyomlálni, vegyszerezni, és így tovább. Az ilyen termelési rendszerek kialakításához egy új tudományos­ai, műszaki forradalom szükséges. Egyrészt jelenlegi ismereteinket új szempontból kell rendszereznünk, ezt az informatika robbanásszerű fejlődése teheti lehetővé. Másrészt nagyon sok új dolgot is fel kell még fedezni. Mindehhez nincs sok időnk, a fenntartható világgaz­dasági rendszert kb. ötven éven belül ki kell építenünk. Ezért is na­gyon fontos, hogy mindenki, akinek van hozzá érzéke, természettu­dományos és mérnöki pályát válasszon, erre lesz ugyanis a legna­gyobb szükség. Akik most közgazdász, jogász és hasonló úgymond ,mis pénzkereső pályákra készülnek, azoknak nagy valószínűséggel ha­marosan át kell majd képezni magukat, szerezni kell másik diplo­mát is. Németországban például most annyi joghallgató van, mint amennyi jogász dolgozik. Az ember boldogságáról A pénz körforgása, a gazdaság elszabadult növekedése nemcsak a természetes környezetet pusztítja, hanem az embert is tönkreteszi. A termeléshez és a megtermelt dolgok elfogyasztásához a piac igyek­szik az embert egyre jobban magába vonni. Dolgozz minél többet, hogy minél többet fogyaszthass, ez az alapvető irányzat. A fogyasz- tha­tói társadalom az emberből fogyasztó és robotoló gépezetet igyek­szik csinálni, mert ez a gazdaságos. A piacnak például az a jó, ha a házaspár elválik, mert akkor kétszer annyit kell dolgozniuk, két háztartást kell fenntartani. A fogyasztói társadalom válsága ezért nem pusztán abban nyilvá­nul meg hogy a pazarló fogyasztás a jövőben nem folytatható, ha­nem abban is, hogy nem azt nyújtja az embernek, amire ténylege­sen szüksége volna. Hamis ugyanis az a kép, hogy az embert az anyagi javak bősége teszi boldoggá. A felmérések arról tanúskodnak, hogy az anyagi jólét és a boldogság vagy az élettel való elégedettség között van VÁLSÁGA ugyan kapcsolat, ám ez nagyon szerény. Az anyagiak igazából csak addig fontosabbak, amíg a legalapvetőbb testi szükségleteink kielégítéséhez kellenek. Ha a szegények sem fáznak és éheznek, akkor ők és a gazdagok közel azonos eséllyel lehetnek elégedettek az életükkel. Csíkszentmihályi Mihály eredményei nyomán tudjuk, hogy az ember akkor érezheti magát elemében, ha képességei határán tevé­kenykedve halad valamilyen cél felé. Ekkor belemerül valamibe, ami teljesen igénybe veszi, annyira, hogy megfeledkezik mindenről, észre sem veszi az idő múlását. Ez az örömteli állapot - magyarra áramlatként fordították -, a munka, a családdal való foglalkozás és a szabadidő során egyaránt elérhető. Minthogy a tevékenység teljesen leköti, az áramlatot átélő ember megszabadul a gyötrelmeitől. Ha ugyanis a cél túl könnyen elérhető, akkor az unalom, ha a célkitűzés nagyratörő, ak­kor a sikertelenség miatti szorongás fenyegeti. Az áramlat elérésé­hez nem kellenek különösebb anyagiak, sőt, minél pénz és energia­­igényesebb a tevékenység, az áramlat él­ménye annál ritkább. A piac az embert a hirdetések segítsé­gével igyekszik minél jobban a gazdaság alárendeltjévé tenni. A hirdetésekhez felhasznált módszerek nagyon hatékonyak, hogy miért, arról szá­mos esetben még a szakemberek is vitat­koznak. Az emberek általában nem szere­tik a hirdetéseket, zavarja őket, nem fi­gyelnek rá. Azt gondolják, joggal, hogy a legtöbb joghurt, szappan, sampon, stb., mind egy­forma, teljesen mindegy, melyiket veszem meg, hagyjanak békén a reklámokkal. A reklámok éppen azokat az embereket céloz­zák meg, akik nem tudatosan választanak valamit. A reklámszakemberek a hirdetés üzenetét úgy igyekeznek eljuttani, hogy az az oda nem figyelő emberre is hasson. A reklám hatásának alapvető jellemzőjét nagyon jól szemlélteti az a kísérlet, amelyet még a régi idők mozijának nézőin végeztek el. Akkoriban a műsor a híradó és a kisfilm vetítésével kezdődött, majd szünet következett, utána vetítették a műsor nagyfilmjét. A kísérlet­ben a híradófilm szalagjába kb. minden huszadik kocka után bele­vágtak egy Coca-Colás palackot. A bevágott képeket a híradó nézői nem vették, vehették észre, de a tudattalanjuk vette az üzenetet. A néző, nem tudta miért, szomjas­nak érezte magát. Ezért a szünetben a szokottnál jóval többen men­tek a büfébe inni valamit. Nem tudták miért, de a sokféle ital közül mind a Coca-Colát választotta. A következő alkalommal a híradó­filmbe bevágott képen pattogatott kukorica volt. Most a nézők éhes­nek érezték magukat és a szünetben a büfében nem tudták miért, de a sokféle ennivaló közül a pattogatott kukoricát vették meg. A mód­szer ugyan be van tiltva, ám a lényege, miszerint a figyelő ember tu­datába képeket lehet becsempészni, anélkül, hogy az illető tudna ró­la, széles körben alkalmazott. (Folytatjuk) -------------------------------------------------------- Végh László A hirdetések módszerei 2004. Május 23. Festőművész és presbiter Szépségekben gazdag, dús világ­ ­­kafalvi Farkas Bélát 2003-ban a Ka­posvári Református Egyházközség presbiterévé választotta. Tapasztalt pres­biterként érkezett Kaposvárra, hiszen ko­rábban a balatonlellei gyülekezetben már végezte ezt a szolgálatot. A megtisztelte­tés személyében most azt a lelkész­ fiút érte, akinek édesapja néhai ikafalvi Far­kas Béla 1938-1953 között - a család ki­telepítéséig - a kaposvári gyülekezet lel­kipásztora volt. Presbiter testvérünk választott hivatá­sa szerint festőművész. 1971-ben diplo­mázott a Magyar Képzőművészeti Fő­iskolán, de már 1960 óta vesz részt kiál­lításokon, mára már több rangos képző­­művészeti díj birtokosa. Munkái magyar és külföldi múzeumokban, magángyűj­teményekben, galériákban is megtalálha­tók. Egyháza iránti szeretetéből és édes­apja emlékére 20 festményét ajándékoz­ta a kaposvári Lorántffy Zsuzsanna Álta­lános Iskola és Gimnáziumnak. „Életének meghatározó mozzanata volt, amikor a 80-as évek közepétől kezdte közelebbről tanulmányozni és megismerni a Balatont, s az Európa partjait mosó ten­gereket... A víz, a levegő, köd, pára és fény festői témaként ettől kezdve vált munkás­ságának legfontosabb motívumává. Ekkor cserélte fel az olajtechnikát akvarellre, amely számára a legkifejezőbb eszköz e motívumvilág megfestéséhez “ - írja róla Géger Melinda művészettörténész. Megfesti a vízpartot, a tájakat, de leg­érdekesebb alkotásai azok a képek, ahol a táj sajátos átértelmezésben jelenik meg, bár ilyenkor is egy-egy reális természeti formából indul ki: legyen az egy hullám, egy vízér, hegyvonulat vagy más. Ezt a formát érleli aztán tovább, ezt elemzi és alakítja, festői fegyvertára hallatlan bőségével. így lehet az, hogy ikafalvi Farkas Béla táji látomásai újra és újra szubjektív „festői szépségekben gazdag dús világgá érnek”. A festő presbiterré válasz­tása alkalmából bemutatkozá­sában és meleg hangú vissza­emlékezésében így fogalma­zott: „Becsukott szemmel pró­bálok emlékezni. Szeretettel­jes csendet és békességet ér­zek magam körül. Arany betűk vibrálnak előttem - Te­­benned bíztunk eleitől fogva - ezen Ige hordozója egy kis fe­kete tábla, amelyet 70-75 éve nyomtattak. Édesapám örökí­tette rám. Élete során mindig vele volt.” Losonci Miklós ezt írja róla: „Művészetének jellemzője: a kékbe ágya­zott világ, a jó arányokkal kiegyenlített or­ganikus elemek. Ábrázolásának megvan a látványöröme és a belső értelme is. Ez nem más, mint Ikafalvi Farkas Béla egyénisé­ge.” Ez az egyéniség pedig - tesszük hoz­zá - a „Tebenned bíztunk eleitől fogva" aranyló szavain formálódott a lélek mé­lyén és érett művésszé­­ és presbiterré. ----------------------------------------- G. Zs.

Next