Reformátusok Lapja, 2007 (51. évfolyam, 1-52. szám)

2007-06-10 / 23. szám

MÁMOR N­APJA 2007. június 10. HIT ÉS TÖRTÉNELEM Mercurius Veridicus Rákóczi intelmei az ezredforduló magyarjaihoz A­z ónodi országgyűlés 300. évfordulója életre hívott egy új országos szavaló­versenyt. Miért szólt a meghirdetés az egyházi középiskolák diákjai számá­ra? Mert Rákóczi a vallásos élet megbecsülésében nem ismert különbséget, hogy valaki protestánsként vagy katolikusként él-e vallásos életet. Ónod község ön­­kormányzati képviselőtestülete és polgármestere 2007 tavaszán felkérte a Refor­mátus Peda­giai Intézetetet, az 1707. évi ónodi országgyűlésre emlékezve, szó­nokverseny meghirdetésére. A felhívás a magyarországi és a határokon túli ma­gyar történelmi egyházi iskolák 10-11. évfolyamos tanulóinak szólt „Mercurius Veridicus” címmel. A verseny szakmai támogatói: a Katolikus Pedagógiai Szer­vezési és Továbbképzési Intézet, a Református Pedagógiai Intézet, valamint a Romániai Református Pedagógiai Intézet voltak. A diákok kötelező és választható feladattal készülhettek a kétfordulós megmé­rettetésre: a területi, majd az országos döntőre. A kötelező feladat „Rákóczi in­telmei az ezredforduló magyarjaihoz” címet kapta, a választott feladat két témája a következők volt: „Rákóczi megnyitja az ónodi országgyűlést”, vagy „Ünnepi beszédben ismerteti a magyar nemzettel és néppel az országgyűlés határozatait.” A 30 jelentkező számára az elődöntőket május 19-én tartottuk meg a két ma­gyarországi színhelyen: Miskolcon, a Fényi Gyula Jezsuita Gimnázium és Kollé­giumban, valamint Budapesten a Katolikus Pedagógiai Szervezési és Továbbkép­zési Intézetben, s május 25- én Kolozsvárott zajlott le az erdélyi elődöntő a Romániai Református Pedagógiai Inté­zet segítségével. A budapesti elődöntőről 7, a miskolciról 3, a kolozsváriról 2 tanuló ju­tott tovább az országos dön­tőre, Ónodra. Június 2-án az ónodi Lorántffy Zsuzsanna Általános Iskola aulája adott otthont a döntőnek. A „Mercurius Veridicus” szónokverseny győztese a Pá­pai Református Kollégium Gimnáziuma tatai tagintéz­ményének tanulója, Balázs­­falvi Balázs lett. Második he­lyen a Sárospataki Reformá­tus Kollégium Gimnáziuma és Általános Iskolájából Miklós András, a harmadikon pedig a Békéscsabai Evan­gélikus Gimnázium Művészeti Szakközépiskola, Kollégium és Alapfokú Művészetoktatási Intézményéből Lehoczki Adrienn végzett. Különdíjat kapott a Marosvárhelyi Református Líceumból Csiszár Csilla. ■ Gergely Judit Az ónodi országgyűlés háromszázadik évfordulóján II. Rákóczi Ferenc 1707. május 24-én délután 4 óra körül vo­nult be Ónodba. Pontosan há­romszáz évvel később ünnepel­ni sereglettek össze ónod lakói, a megye és a környék elöljárói a református templomba, hogy ökumenikus istentisztelet kere­tében ünnepeljék meg a híres országgyűlés évfordulóját. A­z ünnepi istentiszteleten először a történelmi egyházak esperesei szóltak. Berkes László római katolikus főesperes a Krisztus törvényéről beszélt, mely a szabadság törvénye. Majd Gaz­da István református esperes szólt arról a szabadságról, melyet Isten adott Izra­el népének a fogságból hazatérve, hogy építsék Isten házát, s nekünk is adott szabadságot arra, hogy építsük az Úr házát, templomokat, iskolákat, gyüle­kezeteket, ahol Isten szava szól. Guly­­bán Tibor főesperes pedig a gazdag ifjú történetét olvasva arról szólt, hogy Rá­kóczi Ferenc gazdag volt tudásban, va­gyonban, és szabad volt arra, hogy eze­ket odaáldozza a szabadság oltárára. Kovács Tibor, a térség országgyűlési képviselője nyitotta meg ünnepi beszé­dével az ónodi ünnepségsorozatot. Hallhattunk előadást Dienes Dénes sá­rospataki gyűjteményi igazgatótól az országgyűlés jelentőségéről. Tanulság­ként hallhattuk, hogy a mai magyar nép minden rétegének meg kellene ta­nulnia a saját kerítésén túl látni, a kö­zösség ügyét szolgálni. Tamás Edit, a sárospataki vár muzeológusa szólt Rá­kóczi és a ruszinok kapcsolatáról. Rózsákat helyeztünk el az úrasztala előtt, hálát adva mindazokért az áldá­sokért, gazdagságokért, melyeket Isten a Rákócziaknak adott. A kegyességből táplálkozva kerülhetett zászlójukra a jelmondat is: Cum Deo pro patria et libertate (Istennel a hazáért és a sza­badságért). Az ünnepségek idején megtekinthe­tő kiállításokat, melyek Rákóczi életé­vel kapcsolatosak Bacsó János polgár­­mester nyitotta meg. Május 26-án ke­rült sor a „Rákóczi bevonulása az Ónodi Országgyűlésbe” című dom­bormű avatására, melyet Borsos István Csokonai-díjas szobrászművész készí­tett a helyi Lorántffy Zsuzsanna Hon­ismereti Egyesület és az önkormányzat megrendelésére. A domborművet Ba­csó János polgármester és Udvary Sán­dor, az egyesület alelnöke leplezte le. Udvary Sándor hangsúlyozta, hogy Rákóczi megpróbálta egyesíteni az or­szág minden rétegét, a katolikus és a protestáns felekezeteket is a haza érde­kében. Hatalma és vagyona védelmé­ben sem volt hajlandó hűségesküt ten­ni a császárnak, inkább vállalta a száműzetést. Az alelnök köszönetet mondott a falu nevében Ágoston István Györgynek, a Honismereti Egyesület elnökének, aki kezdettől fogva támo­gatta a dombormű elkészülését, ha­sonlóan köszönte ezt a Zsinatnak és a Doktorok Kollégiumának. Az ünnepi ülésen Erdő Zoltán táro­gatóművész adott hangversenyt. Az ünnepségsorozat záróalkalma június­ 10-én lesz, ökumenikus istentisztelet keretében, amelyen a történelmi egy­házak püspökei végzik a szolgálatot, és ünnepi beszédet mond Szili Katalin, a Magyar Köztársaság Országgyűlésének elnöke és Ódor Ferenc, a Borsod-Aba­­új-Zemplén megyei közgyűlés elnöke. ■ Tudósítónktól Zsoltárok, zsoltárok, zsoltárok Köszöntés a Zsoltár a régi magyar irodalomban Május 24-26-ig Csokonai Vitéz Mihály egykori somogyi oskolája - e mára ré­gi hírnevét fokozatosan visszaszerző református tanintézmény - adott ott­hont az MTA Irodalomtudományi Inté­zete és az egyetemek régi magyar iro­dalom tanszékei által rendezett hagyo­mányos, immár harmincnyolcadik má­jusi konferenciának. A témához — Szenes Molnár Albert zsoltár­könyve 400. születésnapjához, s általában a régi magyar zsoltárokhoz — illően a tudományos tanácskozás fő szervezője, részleteinek, program­jainak kidolgozója a Károli Gáspár Református Egyetem Bölcsészettudományi Kara volt, tudo­mányos titkárai Szabó András és Petrőczi Éva, szervezőtitkára Sántha Teréz. A köszöntéseket Márkus Mihály püspök, Szászfalvi László, Csurgó polgármestere és országgyűlési képviselője és Petrőczi Éva mondta, a zárszót pedig Szabó And­rás. A konferenciát megkoronázó, felejthetelen zsoltárhangversenyt pedig Hoppál Péternek és ta­nítványainak, a Pécsi Református Kollégium Vegyeskarának köszönte meg a népes tudós tár­saság. Az alábbiakban Márkus Mihály püspök köszöntőjét olvashatják. * Mintha halkulna a zsoltár: fogynak a temp­­lombajárók, néptelenednek a falvak. A fiatal nem­zedékek a népviselet után elhagyták a népdalt is: farmernadrágban járnak, és „modern” egyházi könnyűzenét énekelnek. Azért azt is látjuk, hogy amikor egy-egy nagy ünnepen, vagy nagyobb rendezvény alkalmával felzendül, felzúg egy-egy zsoltár: a fiatalok szeme is fénylik, az arcuk ki­­gyúl, és valamit megéreznek, átélnek az évszáza­dokat átívelő örökség erejéből. Állandóság Kálvin szigorú bibliai alapvetése fogalmazta meg évszázadokra: Istent egyedül méltóan a Szentírás szavaival magasztalhatjuk. Ebből a megfontolás­ból született meg a genfi zsoltároskönyv. A XVI. századi magyar irodalomban több zsoltárhoz író­dott nagyszerű parafrázis. A teljes zsoltároskönyv - egységes szempontok alapján - mégsem szüle­tett meg. 400 éve jelent meg először, 1607-ben Szenei Molnár Albert fordításában a Psalterium Ungaricum, a Magyar Zsoltároskönyv. Jelenleg több mint száz kiadását ismerjük. Azzal, hogy 1612-ben az oppenheimi Biblia függelékeként is megjelent, évszázadokra a szó legszorosabb értel­mében lett elválaszthatatlan része mind a hivata­los liturgiának, mind a népi kegyességnek. Szabó Magda a Kortárs című irodalmi folyó­irat 1974. évi Szenes Molnár emlékszámában mutatott rá arra, hogy a megtisztított (refor­mált) hitnek szüksége volt olyan énekanyagra, amelyet nemzedékek adhattak egymásnak. A zsoltárok — a Szenes fordította zsoltároskönyv - eddig állta és állja az évszázadok próbáit. Három apró történet Alexa Károly „Magyar zsoltár” című gyűjteménye (Budapest, 1994) utószavában a madéfalvi sírok egyikére vésett utalást említi: „Itt emelt magának a gonoszság oltárt, / Mondd el a hóhérunkra a CIX. Zsoltárt!” Csomasz Tóth Kálmán, az 1948. évi Énekeskönyv szerkesztője, a budapesti teológia ének-zene tanára ’48-as honvéd nagyapjának elbeszéléséből tudta, hogy a világosi fegyverletétel alkalmával, a fegyverek gúlába rakásakor „Írva éne­keltük a LXXX. zsoltárt: Ki ülsz a Cherubímokon, / Jelenjél meg ... Világoson!” Arany Jánosról tud­juk, hogy iskolába még nem járt, amikor könyv nélkül tudta a százötven zsoltárt­­ valamennyi konferencián versével. A nagyanyjától tanulta a hosszú téli es­téken, a tűzhely sziporkázó fénye mellett. Időtálló értékek A nyelvi értékekről szóljanak nálamnál méltób­bak. Két idézetet hadd mondjak mégis: „Az kép­mutató galibák / fogukat rám csikorgatják...” (35. zsoltár, 8. vers). Illetve: „Az szép sík mezők ékes­kednek / Sok baromcsordákkal; / Villognak az szép szántóföldek / Sűrű gabonákkal, / Az hegyol­dalak, mezőföldek / Szép búzavetéssel / Örvendez­nek és énekelnek / Nagy gyönyörűséggel!” (65. zsoltár 9. verse). A lelki értékek közül talán a leg­nagyobb a közvetlen, a személyes beszéd. Het­venkét zsoltár első versszakában egyes szám első személyben szólal meg az egykori, illetve a mai zsoltáréneklő. A zsoltárok szövegének a további, nagyobb részében egyes szám második, többes szám első, illetve többes szám második személyű igealakokat találunk. Alig néhány zsoltár (a Szenei fordításban), amely általános alanyú, ki­csit elmélkedő - tanító jellegű. Ha szolgálatra ké­szülök, ha belső feszültségeimet oldani kell, ha ujjongó öröm, vagy nehéz terhű bánat jár át, zsoltárok jutnak az eszembe, zsoltárokat éneklek vagy a Szenczi féle zsoltárok szövegét olvasom. Rendületlen és rendíthetetlen meggyőződésem, hogy a zsoltárok értékét (újra) fel fogjuk fedezni. Minél utóbb — annál rosszabb. Minél előbb, an­nál jobb! ■ Gondolatok a csurgói zsoltár konferenciáról „Ahol a fény a zsoltár / várj ott rám türelem­mel / Albertus Molnár” - Veres Miklós Szenes Molnár Albertról szóló, felejthetetlen vers­portréjának e három sora meghatározó erejű­nek bizonyult azon a nagysikerű, sokunknak tartós útravalót adó csurgói zsoltárkonferen­ci­­án, ahol irodalom- és zenetörténészek, teoló­gusok azért gyűltek össze, hogy előadásokkal (gyakran énekléssel színesített előadásokkal) ünnepeljék meg a Psalterium Ungaricum négyszázadik születésnapját. A tudományos tanácskozás két és fél, pünkösd­ elői napján még a gyötrő május végi hőség sem tudta hiábavalóvá tenni azt a közös célt, amelyért a csaknem százfős tudós gyüle­kezet — egyetemi oktatók és diákjaik — össze­jött. Igaz, a Csurgói Csokonai Vitéz Mihály Református Gimnázium, Kollégium és Álta­lános Iskola kiváló helyszínnek bizonyult. Az „első somogyi oskola” parkjának hatal­mas tölgyei, fenyői, rózsalugasa, bukszusai, hűs előcsarnoka, enyhülést kínáló tágas fo­lyosói és gyönyörű díszterme, továbbá az itt dolgozók nem­ lankadó házigazdái figyelme és szeretete segített átvészelni a legforróbb órákat is. A konferencián gyakran elemzett­­énekelt-hallgatott 42. zsoltár „szép, híres pa­takija megélt-megtapasztalt élményünk le­hetett ebben a nevezetes és szeretnivaló épü­letben. Különösen elevenné lett e „hűs pa­tak-érzés” a Pécsi Református Kollégium Ve­gyeskarának zsoltárkoncertjén, ahol Kányádi Sándor versének sorai is valósággá válhattak, a különböző hitéleti hátterű résztvevők igazi gyülekezetté válva tapasztalhatták meg, hogy Szenes Molnár Albert négyszáz éves, elévül­hetetlen zsoltárai méltók a „lélek pünkösdi itala” névre. Szászfalvi László helybéli református lel­kész, polgármester, országgyűlési képviselő köszöntőjében a „zsoltárok városának” nevez­te Csurgót. E szép szavak Isten kegyelme és a résztvevők munkája, lelkesedése, témaszerete­­te nyomán valósággá vált. ■ Petrőczi Éva

Next